Egri Ujság - napilap 1918/2

1918-12-24 / 296. szám

XXV. évfolyam. 19AS. december M kedd 395. *»&m Ara AH HU ér ÄCkSsSag&iGie^ jSttttSEfettafi 1 EGRI Előfizetési árak: Self be- -~.s vidéken postán küldve egész évre 40 korona, — iél évre 20 korona, — negyed évre 50 korona. - egy hóra 4 korona. .— Egyes szám ára vasárnap és ünnepnap te 16 f. — Szerkesztőt.-g és kiadóhivatal: Eger, Jókai Klór-utca 6. — bioyvei és helyközi telefon: 106. POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: Dr. SETÉT SÁNDOR. Felelős szerkesztő: SOMFAI JÁNOS, ?• ígiisltrtfk httlS <s űnnap citál nap kivitelével mindennap. Hirdetést áraki Soreaáánt i nyílttéri Itózleinéay 2 B, btróíijl ítéli kízaratarigi kfirlMnények, gríazjelentdaek 1 X. * ----- ttaBeh b t; . ------­i zfeleniáaek i X. Játék t értesítései, íaíBü házasságok, hía* a 10 K. - HIRDETÉS EK i égés? «>!«• K, hasábonként ás centiméterenként haté- Ságok, sajátságok és hivataloknak t K, magáncégeknél — » nUér, •nllaghírdstés szövsgotdaleB I X. ~ Célú egyísüietelt, bérbizottságok t ayuatfeíi»» «0 Síi. EiJegTiések, hl Via&sofe !• sorig 10 K. ~ HIRDE las Mi K, hasábonként is ce Táfdaltnas idők. Eger, dee. 23. Minden nap újabb csalódást, minden óra újabb fájdalmat jelent a magyar nemzetnek. — Költőnk szerint megszenvedte már e nép a múltat és jővén« dőt, de a jelen tragikus ese­ményei és fejleményei — saj­nos — nem igazolják a ma­gyar vates megállapítását. Ami most történik, meghalad min­dent, amire ez a sorsüldözte magyar nemzet el lehetett ké* szülve. A török hódoltság legszomo* rubb korszaka, amikor Magyar- szág három részre szakadt, nem volt oly végzetes, arainőnek mutatkozik az az állapot, ame­lyet, ha az Ég segítségünkre nem jön az utolsó pillanatban, a győzelmes entente ránk akar erőszakolni. Akkor déli és ke­leti határunkon nálunknál is jobban leigázott szláv népek nyögték a török uralmat, a csehek pedig élet haiáiharcot vívtak a német császári hala- lom eiien. A független erdélyi fejedelemség ellenben, mint ön- álló liemzeii állam szerepelt és hoi a törökkel, hol a német­tel szövetkezve, megmentette Magyarországot is a bukástól és elnemzetrenedéstől. Most pedig nemcsak a nagy­hatalomhoz jutott délszlávok fenyegetik Magyarország legter­mékenyebb részér, melybe, mi­kor a törökök elől menekültek alig harmadféiszázaddal ezelőtt, vendégszeretően befogadták őket. Északon az uj nemzeti életre kelt csehek törnek az ország tótlakta területei eilen, melyek több mint ezer éve Magyaror­szág természetes s soha két- ,*^égbe nem vont kiegészítő ré­szeit alkották; Magyarország gyöngyét, ékességét, a magyar­ság keleti védőbástyáját: Erdélyt is el akarják szakítani tőlünk. És ha ármányos szomszédaink­nak sikerül keresztülerőszakolni vakmerő tervüket, Magyaror­szág területe megcsonkul oly mértékben, hogy ami megma­rad, az nem lesz egyébb, mint az ipari és kereskedelmi fellen­dülést nélkülözni kénytelen kis paraszt köztársaság, amely el nem bírván a modern kultur állam terheit, kénytelen lesz lemondani a fejlődés és a fel­támadás reménységéről. És a rettenetes perspektíva okozta fájdalmunkat fokozza még az a tény, hogy bukásun­kat nem Oroszország okozza, melytől oly sokáig s annyira rettegtünk-, hanem a nyugati államok, — melyeknek kultú­ráját mindenkor nagyrabecsül- tűk s amelyeknek kormányai annyiszor cserben hagytak ben­nünket, mikor csalfa Ígéreteikre támaszkodva, véres kísérleteket tettünk a Habsburg ház és a német uralom lerázására: se­gédkeznek félmüveit népeknek az ezeréves Magyarországtönkre- téielében. És szinte kéjelegnek a meg- rontóink annak a szent fájda­lomnak szemlélésében, amit a * megtépázott és kinjaibao ver­gődő Magyarországnak