Egri Ujság - napilap 1918/2

1918-11-27 / 273. szám

r £ Decemberben leszerelik a francia hadsereget Budapest, nov. 26. A Züricher Zeitung jelenti, hogy a francia hadsereg lesze­relését a fegyverszünet lejártá­nak napján december 17-ikén kezdik meg. Egyszerre 500 ezer embert bocsátanak el. Aa entente és a nem­zetiségi kérdések. Budapest, nov. 26. Londonból sürgönyzik: Jól értesült körök hangoztat­ják, hogy a nemzetiségeknek egész délkeleti Európát átfogó küzdelmeire való tekintettel, az eatente kormányainak az ősz- sses vitás kérdésekben aktiv politikát ^ kell folytatni, külön­ben ezen a téren anarkia támad. A „Times“ szerint az olasz- délszláv viszony feszültségében némi enyhülés állott be. El­mondja a lap, hogy 1915 ben az entente titkos szerződésben nagy délszláv területeket igérl oda az olaszoknak. A Times követeli továbbá a zágrábi ideiglenes kormány haladékta­lan elismerését. A cseb-romáa i.vaiió. A hadügyminiszter jelentése. (Saját tudósítónk telefonjelentése) Budapest, nov. 26. A hadügyminisztérium jelenti: A Szenice felől előnyomuló esoh csapatok elfoglaltak nagyszombatot. Kikérésükre intézkedések történtek. Malackára újabb cseh erősí­tések érkeztek. Csacát észak felől megtá­madták a csehek, de a véd- őrség kiverte őket. A Moldova völgyeben fel­vonuló román reguláris cá­pátok §t oszlopban meg­kezdték az előnyomulást á határon át. A tölgyesi szoroson át kö­rülbelül egy ezred erejű ro mán katonaság nyomult be és Borszéknek és a felső Ma­ros völgyének vett irányt. A gymesi-szoroson e hó 24-ikén átkelt erősebb ro­mán osztagok elönyomuló- ban vannak, dzepviz es Csíkszereda fe>é. Az ojtezi szoros vidékén szintén román csapatok érke­zését jelentik. h 'J R i Szerb világ la^yar­er*zégoa. Mit imák a megszállott városok lapjai? Eger, nov. 25. Magyarország vidéki városainak hosszú sorát szállotta meg tudva- lavőleg az entente hoz tartozó had erő Érdekesnek tartjuk szemelvénye­ket közölni arról, hogyan és milyen hangnemben foglalkoznak a meg­szállott városok sajtóorgánumai az idegen katonaság szerepléséről. Temesvár. A „Temesvári Hírlap“ tudósítója beszélgetést folytatott Czolovies Mik­lós ezredessel s a megszálló csapa­tok parancsnokával és Szavatics Péter ezredessel a temesvári szerb térparancsnokkal. Mindketten de- mokratisusabb szellemben nyilat­koztak. Czolovics Mik!ós ezredes a be­szélgetés során ezeket mondotta: — Büszkeséggel és ölömmel tölt el, hogy én vonulhattam be elsőnek Temesvárra, ebbs a szép városba. Én a megszálló csapatoknak vagyok a parancsnoka, nekem nincsen más feladatom, mint fentartani a rendet, gondoskodni a közbiztonságról és a nyugalomról. Az adminisztrációs teendőket más fogja végezni. így is kijelenthetem azonban, hogy m a szbbidságot és a demokráciát hoz­tuk es érkezésünk nem jelent semmi erőszakot. A legteljesebb szabadságot hozzuk a lakosságnak és a sajtónak egyaránt. Megkzrdezték, hogy a szerb pa­rancsnokságnak milyen magatartása lesz a temesvári sajtóval szemben s erre az ezredes igy válaszolt: — Az urak ezentúl is csak Írjanak meggyőződésük és érzékeik szerint, Ebben a tekintetben nem akarunk senkit korlátosni, mert — mint em­lítettem — tiszte'jük mi denkinek a szabadságát és a demokráciát. Azonban csak arra kérem a sajtót, hogy csakis az igazságot írja meg. Ne közö jön tendenciózusan terjesz­tett olyan híreket, amelyek nem fe lelnek meg a valóságnak, azonkívül pedig alkalmasak arra, hogy nyug­talanságot keltsenek. — Ezredes ur — mondotta a tu­dósító — mi négy éven át nyögtük az osztrák cenzúrát és örvendünk, hogy most a cenzúra alól felszaba­dulunk. — Cenzúra nem lesz, — jelentette ki Czolovics ezredes — mi meg bízunk az urakban, hogy nem í g nak olyat irni, ami rendszabályokra adhatna okot. A heszelge és folyamán kijelen tette meg, hogy a háborúban ten­gernyi vér f .iyt el, a továnbi ha cot már senki nem akarja és itt az ideje, hogy a harc k után mo»t újból fo kozott munkát teljesítsen az irótoll, az irodalom, művészet és kuliura. fczeged bőrül. Egy szegedi lap munkatársa be­szélgetést folytatott egy előkelő sze­lj j S A C gedi emberrel, aai éppen vonaton volt, amikor a szerbek Szőregra bevonultak. Impresszióját