Egri Vörös Ujság / Egri Munkás / Egri Népujság - napilap 1919/2

1919-09-18 / 34. szám

POLITIKAI NAPILAP.

Előfizetési dijak:

Egész évre 80 K. — Fél évre 40 K. — Negged évre 20 K. — Egg hóra 8 K. —

Egg

szám ára 30 fillér.

Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11.

Legujabb hírek.

— Dirnfeld Izidor terrorista vezér beismerte, hogy’ a Ferencz József laktanyában 160 embert gyilkolt meg. Tekintve, hogy egész közelebbi működése homályos, a pestvidéki ügyészség felkér mindenkit, ki közelebbi adatokat tud felőle, jelentse az Országos Központi Nyomozó Osztálynak.

— Kém Béla elfogott szobalánya elmondotta, hogy egyszer tanúja volt, midőn Kún titkárja, nejével egy hatalmas, kékpénzzel telt ládában, a Kun »zsákmányában« turkáltak. Őt meglátva 20.000 K-t nyomtak markába hallgatási díjul. Különben sokszor látta, hogy Szamuelly, Kún feleségének nővére és sokan mások is rengeteg aranyat és ezüstöt vitettek el a szovjet-házból, ő maga már rég ott hagyta volna Kúnékat, de megfenyegették, hogy ez esetben elteszik láb alól.

— Az angol munkás-szakszervezetek követelik a kormánytól az azonnali leszerelést és a katonai kötelezettség eltörlését.

— A görög és román megbízottak kifogásolják a békeszerződés területi és gazdasági kérdésekre vonatkozó pontjait.

— Coblenzben a parancsnokságot amerikai csapatok vették át s az eddigi megszálló francia katonaság elvonul.

— Fiume teljhatalmú parancsnoka Podoglia, olasz tábornok lett.

— Beniczky, belügyminiszteri államtitkár rendeletet adott ki, melyben megtilt mindennemű erőszakoskodást a zsidókkal szemben és ígéri hogy a kommunizmusban részes zsidó-bűnösök el fogják venni méltó büntetésüket.

— Szabó, kisgazda miniszter kijelentette, hogy ezentúl gondoskodni fog a kormány a falvak népének ellátásáról is, de ennek megköny- nyítésére ajánlatos, ha a falvak népe is »Hangya« szövetkezetekbe tömörül,

— Pallavicini, a Dunántúl kormánybiztosa, túlzottaknak mondja az ottani pogromokról szóló híreket. A pogromokat — szerinte — vörösökből álló és fehér gárdista jelvényeket viselő bandák rendezték, melyek nagyrészt ártalmatlanná vannak már téve. — A Dunántúl már mindenütt rend és nyugalom van.

— Az új pénzügyminiszter, Korányi Frigyes báró hivatalát átvette.

— Az orosz szovjet-kormány a litván és észt kormánynak béke javaslatot tett.

— A szövetségesek gazdasági tanácsa, a Németországon, Orosz- és Magyarotszágon át való kereskedelmi forgalmat, valamint a rajnai, elbai és dunai, hajózás kérdését tárgyalja.

— Az amerikai hangulatból kiérezhető a nép mély csalódása Wilson- ban és a hozott békében,

— Károly, a volt uralkodó, állítólag Spanyolországban telepedik le.

— A francia szocialista párt kizárja azokat a képviselőket, kik a katonai hiteleket elfogadják, továbbá kik a békeszerződés ratifikálása mellett szavaztak.

— Fiúméban mintegy tizezer embere van D’Annunziónak, kik nem akarják elhagyni Fiúmét. Adoglio, olasz tábornok most hazájukba való visszatérésre szólította fel őket. Ha öt napon belül nem engedelmeskednek, katonai szökevényekként bánnak el velük.

— Wränge tábornok fényes győzelmet aratott az orosz bolsevi- kieken. Sok ágyút és gépfegyvert zsákmányolt s 9000 foglyot ejtett. A bol- seviki ezredek teljesen felbomlottak.

— Mihály orosz nagyherceg, a meggyilkolt cár öccse, a vörösek fogságából megszökött. Jelenleg Kolcsak csapatánál van.

A liszta.

Eger, 1919. szept. 17.

Egerben a proletár-diktatúra bukása óta állandóan beszéd tárgya a «liszta», vagyis névsor.

A liszta azoknak névsora lett volna, akiket és akiknek családját bizonyos napon mind ki akarta irtatni Molnár Dániel és az egri direktórium. Némelyek szerint száz, mások szerint száznegyven név lett volna ezan a jegyzéken; de vannak olyanok is, akik százötvenről beszélnek.

Azt is tudni véli a meg nem állapítható hírforrás, hogy a gőzmalomban fölszereltették azt a szirénát, amelynek jeladására meg kellett volna kezdődni« a mészárlásnak — előre kiosztott szerepek szerint.

Vannak azután olyanok, akik tudják, hogy a proskribált férfiakért 400 korona, a feleségért 200- és minden gyermekért 100—100 korona lett volna a vérdíj a kommunista állam kasszájából . . .

Mindenki természetesnek fogja találni, hogy komolyan utánna jártunk a dolognak és mindenfelé nyomoztuk ezt a titokzatos lisztát, de sehol sem találtuk meg. És anélkül, hogy a kommunizmus vezető embereit védeni, vagy menteni akarnánk, addigelé azt kellett megállapítanunk, hogy ilyen liszta nem is volt, vagy ha esetleg mégis lett volna, bizonyára gondjuk volt az illetékeseknek, sietős menekülésük közben is, a — megsemmisítésére. Bizonyos ugyanis, hogy ez olyan nyomós bűnjel lett volna ellenük, amely őket, mint bűnszerzőket, föltétlenül kötélre juttatta volna.

Komoly dologról van ugyan szó, sőt megtörténhetett volna, hogy borzalmas bűnhalmazatról, de mégis mosolyognunk kell az emberek — hiúságán. Eddig tudniillik három-négy olyan emberrel beszéltünk, aki látta ezt a névjegyzéket. Sajnos azonban, mind olyan példányt látott, amelyiken az ő neve volt második helyen. Azt már «szerénységből» sem akarta mondani egyik sem, hogy ő a legfontosabb személy Eger városában. Annyit mindegyik beismert, hogy Dobó fészkében legalább még egy ember akad, aki nagyobb nyomatékkai esik a mérlegbe, mint ő, aki igy «csak» második . . .

Ennyit arról a titokzatos lisztáról. És még valamit! Isten látja a lelkünket, hogy nem akarjuk védeni a proletár-diktatúra borzalmas tetteit. Csináltak és terveztek ennél szörnyűbb dolgokat is. Az igazsághoz híven mégis ki kell mondanunk, hogv