Egri Ujság - napilap 1917/2

1917-10-31 / 264. szám

......-. .^^...: —;._■ . — -..- . ------------..-------­« • ne* ■»«»•. aMranmp»-■^3W9*»»««w«Mn!^wwiw>«>w»WU^«^í^^.-*5«J|»»&a.v,^i»j», ■ i ‘ ‘ UBSBT -L • . XXIV. évfolyam 1917. október 31. ez raa * 264. Előfizetési árak: Ht Tben és vidéken postán küldve egész évre 20 kor-ma, — fél évre 10 korona, — negyed évre 6 kiróna, — egy hóra 1 korona 70 f. — Egyes szál n ára vasárnap és ünnepnap ?s s í', — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eger. Jóitai Mór-utca 6. — Megyei és helyközi tefe on : 106, POLITIKAI NAPILAP ‘Megjelenik hétfő és ünnep utáni nap kivételével mindennap. Felelős szerkesztő: Dr. SETÉT SÁNDOR. Kiadótulajdonos: Dobó István-nyomda részvénytársaság. Hirdetési árakt . □cm.-ként nyílttéri közlemények, bírósági Ítéletek, |__ jelentések hírek rovatában 20 fillér, hatóságok, részvény- tái8iságok, gazdaságok, hivatalok hirdetményei, árverési hirdetések 12 fillér, magánvállalatok hirdetményei 6 fillér. Eljegyzések, egybekelések, köszönetnyilvánítások stb. 1—1 sorig 5 IC. Egyesületek, bálbizottságok értesítései, köszö- netnyilvánitíS'.i, tclíilíizetések iwMJázása 20 sorig 6 K. A békebonfók. ttatvaaaeum» sä».*' Ára 6 fillér. Eger, okt. 30. Ma már lobogók röppentek fel a gyönyörű őszi napfény­ben csillogó házak ormára. Ma már a régi lelkesedés ünnep­esti illumlnációja gyűlt ki a szemekben, az arcok sok fé­nyes ablakában, ma már ki­rályi szó pecsételi meg az összetartás, a becsületes hűség, a renditheteílen, sziklaszilárd egymásba bizás szentségét. Ma már újra érezzük, hogy egyet­len, mindenek fölött való, utolsó erőfeszítésünkre, végső lehelletünk éltető forróságára is számot tartó, a lét, vagy nem lét tragikus mélységeit rejtő szent ügyünk van, meg nem tántorítható, összemarko- lássál, az izmoknak és idegek­nek meg nem erjedő rugalmas feszültségével kitartani s az igazság és becsület diadalával megvetni most egy második millenium aknával meg nem ingatható, vad erőnek szörnyű szálfaöklelésével le nem dönt­hető alapjait. Ennek az egy célnak kell ma mindnyájunk előtt állni, az ország egyetemes nagy csa­ládjától le a család belső kis államáig minden rends és rangú társadalmi közületit az összetartás, az egység, a sze­retet széttéphetetlen kötéseinek kell minden eresztékükben összetartani s a nemzet, a magyarság jövője ellen vét­kezik gonosz vétkezéssel, aki ma is kaján konkolyhintés­sel igyekszik megbontani a békét, az egyetértést s akinek lelke van rá ma is a pártos- gyűlölet, a politikai viszály gyilkos mérgét keverni. j És akadnak ma is lovagjai ; a sötét gyűlöletnek. A nemzet j életének legsorsdöntőbb órái- j ban, mikor talán három évi I rettenetes erőmegfeszités és | emberfeletti küzdelem minden | eredménye egyetlen kocka for- ! dultától függött, mikor lélek- í zelvisszafojtott, roppant fe­ji szflltséggel lestünk, vártunk, 1 szinte lihegő szomjúságával ; a rettegő kíváncsiságnak ' minden kis híradást a Karszt j sziklasivatagában az Alpok | égigérő bércei közt hózi- ! vatarban, zugó őszi esőbea, lángot, gyilkos mérgü gázokat lehelő sziklasikátorokon, vértől, havas esőtől iszapos meredé- i lyeken előretörő katonáinkról, ezekben a nehéz pillanatokban j megjelent itt egy lángoló gyű- j lölettől izzó, sárba, epébe, geny- j be mártott tollal megirt, a leg- l szemérmetlenebb rágalmaktól vissza nem riadó, a legtuda- 5 tosabb rosszhiszeműséggel el- \ hintett gonosz gyanúsításoktól í hemzsegő, az újságírói tisz- ) tességtudás