Egri Ujság - napilap 1918/2
1918-07-02 / 149. szám
'J R í j amelyet Eger város kegyelete font a boldogult Bartakovics érsek érdemes homloka körül, Alföldi ur meg* tépni nem átallelta, És Alföldi Dávid ur különösnek látj >, hogy felszólalását Barlakavics emléke megsértésének, érdemei kisebbítésének minősítettem. További szóyesztegetés helyeit csak röviden ismertetem az egyezségei. Az egyezség bevezető része említi, hogy ez az ügy, amelyet Bartakovics 1854. évben juttatott befejezéshez, az 1695. év január 4 én kötött szerződéssel vette kezdetét; azt a szerződő fdek ugyanazon év február 16 án módosították, s 1700. évi oki. 17 én királyi jóváhagyást nyert, de Eger város azon reményeit, melyeket a törököknek Ma gyarországből kiverése idejétől kezdve az említett szerződés kötéséig, mint úrbéri hatóság alá visszaesése idejéig, önállósága s annak kedvez* ményei irányában táplált, ki nem elégitheté nemcsak, de sőt annak terhei alul folyton szabadulni törekedvén, többrendbeli egymást követett csaknem folytonos panaszokra adóit alkalmat. Ezért 1750. évben újabb szerződés jött létre, de nyugalmat ez sem szerzett,, sőt úrbéri perlekedésre és 1788. évben kezdődő Elibertutionalis perre vezeteti. Az úrbéri per 1755, évben királyi „Resolntio által elítéltetett“, de ez ellen a város Exemtorio-continual©- rius pert kezdett, mely teljes végrehajtással 1834 ben ért véget. Az Elihcrííitionalis petbcn a város kérelmétől 1838 ban királyi Resolutio által végkép elmozdittatoit. E királyi Resdutioí azonban más oldalról a városra kedvezően lehelvén értél- máz i, a város panaszai uj perben vizsgáltattak meg, mely előbb uri- szé' ileg, aztán megyei törvényszéki- leg tárgyaitatott, a volt helytartó tanács Ítéletén is keresztülment s eldöntés alatt állott, amikor a minden néven neveid dő panaszoknak örökös megszüntetése s az óhajtott béke és nyugalom helyreállítása tekintetéből Bai^akovics s a főkápía- lan Eger várossal a most érvényben levő egyezségre léptek. Ezen egyezség szerint sz érsek és főkáptalan Egernek erők időkre oda engedték a borkiieneedeí és a szőlőalji taksákat Alsó- és Felső- eegléd, Nagy- és Kiseged, Egedol- dal, Tóthegy, Afrika, Mászhegy, Nyerges, Síkhegy, Városoldal, Nagy és Kisbajusz, Barkőczy máskép Birka, Dőnát, Rászhegy, Kecske- délíes, Szarkás, AI magyar, Tihamér, Galagonyás, Maklány, Egerszalék, Alsétekseesalók, relsőteksecsalók, Kacs és Nyúzó hegyeken és a Haj- duhegyen összesen ötvenezer ezüst forintért, melyből 10,000 ezüst forintot a városnak azonnal visszaadtak iskoiai célokra. Eger város örökös birtokába adták minden díjkövetelés és bármi jog fenntartása nélkül a város által addig haszonbérelt legelőkből: 1. a szöllőskei érseki pusztában a csoMnkai 204 holdat s a királykuti kaszálóból kényelmes deielíeíés végett a marhaitatéhoz 3§0 nsz. öl; 2. a töviskesvölgyi mintegy 393 holdat; 3 a Nygygalagoryás alaiti mintegy 555 holdat; 4. a vár mögötti dézsmaszéfeek körüli legelőt. Örökösen elengedték a pálinka- mérésért addig fizetni szokott haszonbért úgy, hegy a város korcsmái s a lakosok is pálinkát mindenkor szabadon főzhessenek és mérhessenek. Örökösen elengedték a külvárosi taksákat a a főkáptalannak fizetni szokott maiomcensuct, valamint az érseki serház telkéért és a farkasvölgyi iskola telepéért addig fizetett censust. Beleegyeztek, hogy a város két korcsmájában bort és pálinkát egész éven at mérethessen s az egész lakosság a bér szabad mé.