Egri Ujság - napilap 1917/1
1917-04-25 / 108. szám
7 XXIT. évfolyam m&Strx vmC?#-^ 1917 április 25. szerda 108. szánj OBI U JS, POLITIKAI m«l»fé6i ár »c*tt&&><!*&*vjceus*4vs£7i tsi •a«: —WttűfS •fcwíwilfoftaa^seíí, 3MÍ» A nagy offenziva. ft* «»*»*, w&uMhtoteh UmSatweml« SfilÉK Mmimm WinJet«* t*. k-ö -ml? « K lwN&Mk sebbé, eüeatállébbá hallóérzékünket és idsgeiäket. Edzetté főleg több esztendai ágyudörgés, bombarobbanás, támadó seregek szörnyű kiáltozása, sebesültek jajszava, haldoklók hörgése. — Miadehhsz a zajhoz képest, melyet ©ár szintúgy megszoktunk, igazán kismiska az ellenzéknek akármekkora parlamenti lármája. Hát csak tessék köszörülni a torkokat. Da ne tessék rossz néven venni, ha ez alkalommal nem talál bekövetkezni, hogy a nemzet többségre-jultatással, a király pedig miniszteri tárcákkal siessen betömni lármás szájukat Elfogatási parancs a görög király ellen (Saját tudósítónk telefonjelentéscl Berlin, április 24, A Vossiche Zeitungnak kerülő ütőn jelentik. Londonból hogy Sarrail tábornok' nak titkos parancs van a keiében, hogy a görög királyt elfogassa, ha intrikálna az antant hatalmak ellen. Nagy akció a választó jog érdekében. (8aíá’ tudósítónk telefonjelentése.) Budapest, ápr. 24. A szociáldemokrata párt hir szerint újabb nagy akciót készít elő az általános választójog érdekében. Az ügynek Károlyit és Vázsonyit is megnyerték. Az uj alakulás tekintetében a tárgyalások folyamatba» vamtak. itei 8i M üü. »js*w-r/ mám** Mra 6 fillér. ígér, ápr. 24. Megzápult, befagyott, esti- , törtökét mondott a tavaszi I nagy offenziva, melyet az j Andrássy, Apposyi, Károlyi, | Zichy fővezérlete alatt ha- j dakozó és a hazát Tisza ; István ellen védő honi áa- . tánt indított az elnyomott j nemzet fölszabadítása érdé- j kében. Maguk a hadakozók \ kezdik huesdkodva moa jj dogatni — p?d?g milyen I nehezen férkőzik ki külön- l ben annyira beszédes aj- f kukról egy*egy igaz szól — | hogy aligha nem volt hiá- \ bavaló a suttogások és tél- f hazugságok pergő tüze, az | előszobázás bécsi paloták- jj ban, a féktelen zajongás íj idehaza! Nem sikerült a ; Tisza-kormány frontját át- t törni, nsm sikerült kikon- | csntrálni maguknak a kor- j mányhatalmat, a piros bár- § sonyszékeket, államtitkár- \ Ságokat, főispánságokat, \ tgyébb zsíros stallumokat. | Mert hiszen tisztelet-becsület f az általános titkosnak és | egyéb pazar ígéreteknek, a * fődolog, mely után az \ ostromló sereg epeksdik, f mégis csak a stallum. Most jj azonban isméi abba kell jj hagyni az erről való álmo- ! dozást és tovább kell ját- f szani a kerítésen kívül ó ál- jj kodó éhes farkas gyötrő I szerepét, mert a bíesi sző- I vetségesek erőtlennek bízó- í nyúltak, nem tudták kérész- | itilviani a magyarországi | konszolidált kormányzási vi- 1 szoisyok meg^avartatását. % Tisza marad és Károiyiékat. megpróbáljuk folytatólagosan • nélkülözni. A szerencsétlen \ szegény haza pedig kény- I télén továbbra is megalázott, megbélyegzett nemzetként 1 állani a világ előtt s als- j posan szégyelleni, hogy [ egyáltalán élni mer Tisza I miniszterelnöksége alatt. Hát biz* ez igy van — elmúlt a legeslegutolsó terminus is, melyet a korsnány- biiKás irányában az ellenzék kitűzött, savanyúan megjegyezvén, hogyha ezt is túléli a Tisza-kabinet, akkor tegyen le a „nemzet“ (értsd: a szövetkezett ellenzék) a reményről, hogy hamarjában olyan ciceróbetüs kis közleményeket olvashat a hivatalos lapban, melyek j igy kezdődnek: „Kedves! Károlyi!“ „Kedves Holló:“ j „Kedves Poiónyi!“ stb. stb. Az utolsó terminus a közelmúlt csütörtök volt. Ominózus véletlen, hogy most már harmadszor esett ily ellenzéki jóslás határideje éppen „csütörtök“ napra, eltelt csütörtök, eltelt azóta ? jó egy pár nap. lécsbŐl . nincs semmi más pozitív * értesülés, mint hogy a raa- | gyár kormányválságról tér- jj jeszieit hírek alaptalanok. ; Néhány ellenzéki vezető em- \ bér, aki, úgy látszik, esütör- íj tökre valsmií csakugyan | remélt és erre a napra Becsbe • ment, már estére visszatért j Budapestre, bizonyára azt közölvén a hívekkel, bogy: I semmi, semmi, simmi! No de sebaj! — megmaradt a pazar programon, i melyet hidu! építettek a \ kormány hatalom feles melyei nek falán tuár Beoltani | bécsi utjok közben a fölége- ! tégén tanakodtak, amint tudvalevőleg a koalíciós kor- í mány kinevezésekor szintén ‘ ut-kőzben, a vasúti kupéban \ | transzformálták addigi prog- ; rammjukat „kormáayké- \ | pessé“. Ami nagyon köny- ; í nyü dolog volt. Éppen csak l i csonkítani kellett egyetmást 5 f az utolsó szabad Ivtifárti kormány programnojáa s | : többek közt rosszabb ki- \ í § egyezésbe, két percente« : kvótaemelésbe és meg egy> két efféle kellemetességbe j belenyugodni, aminők keI resztülvitelére a szabadelvüí párt nea vállalkozott volna, f ók azonban mint dicsfény- f tői övezett „nemzeti kor- í mány“, álló négy esztendeig | éldegéltek az ékként tete- \ mesen megnyomoritot előbbi | kormány programmbél. Most azonban, keserű fájdalmukra, nsm kerülhet újabb átnyergelésre a sor. Kénytelenek továbbra is ragaszkodni jelenlegi káprázatos követeléseikhez, melyeket hihetőleg már kidobni készültek a va úti kocsi ablakán. És harcba viszik & hangjukat, ezt a csodás üvöltözés! talentumot, mely mégis csak legerősebb legy- verük. Pusztán a hangjukkal vívták volt ki tizenkét év előtti sikerüket. Miért ne hozhatna ez nekik előbb- utóbb másodszor is di dalt? Csakhogy nem szabad felejteni, hogy a nemzet fülei ma kevésbé érzékenyek, mint akkor voltak. Sok minden edzette azóta erő
