Egri Ujság / Egri Vörös Ujság - napilap 1919/1
1919-02-07 / 31. szám
'’SIS. február 7 selőte tilletík azonnal is megkezdheti* a fö d szétosztását és ilyen esetekben az új birtokosok azonnal letelepedhetnek a részökre kijelölt birtokon. Károlyi párád! Mi-tokán kezdik meg a földosztást. Ä „Nap értesülése szerint a legutóbbi minisztertanácson Károlyi Mihály köztársasági elnök azt a kívánságát fejezte ki, hogy a tényleges földosztást lehetőleg már a jövő héten kezdjék meg, még pedig az ő hevesmegyei birtokán. A minisz’er- íanács Károlyi kívánságára ezt el is határozta és így a földosztás a jövő héten a parádi birtok felosztásával megkezdődik. Ez a földosztás a Károlyi parádi birtokán a szocialista sztikségparag- rafus alapján fog tört- nni. A kérdéses birtok a megyénkben fekvő kompolii, debrői uradalom, amelyet a a budapest miskolczi venal ■telsz keresztöl. Az uradalom mező- gazdasági része tizenhétezernégyszáz beid, amelyet ez idő szerin a Pesti Magyar Kereskedelmi bank égisze alatt létesült Magyar Fö'd részvény- társaság bérel. Ez a birtok a parádi erdőbirtokokkal együtt mintegy negyvenezer holdat tesz ki s együtt képezik azt a hitbizományt, amelynek ez idő szerint Károlyi Mihály gróf köztársasági elnök a haszonélvezője. Feloszlás alá természetesen a mezőgazdasági részek kerülnek, vagyis az a 17400 hold, amely bérben van, mivel a kormány az erdőbirtokok felosztását egyelőre nem tervezi. Ä felosztás alá kerülő mintegy hét külön gazdaságban kezelt birtok egyike Magyarország leggyönyörűbb és legtermékenyebb földjeinek. Az oláhok helyzete tarthatatlan Erdélyben. Az oláhok garázdálkodása és fcadarca. \ Eger, február 6. A Királyhágón toli Magyarország, előkelő közigazgatási liszlvise lője érkezett legutóbb Budapestre. Útlevéllel érkezett ide, mintha idegen állam területéről jött volna, de mindaz, amit elmondott, arra vall, hogy sem a nagyrzebeni úgynevezett kermányzófanfcsnrk, melyet egy csomó ha; aáruó alkot, sem a Romániából beözönlött román katonaságok nem fog sikerülni az erdély ^g^Hrármegyékeí az anyaországtói s^PB^geniteni, sőt ellenkezőleg a mostani megpróbáltatás, még szóró- , sabbá fogja tenni az 1848-baa létesített uniót. Az illető tisztviselő, aki maga is sok megpróbáltatáson ment keresztül az utóbbi időben, kövsikezókben adja elő tapasztalatait a „Vármegye“ cimB közigazgatási lapban a romén meg zállásról és az erdélyrészi vármegyék lakosságának magatartásáról. Romániából nem vonullak be nagyszámú csapatok az erdélyrészi vármegyékbe. Azok a cápátok is, amelyek megérkeztek, szánalmas képűt nyújtottak. A katonák ruházata a legfogyatékosabb és legtarkább volt, még a becskor, lábukon sem volt igazi b öcskor, hanem tulajdon képen csak rongy. Ha Budapestről nem adták volna ki a jelszót, hegy a bevonuló csapatokat, amelyek ál Utólag a fegyverszüneti feltételek végrehajtására küldöttek hozzánk, bántani nem szabad, az erdélyi polgárság játszva akadályozhatta volna meg előnyomulásukat. A román katonák lelkiállapota sem volt valami emelkedett, amikor Magyarország földjére léptek, a hódításért nem nagyon lelkesedlek, hencegni csak a nagyszebeni úgynevezett kormányzótanács merészelt, arc ely már már azt hitte, hogy teljesen nyert ügye van. Ebben a reményében azonban, nem csak a január 25 éti Parisból érkezett szikratávirat rendítette meg, hanem megrendítették azok a hírek is, amelyek Romániából, főleg pedig, Bukarestből már január első felében érkeztek. Románia nagy városaiban, főleg púdig Bukarestben és környékén a botsevizmus veszedelmesen terjed. Ä bojárok nagyrésze Bukarestről és környékéről menekül, még pedig nagyebbára Brassóba. Ez az utóbbi város teljesen megtelt bojár menekültekkel és erre való tekintettel nagyobb cs«patta*tek már uem is érkeznek Romániából, sőt a megszálló csapatok egy részét is vissza- irányitják. A csapatok, amelyek az erdélyrészi vármegyékben Maradtak, az erdélyi oláhsággai nem nagyon barátkoznak. Ennek oka abban keresendő, hogy maga Erdély oláhsága sem rokonszenvezik nagyrészben a román csapatokkal, amelyek ahol fellépnek, igen brutálisan viselkednek és többek között a botbüntetést is behozták. Fegaras vármegye oláh ajkú lakossága, hallani sem akar arrd, hogy Romániához csatlakozzék és a többi vármegyében is na- gyobbára ellenszenv nyilvánul meg a nagy román eszme ellen. A román csapatok ezt nagyon jól tudják és érzik és amikor botbüntetést alkalmaznak, magyarokon huszonötöt, oláhajku magyar állampolgárokon harminc betűt.* t mérnek. Szemtanuk állítása szerint, már a tizedik, tizenegy tdik 'ütés után a delikvensek elájulnak és ezek természetesen a legnagyobb gyűlölettel vannak a betolakodó román csapatok ellen, jellemző, hogy a románok űriembe reket, sőt uriasszouyokat is megbotoztalak és ez is hozzá járult a sztrájk kitöréséhez. A nagyszebeni úgynevezett, kormányzótanácsban nagy a zavar és megrötö yödés. A néhány hét előtti lelkes hangulatot nagy levertség váltotta fel. A haza áruló oláh ügy\ | védek félnek, cselekedeteik komek- vaneiájától. Csak sovány vigaszt nyújt nekik, hogy a rongyokban odaérkezett román katonaság a Mackensen hadserege által. Erdély ben visszahagyott egyenruházatiból jé! költözködött. A legtöbb román ■ katona most már német uniformis- jf ban jár, a legkülönbözőbb bran- | denburgi, hannoveri, sziléziai és $ más jelzésekkel. Ami a közigazgatást illeti, meg- jj lehetős nagy az úgynevezett kar- í; mányzőtanácsnak tehetetlensége, — ? Hunyadban, Poharasban, Udvar- , helyben, Háromszékben csaknem f valamennyi vármegyei tisziviselő 1 megtagadta az esküt. Szebenvármegyében Sehöpp János \ alispán egy napig le volt tariénatva, | , később a többi tisztviselővel együtt, ■ akik csaknem kivétel nélkül szászok 5 és románok, i is letette az esküt. 1 Az egyedüli szebeni vármegyei tisztviselő, aki az eskütételt megtagadta, Mihály Árpád '.vármegyei másodfő f ! jegyző. Utóbbit Brassóba internál* ták. Érdekes, hogy az eddig nagy egyetértésben éli szászok között ! | éles szakadás tá«..dí. A szász nép, \ ! de a szász vármegyei tisztviselők \ nagyrésze is, semmikép sem akar : Romániához csatlakozni. Hogy a [ szebeni és nagyküküllöi szászok , j mégis letették az esküt, ennek egye | dűli oka az, hogy Medgyesen Bramäeeh ? \ Rudolf és tárni a határozathoza- I tatra jogosított szász nemzetiségi tényezők megkerülésével, bizonyos j ellenszolgáltatások olienébeen, csat- j lakozesi határozatot hoztak és a l legtöbb tisztviselőt megtévesztették. ! A brassói szász vármegyei tisztvise- { lök valószínűleg már nem fognak jj esküt tenni, mert ott a konfliktus a ’ ■ Brandsch-párt és a többi szászok között élesen kitört. Egy dr. Detter nesfi szász ember, aki élesen ellenzi, hogy a szászok a román uralmat elismerjék, egy Ferwsiter nevű szász polgárrj, aki résztvett a ; Medgyesen Bravdseh elnöklete | alatt hozott abban a határozatban, \ hegy a szászok alávetik magukat a í román uralomnak, revolvert fogott és keresztül is lőtte. Az egész szász I intelligencia fel van háborodva | Brsndsch és társai ellen és igy való- | szinütlen, hogy a brassói ködg.