Egri Vörös Ujság / Egri Munkás / Egri Népujság - napilap 1919/2

1919-10-09 / 52. szám

Eger 1919. október 9. Csütörtök. Előfizetési dijak: Egész évre 80 K. — Fél évre 40 K. — Negyed évre 20 K. — Egg hóra 8 1- Egg szám ára 30 fillér. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: Barsg Károly dr. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. Legújabb hírek. (Budapest). Horovitz Náthán amerikai ezredes a Dunántúlról vissza­érkezve, ottani tapasztalatai alapján a legerélyesebben visszautasította azokat a vádakat, melyeket a magyar nemzet és e kormány ellenségei a magyar nemzeti hadseregről a zsidómészárlásokat illetőleg terjesztettek. E cáfolatot plakátok és a sajtó’ útján hivatalosan tudomására is hozta Budapest és az ország népének, azzal fejezve be szavait, hogy a tisztességes zsidóknak nem kell itt félniök, mert nincsen mitől. (Budapest). Friedrich dunántúli útjában Nelly of Nallyangol lelkész is részt vett, ki Balatonszentgyörgyön és Keszthelyen fel is szólalt a miniszterelnök fogadására összegyűlt nép előtt és beszédében a keresztény, nemzeti Magyaror- j szágot éltette. (Bécs). D’Annunzio elfogadta az olasz kamarába történt jelölését és Nittivel szemben lép fel. (Kassa). A csehszlovák, valamint a felvidéki lapok szerint az antant október lő.-ére akarja meghívni a mostani kormány kiküldötteit a béke­tárgyalásokra. (Budapest). A hadügyminisztérium az olasz fogságból hazatérő fog­lyok méltó fogadására megtette az előkészületeket. (Bécs). Vasárnap Bécsben óriási antiszemita tüntetés volt, melyen a galí­ciai zsidók azonnali kiutasítását követelték. (Budapest). A Magyar Atlétikai Club nagy vacsorát rendezett a mar­gitszigeti klubházban, melyen a Budapesten horgonyzó angol monitorok pa­rancsnoka., Franklin kapitány is résztvett tisztikarával. Ha én zsidó volnék, Eger, 1919. oki. 8. úgy éljek, belátnám, hogy most csakugyan keresztény és nemzeti irányban kell az | ország dolgát intézni. Hogy miért látnám be? Azért, mert a hatalomra jutott nem­zetközi, istentelen irányzat mindörökre csúfot vallott. Ha a népbiztos elvtársak ■ pl. a püspöki kar tagjai, vagy Huszár Ká- rolyék lettek volna, Jehovára mondom, én követelném, hogy no most már KúnBéláék jöjjenek. De ezek már megmutatták, mit tudnak! Mennyire alkalmasak a közjó elő­mozdítására. Nagyon megmutatták! Kiad­juk nekik a pausál bizonyítványt, hogy »megfelelt«. No hát miután kátyúba, — de hogy kátyúba ! a sír szélére — juttatták az országot, most aztán hallgasanak! La­puljanak meg, mint dinnye a fűben! A íelkiismeretlenség tobzódása után őrültség lenne akadályozniok, hogy no már egyszer végre-valahára az istenfélő, magyar vol­tukra büszke elemek hadd nyomulhassa­nak előtérbe. A felesége kutyájának ne­vére hamisított útlevéllel megugrott Ká­rolyi Mihály és Kohn-Baruchék után — új bort és új bácskaiakat kérünk! Ősmagyar érzésű, Istenre is gondoló magyar em­bereket ! Ha én zsidó volnék, ne lássam a csa­ládomat, ha be nem látnám, hogy ez na­gyon igazságos, következetes dolog. Azok a balgák meg, akik »üsd a zsi- | dót«! jelszóval akarják életre kelteni a már-már haldokló hazát, bizony csak ár­tanak a magyarság igaz ügyének. Legyünk igazságosak mindenki iránt, a zsidók iránt is! Ne bánjunk velük úgy, mint ők bántak mi velünk. Ne üss.