Egri Ujság - napilap 1917/2
1917-10-31 / 264. szám
......-. .^^...: —;._■ . — -..- . ------------..-------« • ne* ■»«»•. aMranmp»-■^3W9*»»««w«Mn!^wwiw>«>w»WU^«^í^^.-*5«J|»»&a.v,^i»j», ■ i ‘ ‘ UBSBT -L • . XXIV. évfolyam 1917. október 31. ez raa * 264. Előfizetési árak: Ht Tben és vidéken postán küldve egész évre 20 kor-ma, — fél évre 10 korona, — negyed évre 6 kiróna, — egy hóra 1 korona 70 f. — Egyes szál n ára vasárnap és ünnepnap ?s s í', — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eger. Jóitai Mór-utca 6. — Megyei és helyközi tefe on : 106, POLITIKAI NAPILAP ‘Megjelenik hétfő és ünnep utáni nap kivételével mindennap. Felelős szerkesztő: Dr. SETÉT SÁNDOR. Kiadótulajdonos: Dobó István-nyomda részvénytársaság. Hirdetési árakt . □cm.-ként nyílttéri közlemények, bírósági Ítéletek, |__ jelentések hírek rovatában 20 fillér, hatóságok, részvény- tái8iságok, gazdaságok, hivatalok hirdetményei, árverési hirdetések 12 fillér, magánvállalatok hirdetményei 6 fillér. Eljegyzések, egybekelések, köszönetnyilvánítások stb. 1—1 sorig 5 IC. Egyesületek, bálbizottságok értesítései, köszö- netnyilvánitíS'.i, tclíilíizetések iwMJázása 20 sorig 6 K. A békebonfók. ttatvaaaeum» sä».*' Ára 6 fillér. Eger, okt. 30. Ma már lobogók röppentek fel a gyönyörű őszi napfényben csillogó házak ormára. Ma már a régi lelkesedés ünnepesti illumlnációja gyűlt ki a szemekben, az arcok sok fényes ablakában, ma már királyi szó pecsételi meg az összetartás, a becsületes hűség, a renditheteílen, sziklaszilárd egymásba bizás szentségét. Ma már újra érezzük, hogy egyetlen, mindenek fölött való, utolsó erőfeszítésünkre, végső lehelletünk éltető forróságára is számot tartó, a lét, vagy nem lét tragikus mélységeit rejtő szent ügyünk van, meg nem tántorítható, összemarko- lássál, az izmoknak és idegeknek meg nem erjedő rugalmas feszültségével kitartani s az igazság és becsület diadalával megvetni most egy második millenium aknával meg nem ingatható, vad erőnek szörnyű szálfaöklelésével le nem dönthető alapjait. Ennek az egy célnak kell ma mindnyájunk előtt állni, az ország egyetemes nagy családjától le a család belső kis államáig minden rends és rangú társadalmi közületit az összetartás, az egység, a szeretet széttéphetetlen kötéseinek kell minden eresztékükben összetartani s a nemzet, a magyarság jövője ellen vétkezik gonosz vétkezéssel, aki ma is kaján konkolyhintéssel igyekszik megbontani a békét, az egyetértést s akinek lelke van rá ma is a pártos- gyűlölet, a politikai viszály gyilkos mérgét keverni. j És akadnak ma is lovagjai ; a sötét gyűlöletnek. A nemzet j életének legsorsdöntőbb órái- j ban, mikor talán három évi I rettenetes erőmegfeszités és | emberfeletti küzdelem minden | eredménye egyetlen kocka for- ! dultától függött, mikor lélek- í zelvisszafojtott, roppant feji szflltséggel lestünk, vártunk, 1 szinte lihegő szomjúságával ; a rettegő kíváncsiságnak ' minden kis híradást a Karszt j sziklasivatagában az Alpok | égigérő bércei közt hózi- ! vatarban, zugó őszi esőbea, lángot, gyilkos mérgü gázokat lehelő sziklasikátorokon, vértől, havas esőtől iszapos meredé- i lyeken előretörő katonáinkról, ezekben a nehéz pillanatokban j megjelent itt egy lángoló gyű- j lölettől izzó, sárba, epébe, geny- j be mártott tollal megirt, a leg- l szemérmetlenebb rágalmaktól vissza nem riadó, a legtuda- 5 tosabb rosszhiszeműséggel el- \ hintett gonosz gyanúsításoktól í hemzsegő, az újságírói