Egri Ujság - napilap 1918/2

1918-10-01 / 225. szám

2 1918. október 1. Jesii levelek A hajléktalan Táros. Budapest, szept. 30. A lakásviszonyokkal még a töb binél is kevesebbet törődtek. Illető­leg semmit. Nőit a hajléktalanok száma, növekedett a lakásuzsora. Egész sereg félig kész ház van Budapesten s egy pillanatig sem törődtek azzal, hogy az építkezést négy év alatt befejezzék. Van ha- almas iskolának szánt épü et tető alatt, de ott áll évek óta vakolatla­nul, félbehagyva. Egy-két hónap alatt teljesen használható modern épületek álihstnának már ezek helyén. Hogy a bankokról és központok­ról, magánhazakban elhelyezett és lakásokban berendezett kórházakról ne beszéljünk, egész sereg lakások­nak szolgáló helyiségekben elhelye­zett üzlet van, amely ezeket a he­lyiségeket raktárnak használja. Van­nak a belvárosban olyan butorrak- tárak egyes emeleti helyiségekben, ahol egy szobában egy szál ág/ és éjjeli szekrény van elraktározva. Jó ideig vagy negyven garniszálloda állott üresen s csak szerelmi ka­landok futóvendégeinek szolgáltak. A háború negyedik esztendejében megrendszábályozták ugyan őket, de ez a rendszabályozás is jórészt csak papíron van meg. Mikor az emberek seregestül vagy hajléktalanul ődöngenek, vagy pedig — még a jobb elem is — t'zed- magával szorong egy szobácskábán s a földön, de még takaréktüzhe- lyeken is alszanak az emberek, ugyanakkor százávai vannak hatal más paloták és lakások, amelyek egész éven át lezárva, üresen, la­katlanul állanak. Iiyen szörnyű időkben, akkor a mikor a hatóságok rendszabályai belenyúlnak legegyénibb dolgainkba, amikor a lélegzetünket is szabályoz­zák, akkor a másik oldalon ilyen elnézésnek, ilyen flküiönbségnek és szabadelvüségnek nem szabad ural­kodnia. A kiváltságosak, a háború hiénái, a fölgazdagodott elemek mindenhez hozzájutnak és pedig bőségesen. Sokszor bőségesebben, mint a bé­kében. Ezeknek lakásuk is van bő­ven. Minden kényelemmel és kelle­metességgel ellátott lakásuk. Ezek százezer koronáért vásárolnak két- három szobás lakásokat s vidéki rokonaikat is elhelyezik bennük. Ezek a háború ötödik évében, álli- tólagok anyag és munkáskéz hiánya mellett és milliós kéjlakot tudnak építeni a Hűvösvölgyben. Pazar átalakításokat, kápráztató diszü büfféket csinálnak. Éppen most készül például az Erzsébet- köruton a „Szent István“ (eh Szent Istvánt“) buffet, amelynek csupán a portáléj a a legbőségesebb békében s a legnagyobb világvárosban is látványosság számba mehet. Mond­ják és el is lehe- hinni, hogy ez a mozaikból készült újabb rablófésze.: átalakítási költség-i meghaladják a milliót. Mennyit fognak itt raboini, hogy ezt a költséget behozzák. És igy megy ez az esztelenség ez az őrületes fejetlenség az egész vonalon. Az ablakon dobálj :k ki a pénzt, az energiát a szemétbe, a piszokba, amely ma teljesen elönti a fővárost fizikailag és erkölcsileg egyaránt. A pesti bennszülött aki érez és gondolkodik s akit nem ragadott magával a piszkos áradat, az mély­séges fájdalommal nézi a Kammer- mayerek és Haberhaner-Halmosok régi puritán nemes és becsületes városát, ezt a világszép gyönyörű várost, hogy hová sülyesztették le a Bárczyak, akiknek romboló munká­ját mos betetőzi a világháború. így lett a hajléktalanok városa Budapest, amelyben maholnap haj­léktalannak érzi magát minden haj­lékkal biró jóerzésü igazi pesti ember is. Somfai János. C -a > ____ M arad—nem marad. Eger, szept. 30, A tátrai express vonat dolgában erős mozgalmak vannak állandóan, különösen Kassán. Az ottani kama­ra és a város felírtak a kereske­delmi miniszterhez, hogy engedé­lyezze ezt a vonatot a téli időszakra is, vagyis állandósítsa. A miniszter a kérelmet elutasította abból az ok­ból, mert nincs kellő mennyiségű szén. Erre a kassaiak elhatározták, hogy deputációba mennek a keres­kedelemügyi miniszterhez. Amikor Harnmersberg főispán bejelentette a miniszternek, hogy ilyen deputiácó jön, közölte ve|e a miniszter, hogy ne jöjjenek, mert a kérelmet nem teljesitheii, hanem ehelyett ad Kas­sának egy olyan személy vonatot, amellyel a mi délelőtti gyorsvona­tunkhoz nyernek csatlakozást. Ezt mi a minap meg is irtuk azzal, hogy nekünk ez még rosszabb, mert igy a délelőtti amúgy is túlzsúfolt vo­nat még jobban túlzsúfolva lesz s igy még inkább nem fogunk helyet kapni Füzesabonyon. De a tátrai express komédiája itt nem állt meg, mert ma meg azt az értesítést kap­tuk a vasúttól, hogy a tátrai express október 1-én túl is megmarad — további intézkedésig. A helyzet te­hát az, hogy marad is a tátrai ex­press, meg nem is marad. Mert az­zal, hogy további intézkedésig hagy­ják forgalomban a tátrai expresst, nem állandósították ezt a vonatpárt s igy valószínűleg úgy áll a dolog, hogy csak addig — marad meg ez a tátrai express a mai formájában, mig az elől említett Kassa miskolci szemétyvonatot beállítják. A fődolog azonban az, hogy egyelőre marad a délutáni gyorsvonati összekötteté­sünk Budapestre. Ismét bajok vannak a } villanyvilágítás korai Világítás csak éjfélig lesz s ha olaj nem jön egyál­talán nem lesz. A jéggyár is szünetelni fog. Eger, szept. 