Egri Vörös Ujság / Egri Munkás / Egri Népujság - napilap 1919/2

1919-09-13 / 30. szám

XXVI., évfolyam 30. szám.

Censurat: Sit Sabin Medeanu

Eger 1919. szeptember. 13. Szombat.

Előfizetési dijak:

Szerkesztőség: Eger, Líceum.

Egész évre 80 K. — Fél évre 40 K. —

Egy szám ára 30 fillér.

Telefon szám 11.

Negyed évre 20 K. — Egg hóra 8 K. —

Kiadóhivatal: Líceumi nyomda.

Legújabb hírek,

— A kormány hevesvármegyei kormánybiztos-helyettessé Bobory György

járási tb. főszolgabirót nevezte ki és a főispáni teendők ellátásával is megbizta.

— A népegészségügyi miniszter feloszlatta az országos munkásbiz- tosítő pénztárak összes önkormányzati szerveit, melyek a szociáldemokrácia és — később a kommunizmus legfőbb fészkei voltak.

— A volt kommunista kormány az állampénztárt teljesen kifosztotta. A jelenlegi kormány mindössze egy darab 10 ezer koronást talált benne. A Lipták-g//árban, — százharmincötnapos uralmuk alatt, — csekély 95 millió korona adósságot csináltak Kun Béláék.

— A budapesti büntető törvényszék ismét megkezdte működését.

— Hollandia Belgiumnak csak gazdasági kedvezményeket hajlandó adni, területet nem.

— A perzsa sah Svájcba érkezett.

— A szövetségesek 43, egyenkint tízezer tonnánál nagyobb német hajót osztottak szét egymás között'.

— A bolgár delegáció ma veszi át Neuillyben a békeszerződést.

— Budapesti értesítés folytán közöltük, hogy a pénzügyminiszter levelet intézett Garamihoz, az állítólag bankba tett 100 ezer koronára vonatkozólag. Mint most értesülünk, e hír félreértésen alapult és valótlan.

— Párád község üdvözlő táviratot küldött a miniszterelnökhöz, mely többek közt ezt mondja: »Csak magyar haza és keresztény erkölcs kell.' Igé- rünk érte hűséget és támogatást, nem a Károlyi Mihály, hanem Rákóczi szellemében«.

— London és Hamburg között e héten újra megindul a forgalom.

— A kormány az összes birtokrendező és termelést biztosító bizottságokat megszüntette.

— Dunántúl kijelentette, hogy csak addig hajlandó élelmiszert adni a fővárosnak, »áruig a kormány keresztény és magyar.«

— A magyar nők gyűlésén Fridrich kijelentette, hogy »a hatalmat, melyet a forradalom adott kezébe, senkinek át nem adja, csak az antantnak s ne m hajlgndó a zöld asztal mellé ülni azokkal, akik néhány héttel ezelőtt a kommunizmust támogatták.< Ugyanilyen kijelentést tett Fridrich az egyesült keresztény pártok gyűlésén is, hol egyszersmind a zsidóüldözés vádját is visza- utasította.

— Az olasz kamara e hét végén kezdi tárgyalni a békeföltételeket.

— A budapesti büntető törvényszék egy ítélet kapcsán kimondotta, hogy a proletárdiktatúra alatt hozott rendeletek nem jogerősek és senkisem vádolható azok megszegése miatt.

— Eddig négyezer német munkás jelentkezett Eszak-Franciaország újjáépítéséhez.

— Az angol csapatok Helsingforsba értek. Összesen három rombolót veszítettek.

Fizessük az adót.

A proletárdiktatúrának fogalma sem volt a kétszer-kettőről, ami pedig alapja az egész államháztartásnak. Költött dernre- borúra. Dobálta a pénzt, a milliókat. Szinte gyermekes gondolkodással azt hitte, hogy minden rendben van, ha elég bankót nyomat abban a három-négy gyárban, amelyet erre a célra berendezett.

Pedig nagyon csalódott.

Elérte ugyan azt, hogy a termelést egész vonalon, minden szakmában csődbe

vitte. Ráfizetett minden mezőgazdasági üzemre s rengeteg adósságba verte a gyárakat és az ipari vállalatokat. Számítás nélkül alapított úgynevezett közjótékonysági intézményei s a tömérdek hivatal meg hivatalnok, — mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy az állam pénztárai kiürüljenek.

És mig egyrészről dobálta a pénzt úgy, hogy szinte aZ ablakon szórta ki: addig a bevételek jókora részét törölte. «Nagylelkűen» kimondotta, hogy a kisebb földbirtok teljesen adómentes. És nemcsak

fölmentette ettől a tehertől, de még a hátralékokat is törölte.

Ilyen viszonyok között semmi csodálni való nincs abban, hogy bukásuk után a budapesti állampénztárban ahonnét pedig naponkint utaltak ki 10—15—20—25 milliós tételeket tenyérnyi pajurosokon — mindössze tízezer koronát találtak. Azt is csak magnak hagyták ott.

A mai kormánynak, mely minden erejével a kibontakozást akarja, óriási nehézségekkel kell küzdenie úgy a külső, mint a belső politikában. Egyik kezével védekeznie kell, a másikkal pedig a romokat takarítja s egyben építeni is akar. És e tömérdek nehézség, baj és gond mellé odasorakozik az, hogy az állam-pénztárak igen gyöngén, igen lassan telnek, holott a folyó, rendes kiadásokra fedezet kell.

Éppen azért, ha valaha kötelesség volt az adók pontos fizetése: ma sokszorosan az ; ma különösen hazafias kötelesség.

Fizesse be tehát az adóját mindenki és pedig pontosan. Ila volna hátraléka, legalább annyit törlesszen, amennyit tnd. Evvel kettős hasznot ér el: nemcsak terhein könnyít, hanem a békés kibontakozás, a jobb jövő útját is egyengeti.

Proletár koszt.

Vékony ebédünk mellett lakjunk jól egyszer avval, hogy milyen is volt a le- vitézlett proletárdiktatúra vezérembereinek napi étkezése? Csak a napi étkezésekről beszéljünk most és ne szóljunk azokról az éjjeli disznótorokról, amelyek ugyancsak gyakoriak voltak pedig a jeles direktórium épületében.

Egyik benfentes szemtanú, aki napról- napra mindinkább kiábrándúlt a kétszínű népmentőkből, részletesen elmondta egyszer, hogy mit ebédeltek a «dolgozók« vezérei ? Hát volt, kérem, gombaleves, utána főzelék, aztán rántott csirke galuskával, utána malacpecsenye; következett, ezután a túrőscsusza meg sajt. . . Szóval volt ott minden, csak szesztilalom — mentül kevesebb.

Értett hozzá Jackwerth elvtárs, az érseki kert ananászainak kiváló barátja, hogy miből áll az a bizonyos beigért földi mennyország. Szesztilalom? Ej, mit! Hiszen nem lesz nehéz kitalálni, mitől voltak olyan vörösek a vörösek pl. az Irgal- masoknál megrendelt gyakori szovjetlakodalmakon.

No de vadászatokat is rendeztek a Marx-fiúk Felsőtárkányban, meg máshol, hogy »a proletárok húsinségén enyhítsenek,» amint igazmondó lapjukban hirdették. Bizony sok bakot lőttek ott is. De ha azt kívánnánk, hogy nyújtsa fel a kezét, aki a jótékony vadászat zsákmányából