Egri Ujság - napilap 1917/2
1917-11-04 / 267. szám
2 1917, november 4, EGRI ÚJSÁG KELETI HARCTÉR: Dünaburgnál, Smorgonnál, Baranoviciaél és a Zbrucz alsó folyásánál a tüzérségi tevékenység újra feléledt. A macedonia arcvonalon a tüzérségi harc a Vardartól keletre jelentékeny erőre fokozódott. OLASZ HARCTÉR: Nem volt nagyobb harci cselekmény. Eddig 200.000-néi több hadi foglyot és több mint 1800 löveget szállítottunk be. A géppuskákban, aknavetőkben, málhában és egyéb hadiszerben ejtett zsákmány még megközelítőleg sem volt megállapítható. Ludeiidorff, első főhadiszállásmester. .végrehajtásbál ítélve nagy gyakorlatának kell lennie, észrevétlenül meg- fogta a karomon lógó reiikült s egyetlen roppant erejű rántással, amelytől táskámnak erős kettőse» sodrott zsinérfüle ketté szakadt letépte azt a karoarál. á katona nyilván azt hitte, hogy a reíikülörnben pénz van. Tényleg szokásom is, hogy ott hordom a pénzem. Tegnap eíde azonban mintha csak valami előérzet súgta volna a belső zsebembe tettem a péazt s Így a retikülben egy kis élelmiszeren kívül nem volt más. Tudom, hogy megnyúlt a képe a tolvaj katonának, mikor végre biztonságban érezte magát s közelebbi ismeretséget kötött retikßlöm tartalmával, amelyért igazán nem volt érdsmes akkorát szaladni. 200,006'tiél filth <a foglgak száma. 1800 zsákmáRBott ági* az olasz harctér«* (Saját tudósítónk íáviratjeientése.) Budapest, november 3. OLASZ HARCTÉR; A Taglíaraentónál a helyzet változatlan. A foglyok száma már túlhaladja a 200.000-et. A zsákmányolt ágyuk száma is több ínint ISOOra emelkedett. Megbízható adatok közlését az alapos megszámlálás utáni időre kell fenntartanunk. KELETI ÉS ALBÁNIAI KADSZISTÉR: A helyzet változatlan. A vezérkar főnöke. i Wí®w§^mss3zmmmm&gm8atit «mmm Rablótámadás «ste a Csiky-Sándor-ulcán Letépték egy trafikesnő karjáról a reiikült. Eger, november 3 Egerben, amíuí énéi mär nein egyszer volt szó, az utóbbi időben alaposan megrendült a személy és vagyonbiztonság. Egy idősen napirenden voltak az éjjeli betörések és lopások úgy, hogy valósággal szenzációs hírként közölték az újságok, ha valamelyik éjszaka betörés nem történt. Volt divatja a déli boítfel- töráseknek is, időnkir;t lábra kaptak a baromfilopások is, sit az sem ment ritkaság számba, hogy az utcán támadtak meg egyeseket. Az elenyészően csekély rendőrség természetesen tehetetlen ezekkel az állapotokkal szemben. A katonai rendőrség erélyes működése valamit javított a helyzeten, most azonban, hogy az őszi hónapokban korán sötétedik, s a város utcái a takaré- kos világítás miatt alaposan sötétek, ismét megviradt a sötétség lovagjainak. Jó segítségük a homály, nehéz felismerni, kézrekeriíeni eket az alig világiioít utcákon s a biztosságnak ez a tudata valósággal vakmerővé teszi őket. Csak tegnap’ történt egy eset, hogy még a korai esti órákban a város forgalmas részén a nyilt uteáa letéple egy ismeretlen katona Prutzmann Karola egri kistőzsdés karjáról a retikült, amelyben pénzt sejtett és azután a homályos utcán elfutott vele. Az esetet a károsult mega mondotta el tudósiténknak a következekben: „Tegnap este naég nem épen későn ngy félhét tájban hazafelé mentem a Csiky-Sándor-utcán. Jól fönn lehettem már, ott ahol a Honvéd-utea keresztezi a Csiky-utcát, amikor a sarkon közvetlenül a villamos lámpa alatt egész közel, a hátam mögé lép valaki. Hallottam magam mögött a lépéseket, de ügyet sem vetettem rá. Ebben a pillanatban borzasztó erős rántást éreztem a karomon s valami éles fájdalommal a húsomba metszett. Ijedten fordultam meg s ekkor láttam, hogy egy katona hirtelen sarkon fordul mögöttem s kezében a retikUlömmel, — azt jól