nap­nap után el keli szenvednie. Franciák és angolok csak kevesen jöttek közibénk, inkább csak ellenőrzik a szerbek, a csehek és románok munkáját. A fegyverszüneti szerződést ké­nyük kedvük szerint magya­rázva, minden nap egy-egy újabb keserű meglepetéssel kedvesnek a magyar nemzet­nek. Hol a szerbek, hol a cse­hek, majd a románok lépik át a fegyverszüneti egyezményben megállapított demarkációs vo­nalat, de van olyan nap is, a mikor egyszerre három irány­ból érkeznek elszomorító hírek. Nem csoda, hogy a magyar fegyverszüneti bizottság unja már a meddő, áldatlan viasko- dást s látva, hogy a fegyver­szüneti pontok csak bennünket köteleznek, szeretne lemondani arról a tisztségről, tml,y érde­keinknek a legszerényebb mér­tékben való megvédésére sem nyújt módot és lehetőséget. De nem csodálnánk, ha ennyi közöny, hogy azt nem mond­juk: ennyi rosszakarat láttára végre a kormány is megunná az entente által semmibe sem vett Magyarországnak a kor­mányzását. . A legerősebb idegzetű kor­mányférfiaknak, különösen pe­dig az olyanóknak, akik min­dig az entente mellett kardos­kodtak, elfogyhat a türelmük azon bánásmód miatt, amely­ben az entente részesíti jobb sorsra érdemes országunkat. És mégis azt keli monda­nunk, hogy a kormánynak to­vábbra is helyt kell állnia. Az ország egyértelműig támogatja ma kormányt s bizonyára min­den körülmények között csak a nemzet elismerését vívja ki, ha kitart és helyén marad, amíg abba a helyzetbe jut, hogy a ma még vad imperializmusban tobzódó entente és a világ előtt felárhatja Magyarország igaz helyzetét s leránthatja a leplet imperialista szomszédaink felháborító terveiről. Nem mondunk le most sem abbeli reménységünkről, hogy a nagy békekonferencián, ha megérjük ezt, meghallgatásra és méltánylásra fog találni Ma­gyarország és a magyar nép igazsága. Ma mindenesetre meg kell őriznünk higgadtságunkat és nyugalmunkat s kerülnünk kell minden fegyveres összeütközést, amelyekről tudjuk, hogy telje seri céltalanok. Bármily igaz­ságos is az ügyünk s bármily felháborító az ellenünk folyó imperialista hadjárat, minden újabb összetűzéssel csak ron- tanók a saját és javítanék az ellenséges szomszédaink hely­zetét. A kormány pedig maradjon rendületlenül a helyén és tel­jesítse kötelességét. Bend ?an Egerben. Az újjászervezett Ukarfmta- lom első működése. Nyu­galmas vasárnap. —’ Saját tudósítónktól. — Eger, dec. 23. A Tegnapi vasárnap volt sz első íüzprobaja annak, hogy a polgár­őrség és a ksrhatom újjászerve­zés vei tikéról-e Egerben végre egy nyugalmas vasárnapot teremteni. A kormánybiztos már előzőleg rendeletileg erélyes intézkedéseket telt a rend fentartására. Falragaszok hirdették, hogy vasárnap és a ka­rácsonyi ünnepek alatt minden cso­portosulás tilos és így tilos a va­sárnapi fá- utcai korzózás is, ahonan a duhajaodésok és rendzavarások szoktak kiindulni Zárva kellel! tar­tani a korcsmákat is és este űz óra után nem volt szabad igazolatlanul az utcán csavarogni. Ezalatt úgy szombton mint va­sárnap serényen folyt a polgárőrség sorozása s a két napon anyi pol­gár őrt avatott föl sorozóbizottság, hogy vasárnapra már mintegy ez« főnyi seregre szaporodott föl a pol­gárőrség. Délután azután mindjárt akcióba is lépett a polgárőrség s a rendőr­ségtől, nemzetőröktől és katonaság­tól tamogatea már a kora délutáni órákban az egész városban minden­felé erős járőrasapatokban vonult Li. A polgárőrséget elősvör maga dr. Módly László kormánybiztos vezette föl s végig járta az őrjáratokkal aa eteész várost. Az erős karhatalom meg is tette a hatását. A duhajkodó és rend­bontó elemek látták, hogy most mái komoly a dolog s nem lehet bBft-

Next

/
Oldalképek
Tartalom