Egri Ujság - napilap 1917/2
1917-08-10 / 197. szám
A vezérkar jelen lése. (Saját tudósítónk teíefonjelentése.) Budapest, augusztus 9. (Hivatalos jelentés) Kgieii hadszíntér i Maekensen vezérfá bor nagy ha^losoportja: * Románoknak én ©rosfoktiak arra irányuló kísérletei, hogy a németeknek Fokcsánltól északra kivívott sikereit tőmegtámadásekfeal ellensúlyozzák, üijesea meghiúsult. Az ellenség tegnap estig foglyok ban 50 tisztet, 3300 főnyi legénységet, továbbá tizenhét ágyút s több miül ötven géppuskát vesztett. József féheresg vsirexi^ilis areveiaala Rohr báró vezérezredesnek a keleti magyar határon harcoló hadseregénél és a tovább északra lévő arcyonaiszakaszon kedvező lefolyású harcokra került a sor, melyek számunkra területnyereséggel Jártak. Az ellenség heves támadásait véresen visszavertük. Bukovina déli részében lovasságunk több napi kemény küzdelem után elragadott az oroszoktól egymás mögött fekvő két magaslati állást és üura- Humora irányában nyomult előre. Tovább északra lényeges esemény nem volt. Olasz és Balkán hadezístiér i Nincs újság. A vezérkar főnökeTíandriában helyedként rendkhHU érés iibhare Angol felderítések sikertelenek maradiak, fiya- logsági támadás nem Tolt. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) Berlin, augusztus 9. A nagyfőhadiszállásról jelentik: Áyugati laadisziniér g Rupprechf bajor trónörökös vezér tábornagy arcvonala. Délutánig kedveződen látási viszonyok megakadályozták az élénk tüzelést. Flandriában csak este fokozódott ismét a tűzharc s éjjel is nagy' fokú maradt. Némely szakaszon, különösen Blx- schooleíől HoSlobeckéig s a tengerparton rendkívüli hevességet árt el. Gyalogság nem támadott. Hoogenál előretörő angol felderítő osztagokat visszavertünk. Artoise-bsn Lens két oldalán a tü* zelés fékeződott. Az ellenség erőszakos felderítései sikertelenek maradiak. A többi hadseregnél a harci tevékenység, mely este sok helyütt megélénkült, a megszokott határok között maradt. Lwfenőorff, első főhadissáHasnsesier. Sándor főkapitány ; & miniszterelaik a Becsben. Urálinál Budapest, aug. 9, | (Saját tudósítónk teíefonjelentése.) Sándor László az uj ren- Bécs. aug. 9. dőrfőkapitány ma Bécsbe uta- i Eszterh^ mi„iszterelnak8t zott. Holnap Kihallgatáson je- a király ma kihallgatáson fo- lenik meg a királynál. i gadta. * Egri öreg harangok a csatatéren. — Az ágyuk álma. — I Éger, augusztus 9. Sötét éjfél borul a harcmezőre. A hegyek óriási ravatalhoz hasonlita- nak, melyek fölött apró gyertyáién* gok pislognak : a csillagok. Az éjszaka tündére keblére vonja a fáradt harcosokat és b?rna hajával beteríti őket, ujjaival szeiiden befogja a szemüket, és ő :s pihenni tér. Gomolygó felhők tömegéből megszőtt takarót barit magára. Heves szélroham kerekedik és kialszik minden égi mécses. Az ágyuk mozdulatlanul, sötéten bámulnak bele az éjszakába. Körű- lötíük alvó tüzérek pihennek. Fekete János köztüzér forró szavakat sugdos és az ágyukereket ölelgeti: — Veronkám, idős csillagom . .. Az öreg ágyú halkan megszólalt: — Pál! . . . Csönd. — Pál! bngoíi az előbbi hang. Fskete János megölelt ... A kerekeidet ölelte meg. Zörgésszerü sóhaj szállt el Pál érc-ajkáról. — Milyen különös is az álom. Kedvesének bársonyos ajkát érezte s a durva anyagot csókolta. Rozma- rinszag árad a kedvese hajából és veltaképen lőporfüst bűzlik az orra alatt. Mihály — szólította meg az öregebbik ágyút — ugyan mit csinál most a Fehérék fia, a Sándor ? Ö tudott a legjobban