^z f gatási tisztviselők az esküt a román í impériumra letegyék. Fogcrae vármegyében három oláh- I ajkú tisztviselőn kívül egyedül dr. | Bodnár József tClevéltárnok tette le f hosszas lelkitusa után az esküt, de \ kevéssel azu’án, hogy letette, kitört > rajta az őrület, my, hogy Kalóza- | I várra kelleti szállítani egy elme gy égy in tér étbe. Fogaras r. t. városnál ez összes 1 magyar tisztviselők megtagadták az az eskü letételét, nagy lelki küzdelem után, egyedül Srentpály Gyula, ! városi főjegyző jelentkeiett utólag | eskütételre, j Alsófehér vármegyében állítólag I az összes tisztviselők latették az esküt, mihez hir szerint sokban hozzájárult az, hegy Budapestről Nagy Vince belügyminiszter az igaz- ságtgymiaiszterrel egyetértőleg azt at üzenetet küldte f volna Erdélybe, hogy a kényszerhelyzetben letett esküt a magyar kormány érvénytelennek tartja. Ugyanez történt Maros Yardéban, ahol csak Kőrössy Qyörgy, Kőrössjr József és Kőrössy Albert főasoigabirák tagadták meg az esküt, míg a többiek és köz ük Köllő Ignác alispán is esküt tettek, de az utóbbit ennek dacára az úgynevezett román kormányzótanács az eskü letéttől számított, harmadik napon mégis elcsaptn. Magykükülíőből tudósítónknak hiteles értesülései uem voltak, állítólag azonban a szász tisztviselők Brandsch Rudolf befolyása következtében szintén letett k volna az esküt, bizonyos mértékben annak hatása alatt is, Her&uényi Béla Fogaras vármegyei főszolgabírót az eskü megtagadása miatt, letartóztattak és Segesvárra hurcolták. Az előadó tisztviselő azzal fejezte be közléseit, hogy meggyőződése szerint a románok helyzete az erdélyrészi vármegyékben tarthatatlan és hogy a folyton nővesvé romániai zavargások miatt a csapatokat a románok kénytelenek lesznek lassanként visszavonni. HÍREK. Eger, febr. 6. A második fél. — A medvének igaza lesz. — Az idő átnyargalt a téli hénapokon s eddig igazi telünk még nem volt. Novemberben v csorgatta csupán a fogát egy két hétea keresztül, de azután esak esőből és sárbél állt a tél, amelynek piszkos, nedves kellemetlenségei mellett, mégis csak meg volt az a baja, hogy lél volt. Azonban az emberek az ilyen időt még a mai keservek körött sem tartják télnek s különösen nem a gazdaemberek, akik a földre fehér hótakarót várnak, amely alatt erősödik a zsenge vetés s nem eszi meg a száraz fagy vagy a sár. De hát még nincs vége a télnek, komtat dta Gyertyaszentelőkor a medve s meglátván árnyékát a nap verőfényében, vissravonut újból barlangjába, hogy tovább aludja téli almát, É; a jámbor mackónak úgy látszik igazajlesz. Mert alighogy visszavitte bundás testét valahol a barlangba, ránk köszöntött a második s «zuttal igazi tél. Kemény fagyra sürü pihékkei omlik le már egész n:p a hó s a szürke tájat mindenfelé fehér lepel borítja, amely olyan szép és poétikus volna, ha ma volna még szépség és poézis a világon. Azonban mindennek dacára a medvének alighanem igaza lesz, mert a másod k tél úgy indul, hogy nőm egyhamar látszik véget érni. I