tisz- ) tességtudás legelemibb sza- \ bályait lábbal taposó írás azzal a leplezgetés nélkül kimondott célzattal, hogy kezdődjék meg \ a késhegyig menő, kíméletet nem ismerő, minden loyalitást, minden tekintetet félre tevő' harc, forduljon föl miaden most annyira szükséges belső - békesség és együttműködés, ? legyen vége minden egymás . megbecsülésének, rohanjunk egymásra fogcsikorgatva, véres körmökkel, habzó szájjal. Mindenki elképedt. A jobb érzésüekben meghűlt a vér. Miért történt ez? Miért volt szükség a gyűlöletnek és gonoszságnak arre a sátánlitániájára. Ki adott erre okot és alkalmat. Az, hogy Tisza Istvánnak a i legszédületesebb hatalmasko- dási túlkapás s a legszemérmetlenebb terror idején volt bátorsága védelmére kelni két olyan méltatlanul megtámadott magyar köztisztviselőnek, akik ellen csak a hipokrizis legutálatosabb rosszakarata tarthatja a megindított hajszát objektiv szemmel néző hivatali felsőbbség jogos, igazságos s a köz szempontjából szükséges megtorló közbelépésének. Ez volt a válasz Tiszának, hogy a hatalommal való buja szeretkezés első vad nászát élő kormány a megyékben elhelyezett szelindekeit most rászabadította az ország ösz- szes, békén s a háborús köz- igazgatás idegőrlő robotjában emberfeletti kitartással görnyedő tisztviselőire s az egész békés és nyugodt magyar közéletre, hogy marjanak itt halálra, fojtsanak meg csirájában, tapossanak ki minden szabad gondolatot, minden ellenvéleményt. Hát ez volna az uj Magyar- ország, ez volna a lapos tirádák poshadt vizenyőjében any- nyiszor kiköltött hajnalhasadás ? Ez volna a szent, a lelkeket felszabadító, az egyenlőség, a béke paradicsomi boldogságával maszlagoló, a szent Parak- let országának csalfa beigér- getésével házaló demokrácia? Mit hozott az országnak s mit hozott nekünk, eddig jót, újat, szépet, igazat, nagyot, nemeset ez a demokrácia s mit ajándékozott nekünk eddig mást, mint egy minden emberi gyön- geséget, minden kicsinyes, alacsony ösztönt, minden óllatilag j rútat és alacsonyt zűrzavaros I tarka panorámában felvonultató, | keserű „Comédie humaine“-t, amelynek egyik Iegszomorubb kacajt kiváltó fejezetét éppen \ mi Írhatnánk meg. £ Mitláttunkmi eddig mást, mint egy féktelen és belső tartalom- , nélküli s végül hatalomra kapaszkodott ambíció nevetséges, parvenü gőgjét, a duzzadtra fuvódott pöffeszkedést s a kéjes ; önteltség utálatos pózokban I tetszelgő rossz szinészkedését. j Mit hozott nekünk eddig a j demokrácia, mint egy kicsinyes, | malom alatti despotizmust a { maga rejtett és bujkáló, *de | annál gonoszabb célzatú terro- I rizmusával, amely ólomkereszt- ; ként súlyosul itt a Ielkekre s a mely a maga önző pártérdekei céljából nem átall itt csóvát dugni minden alá, ami még ; produktiv, dolgozó, békés és j megállapodott. Az emberi ostobaság, a fel- szabadult és alacsony indulatok borzalmas haláltánca indul ; itt meg. Névtelen senkik kapaszkodnak ki az ismeretlen- ! ség posványából. Utat a tehetségnek! ezzel a jelszóval a legkiabálóbbíehetségtelenség és tudatlanság nyújtja ki járatlan ; kezeit a közélet kormányke- i rekei felé s a demokratizmus ; abban merül ki, hogy a főispán leereszkedik a maga : abszolút gőgjének és pöffesz- kedésének Oümpusáról a kortestanyák és kortesgyülések poriasságába, amire évtizedek óta nem volt még példa a magyar közéletben. Van-e annyi szent magyar vér, amely megváltást hozhat a magyarságnak, melyre egy igy megépülő uj Magyarország kárhozata vár?
