Egri Ujság - napilap 1917/2
1917-09-22 / 231. szám
•*»»» Ái&;i-v'-':i-!z6.V:«sá^^rcW^^^í»i(S^. <e.-<. v 'vbBWvr-' XXIV. évfolyam 1917. szeptember 22 szombat a^asaso^asauKR^sc^;: .vjv\*ív.- • 23. ss *m ifevÄvi*.- -.N<atÄ'C'äi-i.-i:» EM«rc4«M Afftfct ü*#»*«® *» V&&«& *s*táe MM* *§fe* éa»f &- M;?*f *** k»rc*u?+ -- iH év& 1§ «9V M&fc 1 &gí*É» T8 í ~ Zgtä» **éás fo*g. «tt-Srns# <a# &&£&$*&& ki i ÍÍ8*«5«^íSwát ít klíé»!**??'«! £&*, MW- (IMr u»» i — <&fe^2í £s &&£& 5ssfe3*í 5 #& POLITIKAI NAPILAP ftaMfeM*: &t. ÜTÍT SÁNDOR i*«*® mmamsrnt uáujhv mmiéü gaaiMeÉ»fcaatfci £«&# lawtft mnaa&ata ffr mMruttowtg Hfntvttcl ítokí ^ Ow>--M*rt «Timw Mzfeofertít. fcilíwkfi 13.. ,*#, vjte».- )*í.*KW*di felrak fowiíSss » aWüi, *i> jtméréso MfMUfert»» g«áa#*í9i!.. feirsssfi, &*#,*$& klMMlMt tt KSäSr, «^wMB6ttäi*< M?ií«m**o*í í »5» flBoralwfc.*Ms<w- avés,-i. *fe. < :?• *«s» s k. loMiiiilii fc*rife*3«fg*!t *.*«;''. >».■ Sfesei* «dMMM&Ui feéN6s<íSS»3& **.*»?*$>*» 3f ©sn í i , á"*'" > -x*fÄ*L>&j*j»cä»Maä»w^ •*!»»«&*»«»*.. Sötétségben, fütetlen lakásban dideregni korgó gyomorral ez a minden megpróbáltatások legkeserve- sebbike várakozik ránk a negyedik háborús télen. Tudtuk, hogy sokat kel! tűrnünk, nélkülöznünk és megadással viselnünk talán egyre többet, minél beljebb megyünk a háborúba. De azt, hogy ez a három rémség, amelynek mindegyike önmagában is csaknem tűrhetetlen, ilyen nagyszerű csoportosításban szakadjon ránk egyszerre, erre mégse voltunk elkészülve. A háború mindnyájunkra megpróbáltatásokat ró s bármilyen tűrés és szenvedés a feladata azoknak, akik ithon vannak, még mindig könnyebb a helyzetük, mint azoknak a millióknak, akik a végtelen harcterek árokvárosaiban a a szenvedésnek és gyötrelemnek ezer rémsége között éltüket úgyszólván a nap minden órájában kockára téve igazán megmérhetetlen áldozatot hoznak a hazáért. Át kell hatva lenni ettől a gondolattól mindnyájunknak s a háború hosz- szu három éve alatt már akli- matizálódtunk is a nélkülözésekhez. S mindenki nemes megadással nyugszik bele a legkeservesebb nélkülözésekbe, ha tudja, hogy a helyzet vál- tozhatatlan s hogy a hiányokat a háborús állapotok megmásíthatatlan kényszerűséggel idézték elő. Nem lehet azonban zúgolódás nélkül tűrni különösen az ilyen hatványozott szinte inkvizitori kézzel halmozott gyötrelmeket, mikor ezt nem a megmásíthatatlan viszonyok kényszerűsége, hanem egyszerűen az arra hivatott | tényezők intézkedésének hiá- l nyossága, célszerütlensége s | szakértelem hiánya idézte elő. f Mert hogy vagyunk példánl f a világítással? A múlt évben f mikor igazán csak a mi ma- i gyarországi meglehetősen kis \ ásványolaj termelésünkre vol- v tunk utalva, egyetlen egyszer f sem volt legalább olyan fen- akadás világításunkban, hogy napokig kényszerültünk volna azt nélkülözni. S naponként ha korlátozott mértékben is, de olyan időtartamra kaphattunk villamos áramot, hogy a legszükségesebb időben világos volt a város s az egyes ipari üzemeknek is volt módjuk legnélkülözhetetlenebb munkáik elvégzésére. Mert ott tartunk, hogy r?üég bent sem vagyunk a sötét időszakban s már olyan rövid időre zsugorodik össze az áramszolgáltatásunk, hogy a villamos erővel dolgozó iparüzemek okvetlenül kénytelenek üzemüket megállítani. Holott ma felszabadultak az összes galíciai petróleum források. Kezünkben tartjuk Európának csaknem minden számbavehető kőolajforrását, amelyek eddig az egész kontinens szükségletét fedezték. Ha tehát ma sincs kellő mennyiségű olaj, ennek az oka föltétlenül a legfelsőbb adminisztráció hiányossága és gyön- gesége. Mert ugylátszik a demokrata kormány sem tud az egyenlő elbánás alapjára helyezkedni, a demokrata kormánynak sincs ereje és bátorsága a határt nem ismerő és hatalmaskodó kőolajgyárak meg- rendszabályozására, akik a háború alatt megsokszorozták alaptőkéiket és egyre dűl hozzájuk az aranyfolyam, mig százezreknek fütetien lakásban, üres gyomorral, egyiptomi sötétségben keli átszenvedniök egy újabb keserves vége várhatatlan telet. Az egri diákok és a modern irodalom Ady és Babits a pad alatt. Eger, szepi. 