Egri Ujság - napilap 1917/2

1917-07-24 / 182. szám

2

E ö R ! U j S Á G

julius 1917, 24

M. T. K. bpesti középisoiás bajnok, harmadiknak Kohn László E. T. E. ért be.

V. 60 méter gyorsuszás.

1. ) Klausz Imre E. T. E.

2. ) Gáspár Ferenc M. T. K.

VI. Búvár úszás

1. ) Balikö Kálmán M. T. K.

2. ) Grüncveig Lajos E. T. E.

3) Wátil Tibor E. T. E,

VII 3X^0 méteres vegyes stafétát az E. T. E. csapata nyerte meg. Reicí\ (mell), Schäffer (hát), Ungár (spint).

Vili Műugrást Ungár Sándor nyerte meg.

2) Dobos Miklós.

3. ) Kottek D. F. C

IX. 200 méteres főverseny.

1) K!au?z Imre E. T. E.

2) Kiss Bála M. T. K.

3.) Pál Endre E. T. E.

X. 60 méteres hátuszás._

1. ) Balikó Kálmán M. T. K.

2. ) Schäffer E. T. E.

3. ) Otinsberg F. E. T. E.

XI. Tányérkeresés.

1. ) Kánn Ferenc E. T. E.

2. ) Grüncveig Lajos E. T. E.

3. ) Wáll Tibor E. T. E.

XII. 3X40 méteres sprint stafétát az M. T. K. csapata nyerte meg, (Boros, Kiss, Gáspár).

Színházi beszámoló

A?, elmuH szezon. — Kilátások az újra. — A társulat uj tagjai.

Eger, julius 23.

A Nebántsvirág tegnapi előadásával immár véget ért a két hónapos színházi szezon. Még egy kabaré, azután kedden este bezárulnak a színház kapui, csendesség költözik a két hónapon keresztül oly hangos zsivajgás, dal és kacagás fészkébe, hogy az első őszi napon, a lehulló első sárga levelekkel visszajöjjenek ujult erővei az uj és régi fecskék, Örömmel látjuk, hogy Egerben talán még nem volt oly jó szezon mint az idén. Két hónapon keresztül úgy szólván napról napra megtelt a nézőtér, vasárnapokon néha még kicsinynek is bizonyult a színház. Örömmel regisztráljuk ezí a tényt, a közönségnek a színház iránt feltámadt érdeklődését, mely remélhetőleg most már változatlanul megmarad, módot adva arra, hogy az igazgatóság . iiyképpen fulkiadásaira a megfelelő garanciát megtalálva, a társulatot az igényeknek megfelelően uj és jó erőkkel bővítse. Ez, értesülésünk szerint, már meg is történt s az őszi szezonra minden szerepkör betöltetett s az előadásokat sokkal nagyobb társulattal kezdik. A már megszokott gárdából most sokan eltávoznak, igy a közönség kedvencei közül Vajda Ilonka, aki a szmészpályát egy gokkal szebbel és jobbal cseréli fel, Pád'y Margit és Endrei, Fenyő Emil, akit a Vígszínház hódított el tőlünk, Telekán, i Bársony Edit slb. (Dobogó bakfis- szivek csilapitására közöljük, hogy j Ő! Darigó! Itt marad) Itt maradnak azonban Korda, Konrád Ilonka, | Erdődy Jolán, Rátk3y stb. Telekán í helyére az igazgatóság Szántó Jánost szerződtette, Fenyő helyett Szendrő Gyula és az egri közönség régi kedvezőének Stella Gyulának öccse, Stella Gida jön, aki bizo í nyára a közönség szereidében bátyja örökébe lép. Endrei helyett az or- ■ szág egyik legjobbnevü táncos komikusa, Latabár Rezső jön, Antal Erzsi helyét Teleky Ilona tölti be, akit az egri színház egyik kedves tagjához a lehető legközelebbi szá lak kőinek. Az uj nevek között • látjuk Pethes Dezső, Koronkay Rózsi, Erdélyi Rezső nevét, s még többeket. Karmestert kettőt is szerződtetett az jj igazgatóság Egyikük Tilger Árpád, a kassai színháztól jön hozzánk. Az ; ekként kibővített társulattal reméli az igazgatóság, hogy operákat és az f idén az uj darabok tömege miatt í lemaradt klasszikus operettet és f színmüveket is hozhat. Ehhez csak f azt tesszük hozzá, hogy mi reméljük j ezt és el is várjuk, j Az előadott müveket illetőleg az I idén is a magyar szin dominált, sajnos azonban a mennyiséggel nem l állt arányban a minőség. Mintha a háború minden fantáziát felülmúló f rémségei telepedtek volna íróink ; szellemére. A legújabb szinpadi i termelés fantáziátlan, témaszegény és meglehetősen középszerű maradt. j Témájuk hasonlatos, azok az esz- i közeik, a különbség csak abban állott, hogy egyik szellemesebb, a \ másik finomabb az irő egyénisége szerint. Ma a színpadról filozőf I gondolkodású irók bölcsen széllé- ; mes, több kevesebb szatírával, vagy derűs humorral fűszerezett dialógusa zsongit. Szavakkal játszanak, illeszt ? getik, eregetik, mint kis gyermek színes szappanbuborékját, hallgatják és hallgatjuk az elhangzó szavak csengését, mely egy darabik még í rezonál tatán a lélekben, azu'án elpattan, elmúlik nyomtalanul, éppen mint a színes szappanbuborék.