ését szt. Mihály napjától március végéig gyakorolhassa. A nyilt melegvíznek a város által eddig is gyakorolt szabad használatát továbbra is átengedték. A város örökös tulajdonába bocsátották végül a Feketesas előtti kis legelőt s a malmoknál létezett, addig is h:sz:-áií tereket. Kikötötték, hogy ami tulajdonukban maradt és továbbra is mindenkit kizáró szabad rendelkezésük alatti tulajdonuknak tekintessék, s viszont amiket a város bír, továbbra is kétségtelen birtokában maradjanak. Bemeit Ferenc Eger város polgármestere, bizottmánya és az egyezség aláírására a község által választottak az érseknek és főkáptalannak „Eger városa részére tett egyezségbeli engedményeiket illő köszönet s tisztelettel“ fogadták. Ngm felesleges említenem, hogy az érsek é3 káptalan a fentiekről csakis felsőbb hatósági jóváhagyás mellett mondhattak le. Ennek kieszközlése is Baríakovica feladata volt s ezt a jóváhagyást a helytartótanács 1855, ápr. 6 án adta meg. A végső záradék pedig igy szól: Jelen egyezség ellen törvényes tekintetből semmi észrevétel elő nem fordulván, ugyanaz az 1853 ik évi március 2 ról kelt legkegyelmesebb cs. kir. nyilt parancs 34, § áná! fogva jóváhagyatott. Kelt a Budai cs. és kir. Úrbéri törvényszéknek stb. Talán Alföldi Dávid ur is érezte, hogy ezen egyezségért Bartakeyicsot köszönet illeti, mint ahegy a város képviselői érezték; s hogy aztán mégis fuiánk maradjon a lelkekben bizonyára csupa tiszteletből meghalt tanul ránt elő, aki által azt a gyanút igyekszik átplántálni olvasó közönsége szivébe, hogy Bartakovics és a főkáptalan ezen egyezséggel a várost becsapták. A kérdés megítélését a fentiek után a tisztelt közönségre bízom. Kénytelen vagyok áronban még arra is kitérni, hogy bár Alföldi Dávid úrral régebben együtt harcoltam, miért van az mest másképpen ? Azért, mert én nem mehetek arra az útra, amelyre Alföldi Dávid ur letért. Én ugyanis nemcsak hirdetem, de taríem is, hogy magyar embernek csak egy hazája lehet, és pedig a magyar és nem széles e világ. Nem állhatok tehát azokkal egy csatasorba, akik a világ nomádjai s azt és addig tekintik hazájuknak, amely s ameddig bővebben látja el őket. Én eszteienségnek tartom, ha valaki a saját házában halálos ellenségének ad rendelkezési jogot s ez okból a választójog (mely mindenkivel közös és egyenlő) gyakorlásából kizárandénak tartom azokat, akik nem átallják nyíltan hirdetni, hogy nekik Magyarország semmivel sem több s nem fekszik jobban a szivükön, mint például Oiáhország, vagy Szerbia, vagy Olaszország És kizárandóknak tartom, akik a magyar nemzet iryilí ellenségei. Nem mehetek tehát azokkal, akik a magyar hazát nem fogadják el édes anyjuknak, vagy akik éppen nyili elienség, de azokkal sem, akik ezek által akarják hozatni a magyar törvényeket, vagy karmányoztatni Magyarországot. Én azt tartom, hogy a társada lomban nincsenek többé áthághatatlan sorompók s egyik főszükségletnek tartóm az ország bolső békéjének helyreállítását, a nemzet megnyugvását. Nem mehetek tehát az osztályt osztály ellen uszitékkal, a létező jsgrend ellen