Egri Ujság - napilap 1917/2
1917-08-12 / 199. szám
XXIY. ■ v'íöSyaift 19! 7. augusztus 12. vasárnap n^emamiKi:. sPUsiftiae»'.ti.*fe tw^-ysrs*: «swan- j E^s3KG9NS3áÍaÖÍ3ÍM&M(«»^ 19». rám SíSfi*:*té9§ Sf#.k s iMia I» íj4ílí«^ aeslás k&áv* #gfc. 2fc fiiiwMs — ÍÖ 4ws% Jé — É*y«# Ma 4 - •»' Bk | k«r«x* te i - B«?*» VtKAfttap §9 ftWífW I« » k — lg ,8fi©£> J«n* & — S®sy# és mMKSM ttfoes#» t Ä í ifi I POLITIKAI H/ Pl LAP j ft&ttariMntf: Ötf. 8ETÉT GÄNDOH r«kiSs 8zerisss$g; KALLAV MIKLÓS Mír#í%::sfá®s»»sí ttofe# !»$4*á»-ny*m4# rtnvinTift«i>Í| Hirdetési áreki C3<kb."Uís4 ayiSfiíM fcőz!staér>y®si, birósáai {tetetek. jj#C£* ■•teattMU kitti rovatában 20 Sflér, &4té*'igok, rtewíwj* iáidatások. gSídaastfOJt, hivatalok h!i'detifl*>.y«il áítfíi'Jtí Mrdstáíeis 13 filié-r, iasgiíiVáliaiatok hirttetatenyet 6 Síiig- ílisinFíéaab, ftgv'ű&kclések, kössön 5tn*íjvánfté!*e>k #t's. í-vt; Eifrig 5 U. Egyesöi^äk, feAIbtaolträgök értesítése?, £«t3hrü¥6ftiiá<ait i*Iüfci*atéfi?i£ syugiAieáe* ?o torig £ ’> W»é» <*; s<WSOR*ttí* SdratefittttSs^ÜíWWíSRSHSÍrL' . H politikai válságról írta: Gróf Heg Eger, aug. 11. , Tehát gróf Tisza István po- ; litikája megbukott. Megbuktatta a személyi gyülölség, az 1 intrika s elleneinek a hatalom- | ra való vágya. A mái politikai válság nem | egyszerű válság s ez annál su- | lyosabban esik a latba, mert t oly történelmi időre esik, mi- • kor csaknem a lét és nem lét i kérdése forog kockán. A :mai politika ütköző pontja az álta- lános, egyenlő, titkos választói - jog behozatalának kérdése. E kérdés elbírálása mindnyájunknak óvatosságot parancsol, hogy majd e! ne söpörje mindazt, mit a világháborúban annyi : fiatal vérre! megmentettük és a magyar nemzeti hazának örökre biztosítani akartunk. Azért rendkivü! feielősség illeti azokat, akik e nagy időben idézték fel a mai politikai válságot e nagy kérdésnek az általános, egyenlő, titkos választói jognak az aktive politikai élet- be való bedobásával. Feleljünk azért erre a kérdésre: Szüséges volt-e most bedobni a plitikai porondra ezt a politikai eszmét, amely mint tudjuk két részre szakitja az ország közönségét, tehát e történelmi időben a nemzet egységének megbontására alkalmas? Szabad volt e egy { kisebbségi pártnak a mai viszonyok közt oly vehemenciával neki törni az egész ország közvéleményének, melyről tudtuk, hogy e kérdésben rezelváltí állást foglal el, felizgatni a ke- \ délyeke egymás teilen s való- \ ságos kis belső forradalmat indítani. evich Gfufa, Szerintünk szükséges volt, mert főcéijokaí, gróf Tisza Istvánt megbuktatni csak ez által érhették el. Jól tudták, hogy ez az a kérdés, amely ellen eddig Tisza merev álláspontot foglalt el, de azt is jól tudták, hogy ez a kérdés bizonyos osztályoknak szimpatikus s ezeket az osztályokat ez által meg lehet nyerni oly erélyes fellépésre, amely fellépéssel hatni is tudnak és sokakat megfélemlíthetnek. Az agitáció kezdetét is vette s a felizgatott osztályok tüntető hangja a trón zsámolyáig is eljutott. Ennek a jól kieszelt ravasz politikának kedvezett a mai világháború. Az ipari munkások fellázitása, azoknak egész a sztrájkig való izgatása, azt a veszélyt idézhette volna elő, hogy a gyárakban megáll a haza védelmére s a hadsereg szükségleteinek kielégítésére oly fontos munka megakad, az utánpótlások előállítása és szállítása kedvezett ennek a ravasz politikának Oroszország belső válsága is, ahol a tényleg elnyomott nép haragja kitört, a cárizmus kancsukás hatalma ellen s össetörte a cárok megdönthetetlennek hitt hatalmát. Ezt a helyzetet is kihasználták a Tisza megbuktatására vágyó akkor még ellenzéki korifeusok. Az oroszországi állapo tokra mutattak: „íme a nép, hatalma, mely jogaiért küzd.