megismertem, — futásnak eredi befelé a városnak s csakhamar el is tűnt előlem a sötétben. Csak azután eszméltem rá a dologra, hogy mi is történt velem. A hátam mögött jövő katona, akinek ebben a tökéletes és villámgyors Eget, nov. 3. Akármilyen hihetetlenül hangzik is ez a cím, de a macskarekvirálás mégis megtörtént még pedig nem is messze tőlünk. A tiszafüredi járásban a csöndesen poroszkáló füredi vicinális mellett, amely minden állomáson két annyi ideig áll, mint amennyit az állomásig halad, a sző legkomolyabb értglméteen bejelentették és beszolgáltatták a „fölös macska készletekéi“. Ei a mulatságos eset fényes bizonyítéka annak a háborús lelki tünetnek, hogy most az emberek minden kritika nélkül hitelt adnak a legkáptelenetebfll hangzó híreknek. A háború egyik napról a másikra a legdöbfeene- tesebb meglepetésekkel szolgált, a viszonyok gyökerestől megváltoztak * tegnap még nem is álasodott dolgok mára már köznapi valósággá változtak. Ma semmi sem lehetetlen. Ez az alapja a füredi mulatságos történetnek is, amely mint a háború egyik eredeti és fölöttébb jeilensző kis anekdotája talán b Jjkéső korok számára is humoros kis képet örökít meg ezekből a különös időkből. A macskarekvilás eknyemozó történetét egyébként a következőkben adjuk: I. A tiszafüredi vicinális lassn méltósággal cammog a végtelen sikba kerekülő őszi földek közt. Sohasem volt sietős dolga. Most amúgy is lassabban járnak a vonatok, szén- hiáay is van, mért erőltetné meg pont most magát. Sokkal lassabban halad mint az angol-francia offea ziva, vagy hát mit mosdjunk még, denique mászik, a kimustrált, viz- özönelőtti kocsikból összerótt kocsisor, elől unottan pipázik a szuszogó • tüdejü mozdony csöve, mintha a daháay-inséget érezné. Nem csodálható ezek szerint, ha a hír gyorsabban repül mint ez a Az idény előrehaladottságára való tekintettel ka! okié árai*®* árusítjuk. a raktárunkon lévő dkaks női babák- Goidner Dávid éa> Fia. Jftacskarekvirálás a tiszafüredi járásban. Az olasz gyizeiem hatása a füredi vicinális mentén. — Macsfeaszálritmáiiy a füredi állomáson. — A Iává tett vasúti bakterek. kedve;? vicinális s igy miad an kéí- károm kilométernél egy-egy újabb szenzáció várja a vonatot. Minden felszálló egy-egy uj szenzációval szolgál az olasz effanziváió). Százezer fogoly, kétszáz, háromszázezer fogoly. Már nincs is annyi olasz a földkerekségén, amennyit hirlelen elfognak a füredi vicinális hevűlt- képzelete utasai. A kalauznak ráérő ideje van. Minden utassai G®rfea megvitatja a stratégiai helyzetet és a külpolitikai konstellációt. Az egyik zsíros alföldi gazdának, akinek sehogy sincs ínyére ez a szűk, rekvirálásos kenyérjegyes világ, most is az ad gondot, mit adunk ermi ennek a sok talián fogolynak. A kalauz jókedvű ember, tréfát csinál. Mit e bátyám, hát nem tudja, hogy a talián macskával él. Mindjárt, mikor az else győzelem hire megérkezett, elrendelték az egész országban a macskarekvirálást. Nem lehet-a — jbékéííenkedik a magyar — macskát rekvirálnyi, makszimálnyi. A kalauz meg rá: hát mért ne lehetne, ha a disznót lehet, a macskát is lehet. Mért ne lehetne. II. A vonat tovább döcög. A magyar tovább hitetlenkedik, a kalauz tovább bizonyítgat. Egyszer megáll a vonat. Egy kis bakterház nevet rá. Előtte silbakol a bakter feszesen, piros zászlóval. A kalauznak jó ötlete támad. Hinni fog a magyar tüstént. Kikiált az áfelakon: Atyafi! a kormány elrendelte a macskarekvirálást, hogy legyen mit enni a sok olasz fogolynak. Ha valakinek fölösleges macskája van azonnal be keil jelenteni. Aztán majd jön a rendelet, hová viszik a macskákat. De nagyon sürgős, mert nagy a szükség az olasz fogolylágerben.