lázongókbal, sőt ezt az uszítást hazafiatiannak, lelkiismeretlennek mondom. , És akiknek önálló, független, erős, nemzeti magyar állam az ideáljuk, nem azt kell- e kivánniok, hogy a kézügyek szolgálatéban minden állást a legtehetségesebbek, a legalkalmasabbak foglalják el? és ha igen, amint igen, mehetnek e az ilyenek azokkal, akik a közügyek vezetéséből ki akarj ák z rni mind azokat, akiket hatalmas értelem, ía- nuliság, intakt becsületesség mellett kivívott helyzetük, vagyonuk, nevelésük, szokásaik első sorban minősítenek --ez ilyen állásokra ? akik számára ugyanezen tulajdonságok biztosítják a tekintélyt, a nyugodt függetlenséget, a közügyek vezetésére szükséges időt? Hazafias, lelkiismeretes dolog e az ilyenek ellen osztályharcot hirdetni és izgatni a vagyon, a tulajdonjog elleni támadásokkal s az egyenlőség ferde ma gyarázatával, a „nép“ jelszavával, és ezekkel bolondiiani a világot? Nem folytatom tovább, hiszen az elmondottakból világos, ki tért le az igaz útról. Végezetül még egyet. A magyar katholikus papság hazaszeretete minden kétségen felül s oly magasan áll, hogy ahhoz Alföldi ur kritikája nem ér fel. És a papság a hazaszere'etben mindenkor példái aíoit és ad s nem szorul Alföldi ur tanítására. Ezt máshova kell irányítania. Egyébként Alföldi urat úgy is- ‘ merem, mint akit tetteiben önzetlen hazaszeretet s az ország java vezérelt. Abban a reményben vagyok, hogy majd csak belátja tévedéséi s a régi útra visszatér. Duíkay Pál. Hadliölcsön-érlekezlei. Eger, julius 1. Ma délután a főispáni hivatalban értekezlet volt, melyen városunk egész társadalma képviseltette magát, hogy a VIII. magyar hadiköl csőn sikere érdekében, főispánunk áital meginditots agitációt mennél szélesebb Körűvé és az eredményt — Eger nevéhez mélíóan — impozánssá tegye. A központi szervező iroda vezetője Aiiorjay Sándor dr. jogtanár lett, majd kijelölte az értekezlet a város egyes negyedeiben működő bizalmi férfiakat s elhatározta, hogy f. hó 7 én, vasárnap délután a város különböző helyein agiíáciős gyü- ' lések tartassanak. E gyűlések helyéről, idejéről va * lamint az ott szereplő szónokokról lapunk hasábjai is, meg falragaszok is fogják majd tájékoztatni a közönséget. Addig is és azután is azonban bárkinek bármi félviiágositásra is lesz hadíkölcsön ügyben szüksége, forduljon a főispáni hivatalhoz, vagy — ugyancsak a főinpáni épületben lévő — központi szervező irodához. ~ A vidéki hírlapírók szervezkedése. Budapesti tudósítónk jelenti: A Vidéki Hir- lajsirők Országos Szövetsége vasárnap tartotta évi közgyűlését. Már az elnöki beszámoló közben kifejezésre jutottak azok az éles ellentétek, amelyek a hivatásos újságírók és a szövetség kötelékében levő kiadók és nem hivatásos hírlapírók között fennállanak. Heves vita után, amelyben az újságírók részéről Sulik Kálmán, Major József, Székely János, Győri Imre és Hajnal Jenő vettek részt, elhatározták, hogy az egyesület vagyonából 100.000 koronát az újságírók társadalmi és szociális ügyeinek céljaira fordítanak, továbbá, hogy az egyesület elnöke, két alelnöke, titkárai és igazgatóságának kétharmad része csak alkalmazott hivatásos újságíró lehet. Alel- nöknek a hivatásos újságírók jelöltjét, Major József újvidéki szerkesztőt választották meg.