harangozni. Hát a harangozó éhe még? Várnak-e ránk? Vár-e a főtisztelendő, a templom, a kapcsos imakönyves öregasszony? Nem kondul harang otthon Üdvözlégy Máriára, zeneszó s esküvőre. Mihály most mutatjákffel az Urat . . . Hallod? . . . Bim-bam.. Bim-bam . . . — Álmadozzál csak, álmadozzá! tovább. Érc-szivem kihűlt, hideg, mióta nyelvem kitépték és más ruhába öltöztettek. — Ne légy csüggedő. Hatalmas szavad zengése örőmhimnuszként járja még be a főteret, a parkokat, az Érsek-kerlet és ünnepi misére hívod az ünneplőbe öltözött, boldogságtól sugárzó embereket, áhi ■ tatos asszonyokat, ártatlan leányokat. Tömjénes lesz a templom levegője és kakukkfüves a kövezet. Az oltáron virágok illatoznak és zöld gallyal disziük az utcík sorát . . . Mihály, Mihály, te sírsz . . . Miért sírsz, Mihály? Mihály hallgat, nem felel. El- csukló zokogása érthetetlenül vész el a szárnyrakapott szellő zúgásában, A halmok felől libegve jő’ egy tündér és varázspálcával megérinti az ágyukat. Az ágyuk elszunnyadnak. Az ég mosolygós azúrján egy bárányfelhő foszlányán két felvirága- zott harang lebeg: Mihály és Pál. Villámgyorsan átröpülik a Kírpátok tölgyekkel koszoruzott bércei: Elsuhannak a zengő hegyipatakok fölött, a virágos mezők és a susogó erdők elmaradoznak mögöttük.... A kis város templomainak tor- ■ nyai integetnek feléjük, Megreraeg- nek és összesimulnak. Fecskékkel : találkoznak. A madarak tisztelettel néznek a felvirágozott harangokra, amelyek lassan, méltóságteljesen szállnak a Főszékesegyház felé és megállapodnak a íoronyőr házikója élőit és bekocogtatnak. — Nyiss ajtót, bim-bam. Megjöttünk. Mi vagyunk, a régen vártak, a harangok. Ezt akarták mondani, de hangos szó nem hagyta el az ajkukat. Pá! rémülten szóit a társához: — Mihály, megnémuliam. A megszóiroít csöndesen ingatta a fejét. — Az embereknek átka rajtunk. Kari karba öltve repültek visszafelé a harangok. Útközben benéztek a toronyablakokon. Minden torony üres volt. Siri némaság uralta a pókhálós harang szobákat. Csak a szu percegett az ócska, időrágta fagerendákban. Mihály letekintett és megrázta Pálnak a karját. — Nézd csak, Pál, testvéreink a vasúti kocsikban vannak, útban a harcmező felé, az ágyúöntödék felé. Istent dicsérő szavuk hangos, haragos orkáczugás lesz, mennydörgés, mely tiszteletet parancsol, mely babért fűz a magyar nép homlokára, mely megvédi a hazát az ellenségtől. Pál, Pál, siessünk, a békés harangsző elhalt, az ágyuzengés most a magyarok Istenét dicsőíti, aki lovon jár, kezében kirántott szablya, kilövésre készen álló nyil. Jöjj, siessünk. Az Isten most elhagyta égi trónját s a magyarok mellé állt, a neve: Hadúr. A harangok is messze mentek, hogy tüzet, pusztulást szórva véres diadalok árán védjék meg a hazát, a templomot, az oltárt. Ez volt az ágyuk álma. S mos hasonló sorara bízunk titeket is kedves többi harangjaink. Ércnyei- vetek szelíd, hivó szava legyen tiszteletet dörgő szózat. Könnyes szemmel lobogtatjuk búcsúzó keszkenőinket. Menjetek. S ha majd fölszalad a főid vérharmaia, na elhalkul a csatazaj és beheggednek a lélek sebei, jöjjetek vissza, hirdessétek az istent, hirdessétek a szeretetet. . . „Dicsőség legyen a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakarat embereknek. Ging-galang.“ Jakab József. Hét gőzöst és hét vikr- lást sliyesztpUek él a teageralattj árék. A Wolff-ügynőkség jelenti: Tengeralattjáróink a Biskayai- üböiben hét gőzöst és hét vitorlást sülyesztettek el.
