Egri Ujság - napilap 1918/1
1918-01-09 / 7. szám
2 E ü K 1 ü j S A O 1918 január 9 Véres csata a tihaméron. Lakodalom Mtán verekedés. — A cifrafedstyaiak a temetőiek ellem — Két súlyosan sebesült katona az irgalmasoknál. Eger, jsnaár 8 Hétfőn délután vig nótaszó, hangos heje-huja hallátszott ki a Makiári uten levő Szerencsi féle korcsmából. Szólt a cigány, bokáztak a legények, katonák és civilek vegye sen, ropták a táncot, nagy volt az öröm, mjndenki jókedvűen mulatott, fogyasztották a hegy levét, a cigány nótája még nagyobb vigasságra hangolta a lakodalmas társaságot. Bodnár János rokkant katona tartotta a lakodalmát szive választottjával Bssznyák Erzsébettel. Katonalagzi lévén hivatalosak voltak oda a vőlegény katonapajtásai : Turcsányi Ferenc 12-es honvédkáp lár, Nagy Miklós 60 as katona is, aki szabadságra jött haza Magyaróvárról és mások. A násznép közé természetesen eljöttek a yőiegéay barátai is, a temetői, makiári és eifrahóstyai legények, akik jő! tudván mi a tisztesség és az Hiedelem, mérsékelték magúkat az ivésban. Épen a legjavában állt a muri, a legények kezdtek már belemelegedni a táncba, a kurjongatis a tizedik szomszédba is elhallaíszott, amikor este fél hétkor belépett a rendőr és lagzi ide, lagzi oda, szétosztásra hívta fel a társaságot. Háború van, nem engedi a rendőrkapitány a duhaj mulatozást, csak a rokonság maradhat együtt cigány nélkül. így is tettek. A rokonok együtt üldögéltek továbbra is, amig ki nem örül- j lék magul at az eset mián, a legények és katonák pedig kivonultak a családi ünnepségből. A fiatal Siller János ekkor azzal állt eiő, hogy ; Htenjeüsk az ő pincéjükbe a Tina- * inéira, ott folytathatják a félbeszakadt mulatozást. A legényeknek kétszer se kellett ezt mondani. Az egész Czifrahóstya, Temető-utcza, \ Maklári ut és Kertesz-uica legényei, lehettek vagy husxonö en megindul- ; tak a tihaméri pincék felé. Siller János jó vendéglátónak bi * zonyult. Először sillert, majd vörös- " bort kezdtek inni. Volt a legények között e&ypár suhane. akik nehezen bírták az italt, ceak kóstolgatták a 5 bort. A katonák annál buzgóbban firiigeiték a poharakat. Közben nő- táztak és nem a lagsreiidebb tréfá kát engedték meg maguknak. A katonák kimondták, hogy mindenkinek fenékig ki kell Üríteni a po- i barát. ? A cifrahóaiyaiak közül többen nem tartották meg ezt a szabályt, r amiért a katonák a suhencokat meg- * pofozták. A cifishóstyaiak ezert boszut esí-fidiek Turcsányi éi Nagy Miklós ellen. Fél tízre járt már az idő, amikor vígét vete tek az ivóinak és inda ; lásra készülődlek a legények. Együtt mentek el a pincéből, de a tome tőieket, köztük Turcsányit és Nigyoi visszahívták még egy pohár borra. Ezalatt a megbántott eifrahóstyai legények a sötétben elbújtak, karókkal és bicskákkal várták a bét katonának és társaiknak a pincéből valé előjövetelót. Azok elő is jöttek s mikor a közelükbe ért a két katona, leíihelyükről kiugrottak, fütykösök kel és bicskával támadtak neki a temetői legényeknek, akik közül többen kisebb-nagyobb ütlogek árán szabadultak meg, mig Turcsányi Ferenc káplárt egy rokka t katona úgy vágta szemen a kezében levő szőlőkaróval, hogy eszméletét vesztette, mijd tiz késszurást ejtettek rajta. Nagy Miklósnak a fejét ver lék be é» több helyen megszűrték. Koponyscsonstörése meglehetősen súlyos. A