30. jj A villanytelepen ismét bajok van- j nak. Tegnap már csak éjfélig volt világítás és a viilanygyári igazgató közölte a motoros üzemekkel, hogy ma éjjel szintén csak éjfélig lesz vil- lamáram, kedden pedig addig, amed­dig az olaj tart. Egy kissé korán kezdődnek ezek $ a villamos mizériák, amelyeknek oka j! voltaképpen nem az olajhiány, ha- j nem a száliitsái nehézségek. Már \ most ha ilyen szállítási nehézségek | már ma felmerülnek, amikor tulaj- \ donkepen a vasúti üzemet semmi- \ féle téli kalamitás, hó fagy, szén- ; ! szállítás stb. nem akadályozza, ak­kor mi lesz itt télen, mikor a vas- f úti üzemet természetszerűleg a téli i I akadályok amúgy is gáncsolják. Is­mételten nyomatékósan hívjuk tel a figyelmet arra, hogy tartalékokkal kell elkészülni a télre s nem szabad napról-napra élősködni az olajmara- : dékon. Legalább egy hónapra kell ■ tartalékunknak lenni. A mai állapot az, hogy a telep­nek 7—8 q olaj napi szükséglete van. Ha tehát 2—3 vagon tartalé­kot tud magának szerezni, akkor 1 hónapos tartalékja marad és ezt a tartalékot is csak a télen beálló tel­jes szállítási fennakadásra kell re­zerválni. I Ringelhann Béla villanygyári igaz­gató egyébként ma délután ismét felutazik Budapestre, hogy járja az olajszerzés Kálváriáját. Addig pedig úgy intézkedett, hogy ma éjfélig le­gyen áram, hogy igy a maradékot még keddre használják, mert reméli, hogy kedd délig megkapja az olajat. Természetesen a jéggyár üzemét is befolyásolja az áramhiány. A jég előállításához kb. 10 órai munka szükséges, tehát itt úgy segítenek a dolgon, hogy október l-töl kezdve szállítanak be jegei a városba. Ez­zel elérik, hogy csak egy negyed részét kell termelni és igy csak min­den harmadik nap fognak jeget gyár­tani és csak lent a telepen adnak azoknak, akik nem nélkülözhetik a jéggyártmányokat. Egyébként a jég ■ üzemet már a folyó szezonban nem fogják a nyári állapotra visszaállí­tani még askor sem, hogy ha meg­felelő mennyiségű olaj fog rendel­kezésre állni, mert hiszen az idő már nem teszi ezt szükségessé. — A Széchénfl-hávé- házban minden este Kiss 1 Béla cigányprímás hires j zenekara muzsikál. Az étteremben naponta frissen csapolt sör, villás reggeli. Kitfinö koszt, tisztán kezelt borok, napi s abonensek elfogadtatnak. Szibéria. (Első levél.) Tavaszutó. Madame, ma este Kiev alá értem, jaj, megfáradtán, tépett-porosán ... S most itt virrasztók a kapuk előtt... Mint egy koldus, akit világgá verlek; s ki rongyok között őrzi a szivét: egyetlen aranyát... Pompás vasárnap este. A városból harang ri. Nagymesszi énekelnék. Tán vén muzsikok mennek ott szent precesszióba ... S imádkozom ma­dame, imádkozom, először mióta a Halál: csont-szor­dinójat szivemről levette... s először hallom szólni a szivem: e csöpp törölt harangot... Nyugotra vágytam és Keletre vittek. Vágytam Páris kövét s a Szajna szent szerelmetes szavát... Az őszi kertek szép aranyködét: hol forró asszony-ujjakon halk, resz­kető kis jázminok halódnak ... (Jaj mennyi vágyam vérzett el velők !) Nyugatra vágytam és keletre vittek: bus Russziába, néma, béna rab­nak, ahol a vágyak mind meddők maradnak... és májuson se mer nyitni virág... Madame, a Szajna most hiába vár. s a Don hídon, mint egy marék virágot: a szivemet viszem Szibériába. Szibéria 1 Hol: sóhajok alatt reszket a föld, akár egy óriási szív. S a sziveken szilaj lovak taposnak s nagajkák sírnak vércsikot hasitva... Szibéria! Hol: köd meg jég meg hó borit be mindent__ (S arcom havát a d urva dér kimarja;) Szibéria! Még kétezer verszt... „Mindjárt“ ott leszek... Számomra meghalt minden mész- szeség... Az ég a földtől is csak egy só* i hajtás... 1 S az élettől a Halál: csak egy szívverés... Madame, madame, én féltem a szivem ... S oly rémes itt az éjszaka... jjj Alattam alvó, roppant sziklatöm­bök. Vak mélységek ásitnak. És sö­tét erdők nyögnek... Az ős Ural most álmodik... Felém nyöszörgő vonatok húznak. Szikrákat okádnak. Nagy, piros sze­mek gyulnak ... és szirének üvölt- nek . . . Gyilkos érc ordasok az Urál ren­getegjén. Madame, ha a szivem most elibök hajitnám . . . Ég és föld összefutna . . . Széthullna minden álom . . . meg milliónyi vágy . . . Ha szétzúznám a szenvedések drága korsaját . . .? (S a vén Ural hallgatna . . .) S nem lenne többé semmi: csak sötét sínek között egy véres husc^at . . . Madame, adieu. Aarevoir. Kleist.

Next

/
Oldalképek
Tartalom