Egri Ujság - napilap 1918/1

1918-06-20 / 139. szám

2 . J $ * ti i 918. janj4R 20 sák meg az ellenségek, hogy min­ket ezek a nélkülözések nem tudnak megtörni. Szükséges, hogy megtud­ják az ellenségek, de a szövetsége­sek is, hogy a magyar Kánaánban, az Alföidön a féladagnál is rosszabb adagokat adnak. A közélelmezés körül elkövetett hibákkal nem akarok foglalkozni, csak egy kérdésre hivom fel a figyelmet. Csináljanak valamit, hogy elhárittassanak azok az örökös súr­lódások, melyekkel a közélelmezési apparátus küzd. A kormánybiztosok messze állanak feladatuktól. Katonai segítséggel rekvirálnak. Egy fiatal hadnagy vezeti mindenütt a rekvi- rálásokat. Van olyan, aki kellemessé óhajtja magát tenni és simán lebo­nyolítja a rekvirálásokat, de vannak olyanok is, akik közélelmezési Hin- denburgokaak képzelik magukat és akkor mentsen meg az Isten ezektől a fiatal uraktól. Temesváron a Mi­litärkommando — avatkozott bele ezekbe a rekvirálásokba. Mi köze a Mili'á'kommandónak az élelmiszerek rekvirálásához ? Mi lett ebből az országból az önök keze alatt?! Vegyenek igénybe a rekvi- ráláshoz katonai segítséget, de a segítség legyen azoknak a kezében, akik az ország kormányzázát ve­zetik. • (Tudósítónk esti teíefonjeleniése.) Budapest, junius 19. Tisza folytatva beszédét rátér arra a lelkiismeretlen agitációra, 'amely a béke ügyében az or­szág legszentebb érdekeinek rovására történik. Előtte fekszik Károlyi Mihálynak nagyváradi és szegedi beszéde. Azt mondja Károlyi: „A háború elején nagy hibákat követtek el. Az ellenzéki politikusoknak kije­lenteni kellett volna, hogy ami­nek meg kell lenni, azt meg­adjuk, de követeljük a függet­lenség attribútumát. Kérdem, mi hozta ezt a háborút?“ Amikor három heti alapos vizsgálat kimutatta a sarajevói gyilkosságnak Belgrádba vezető szálait, akkor kötöttem saját felelősségemet a háborúhoz. Ha akkor valaki feltételeket szabhatott volna, az egyedül német szövetségesünk lehetett volna. De nem tette, hanem megadta mindazt, amit becsü­letes szövetséges megadhat. Mi is meg fogunk adni Németor­szágnak mindent, ami tőlünk telik. Törekvésein oda irányul, hogy most a győzelem kiküz­désénél kishitüvé ne tegyük a magyar nemzetet. Szabad volt e azt mondani, hogy az án- tánt részéről olyan kötelező békeajánlatok történtek, mint még soha? Hát oly könnyen elámiiható lenne a magyar nép, hogy ilyen szemen-szedett va­lótlansággal lehetne traktálni ? Polónyi közbeszól: Hol mondta ezt Károlyi? Tisza: Ez eredeti szöveg Károlyi beszédéből! Kun Béla: Nem azt mondta kötelező, hanem közeledő! Tisza: Igen szerencsés nyelv­botlás, amit kiigazítani lehet. Amikor az ántánt államfér- fiai vérszomjas csorda módjára a magyar nemzet testére utaz­nak, akkor odaállnak az urak és védelmükbe veszik őket Magyarország hü szövetsége­seivel szemben. Bállá Aladár: Payer csi­nálta. Tisza: Sajnálom, hogy ez az intervju megtörtént. Payer né­zetei elfogadhatatlanok, de ezt nem használhatom fel szövet­ségeseink támadására. Károlyi azt mondotta Szege­den, hogy a magyar termés árát Németország fogja meg­állapítani és ha ebbe nem me­gyünk bele, akkor ide fognak jönni a porosz katonák rekvi- rálni! Ez ellen parancsoló kö­telességem tiltakozni. Fényes László közbeszól. Tisza: Én elintéztem Fényes úrral az esküdtszék előtt. Vele többé soha szóba nem állok! Az ilyen eljárás, amit a Károlyi­párt folytat, pellengérre állít a magyar közvélemény előtt, mert ez az élet-halál harcát küzdő nemzetnek a gyengítése. Wekerle kijelenti, hogy nem akar részletesen kitérni a tör- tént izgatásokra ; bizonyos, hogy igen elfajultak. Megfelelő intézkedéseket keli azok ellen tenni. Gondoskodni fog, hogy a jövőben az ilyen népgyülé- sek betilttassanak. A német szövetség elmélyítését illetőleg újból hangsúlyozza, hogy ab­ban önállóságunk, gazdasági függetlenségünk meg lesz óva. Károlyi személyes kérdésben szólal fel. Felolvassa beszédé­nek eredeti szövegét. Ö nem azt mondta, hogy az ántánt kőtelező, hanem közeledő bé- keajánlatot tett. — Elveszett egy Wertheim szek­rény kulcs mellékkulcsokkal. Becsü­letes megtaláló illő jutalomban ré­szesül e lap kiadóhivatalában. ! Rendel az egri piacra! Piaci rendőrséget kell szer­vezni. — Törjék le a zöldség és gyümölcs uzsorát. Eger, junius 19. Az egri közönség régóta betege a piacnak, a közönség elsősorban persze a kofák ellen zúgolódik, akik ma már, nem lévén semmi respek­tálandó erélyes hatósági intézkedés, olyan árakat kérnek minden