Makiári-utiak nem vettek részt a verekedésben. A cifr.ihóstyaiak közül Tóth Dezső, Mátyási, Major©*, Szakácsi, Mir- kócrky és egy rokkant katona vett részt a verekedésben. Turcsányira és Nagyra vérükben fetrengve akadt rá a feketesasi vámos, aki a mérnökét érteiitette az esetről. Mindkét súlyosan sebesültet hétfőn este az igalmasok kórházába szállították. Nagy Miklós a jobbkezét és lábát nem bírja mozdítani, koponyarrps- déae aggogalomra ad okot. Turcsányi Ferencet valósággal szitává lyuk- gatták a cifraparti legények. A vizsgálat megindult és ;cz lesz hivatva megállapítani, hogy a béké sen indult lakodalmi mulatozásnak miért lett ilyan véres folytatása Enyhítik a katonadiákoi érettségijél. Eger, január 8. Most jelent meg a kultuszminiszter rendíiete a katonadiákok közép iskolai vizsgáiról, amire április 1-töl 19 ig nyerhetnek szabadsagot. A közoktatásügyi kormány rende letet adott bi, amely a katonai szo'gá- iatot teljesítő középiskolai tanulók, fékép a Harctéren levő diákok érettségi vizsgáját szabályozza. A kultusz- minisztoriimban arra a megállapi íásri jutottak, hogy & fonton harcoló tanu'ókask nincs alkalmuk a T-ik és 8 ik osztály anyagából tel Jeten elkészülni, úgy, amint sz nor mális körülmények közt várható volna. Ennélfogva intézkedés történik arra- nézva, hogy a harctéren tartózkodó hetedik é* nyolcsdik osztályú tanulók vizsgájánál, amennyiben az ills tékes parauttnokság igazolj*, hogy tk hónapnál hosszabb ideig frontszolgálatot teljesítettek, a ígnárfes fületek enyhébb mértéket alkalmaz- zarsak. Lesz-e farsang? Eger, január 8. Nem valami nagyon esztétikis a dolog, de mégis a régi jő palóc adomával keil kezdenem, ahogy azt a kitűnő palóc poéta: néhai való Spetykó Gáspár namzetes uramtól hallottam, aki nemes és vitézlő Heves- es Külső Szolnok vármegyék depuiátusa volt érdemes Gyöngyös városa részéről anno akkor, mikor a ezurdokparti és hőstyai legényeket Schleswig Holstein ellen íobarzották délceg palatínus huszárok. Akkor mondta el Spetykó Gáspár, hogy Msconkán járt, a világ közepén, mert hagy a mseonkn palóc a Mátra belsejében a falujától számítja az égtájakat. Ürge Matolesi Péier kis fia nézte azonkép: hogyan merül el a Kékes hagy teteje a n3gy pelyhekben hulló hó alatt, mint ahogy én nézem most, amint pillanatról pillanatra mind fehérebbek lesznek a házak fedelei az ablakommal szemben a sűrűn hulió hátul. A gyerek a bocskora szijjét kötöz getie és e közben a bor helyett, mely a Mátra belsejében, a tölgyek között meg se terem parádi csevicét szürcsölgető öreg Ürge Péter (a Matolcai-nevet csak hivatalos alkalmakkor haitik reá, egyébkép pedig Örge volt a neve inesteisége réven; kőfejtő volt a vörösmarti bányában) nagyokat szuszogva szíttá a pipáját, amelyikben kápolnai dohány sis- lergdt és terjesztette a finom illatod a vegyes szagu szobában. — Éd’s ópoém ! — szólt a gyerek. — No! — válaszolt rá meggondoltan Ürge Péter. — Miké iássz raeán áz áz ünnep, mikó’ kee hétszer léss részég énnáp ? ! A gyerek a farsangra gondolt . . . Ez az ócska adoma jutott eszembe e percben,, mikor néztem a naptár baa, li 'gy Vizkereszttói fegvást hány napon keresztül fog tartási a nagy farsang, amely idő alatt nem csak a Mátra, hapcin a Kárpátok minden vidékén, ejnye no, hogy úgymond jam: Kárpátoktól az Adiiáig valé szép Magyarország tágas