Egri Ujság - napilap 1917/2

1917-07-28 / 186. szám

XXU. rvf0';y,m 1917* Julius 28. szombat

BSŐSlÍBíKSÖaiSfiiSS^'itfít^^tfá^

186 -/ám

n «'-aw»«»««*?«» K-awá»;^v»na^»s-gw«VM»aft*g

£UHÍX*té*i érák ;

native «I viáAiríés postás küdv« «§ft*g fiw# 20 •'iäwoWk. — ?íi 4vr* io komp«; ~ »«gr«3 éve j toeora, — eg? Mn i kor«»» ve t — Ety«* ■falni firs v«sárn«e && Önnspnsris? ss. — Äske^stSsa« ás kf?>4£M«&t#i: Egsr, JóteM ÄMtii* 4 — #Ü«(r«l éf Sífvfc&K* »sisrfcs j W«|

POLITIKA! NAPILAP

F&eserkesztS: Dr. SETÉT SÁNDOR ?*Ie!6s szerbcsEiŐ: KALlAV MIKLÓS

Dobé feávfia-nyeiratfa részvénytársaság

í

Hirdetési árskí

Qem.-kínt nyílttéri kazSetnények, biráíSgl [téletek, ■eientéísk hívek íovatáhatv 20 Bilér, haMeSgok, rtezvfitö társaságok, gaidsgágok, hivatalok iiíráeíménj'®!, áW49í£§ hirdetések 12 Wiér, magánvállalatok hivdetmíEye! 1 ÍJSSfe SSíegysések, egybekelések, kSszSnetnyllvínliágok stb.' asilg 9 K. Egyesületek, bilbliolteígok íríesitései, kt«§ s*t*¥íivfls!itá«ai, felülfizetések syusííxíss! 39 »orig * ®.

?n~T--"Ti'~ v'irrirT" ~irr"i~~7T"TiT' "iV "•",I,~V~J‘“3.ir^íiwin~wrii»rvi»?MiiMÍi n■IwiiiiiTifíí iniiimm mi

A Káíolyi-párt As a béka.

irta: Tisza István.

f

Eger, jul. 27.

Bizonyos értelemben nem lehet a Károlyi-párttól a következetesség érdemét elvitatni. A tudatos ámítás és ferdítés döntő szerepet játszott politikai akciójában kezdettől fogva s ebben a tekintetben a békére vonatkozó állásfoglalásában is hű marad önmagához.

A tézis: hízelegni a külügyminiszternek; úgy tüntetni föl Czernin grófot, mint hogy ha uj orientációt adott volna a monarchia külpolitikájának és tüntetőleg helyeselni az ő „békepolitikáját“; allenben a béke ellenségeinek feltüntetni s a legdurvább szitkokkal elárasztani azokat, akik a monarchia külügyi politikájának vezetésében mostanáig részt vettek, ezek között elsősorban e sorok Íróját. És ebben legkevésbé sem feszélyezi ezeket az urakat az a körülmény, hogy képviselve vannak a mai kormányban és Eszterházy Móric grófot állítólag támogatják.

Legjobb, ha egy pár konkrét példával világítjuk meg a dolgot.

A Károlyi-párt korifeusai mindent elkövettek, hogy a képviselőház utolsó ülésén elhangzott fölszólalásomat megzavarják s a „Magyarország“ a gyalázkodás egész özönét zuditja reám ezért a beszédemért. Beszédemet harci üvöltésnek nevezi el, amely „csepeg a vértől és rekedten hörög a háborús őrülettől.“ Szerinte a vérontásra uszítok, a mikor „a nemzetek szövetségével szemben a harci szövetségek nagyszerűségét“ hirdetem, „a

melyeket vér- és tűzkeresztség megerősített, megedzett.“

Ebből annyi igaz, hogy lándzsát törtem a német sző* vétség mellett, amelyet a nemzetek szövetségének és békeszövetségnek ismer mindenki, aki a valóságot fejtetőre állítani nem akarja.