ük őket. Csak olvassuk meg, hogy hányán vannak és azt adjuk nekik, ami számuk szerint dukál. Mert az csak egyszer történhetett, hogy a 22 nép­biztosság közöl nekik 20 dukált,- és csak a szombati aláírásokra tartogatott Garbai, meg egy félkegyelmű parasztember, Nyisz- tor képviselte köztük Magyarország né­pességét. A hivatalos népszámlálási ada­tok kezünkbe adják a megoldás kulcsát. Minden 100 ember közül 5 recipiált polgártárs lakik a magyar haza földjén. No most tessék elővenni a ceruzát és igazságosan megállapítani, hogy 50 ügy­véd, orvos,* mérnök közül csak 2 és fél zsidónak dukál diploma; 150 egyetemi hallgató közül csak 7 és fél lehet zsidó. Hogy a többi hová menjen? Hát becsüle­tes testi munkára, amint ők ajánlgatták nekünk, amíg a kommunista csillag ragyo­gott felettünk. Ebben igen, követeljük az igazságos elosztást, de ne legyünk, — hogy is lehet­nénk ? — brutális Pogányok és vérszom­jas Szamuellik. Ne üssük a zsidót! Hiszen a keresztény szellemű és nemzeti irányza­tot úgy sem az viszi előbbre, ha hóhér- ságra vetemedünk. Isten ments! De elég is az, jobb is az, ha a régi zsidó átok ő- rajtuk teljesedik most, ha fű növi be a küszöbüket. Különben volt itt Egerben zsidóüldö- j zés? Tudtunkkal itt nem történt egyéb, j mint hogy egy délután a Lenin-fiuk által | szöges korbáccsal félholtra vert Ébredő ; Magyarok az utcákat járva kiáltozták, j hogy elég volt a zsidókból, elég volt a i Dávidokból. (No hát talán nem volt még j elég?) Emiatt aztán ők végtől végig ke- j sergik a világot, hogy milyen borzasztóan, ; kegyetlenül üldözik őket. Uram, Teremtőm, , nem csak a fejüket, de még az ablakaikat I sem törte be senki. Ami derék túszainkat j brutálisan ütötték-verték, szuronyok közt ide-oda hurcolták. De ezek mind összevéve sem panaszkodnak annyit, mint egy-egy Dávid, akinek áperte megmondták, hogy elég volt már belőle. Pedig hát igazán elég volt. Legjobb azért, ha annyi előre- tolakodás után végre kissé félrevonúlnak, ők, a bolsevizmus útegyengetői és főmata­dorjai, tért engedvén valahára annak a kisérletnek, hogy ugyan nélkülök meg tud-e lenni ez az általuk tönkre tett ország? Kis [Klein) András (Adolf). HÍREK. Eger, 1919. okt. 8. Varosunk élelmezési nehézségei. Újabban mind sűrűbben hangzanak fel a panaszok a beszerzési nehézségek miatt. Magasabb nézőpontból a nehézségeket két fő okra vezethetjük vissza. 1.) Valutánk züllöttségére (1 franc = 6'60 K.) 2.) A szállítási nehézségekre. A normális viszonyok közt használt szállítási eszközöknek logfölebb 10%-ával rendelkezünk. Ami speciálisan városunkat illeti, az okok ugyanazok. Hozzájárul ehhez az, hogy — bár Egernek nagy beszerzési körzete van — a vidékről a behozatal jó­formán semmi. A falusi nép teljesen be­gombolkozott. A boldogtalan, kit sorsa városba kényszerített, maga kutyakol fa­lura, kinálva-kinálja utolsó kék bankóit, a hó 15-én már újra leltározza garderobeját s viszi amit vihet falura. Vasárnap dél­utánonként sűrű rajokban húzódnak Eger lakói a szomszédos falukba — teperni. Nagy batyuval mennek, kicsivel jönnek. A falu tartózkodását indokolja a nagy szállítási rizikó, mely kiterjed úgy a szál­lított élelmiszerre, mint a szállítóeszközökre. A vidék tartózkodásával szemben a hatóság tehetetlen. Ami a jövő kilátásait illeti, ha valami non putarem nem áll be, az új termésig eltengődünk. Ha azok a szállítmányok, melyeknek, megérkezése esedékes, beérkeznek, élelmi­szer dolgában kielégítően, sőt jól állunk. A jövő hét folyamán kapunk nagyobb mennyiségű zsirt is. Lisztet ez idő szerint nem tud adni a közellátás, de ez csak múló. baj, minek oka a hirtelen felmerült fuvarnehézségek­ben van. Pár napon belül*beérkezik a lisztszál- iitmány, melyből elsősorban a régebbi ke­letű bárcák tulajdonosait elégítik ki. Különösen kedvező kilátásaink van­nak a tengeri tekintetében. Ha ennek be­raktározása zavaró külső körülmény nél­kül megtörténhetik, nincs okunk az aggo­dalomra. A liszt ára a termelési és szállítási költségek következtében elég magas. Te­kintetbe kell vennünk ugyanis, hogy egy, mm. búza : 200 korona, őrlése 3U korona, fuvar : 80 korona, 2 százalékos poriás üzemköltség — mind hozzájárulnak a liszt megdrágításához. Ezen felül a közellátás kénytelen lesz ragaszkodni ahhoz — amig a pénzkérdés

Next

/
Oldalképek
Tartalom