legelemibb sza- \ bályait lábbal taposó írás azzal a leplezgetés nélkül kimondott célzattal, hogy kezdődjék meg \ a késhegyig menő, kíméletet nem ismerő, minden loyalitást, minden tekintetet félre tevő' harc, forduljon föl miaden most annyira szükséges belső - békesség és együttműködés, ? legyen vége minden egymás . megbecsülésének, rohanjunk egymásra fogcsikorgatva, véres körmökkel, habzó szájjal. Mindenki elképedt. A jobb érzésüekben meghűlt a vér. Miért történt ez? Miért volt szükség a gyűlöletnek és go­noszságnak arre a sátánlitániá­jára. Ki adott erre okot és alkalmat. Az, hogy Tisza Istvánnak a i legszédületesebb hatalmasko- dási túlkapás s a legszemér­metlenebb terror idején volt bátorsága védelmére kelni két olyan méltatlanul megtámadott magyar köztisztviselőnek, akik ellen csak a hipokrizis legutá­latosabb rosszakarata tarthatja a megindított hajszát ob­jektiv szemmel néző hivatali felsőbbség jogos, igazságos s a köz szempontjából szükséges megtorló közbelépésének. Ez volt a válasz Tiszának, hogy a hatalommal való buja szeretkezés első vad nászát élő kormány a megyékben el­helyezett szelindekeit most rá­szabadította az ország ösz- szes, békén s a háborús köz- igazgatás idegőrlő robotjában emberfeletti kitartással gör­nyedő tisztviselőire s az egész békés és nyugodt magyar köz­életre, hogy marjanak itt ha­lálra, fojtsanak meg csirájában, tapossanak ki minden szabad gondolatot, minden ellenvéle­ményt. Hát ez volna az uj Magyar- ország, ez volna a lapos tirá­dák poshadt vizenyőjében any- nyiszor kiköltött hajnalhasadás ? Ez volna a szent, a lelkeket felszabadító, az egyenlőség, a béke paradicsomi boldogságá­val maszlagoló, a szent Parak- let országának csalfa beigér- getésével házaló demokrácia? Mit hozott az országnak s mit hozott nekünk, eddig jót, újat, szépet, igazat, nagyot, nemeset ez a demokrácia s mit ajándékozott nekünk eddig mást, mint egy minden emberi gyön- geséget, minden kicsinyes, ala­csony ösztönt, minden óllatilag j rútat és alacsonyt zűrzavaros I tarka panorámában felvonultató, | keserű „Comédie humaine“-t, amelynek egyik Iegszomorubb kacajt kiváltó fejezetét éppen \ mi Írhatnánk meg. £ Mitláttunkmi eddig mást, mint egy féktelen és belső tartalom- , nélküli s végül hatalomra ka­paszkodott ambíció nevetséges, parvenü gőgjét, a duzzadtra fuvódott pöffeszkedést s a kéjes ; önteltség utálatos pózokban I tetszelgő rossz szinészkedését. j Mit hozott nekünk eddig a j demokrácia, mint egy kicsinyes, | malom alatti despotizmust a { maga rejtett és bujkáló, *de | annál gonoszabb célzatú terro- I rizmusával, amely ólomkereszt- ; ként súlyosul itt a Ielkekre s a mely a maga önző pártérdekei céljából nem átall itt csóvát dugni minden alá, ami még ; produktiv, dolgozó, békés és j megállapodott. Az emberi ostobaság, a fel- szabadult és alacsony indula­tok borzalmas haláltánca indul ; itt meg. Névtelen senkik ka­paszkodnak ki az ismeretlen- ! ség posványából. Utat a tehet­ségnek! ezzel a jelszóval a legkiabálóbbíehetségtelenség és tudatlanság nyújtja ki járatlan ; kezeit a közélet kormányke- i rekei felé s a demokratizmus ; abban merül ki, hogy a főispán leereszkedik a maga : abszolút gőgjének és pöffesz- kedésének Oümpusáról a kor­testanyák és kortesgyülések poriasságába, amire évtizedek óta nem volt még példa a ma­gyar közéletben. Van-e annyi szent magyar vér, amely megváltást hozhat a magyarságnak, melyre egy igy megépülő uj Magyarország kárhozata vár?

Next

/
Oldalképek
Tartalom