térségein vagyonokat kerestek a cigányok, özönével folyt a bor és olyan „la- kodások* kerekedtek paraszti portákon, hagy csak léféle volt hétféle. Hát még a pecsenyék, kőttes kalácsok garmadája, legények, leányok régen kívánt egyesülése papnak áldása mellett, vig dáridó közepette, amelyikből nyoszolyéléuyok vezették a vőlegényt, vőfélyek a menyasz- szenyt a belső szobába és a felemás-képű cigány baada veszettül hu da az zj 6 előtt a Klapka margó, vagy a Höher Pétert (különösen városi tájakon). Nem is csoda, hegy ekkor régen nem i;kads szegény enber se. Aki nem lakodalmaskodett maga, mert hogy a szegény ember nem házalónk, csak éppen a pártbét t is hitelbe kunycná'ja ki a paptól, — az elment farsangnak évadján egyik I háztól a másik házhoz, ahol min- \ denütt atyafiak iakomásoztak, ot 1 itt-ett regyásig és amikor kialudta a i lakomások mámorát, újra kezdte a hétféle leven, a kakastaréj-leve senj a cankóval vegyes boritalon keresztül derékfájásig, gyomor-rontásig, meg fejbevcré8ig. Mert enéikül a farsang csak amolyan száraz farsang volt ... Előttem piroslik a kalendárium betűje; azt mondja, hogy : január 6. Vizkereszt. Kezdődik a farsang- és tart február tizenkettedikéig, húshagyó keddig. Azután következik a bünbáaaí, a hamvazkodás, a penitencia járás, a böjt kezdete. Tel jes öt héten át tart az idén a farsang id je, megszerezve a „három nsp“- pal, mely az üröm ünnepének ko rónája. Negyedik esztendeje lesem a farsangot, ds ®sak a naptárban találom. A valóságban az emberek folyton hamvazkodnak. Akik oh feszitik neki a széles mehükeí az ellenségnek biosí már a negyedik farsangos, lágy bubimat, vágyódás könnyével áztatják szomorú rabságban a betevő talárjukat, meg a kemény vackuk szalma párnáját, — azok lehamvazíák már magukról még azt a bűnt is, amit ezután lesznek elkövetendők; akik itthon »aradiak, azok vagy a keserves bánkódások kínjait szenvedik, vagy ttgves fogással fogdossák a sors változásait és degeszre hízik a pénzes zacskójuk és csak egy ellenséggel csatáznak: az emberi tisztességgel. Íreknek s farsangjuk olyan keserű, olyan mérges, mm a nadragulya magva és nagy lelki erőszakot fejtenek ki, hogy el ne árulják a világnak, hogy ók most hétféle lé mellett, pukkínós boriul részeg fővel nem farsangot tartanak, hanem maskaráját járják a hazugságoknak és titokban verik a mellüket és a d?gadó párnák között is fogvacogva suttogják: és vétkem, én nagy vétkem és hull a fejükre a hamu s ég a lelkűk a léiek purgaíóriumában. Negyedik esztendeje lesem a farsangot, de hiába lesem. Szól a nóta, felhangzik olyik helyen a rikongás. El tény szeredéit kacagás veri föl a hangtalan «»öndet. Ez sem farsang. Ez már paoitencia járás. A lakodalmas házak szomorúak, Sápadt leányok várják haza a dali legényeket és kiömlik a kövér könycsepp a szemükből, ha arrs gondolnak : vaj - jo» hazajön e, épségben, vagy lába, karjaveazíitt esoaka, béna roncsként? A negyedik farsang vigassága, duhaj jókedve vált így siralommá, fáj- ddmsa jajgatássá. Öf héten keresztül, ahol elvétve diiba szökken is a jókedv, csak hsíkaa szól, mert mégis csak tisztelni keli a mindnyájunkkal köröi gyáss és szomorúság sorsat. Már szürkül a hajnal. Pirkad az égalja és B®j*t vértői piros. Kelet felől jönnek a három királyok és keresik a szent jászolban az istenember csemetét: a megváltó Bé
