Egri Ujság - napilap 1917/2
1917-12-30 / 312. szám
X E Q R i U J S A O 1917, december 30 Eger, dec. 29. Isaak Gyula alispán meghívására szombaton délelőtt Hevesmegye legtekintélyesebb gazdái gyűltek össze a vármegyeházán, hogy szakvéleményt mondjanak és megadják a feleletet Hadik jános közélelmezési i miniszternek arra a rendedére, a í mellyel Hevesmegyétől 1200 vaggon i termény beszolgáltatását követeli. j . A vármegyei gazdasági intéző bi- ! zottság és a Munkabizottság egyíit- I tes ülésén Isaák Qyula alispán elnökölt, aki bevezető beszédében tájékoztatta a bizottságot arról, hogy a közélelmezési miniszter Hevesvármegyétől 1200 vaggon terményt ; kíván rekviráitatni. Míu'á . a rekvi* ! rálás sikeréért az alispánt személyé- i ben teszi felelőssé, ő, hogy a ren- 1 deleinek is eleget tehessen, de a : megye közönségének érdekeit is szem előtt tarthassa, azért hívta ; össze a bizottságot, hogy az taná- ; Kaival segítségére legyen. Ezuián* Puchlin Lajos főjegyző i ismertette a rendeletéi és terjesztette j elő az alispán javaslatát, amely \ szerint az 1200 vaggon beszedését az alábbi felosztás szerint kívánják i eszközölni: Az egri járásból 120000 katasztrá- j iis hold terület után 250 vaggon j beszolgáltatást kívánják, tekintettel = arra, hogy aí'g van a járásnak - számbavehető erdeje- A gyöngyösi j járástól 110,000 ho.Ű után 230 vag- gonnai kérnek, mert 3 területén szőlő ültetvények is vannak A hatvani járás 64000 holdja után 150 vaggont adna. Erre azért vetnek ki többet, mint az előbbi két járásra, l mert itt jobb termés volt, A hevesi járás 103,000 kát. hold területét véve alapul 210 vaggonnai lesz köteles a kvantumhoz hozzájárulni, mert itt is elég jó termés volt. A pétervásárai járás 127,000 holdja után tekintettel arra, hogy nagyon sok ott az erdő, csak 160 vaggont adna. A tiszafüredi járás ellenben, amelynek területe 110,000 hold csak 200 vagonnal járulna a kontingenshez, miután itt gyengébb termés volt. Ezenkívül Egertől 10, Gyöngyöstől pedig 7 vaggon terményt kérnek. HMiután a bevetett terület nagyságát még nem tudják, ezért vették ezt a hozzávetőleges elosztást. Azt j javasolta az előadó, hogy a rekvi- rálás elrendelésével egyidejűleg hívják fel a lakosságot a feles termé- j ■yeinek önkéntes felajánlására. A j beszedni kivánt mennyiséget pedig \ •szszák szét a járások vezetői a köz- : ségek között, amelyek gondoskod- j janak a kvantumok előteremtéséről. | A miniszteri rendelethez elsőnek Graefl Jenő, a Gazdasági Egyesület elnöke szólt hozzá. Nem fogadhatja el az 1200 vaggont, mert legfeljebb annak egynegyed részét lehetne összeszedni. A vetőmagot eivégre nem lehet rekvi ráini. Nem tudja, milyen alapon vetették ki a megyére ezt a horribilis mennyiséget, de azt mondhatja, hogy ennyit Hevesben össze- rekvirálni képtelenség. A fejkvóta oly alacsony, hogy azt leszállítani nem lehet. A rendeietet — amint kiadták — képtelenség végrehajtani. Világosítsák feí a minisztert a helyzetről, mert a cséplőgépnél sem volt a megyének 1200 vaggon feleslege. Az alispán erre megjegyezte, hogy a rendeletet neki feltétlenül végre kell hajtani. Okolicsányi Lajos azt hozza fel, hogy Egertől képtelenség bármit is követelni, mert itt nem termett. Engel Hermann, a Gazdasági Egyesület titkára azon a véleményen van, hogy az 1200 vaggon negyedrészét se szedik össze. Itt a rendszer a rossz, mert későn fogtak hozzá, a termés biztosítását avatatlan kezekre bízták. Hová vitték el a terményt ? A cselédkonvencióból elvenni nem lehet. Tudja, hogy éjjel kocsikon lopva hozták a búzát az alföldről. Olyan rekviráter nincs, aki a kisgazda eszén, furfangján túljárjon, mert az úgy el tudja rejteni a búzát, hogy kereshetik Ítéletnapig. Duhkai Pál után Okolicsányi Lajos mondott figyelemre méltó beszedet: A bizottságnak segítségére kell sietni fiz alispánnak. Országos érdek hogy Ott, ahol van és elrejtették, teljes szigorral keli a magtárakat és vermeket kinyitni a nagy és kisgazdáknak is. Az önkéntes felajánlási nem tartja célravezetőnek, mert a tisztességes elem ugis odaadja, a csempészők és elrejtők pedig még jobban eldugják szem elől. Itt csak a szigorú rekvirálás segít, akinek van feles készlete, az adja oda, akinek pedig nincs, ahol nem termett, ott ne zaklassanak senkit. Fülöp Zoltán szerint a fejkvótát lejebbizáliitani nem lehet. Azt az al.spán nem fogja megtenni. Török Kálmán hosszabb beszédben vázolja azt a lehetetlen állapo- ■ tot, amely egyes uradalmakban uralkodik. A cselédek konvencióját leszállítani nem lehet, mert semmiféle mellékéielmicikke nincs a megyének. A sommás illetményeket némely gazdaságban oly horribilis magasan állapítják meg, hogy elborzad az ifevesmegye gazdái sokalják az 1200 vaggon beszólgáltatandé terményt A csépléskor sem volt 1200 vaggon felesleg. A rossz termésrendelet|miatt tűnt el a gabona, felírnak a közélelmezési miniszterit ez és a kivetett menynyiség leszállítását kérik. ember tőiük. A készlet elrejtésének az az oka, hogy a íerményát vétel nem volt a legszerencsésebben megoldva, rendszertelenség uralkodik ennél. Az összes felszólalók, pedig ezen az ülésen a megye legilletékesebb gazdasági szaktekintélyei vettek részt, valósággal lesújtó bírálatot mondotttak Mezőssy Béla termés- rendeletéről, akinek a m3i áliapotoi köazönhetjük. A bizottság úgy határozott, hogy felirnak a közélelmezési miniszterhez, közlík vele, hogy az alispán és a megye tisztikara megtesz mindent, hogy a követelt mennyiség beszolgáltatható legyen, de előre is jelzik, hogy ez képtelenség, mert Hevesben az őszieken, búzán, rozson kívül semmi más tennék nem volt, a tavaszi főzelékfélék, burgonya, bab hüvelyeseb, zöldség nem termett, tehát az őstermelő lakosság teljesen arra a 15 küogram búzára, a városi pedig a 7 kilós lisztre van utalva, ebből kénytelen élni. A fejadagot leszállítani nem lehet, mert ez a gazdasági munkák elvégzését veszélyeztetné. A rekvirálást január 3 án kellene megkezdeni, de e határidőnek legalább egy hétié! való kitolását kéri a bisottság. Jellemző tünet hogy a terményátvevő bizottságok a megyében eddig összesen csak 176 vaggon terményt szedtek össze. Bejelentette az alispán, hogy a tavaszi vetőmagszükségletet, árpa, zab, tengeri, köles stb. január 15 éig kell a gazdáknak bejelenteni. Majd megköszönte a meghívottak megje- enésát és berekesztette az ülést. A mátraaljai mézesltalácsos regényes válóper«!. bger, dec. 29. Mintha egy piroskötésü regényből lesték volna el ezt a különös válópert, amely rövidesen az egri törvényszék elé kerül s így az lesz hivatva benne igazságot tenni. Izgalmasan érdekes és kalandos a história. Lehetetlen helyzeteket rendezett a véletlen úgy, hogy a rideg paragrafusok mentőkötelén bizony r.ehéz lesz kikászolódni ebből a bonyolódott házassági komédiából. Pedig az elválasztó Ítélettől két csa- ; Iád boldogsága függ: a férj és a feleség kfiiön családjai, akik egymásról a válóper megindultáig semmit sem tudtak. A szenzációs válóper érdekességet uem csökkenti, ha az abban szereplő neveket elhallgatjuk. Nem lehet célunk, hogy családi benső ügyet periraktáljunk, viszont a névtelen történet is annyira bizarr, hogy az olvasó nem hiába pazarolja figyelmét, amellyel kisérni fogja elbeszélésünket. A mézesbalácsos házassága. A mézeskaiácsos haja ma már őszbe csavarodik, egyik mátraaljai község tekintélyes polgára. Közönynyel gyártja a festett mézeskalács sziveket, amelyekkel a falusi legények örvendeztetik meg a leányzókat. A hetvenes években a mé^es- kalácsos is fiatalabb volt, bezzeg ő is átérezte a bábsziv szimbólumát, piro3abbra festette a sziveket és a legnagyobb szivet a falu legszebb leányának nyújtotta. Minek részletezzük? A mézeska lácios, aki a görögkeleti egyház hive volt, megesküdött a választottjával, aki a római katholikus templomban imádkozott az istenhez. Tizennégy napig tartott a mézes- kalácsog mézeshete, amikor az ifjú asszony megelégelte a csendes boldogságot s anélkül, bogy elbúcsúzott volna, elhagyta az urát. Az eltűnt feleség A mézeskaiácsos egy szép reggelen arra ébredi fel. hogy szerelme- tes asszonya hiányzik a nászi ágyból. Kiabálta az asszony nevét. A házban nem volt. Izgatottan berohanta a falut, sehol sem találta. |A szép mézeskalácsosné nyomtalanul eltűnt. Hová lett? A föld nyelte volna el? A mézeskaiácsos nem volt elég okos, hogy válaszoljon a kérdésre. A cserbenhagyott férj azt ?em tudta, gyászoljon-e, busoijon-e? Özvegységre sem jutott és mégis özvegye volt egy asszonynak, aki bizonyára máshoz menekült a családi fészekből. Csere az állampolgársággal. A mézeskaiácsos tiz esztendeig tűrte az egyedüli állapotot. Felesége a tiz esztendő alatt sem jelentkezett és nem adott magáról semmi életjelt. Hiába várta a szomorú férj az élete párját, aki az oltár előtt esküdött, hogy követi őt az élete utjain — nem tért vissza. A tiz év elegendő arra, hogy a férj szivének sebe behegedjen. Megunta a legény- éleset és elhatározta, hogy másodszor is megnősül, hátha a második házassága boldogabb lesz. Akadt is asszonynak való, csakhogy a házasság elé akadályok gördültek. Az első feleségét nem tudta, hogy hol van, elválasztva nem voltak egymástól, addig pedig újból nősülnie lehetetlen, ha csak nem-, akar bigámiát elkövetni. Hosszas iépelődés után mentő- ötlet jutott az eszébe. Kivándorolt Belgrádba, szerb állampolgárságot vett fel és a szerb egyházi bíróság utján el választatta magát az ismeretlen tartózkodása feleségétől, Amikor a szerb egyházi bíróság ítélete felbontotta a házassági köteléket, visszatért a Mátra tövében levő falujába és itt újból vissza-
