Egri Ujság / Egri Vörös Ujság - napilap 1919/1

1919-01-17 / 13. szám

Ám 20 iíltór XX YI. évin?yam. 1919. január 17. péntek 13, ssw* í Előfizetési árak: Helyben és vidéken postán küldve egész évre 50 korona, — fél évre 25 korona, — negyed évre I2'50 korona, — egy hóra 5 korona. — Egyes szám ára vasárnap és ünnepnap is 20 f. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eger, Jókai Mór-utca 6. — Megyei és helyközi telefon: 106. POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: Dr. SETÉT SÁNDOR. Felelős szerkesztő: SOMFAI }ÁNO§. Megjelenik hétfő és ünnep utáni nap kivételével mindennap. Hirdetési árak: Soronként: Nyílttéri közlemény 3 K,bírósági ítéletek, kéz- gazdasági közlemények, gyászjelentések fse K. létékoay- célu egyesületek, bálbizottságok értesítései, felülüzetéadk nyugtázása ee till. Eljegyzések, házasságok, kdszönetnyf- vánttások 1» sorig 15K. - HIRDETÉSEK: egész olda­las 40# K. hasábonként és centiméterenként ható­ságok, gazdaságok és hivataloknak 1'54 K, magáncégek- — nek t K, szallaghirdetés szövegoldalon rso K. — R rend ntjást. Eger, januir 16. A Spartakusskat tehát le­verték. A német köztársasági konnánynak ez a győzelme nem csupán azt jelenti, hogy egy fölfsrgaté tábor le van verve, hanem jelenti azt, hogy e fölfergaté tábor, a rendnek hivatott ellenségei fölött dia­dalmaskodott a józanság, az okosság, a rend és biztenság akarata. Mert a német k©r mányi a rend elérésében, a zavargók leverésében nemcsak hQ csapatök támogatták, ha­nem melléje állott az egész Berlin, az egész német forra­dalmi közönség is, sőt tapsol a sikerhez már az egész világ, minden nemzet, amerre kultúra van, ahol a legkisebb izzét is éreztük a vér, tűz és pusztu­lás iszonyatának. “ a A műveli s igazságos elmé­nek s az emberséges léleknek a Spartakusok leverése fölött való ©réme természetes is. Ugyanis senki sem hihette azt még a legtulzébbak táborában sem, hogy a négy éves háború alatt eicsigázédott, legjobbjai- lól kipusztitoii nemzetek népe és társadalma á központi ha­talmak országaiban azért segi- . tette diadalra a forradalmat, hogy a megpróbáltatások tete­jébe még újabb megpróbálta­tások színterévé tegye földjét. Nem hisszSk, hogy akadjon nemzet Európában, amely az orosz állapotokat önmagára kívánatosnak tartaná. S külö­nös idegenkedéssel, sőt irtózat- tal gondoltunk rá, mink ma­gyarok, a Spartakusok esetle­ges győzelme után a fölforga­tás láogözöne átcsap német földről a mi országunkra is. Nem, a forradalom nemcsak a vagyont elosztani, nemcsak a kommunizálni akarók ferra­\ dalma volt, hanem az egész f nemzeté, tehát a polgárságé j is. Már pedig sem a dolgos I munkásság, sem a polgárság jj nem akarja, hegy nálunk is a I vérözön állapotai hatalmaskod- jj janak el. Követeljük a dolgozó i elemek tiszteséges megélhetését, [ a munka megbecsülését, vall- i juk a szocializálás szökságes- j ségét és a demokrácia fölvéte­lét, irtézattal kel! elfordulni attól a pokoltól, mely még te­mérdek testvérhalál árán is kommunizálni akar. Minden forradalmi vívmány biztonságának legelső föltétele a rend. Enélkül nincs szabad­ság, nincs demokrácia és min- denekfölött nincs a munkának felbecsülhető értéka. A szoci- álizmusnas nem kisebb érdeke ez a rend, mint a polgári tár­sadalomnak, hisz a fölfergatók az uj berendezkedés élőiül!éte­leit rombolják széjjel. Péidát keli vennünk Orosz­országról, ahol idestova már két esztendeje folyik a legir- tézatosabb belső háború azért, mert a viszonyok még nem értek meg a legteljesebb mér­tékben való szocializálódásra. Nálunk sem más a helyzet a kommunizálást illetően Kül­politikánkat tekintve pedig, amidőn egykori testvéreink le- hasitani akarják testünkről Er­délyt, Felsőmagyarországot, a Muraközt, a Bánátot és Bács­kát, egyenesen végzetes volna egy belső háború föüdézáse. Ezért úgy tekintsük a néiitH belháboru lecsillapodására, mist íidárcByemásra, mely rajiunk ült s mely a kormáaycsapatofc győzelmével elmúlt fölöttünk. Legyünk kommfisárdok a rend elérésének munkájába* — az­tán az összesség sorsának ja­vulásával az egyél sorsa is jobbra fordul. Éljen a munka! Cdzsaadia Sáaior Telésügyi államtikár»gézafa a fSIiMivesstliez. Eger, jan. lg. Csizmadia S£nd*r a fö’dnmeiísi minisztérium szociá'ista állaroliikára, aki maga is földműves munkás volt, a követkézé szózattal fordul az er» s?