Erre a szövetségre mondtam, hogy diadalmasan állotta ki a jelen nagy háborít vér- és tűzkeresztségét. — Ugyanezt mondta julius 21-iki beszédében a miniszterelnök ur is, a midőn kijelentette, miszerint „változatlanul ragaszkodunk azon régi, a jelen világháborúig fényesen bevált szövetséghez, a melyben a monarchia a német birodalommal áll“ és konstatálta, hogy „ebben a tekintetben a jelenlegi kormány álláspontja a múlt kormány álláspontjával azonos.“

Ugyancsak vérontásra uszítok a „Magyarország“ szerint, amidőn megismétlem frázisaimat a reánk kényszeritett önvédelmi harcról. Hát ebben a kérdésben megint egynek érez- hetem magam a miniszterelnökkel, aki ugyancsak julius 21-én konstatálta, hogy „ezt a háborút mi mint létérdekeinkben megtámadottak védelmi háborúként folytatjuk . . . világos bizonyítékát adtuk békére való készségünknek ... és ez rosszhiszeműség nélkül kétségbe nem vonható.“

Vérontásra uszítok végül azzal a kijelentésemmel is, hogy kitartunk, verekszünk és helyt- állunk utolsó csepp vérünkig, a mig ellenségeinket a szemeink előtt lebegő, mindkét

félre méltányos, tisztességes béke számára meg nem nyerjük.

Ez a kijelentésem pedig veszedelmesen hasonlit Czernin grófnak az uj német kancellárhoz intézett sürgönyéhez, a melyben azt mondja, hogy „a tisztességes békére készen, egyébként azonban elhatározva a végsőkig való harcra, Németország és Ausztria-Magyar- ország közösen fogják kivivni a zavartalan, békés jövő feltételeit.“

Nem tudom, tényleg vértől csepegő és háborús őrülettől hörgő harci üvöltés rejlik-e ezekben a kijelentésekben. Ebben a tekintetben alkossa meg a Károlyi-párt a maga meggyőződését saját belátása szerint; de a fenti idézetekkel kimutattam, hogy ezeket a kijelentéseket teljes egyértelműséggel tettük: a külügyminiszter, a magyar miniszterelnök és én. Hát ha harci üvöltés rejlik ezekben, akkor hogyan vehet részt a Károlyi-párt a kabinetben; hogyan marakod- hatik főispáni állásokért; hogyan támogathatja a miniszter- elnököt és hogyan áraszthatja el a hadügyminiszter urat kétes értékű dicséreteivel? Ha pedig ezek a nyilatkozatok az Eszterházy és Czernin grófok szájában nem ellenkeznek a béke érdekeinek szolgálatával, honnan veszi a lelkiismeretlenséget és vakmerőséget, hogy ilyen hamis színben tüntesse fel a közvélemény előtt olyan nyilatkozataimat, a melyek az ő külpolitikai vezéreinek kijelentéseitől semmiben sem különböznek ?

Csúnya, megvetendő fegyver a ferdítés és az ámítás békében és belügyi kérdésekben is. Akkor is azt szennyezi be,

aki hozzá folyamodik. De mit mondjunk azokról, a kik háború közepén, abból a célból vetemednek ilyen eszközök használatára, hogy üszköt dobjanak a nemzeti közvéleménybe; hogy megbontsák a nemzet lelki egységét és rést üssenek az egységes nemzeti elszántságnak abba az ércfalába, a melyik diadallal verte vissza létünkre törő ellenségeink minden támadását?

A véletlen úgy hozta, magával, hogy a Magyarország ugyanazon számában két vezető politikus utolsó beszédével foglalkozhatott. Az egyiket harcra uszító gyilkosként, a másikat a békére vágyó demokrácia apostolaként állította oda. Az egyiket durva szitkaival, a másikat dicséreteivel halmozta el. Az egyik én vol- 1 tam. a másik Lloyd-George, a i megsemmisítésünkre törő harci ! szenvedélyek legádázabb hir- ! detője, az emberiség békéjének

I legnagyobb akadálya.

•" Azt hiszem, ehhez nem kell \ kommentár; ez az eljárás ön- ! magát leplezi le; nyugodtan j bocsáthatom azt minden beli csületes magyar ember ítélete j alá.

1 & tisztviselők és műn- (láss* ételaezésécek a ; j vitása.

(Saját tudósítónk íeiefonjelcniése.) Budapest, julius 27. Félhivatalosan jelentik, hogy ma délután minisztertanács volt, amelyen elhatározták, hogy intézkedéseket tesznek a munkások és tisztviselők élelmezésének javítására is.

3*