igy mondta el: — Tegnap estefelé tintek fii Szőrogen a szerbiai katonák Első dolguk volt a vasúti állomást meg­szállni és a vasúti kocsikat mind lefoglalni Kiadták az állemásfőnök- nek az utasítást, hogy egyetlen te- hervonatot se merjen Szegedre tl- indittatni. Majd értesültek róla, hogy Temesvár, valamint Arad felől sze­mélyvonatok futnak be. Ezeket a vonatokat szintén fölsartóztattak és felsőbb p rancsra egyetlen mozdonyt és egyetlen vagont se fognak Díl- magyÍrországról beengedni. U ások, akik az Arad felől árkeiő vonattal jutottak tegnap este Szőrére, ezket beszélik ei: ­— Ahogy Szőreg felé közeled tünk, háromnegyed tíz lehetett — borzasztó puiksropegás fogadott minket, sortüz ropogott és elkiáltot­ták : Itt vannak a szerbek!* Majd szerbit hangzott: Mindenki marad­jon bont a vonatba!“ Szuronyos szerbiai katonák tűntek föl a ku pékban egy hadnagy vezetésével A vonatunkon, amely igen hosszú volt, tömérdek magyar .ratona és tiszt is akart Szegedre jutni. Először ezeket szólították föl, hogy adjanak át minden fegyvert. Géppuskásaink leszerelték a gépfegyvereket, átadtak, majd a tisztek is sorra lekapcsolták a kardot, bajoneitot. a szolgálati re­volvert és átadták; Ugyanúgy a lé génység. A nők, a férfiak dugdosták ékszereiket, pénzüket, melyeket meg­hagytak náluk: — Múltak az órák és még min­dig az állomáson vesztegelünk. Ai állomás épületében egy szerb ka­pitány szivarozott, ő volt a zászló aljparancsnok. Mellettünk vesztegelt a teme vári személyvonat, melyet még előbb feltartóztattak, összes utasaival együtt; ők ugyanúgy jár­tak, mint mi. Főleg a temesvári vo­naton lévő katonáink zúgolódtak, mert hiszen ők Temesvárott a szerb parancsnokságtól igazolványt kaptak, hogy mehetnek szabaoon Szegedre s ahová akarnak. Szőiegen tartották őket is. — Mi, civilek, nők és gyermekek, reggel hét érakor nekivágtunk és és puskaropogá3 zenéje mellett ke restük az irányt Szeged felé. Mint értesülünk, ma délelőtt a tisztjeinket és általán minden kato nánkat szabadon engsdték a szerbek. S nkivei sem gorombá^kodtak, senki : holmijához, pénzéhez nem nyúltak. Szabadkán. Szabadkán már korántsem ilyen sima a helyzet, amint ez a Szabad­kán megjelenő „Bácsmegyei Napló“ legutóbb megjelent számának ha­sábjairól kitűnik. Mindjárt a lap vezetőhelyén e sorok vannak: A cenzúra intézkedései követkéz tében a Budapestről érkezett lapok Szabadkán ma nem kerültek a kö­zönséghez. 1918. november 27 Ezután egy hosszú üres folt van, majd utána ez a néhány sor: A „Bicsmegyei Napló“ mai távi­ratai rajtunk kívül eső okok folytán nem jutottak hozzánk s igy kény­telen a lap azok nélkül megjelenni. A lap belső oldalán pedig a kö­zelmúlt szomorú világra emlékeztető üres hasábok, rajta ennyi: cenzú­rázva. A Szabadkán levő szerb pa­rancsnok tehát erősen cenzúrázza az ott megjelenő lapokat. Efiitöldi ajságlrók Bőd «pesten. — Saját tudósítónktól. — Budapest, nov. 26. Holnap több semleges és entente országbeli újságíró ér­kezik Budapestre, hogy Magyar- ország jelenlegi helyzetéről személyes meggyőződést sze­rezzenek. A külföldi hírlapírók öt-hat napot töltenek Buda- pssten s egyes nagyobb vidéki városokba is ellátogatnak. A elmek és raeg.k eltörlése. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) Budapest, nov. 26. A kormány most foglalkozik a cimek és rangok eltörlésének kérdésével. A kormány még nem döntött a kérdésben, de egy-két napon belül meg lesz a döntés oly értelemben, amely meg fog felelni a változott kö­rülményeknek. f La a bitit meg a zs mle. ■(Saját tudósítónk telefonjelentése,) Budapest, nov. 26 A közélelmezési miniszter átirt a fővároshoz, hogy tegyen előterjesztést az iránt, hogyan volna szabályozható a kifli rreg a zsemlye uj "ól való sütése és árusítása. A forradalom csalóit. — Saját tudósítónktól. — Budapest, nov. 36. Heltai Hugó, állítólagos fő­hadnagyot aki a forradalom kitörésekor Budapest várpa­rancsnokának tette meg magát s a forradalom zavarában szá­mos csalást és szélhámoskodást követett el, ma Pozsonyban letartóztatták. Heltainak csalá­saiban több társa volt, de ezek megszöktek. Most ezeket is r körözik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom