Egri Ujság - napilap 1917/2

1917-11-07 / 269. szám

XXIV. évfolyam-Tr iii'TíimiiiiMiTiTiliiíi ■ mii iwd il Ilin I JtiimiBi líiMMiaMMUM IHIiMmiMIÉMHIidtoÉdW 1917. november 7. szerda Előfizetési árak: Helyben és vidéken postán küldve egész évre 20 korona, — fél évre 10 korona, — negyed évre 5 korona, — egy hóra 1 korona 70 f. — Egyes S2ám ára vasárnap és ünnepnap is 6 f. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eger, ]ókai ^ór-uíca 6. - Megyei és helyközi telefon: 106. || Kiadótulajdonos: Dobó István-nyomda részvénytársaság. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik héífS ée ünnep utáni nap kivételévé! mindennap. Felelős szerkesztő: Dr. SETÉT SÁNDOR. Hirdetési árak; □cm.-ként nyílttéri közlemények, bírósági Ítéletek, gyász­jelentések hírek rovatában 20 fillér, hatóságok, részvény- társaságok, gazdaságok, hivatalok hirdetményei, árverési hirdetések 12 fillér, magánvállalatok hirdetményei 6 fillér. Eljegyzések, egybekelések, köszönetnyilvánítások stb. 1-5 sorig 5 K. Egyesületek, bálbizottságok értesítései, köszö­netnyilvánításai, felülfizetések nyugtázása 20 sorig 6 K. Hübele pacifisták. kell kapnia a méltó kritikát és el kel! némulnia, ezt megkö­veteli az a törhetetlen hűség és ragaszkodás mai szövetségünk­höz, amelyről legutóbb maga a király tett ünnepélyes tanú­bizonyságot. Ez természetesen válságot idézhet elő a mai kormány­pártokban s esetleg a Károlyi csoport kiválására vezethet. Azonban ma sokkal fontosabb az egész ország s az egész monarchia nagy érdeke, mint egy kis politikai frakció hatal­mon maradása. Traflkjogot nyerfeetstk a badl rokkantak és badi özvegyek. Eger, november 6. A m. kir, pénzügyminiszter intéz­kedése folytán a hadi rokkantak a háborúban elesett vagy hadifára- dalmak következtében elhalt katoaa- személyek támogatásra szoruló öz­vegyei és árvái, valamint szülei a m. kir. dohányjövedéki egyedárusi- tások és trafikjog megszerzése ;kör81 a [legmesszebbmenő támogatásba« részesülnek. A. jog megszerzésére vonatkozó közelebbi feltételek e-etenként az illetékes m. kir. pénzfigyigazgató- ságnál iudhatók meg. Említett tá­mogatásban csupán azon hadirok­kantak részesülhetnek, akik a jele« háborúban teljesítettek hadiszolgá­latot és az:ille<ékes katonai (honvéd) hatóság részérő! állandó katoaai eltartást élveznek. A támogatás egyaránt kiterjed a cs. kir. hadsereg cs. és kir. haditen­gerészet, m. kir. honvédség, m. kir. népfelkelés, m. kir. csendőrség tag­jaira, valamint egyéb nem szigorú­an fenti alakulatokhoz tartozott sze­mélyekre, valamint olyan polgári egyénekre is, akik s jelenlegi há­ború ^folyamán a hadiszolgáltatás törvény alapján teljesitettekszolgálatot. özvegyek, árvák és szülőknek csak az esetben van ezen támoga­tásra igényjogosultságuk, ha az el­esettben vagy elhaltban családfe«- tartójukat vesztették el és vele egy háztartásban éltek. Ára 6 fi Hér. Eger, nov. 6. Hübele pacifisták ezt a ta­láló elnevezést adta egy jeles kormánypárti publicista annak a néhány megkótyagosodott elv barátjának, akik idehaza mindenáron az antant béké­jének akarták a talajt meg­dolgozni. Van itt nálunk né­hány olyan politikus, aki, ki­sajátítva magának a béke jelszót, abban a naiv hitben ringatózik, hogy elég csak kö­vetkezetesen és kitartóan foly­ton a békéről beszélni s máris megszületik ez a várva-várt s mindenki által a legnehezeb­ben sóvárgott állapot. Ez a naiv hit magában még ártatlan dolog volna, hoz­zájárul azonban ehhez az is, hogy ezzel kapcsolatban egy sereg olyan destruktiv elvet hirdetnek, amelyek alkalmasak arra, hogy a nemzet egységes kitartását megbontsák és hogy a külföldön azt a hitet keltsék, hogy ez a kitartás a nemzet nagy ellenálló ereje máris meg­bomlott és meggyöngült. Hogy mennyire naiv és min­den komolyabb politikai meg­gondolást nélkülöző ezeknek az igazán hübele pacifistáknak egész béke teóriája, azt mi sem bizonyítja fényesebben, minthogy az antantnak azok az államférfiad akiknek ők egyébként teljesen malmukra hajtják a vizet s olyan béke megkötését sürgetik, amely kizárólag ezeknek volna ked­vező, maguk sem kapnak az efféle békeajánlatokon, s nyíl­tan és kereken elutasítanak maguktól minden békekölési szándékot. Mert az a béke s ezt na­gyon jól tudja minden komoly politikus, amely nem a kellő­képpen megérett viszonyokból pattan ki, hanem amelyet diplomáciai egyezkedésekkel, csürés-csavargatásokkal főznek, nem biztosíthatja a tartós bé­két, s nem vá lhat alapjává hosszú időre konszolidált ál­lapotoknak. Ezért az antant, amelyre ma a helyzet egyál­talán nem kedvező, viszont annyira még megtörve nincs, hogy kénytelen volna egy rákényszeritett békét elfogadni, hallani sem akar a békéről, téves tehát a hübele pacifis­táknak az az elmélete, hogy kizárólag Németország aka­dálya a békének, mert Német­ország s vele együtt mi vagy ha úgy tetszik, maguk a pa­cifista vezér urak hiába kí­nálnák ma fünek-fának, min­den áron, bármely föltételek mellett a békét, nem volna aki ezt elfogadná s igy a békekötés a mai viszonyok mellett még lehetetlenség, de ez egyáltalában nem mi raj­tunk múlik. A másik hibás kiindulási pont az, hogy a béke akadálya egyedül Elszász- Lotharingia. Ez igazán a legnaivabb s minden történelmi és politikai belátást nélkülöző teoréme. Avagy hogy lehet olyan egy- ügyüséget elhinni, hogy egy egész világ azért harcolt volna ellenünk, hogy végül Francia- országnak a vágya teljesedjék, szóval hogy Franciaországért harcoltak volna és véreztek volna az antant összes hatal­masságai és népei. Ilyen békét elképzelni nem lehet. Csak oly béke képzelhető el józan ész­szel, amelj vagy statusquot hoz létre abban az esetben,^ha az erők egyensúlyban marad­nak vagy pedig az egyik ha­talmi csoport javára billenti el a mérleg, karját. Abban az eset­ben tehát, ha Franciaország megkapná Elzászt, ami már az antant erőviszonyaira kedve­zőbb jelenség, rögtön megjön­ne Angliának az étvágya is, aligha maradna követelések nélkül Oroszország, amely a háború első két évében igazán legprezentánsabb erőkifejtője volt az antant csoportoknak, Anglia, aligha szabadulhatna ki az erkölcsi kényszerhelyzet­ből, hogy a sokat szenvedett kis népeknek is juttasson vala| mi kárpótlást s igy ezek szá­mára is kénytelen volna vala­mit követelni, ami pedig egye­nesen a mi húsúnkba és vé­rünkbe vágó kérdés volna. Idáig persze nem mentek el a gondolkodásban a hübele pacifista urak s arrói sem mer­tek még komolyan gondolkod­ni, hogy mi is lett volna hát a következménye, ha az álta­luk váltig ócsárolt német ba­rátság helyett más felé keres­tünk volna szövetségi tömörü­lést. Egy bizonyos, hogy a mai hadihelyzet, főként az olasz háború sikere kell, hogy ala­posan kiábrándítson ezekből az álpacifista álmokból minden józan gondolkodású embert s legilletékesebb helyről máris kezdik jóakaratu figyelmezteté­sekben részesíteni ezt a kis, de nyughatatlan csoportot. A nem­sokára összeülő delegációkban pedig okvetetlen felszínre kell vetődni és végleg el kell dől­ni ennek a fontos külpolitikai kérdésnek. A Károlyi csoport kellemetlen és dissonáns kül­politikai viselkedésének meg

Next

/
Oldalképek
Tartalom