Mintha a jelszó az lenne: Csak í semmi izgalom! És talán igazuk is ; van. E szörnyűséges rombolás, em- l bér meg nem érte háború puszti l tásai fásu;ttá tették a kedélyeket,

! itthonit, kint küzdőét egyaránt. El i fásultan, befelé néző szemmel járunk,

! félünk az izgalmaktól, a könnytől,

\ tompult kedvünket nem frissíti más,

| mint könnyű szellemes csevegés,

; vagy hangosan nevettető vígjáték.

I Könnyű és vidám kis játékokat ke- | résünk, mindent csak nem a való > életet, az igazi embert. A való élet:

| a háború a maga minden iszonya ! tosságávai, a valódi ember — a katona, aki öl, rombol egy felsőbb f hatalom parancsára, végig megy | minden borzalmon, pedig a leikétől | mindez távol, — vagy az > ember, aki mindezt a rémséget fölfedezte

és nem akarja, vagy nem tudja többé elaltatni. Talán ha végre elül | a háború zaja, lecsöndasedik az élet, elkövetkezik a magyar irodalom \ reneszánsza is. R.

A Hares mentén

(Az Egri Újság munkatársától.)

Eger, julius 23.

| Nem tudom, más is úgy van e, valahányszor Erdély földjére lépek i és elkóborlók hegykoszorus vidékein és történelmi tájain — minden kicsi j helye attól zsong —, valami sehol- s sem érzett érzés zsibong bennem és ; ahogy most újra járom az ismerős és ismeretlen helyeket mintha megkétszereződött volna e nevezhetehen l érzés talán azoknak a felhős napok- \ nak memóriámba türemlése teszi, meíyeken hontalanná vált ez a jó- í ságos nép, a naivságig igénytelen l és egyszerű és gyermekesen szerelő, talán ez a viszatért arányiagosan í nyugodalmas Élet, mely fölmelíe letargiájából a székeíységet é> újra örömet varázsolt az elborult arcokra.

; Megállók és elgondolkodom sok- : mindenféléről, ami volt, ami történt.

Ezen az országúton már nehéz ágyuk í dübörögtek keresztül, mokány lovak patkója csattogott és szikrázót a félelmetes éjszakában, melyeken a frontra vitték (innem már csak 5 j km. volt) a géppuskákat, — ezen : az országúton már átzugíak a meg- \ rakott municiós kocsik, átmarsoltak I az oláhvérre szomjazó, bokrétás ? székely hősök. És jaj, Itt már özön- 5 lőtt a békés falvakból kajánul kikergetett nép nénc8ellenül, mindenét | otthon hagyva, csak megtépett É*e ■ tét vitte magával sírva, jsjongva vonszolta, megrettent még a fák suhogásától is ; ki bízott volna akxor bárkiben: ellenség volt a fellobbanó \ pásztoríilz ott a havasok alján vagy t a kopár bérctetőn, a megkonduló I harangszó, mely máskor imára bon- i gólt, titkos üzenet volt az áruló ‘ vad hordáinak szólt.