“ Pedig az oroszországi viszonyok és a magyar viszonyaik egymástól oly messze állottak, mint Makó Jeruzsálemtől. Hiszen itt nálunk a magyar nép szabadsága és szabad fejlődése mindenkor biztosítva volt. A népjogok fokozatos fejlesztése, az értelmiség fejlődése mint jogos kivánalom elől egy kormány sem akart soha kitérni. M ga Tisza is fejlesztette már a választól jogot is, sőt a statisztika alapján, mely az 1913. évi uj választói törvény hiányait megmutatta, a törvényt maga is helyesbiteni s a népjogokat kiterjeszteni kivánta. Mert az, hogy e válságos történelmi időben sikerült az ipari munkásokat felizgatni s az Itíhonmaradt 80 százalékban gyermekekből és asszonyokból álló tüntető tömegek felvonulása s az előttünk álló oroszországi események nem féiemlithet- tek meg e havában egy igaz, nemzetét szerető és hazáját féltő magyar embertgiiem annyira, hogy eb ben ez országban, melynek 35 vármegyéje nemzetiségi és húszmillió lakosságának fele nem magyar, korlátozás és minden határ nélkül dobjon oda oly jogokat, amelyek esetleg alkalmasak arra, hogy a sok magyar vérrel megmentett nemzeti létet ismét a legalaposabban veszélyeztessék. A nemzeti létünkért vivőt! háboiu Istennek hála diadalmas befejezés felé közeledik s vitéz fiaink örökre biztosították volna nemzeti létünket s hazánk integri tását. Most ezel et a biztosítékokat ismét aláaknázni az általános titkos választói joggal s az izgatők által vezetett nemzetiségek kezébe adni az ország jövő irányítását, bűnös és veszélyes politika. A nemzetiségeken kívül eddig a magyar nemzetnek Ausztria bizonyos köreinek ellenérzésével is szemben kellett magát találnia. Hiszen az 1867-iki kiegyezést, mely köztünk és Ausztria közt a paritást létesítette, Ausztriában sokan a maguk javára igyekeztek magyarázni s nem nézték rokonszenvesen, hogy Magynrország a kiegyezés folytán rohamos fejlődésnek indul. Nagy harcok folytak e miatt s azt is jól tudjuk, hogy Ausztriában úgy akar ták gyöngíteni a magyarság erejét, az volt a vélemény ott már az absolutisms idejében is, hogy a magyarság ellen a nemzetiségeket kel kijátszani s e célból legaikaimasabb eszköz az általános, egyenlő, titkos választói jog behozatala. Ez a vélemény ma is éí Ausztriában, sajnos, ez az óhaj ott mind általánosabb lesz. Ezt a hajlandóságot használta fel az uj többség Tisza megbuktatására s az így felidézett magyar politikai válságot bécsi politikai körök segítségével a azok tanácsai alapján oldotta meg. Még erősebb azonban a mi aggodalmunk a mai helyzettel szemben, ha egy tekintetet vetünk Ausztria mai belső viszonyaira. Eddig az volt a helyzet, hogy Ausztriában az osztrák német elem vote a vezető szerepet. Most úgy látszik a esehek és a délszlávok kerekednek felül, akik már Magyarország határai fslé is éhes szemekkel kacsintgatnak. Az ausztriai állapotok, a megtorlás nélkül tűrt cseh provokáló úgy látszik, impulzust adtak a mi nemzetiségeinknek is s lassanként újra mutatkoznának a világháború alatt már csaknem elhaligat- taíott jogtalan nemzetiségi aspirációk jelei. Ezek az aspirációk céljaik elérésében a kormányra támaszkodnak s ennek nyílt kifejezést is adnak s bizalmukat az uj kormány iránt iépten-nyomon kifejezik. A délvidék szerbségének vezető fér- fiai például már megindították a szerb pártoknak egy egységes radikális szervezetbe való törnöritését, az e célból tartott értekezlet örömmel vette tudomásul, hogy választójogi kormány alakult, melytől az egész ország lakossága, de főleg a szerbek cssk jói várhatnak. Mindezeket látva és tudva lehet-e igaz magyar embernek lelkiismerete és bátorsága egy nálunk ilyen veszedelmeket rejtő jogkiterjesztébt a kisebbség által a nemzetre erőszakolni engedni, amely jogkiterjesztést eddig csak az osztrák politika, a nemzetiségek s a nemzetközi szocialisták kívántak őszintén ? Hogy miként látják objektiv helyen az általános titkos választói jog hatását a magyarságra, azt élénken illusztrálja egy német tudósnak Dr. Schäffernek a minap Ára 6 fillér.