21. hégi, kedves, feledhetetlen emlékeket idéztek fel azok a naiv, de irgalmas érdeke-ségü sorok, amelyeket valami fiatal rajongó diák juttatott tegnap hozzánk. A nagyszerű első fitáni lázak, a szertelen káprázatos álmok idejét, mikor a kopottas diákruhában mind egy-egy álomberceg járt megértés, méltánylás nélkül, félreismerve ebbsn a prózai szürke világban, aki csak Shakespeare-királyokkal, Vörösmarty leventékkel, Graal-vitézek ke! tudott beszélgetni, aki a romantika ragyogó tűndéri ópercnciáii járta, akit Páris felé, a világosság, a szin, a költői esengés, az étéri zene és megrészegítő iilat örök forrása fplé csalt az emberiség fáklyájának messze világító fénye, aki átkelve a pad alatti álomországba kofyagos fejjel, kábuló aggyal szívta az idegen vagy ismeretlen újszerű bájjal csiklandozó irodalom opium mézét. Mert mindnyájan olvastunk a pad alatt, még a kedves komoly tanár urak is, akik szigorú arccal kapnak most rajta, mindnyájan éltünk az estétikai kultúra langyos fűszeres levegőjében, mindnyájan íróknak készültünk valamikor, midőn a hosszú nadrág először adott komolyságot sok gyerekes szögletes formánkra s midőn először hittük komolyan, hogy lázasan megdobogtattunk egy leány-szivet. Az uj, az idegen ismeretlen irodalom örök problémája marad ez az ifjúságnak, örök panasza és örök vágya, amint sokkal közvetlenebből elmondja az alábbi levél: „Mi magyar diákok szinte undorodunk a régi irodalmi és művészeti értékektől. Vajon miért? A felelet erre nagyon könnyű. Mivel PÍg van iskola — talán sincs is — ahol az uj „modern“ magyar irodalmat nekünk diákoknak szabadon lehetne tanulmányozni. Nekünk szegény diákoknak titokban — talán az unalmas poétika érán — a psd alatt kell olvasni azt, amit az uj művészet ad és amit modern Íróink imák. Ahelyett, hogy nyitott szemmel láthatnánk és hálás szívvel fogadhatnánk azt, amit modern íróink és művészeink termelnek. Az iskola minduntalan a régi sa- labakterekke! nyakgatja fiatal agyunkat, készakarva megutálíatja velünk azokat a régi müveket, amelyekből a mai m3gyar irodalom kinőtt és nem ad nekünk helyettük semmit, a mai modern irodalomból. Mi azért diákok, olvasunk és az olcsó füzetes vállalatokból egész kis könyvtárt vásárolnnk öisze. Mi az igazi lelkes fiuk, vagyunk a jövő Magyarország irodalmának igaz szeretői és olvasói, akik nagy lelkesedéssel beszélünk és olvasunk Ady- ró?, Babitsról, Auatoie, Francéról, Maelerlinckrőí stb. S kik legtöbben — én legalább igen — irók és leginkább hírlapírók szeretnénk lenni, s minden vágyunk az, hogy lejussunk a „testet lelkei megölő“ redakciós szobába. Régi fájdalmas probléma ez, a melyen jó volna segíteni az által, hogy az uj genetáció megfelelő irodalmi nevelésben; részesülne, amelyhez az iskola támogatását okvetlen ki kell eszközölni.“ (—n —r.) Eddig van a levél, amelyet mint rendkívül érdekes dokumentumot közöltünk, de amelynek fiatalos túlbuzgóságát, mely titáni szertelenséggel lő itt- ott túl a célon, helyre kell igaziienunk. Irodalmi értéket gyűlölni és utálni nem szabad, akármilyen régi, mert ami érték, az szép és nem maradhat hatástalanul a szép iránt fogékony kedélyre, letűnt század méhé- ben született is. S az is fontos, hogy először is a klasszikusokat a régi [ szépségeket ismerjük meg, mert csak úgy érthetjük meg és élvezhetjük a modern irodalomból azt, ami igazi érték irodalom, mert ez is az előzők csirájából és öntudatlan befolyása alatt termett meg, amin; a természetben minden evolúció ut„ Ara 6 fillér.