porté­kájukért, amelyek meghaladják min­den józanság határát. Sajnos, az elharapódzott áruuzsorának igen nagy részben maga a vásárló közönség szolgáltatja a t->pot akkor, amikor a piacon egymásra licitál. Még sajno- sabb, hogy az egri rendőrkapitány­ságnak 3—4 rendőre van mindössze s igy képtelen a piacot ellenőrzés alatt tartani. Nagy baj az is, hogy a rendőrség csak egy-két esetben és esak rövid ideig gyakorolta — igaz, nem volt közege se hozzá. — annak a nemes felbuzdulás szülte ötletnek megvalósítását, mellyel a maximális árakat túllépő vásárlókat is megbüntette. Igazán kellő hatást csak az eredményezne ha hire menne annak, hogy súlyos pénzbüntetés, sőt elzárás vár Egerben azokra, akik a maximális árnál drágábban vásá­rolnak élelmiszereket, ha ez a félel­metes mumus nemcsak posztóból való és vattával bélelt krampusz volna. Állandóan a iegféktelenebbül tombol az egri piacon a mindenféle fajta uzsora, most főzelék-, cseresznye és megy-uzsora virít a piacon. Ott terem a 6 koronás cseresznye és meggy. Itt csak egy módon lehet segí­teni. Rendszeresen szervezni kell az egri piacra az állandó piaci rendőr­séget, amihez módot nyújthatna az egri katonai rendőrség is. A ható­sági piaci rendőrséget pedig véle­ményünk szerint egy polgári szer­vezettel kellene kiegészíteni, illetve megerősíteni. Ezt a szervezetet leg célszerűbb és a legcélravezetőbb lenne megszervezni a város ama intelligens polgáraiból, akiket a mai drágasági viszonyok, áruuzsorák leginkább sújtanak és akiknek legin­kább áll érdekükben, hogy a tűrhe­tetlen piaci állapotok bizonyos tör­vényes korlátok közé szorittassanak. A város eme polgárai a köztisztvi­selők, városi tisztviselők, vasutasok, postások stb, lennének, akik a ható­ság által piacbiztosi hatalommal ruháztatnának fel és működési jog­körük kiterjesztetnék az áraknak úgy az eladók, mint a vásárlók részéről való betartására, valamint az áruk minőségének megvizsgáltatására, eset- leg elkobzására. Elvégre, ha megélhetés terén a termelők és elárusítók minden mó­dot felhasználnak arra, hogy azt a saját részükre minél kellemesebbé biztosítsák, a fogyasztók is létesít­hetnek oly polgári szervezetet, amely a megél heíés terén a jagos érdeke­ket van hivatva szolgálni. Termé­szetes dolog, hogy az ügy komoly­sága és fontossága éppen a tisztvi­selők érdekében egy bizonyos er­kölcsi akaraterőben való felfegyver- kezetlséget követel meg a piacbiz­tosságban résztvenni óhajtóktól, mert a működésűk nem kevés fáradságot fog megkövetelni, kellemesnek pedig egyáltalában nem lesz mondható. Azonban haszonnal fog járni okvet­lenül. Rend lesz az egri piacon. És ha ez a rendcsinálás eleinte nehe­zen fog is menni, nem lesz az baj. Az elárusítók hozzá fognak szokni. A piacbiztosság működési idejét arra az időre is ki kell terjeszteni, amikor a nagyban vásárlók is mü- ködnek.Ezzel megakadályozást nyerne az, hogy a kofák, elárusítók áruikat azon a címen, hogy a portékájuk el van adva, jobb árakért tarto­gassák. Véleményünk szerint a hatóság érmegállapitó intézkedését csak igy lehetne eredményesen támogatni. A cél megérné a fáradságot. Az eszme nem uj, más városokban gyakorla­tilag be is vált és ha az egri liszt- vise ők nem idegenkednek tőle, el­sősorban maguk veazik hasznát a kivitelének. Hadi érettségi, Szeméiyek: Vizsgaelnök, Tanáréi dekorált Katona. Tanár: Kérem szépen, tisztelt hős ur, most meg fogjuk tartani a hadi érettségit. El tetszett készülni? Katona: Hát forgattam, forgattam. Elnök: Igen tisztelt hős ur, ne ijfedjen meg tőlünk. Szedje össze minden bátorságát. Nem félénk ter­mészetű uraságod ? Katona: Tudja az Isten. Tanár: (kezét dörzsölve): Igen helyesen tetszett mondani, tudnillik az Isten mindent tud. Katona: Miért nem faggatják ak­kor ötét ? Tanár: Kérem alásan, nem neki van szüksége érettségire, hanem az igen tiszteit hősnek. Ha uraságod távozik a Pedagógia eme szent csarnokából, már érett lesz 1 Ember. Egész férfi, aki szembe3zállhat az élet minden viharával. Katona: Szembeszállni? Ott vol­tam a Doberdón. Tanár: Az nagyon szép. Mondjon akkor egy alárendelt mondatot. Katona: Az alárendeltség volta­képpen a fegyelem. Nekem pofont Ígért a hadnagy ur, ha nem hozom el élve a digót, viszont én a káplár Bundást fenyegettem meg nyakle­vessel, ha még egyszer pengőjével vásárolja a malacot. Tanár: De a mondat, kérem a mondat I Katona: Természetesen. Én is mondtam, meg a hadnagy ur is. Tanár: Ezennel áttérünk a követ-

Next

/
Oldalképek
Tartalom