; Egy esztendeje volt. Olyan jól esik leírni: volt. Szinte megköny- nyelibüi gondozásom. Mint amikor : a fáról iehányják kérgét és előtűnik l fehér teste.

I Még itt vannak a kite zitett drót- ; í sövények — halál hárfái — a su- j sogó Maros parton, ahol széles iö- 5 vészárok húzódik és mögötte fató- l árkok kígyóznak; még itt szomor- | kodnak a derékba tört fák, ágaikat I fedezék béléssé fonták s olt a négy- | háton még megvan az üteg ágya :

| de ez már mind emlék. A Múlté.

I Olyan jól esik leírni: volt.

Volt.

I Nézd: arayba sárgult buzatenger | a kristályzó folyón túl (itt nem ha- | sogatta meg a földet lővészárok). jj melynek ezüst vizébe ifju füzek í smaragd lombja bólogat. Mi'yen I dusszemü kalászok: erre nem volt mostoha a Mindenség növelő eső vel: érlelő napsugárral és mintha a

föld is megérezte volna, mivel tartozik a székely népnek, mintha megértette volna remegő sóhaját, könyörgő kérését, — hiszen annyit szenvedett.

Hullnak a buzarendek s amint az öreg székelyhez lépünk, megállítja

' a kaszát.

— Milyen termésre van kilátás ?

— Jónak ígérkezik instállom. Magvasak a kalászok — mosolyog az öreg és kifont egy duskalászt.

Azután rám néz és elsóhajt.

— Bizony, instállom, nem hittük, hogy ez évben ehelyt aratunk.

De tűz gyűl a szemében:

— Hanem a szikely a fődjiér instállom . . .

Nem mond többet, csak ökölbe emeli a karját:

— Én is ott voltam Gyimesnél, instállom, az olájjal verekedni. Kedvünkre kiporoltuk a fattyát.

És elmond egyet-raást arról a dicsőséges útról, amelyen az oláht kergették ki a vadregényes székelyföldről.

Panaszkodtam az öreg székelynek, hogy mifelénk nincs ilyen szép a termés.

— Hallottuk, instállom — aláza- toskodik — hogy Magyarországon (igy: Magyarországon) szökösködöit az esső.

— Hát Erdély is Magyarország, Gábor bácsi — igyekszem naivsá. gából kiábrándítani az öreget.

— Nem instállom, Erdély az Erdély.

Próbálkozom a törvényekkel, a magyarsággal, de Gábor bácsi csak nem akar tágítani és a mellére ütve büszkén vágja ki:

— Én, instállom, székely vagyok, a nagyapám is az volt s a fiaira is azok s két leányom is székelyhez ment férjhez. Már törvény ide, törvény oua, más az, instállom : Szé ■ kelyföld s Magyarország.

Legyen jó napja az öregnek .. .

(Sz.)

Eger, julius 23.

— Adomány. Jótékony gyermekek szirelőadást rendeztek s a befolyt összeget — 12 korona 10 fill. — a vak katonák javára lapunkhoz ju tatták. A jótékony gyermekek a következők: Föides Tibor, Szalai Sándor, Tömöri István és Pavlyák Ferenc. — Krausz Ilona, Bertha Ilona, Krausz Rózsi, Elek Irin és Deutsch Manci házi-szinelőadásból 17 korona 22 fillér bevételt küldtek hozzánk a vak katonák részére. Mind a két összeget rendeltetési helyére juttattuk.

— Bucsusjó. Mindazon jób^rá tsimnak és ismerőseimnek, kiktől gyors áthelyezésem folytán az idő rövidsége miatt tzemélyesen búcsút nem vehettem, ez utón mondok „Isten hozzád“-ot. Mezey Miklós, a Hazai Ált. Bizt. Társ. titkára.