Egri Vörös Ujság / Egri Munkás / Egri Népujság - napilap 1919/2

1919-09-17 / 33. szám

Eger 1919. szeptember 17. Szerda.

XXVI. évfolyam 33. szám.

Ccnsurat: Sít. T. Gherman.

POLITIKAI NAPILAP.

Előfizetési dijak:

ŰS

Egész évre 80 K. — Fél évre 40 K. — Negged évre 20 K. — Egg hóra 8 K, —

Egy szám ára 30 fillér.

Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11.

Legújabb hírek.

— Erős földrengés volt Spanyolország Alicante nevű tartományában és az olaszországi Sienában. Utóbbi helyen több ház összeomlott és számos embert temetett maga alá. A sebesültek száma is nagy.

— Párisi jelentések szerint a magyar és bolgár békeszerződés október közepére valószínűen elkészül és aláírható lesz.

— Paderevszky, a lengyel köztársaság elnöke, kijelentette, hogy ők Teschennek csak azt a részét kívánják, amelyet a lengyelek laknak. A danzigi kérdésről viszont úgy nyilatkozott, hogy Danzigot megkaphatják ők, mivel ott csak 150 ezer német lakik, ha egyszer a csehszlovákok olyan területet nyerhetnek, amelynek három milliónál több német lakosa van.

— A szerb kormány lemondott. Lemondását Sándor trónörökös elfogadta.

— Az észak-orosz kormány csapatai győzelmesen nyomulnak előre a

vörösök ellen. ,

— Németország havonkint két és fél millió tonna kőszenet köteles Franciaországnak szállítani, valamint a Saar-menti bányák egész termését.

— Franciaország 1920. végéig három millió nyolcszázezer tonna hajóteret szándékszik építeni.

— A német megbízottak kijelentették, hogy érvényteleneknek nyilvánítják a békeszerződéssel ellenkező alkotmánypontokat, köztük az osztrák képviselőknek a birodalmi gyűlésen való részvételére vonatkozó cikkelyt.

— Fellé francia tábornok szerint Csehország és Franciaország együtt működnek katonailag.

— Lloyd George a békekonferencia elhalasztását kéri, míg Clemen- ceau és Folk a munkálatokat megszakítás nélkül akarják folytatni.

— Franch d' Esperet tábornok Párisba érkezett.

— A Lovászy-pártkörben zajos gyűlés volt, melyen a párt feloszlatása is szóbakerűlt, valamint a tagoknak új tömörülése egy nemzeti pártba. E kérdésben a párt két részre oszlott. Egyik rész határozottan állást foglalt az u. n. nemzetközi erők ellen, míg a másik rész, ez állásfoglalást Lovászy elleni támadásnak bélyegezve, tiltakozott ellene. Az értekezlet nagy botrányba fúlt, melynek folytatásaképen több lóvagias affér keletkezett. Lovászy hívei most ki akarják zárni a pártból azokat a tagokat, akik a keresztény blokkhoz csatlakozás mellett szavaztak. y

A pénz.

Eger, 1919. szept. 16.

A politika után mindjárt a pénz következik, ha ugyan — mint éppen manapság is szomorúan tapasztaljuk — nem a pénz csinálja a politikát. Most pedig van pénz bőségesen! Annyi van, hogy szinte sok, de bizony vajmi keveset ér. Majdnem azt lehetne mondani : mindegy, akár van, akár nincs.

A háború egyik természetes következménye rendszerint az, hogy a bankjegyek roppant elszaporodnak. Ennek a túlontúl megnövekedett bankjegy-forgalomnak viszont az a természetes folyománya, hogy elértéktelenedik a pénz, megcsökken a vásárló ereje.

Ennek azonban nemcsak a pénz-bőség az oka, hanem a vesztett háború is, mely nagy kárára volt hitelképességünknek.

Végül el sem kéyzelhető arányokat öltött a pénz elértéktelenedése a négy és fél hőnapos kommunista gazdálkodás miatt.

Tény az, hogy nemzetközi viszonyban és 1914. óta egy kilencedére esett a korona értéke, vagyis egy korona 10—12 fillért ér a külföldi pénzpiacon. Ebből az következnék, ugy-e bár, hogy minden árunak az értéke kilencszer akkora, mint a háború előtt volt. Ami tehát kilencszer olyan drága, mint 1914-ben, az tulajdonképen nem is drága. A drágaság ott kezdődik, amikor ennél is többet kell fizetnünk valamiért.

Már pedig alig van olyan árú, amelynek értéke csak kilencszer akkora lenne, mint öt év előtt volt. Ellenben szinte rendszeres a 20—25-szörös, vagy éppen 40—50-szeres, sőt a 200—300-szoros áremelkedés, mely utóbbit különösebben a bolseviki uralom tudatlan pénzügyi gazdálkodásának köszönhetünk.

Fokozza ezt a drágaságot és illetve még jobban csökkenti a pénz értékét magának a pénznek bizonytalan helyzete, értékelése, amely kockázatossá teszi a pénzgyűjtőét megokolttá és erkölcsi szempontból elítélendő — áruhalmozást.

. . . Sajnos, ezen nem segít senki és semmi ; csak az, hogy a nemzetközi viszonyban véglegesen szabályozzák a korona értékét. Igen ám, de itt roppant nagy nehézségek vannak: a korona ez idő szerint hat államnak törvényes pénze. Ezek a — régi monarchiánkból alakult — államok azonban többé-kevésbbé háborús viszonyban vannak egymással, sző sem lehet tehát arról, hogy megegyezés jöhessen létre a valuta egységes rendezése dolgában.

Itt sincs más hátra, mint. . . várni türelmesen, megadással. Legfeljebb avval könnyítünk a bajon, ha nem válogatunk a kék ős fehőrpénz között, a postatakarók pénzjegyei és a leszállított értékű kommunista-hamisítványok között.

Ha mindezeket a megállapított értékben szívesen vesszük és adjuk, nagy mértékben javítjuk a súlyos helyzetet, amelyet a pénz idézett elő.

A dunapataji ellenforradalom leverése.

A junius 24-iki ellenforradalmi mozgalmak a Duna-Tisza közén vertek legnagyobb hullámokat. Az ellenforradalom ott volt a legerősebb, a megtorlás is ott lett a legrémesebb. A sok szomorú nevezetességre jutott helység között talán Dunapataj szenvedett legtöbbet.

Az ott elkövetett rémségeket ős tömeggyilkosságokat részletesen és pontosan leírni majd csak akkor lehet, ha annak minden adatát megállapítja egy külön vizsgálóbizottság. Dunapatajon sok háznak van halottja. A terroristák, mint dühödt és eszevett fenevadak rohantak végig az utcákon s akit az utcán találtak, lelőtték. Egy fiatal cipőszsegédet, ki előtte való nap jött menyasszonyát meglátogatni, éppen a kapuban találták, megragadták és folyton ütlegelve a papiak elé kísérték, ahol fölakasztották. Teljesen ártatlan volt mindenféle ellenforradalomban. Egy felvidékről való pénzügyőri szemlészt, ki feleségéért ős kőt gyermekéért ment le Dunapatajra, az udvarból hurcolták el és fölakasztották.

Huszonhárom embert akasztottak fel; fiatal legényeket ős öreg embereket vegyesen, minden Ítélet és kihallgatás nélkül. Aki csak útjukba került, megfogták, vitték a papiak elé ős ott egymás után akasztották fel a szerencsétleneket. A községben két cséplőgőpész lakott; mindkettő