ág ÍSIdmfives népéhez. Az ország egy részében az a ve­szedelmes nyavalya kezd elterjedni, amely dologfalansígra, tétlenségre biztatja az ed ig o'y példásan dol­gos és szorgalmas népet. Soha veszedelmeícbfe kolera nem fenyegette a népet, mint a dologta- !*n*ág gondolatának terjedése. Ha a munkás és a kisgazda nem dolgozik ez egyszerűen aanyit jelent, hogy éhhalálra Ítéli önmagát. A föld nem szért van, hogy mi- alfa a saját magunk éheztetésével bosssut állunk az eddigi nagybirto korokon, hsnem, hogy az ország népét eltartsa. Hamis, meggondolatlan és a nép javának a köztársaságnak esakis megátalkodott ellenségei hirdetik, hogy; “Ne dolgoztunk a földeken addig mig a mienk nem iess! — “Ha kiosztják a földeket}, skker rasjd dolgosunk, ds akkor is annyit termelitek, amennyi családunk meg­élhetéséhez ssSkséges!„ Ilyen és hasonló meggondolatlan­ságot terjesztelek az országban. Ezzel szsmden azonban mi a nép figyelmébe ójánljuk a következőket: Ha nem dolgozunk tovább szorgal­masan, akkor már a következő tálén olyan Ínség lesz, amilyet még nem látott a világ, amelyhez még a világ­háború is kismiska. A főidulosztásig dolgozni kell a nagybirtokos földjén is, mert nem annyira a nystgybirfokssnak, mint inkább-az országnak, saját magunknak van szükségünk a termékre. És ezt a földosztást nem lehet egy két nap alatt végrehajtani. Teljesen érthetetlen az a türelmetlenség, amely egyes helyeken annyira elfogta az embereket. Sok ezer esztendeig a legalább szolgaságba nyomva, tudtuk türelmesen várni a még na­gyobb elnyomatást és bus! a m?guk javéra ne tkdnánkvárai egy-két hetet vagy hónapot T A?,ér! mentettük vc-rna meg az országot az elnyomatok ó1, hogy most magunk puszíüsuk el önmagunk­kal együtt?! Azt sem szabid elfelejteni, hogy az a felfogá* hogy cs^k a magunk számára dolgozunk a kis földünkön teljes bírnia és helyieden, — Miből élne akkor, a városi népesség? Aki csak egylépésnyire is tud gondolkozni, sz nagyon jól tudja, hegy mi a városi ríp nélkül fppess úgy tudnánk megélni, mint «' hogy az nem tudna élni nélkülünk, Ha a városi munkásság nem tud megélni hennán veszünk mi ruhát, szerszá­mot és más szükségeseket ? Munkástársak, elvtársak, gondol­kozzatok és csak azu‘án cselekedjetek Nagy nehéz időket élűnk, legyünk méltók hozzájuk, tSondoljitek meg. hegy nem magunkért, hanem egy­másért kell dolgoznunk. Tehát munkára! Dolgozzunk, ter­meljünk még sokkal többet mist eddig. Csak igy bizonyítjuk, hogy érdemesek vagyunk földre és az ország kormányzására. Éljen a munka 1 . i6SaBl£3i*dNlM*a Az egri katonák szervezkedése. Megalakították a helyi ka­tonai szervezetet. — Saját tudósitónktól. — Eger.jan. 16. Az e|ri katonák a szowaldemok- rata párt felhívására ma gyűlésre jöttek össze, hagy szervezkedésük dolgában állást foglaljanak. A gyűlés elnökéül Zzvancziger La­jos őrmestert választották meg, aki hangoztatta a szervezkedés fontos­ságát s a szeciáldtraokrata párthoz, való csati« kozás szükségét. Utána Léjer Dez&ö rámutatott arra, hogy a régi militarhmus rend­szere ledőlt s most az uj idők szel­lemében a néphadsereg Napjait rak­ják le, a mely a forradalom vívmá­nyait megvédi és biztosítja. Halá?e- z ti javaslatot terjeszt elő, hogy ala­kítsák meg az egri helyi katonai szervezetet, a melynek élére válasz- szanafc egy héttagú vezetőbizottságot. A gyűlés a h-tározati javaslatot egyhangúlag elfogadta s a vezet# bizottságba megválasztotta Lányi

Next

/
Oldalképek
Tartalom