Egri Ujság - napilap 1916/3
1916-12-05 / 336. szám
XXiU. évS*Iy«a. míoa&msöBíSi 19I@. december 5. kedd 336 ssám tmmm ííM isiibií^iss H W U TIK A! NAPILAP ^sr»Á- S5 Ih fe&réMkr*1 $£&& fj, igftftttNL — % |^»*a¥8 i — £***»«=&» *w TMtoirtaiMir- ^-f.. ív-Aá'T XAtXAY MÍRLŐ&, * S. - %?#=• MM Mftflll ikittnii^ “tM • liW ^ÖÖ*1 v ., . 3KSMÍ HLtti»M.)*f 4*'H»á^*rf'-'t< íHwfti*- *** ~&&ú&&&)egi&6etsa? t* ?«*.** lafcazv vtAx$mA«. StSpásSés* é.rnk % O ^afa-tesí wflt&tet kL^!«5te*Bfl*, Wfcstak, gT&ísfatcaftaUi iúríás rmüüo* » IKfÖT, te^~.ft*oá, «fea*é*)Mn(*tipfcí, gátit* BSB^ás-. faívutaMf ^Müseaeáílítój tn*r£&t hsüe- ÍFÍassü !» .iBáía, <aaal(n»<Srii«h^» feisfesw^fiÖS ; WSye. Hfcífc, <SjfSwit«ES*»6í. fcfew&w*?. ■»a*é«sÉ*«íii «<&. a—a* ««** & 3U &je«s;<?£sMii, M2ü<a«ra*s«fc &***&>*& ;<íMé#, s.»t»s,í3»íis>í2fr a*s% öaí* Összejöttünk a kegyelet adóját leróni Istenben boldogult felséges királyunk iránt, akinek képe mindeeker egyik főékessége ennek a teremnek s aki mega'imn ár glóriával övezve áil a fejedelmek panteonjában Elvesztése felett fájdalmas gyászunk nem lehet kisebb, miét amilyen hol tig tartó hűséggel ragaszkodtunk dicső Irénjéhez és felséges személyéhez egyaránt. Önvédelmi harcunk harmadik esztendejében, ime, a legfőbb hadúr is követte nagyszámú kős katonáját, akik hazánk üdvéért áldozták életűket. Valóban a haza ütíveért áldozott élet volt az é hosszú áldásos élete is. Az időknek oly hesszu folyamán uralkodóit ő, hogy a világtörténelem nem tud ebben hozzá hasonjót felmutatni. És az emberöltők hullámzása mindenkor szilárdan találta Őt trónusán, mert népeinek ragaszkodó hűségére épitetle azt és mindenkor fogyhatatlan szeretettel találta Őt, hozzá hűséges népei iránt. Porladó őseink az ő jogara alatt élték át nemzetünk súlyos megpróbáltatását ; — megkoronéztatása apáink Életének páratlan hazafiui boldogsága volt és nekünk, akik kenyerűnk javát már szintén megettük, ezernyi tapasztalatból merített okunk van reá, hogy őseinktől örökölt kegyek tes tiszteletünk s hűséges hálánk sugallata szerint, a legbensősége- rebb alattvalói érzülettel áldozzunk Európa nagy halottja emlékezetének. Nem maga a királyi halaloss, hanem személyes kiválóságai mellett, a mi nemzeti törekvéseirkntk megértő méltánylása tette Őt sz idők hosszú folyamán igazán jóságos atyánkká, kinek elvesztése fájdalommal teljes gyásza most minden magyar szívnek. A nemzeti törekvéseinkkel ellentétes érzelmű tanácsadóktól körülvett gyermekiíju Ferencz József, nem annak átórzésávet foglalta el trónusát, hogy a mi ezeréves hazánk n.iazeti boldogulását a birodalmi egység hagyományos eszméjének elébe tegye. Tanácsadói, vezetői, nem is kímélték a mi félíve őrzött alkotmányunk szentségét. Uralkodása első éveinek tapasztalataiból azonban mihamar megértette az ifjú fejedelem, hogy birodalma erejének megszilárdítására veszedelmes volna bármely más utón törekednie, mint egyedül úgy, hegy a magyar nea»z«t alkotmányában és dicső hagyományaibaH bírt hatalmas erői szabad kifejlődésében támogassa. Uralkodása hogszu évtizedeinek során lehettek, — voltak is, — egyes tények, amelyek tájé emlékeket idézaek fel bennünk, de higgadt szemmel vizsgálva az elvonult viharok feizudhó okait és fájdalmas lezajlását, igazságosan meg kell állapítanunk, hogy amig a hihákért mindenkor másokra hárult a felelősség terhe, addig az üdvös kibontakozás és felvirágoztató fejlődés, mindig a mi elhunyt jó királyunk koronáját tette fésyesebbé. Az az időszak, amikor I. Ferencz József, az első ifjúság tavaszévein túl. környezetének S2ük gondolatvilágán magasan felülemelkedett; amikor férfias akarata elszántan keresztül vágott az ármány, viszály és meghasoa- lásnak gonosz kezek készítette akadályain; csodálatosan összeesik az ő boldog családi életének bimbónyilásával. Esküvőjének esztendejét, 18§4 et lehet megjelölnünk olyen időpontul, »int amelytől kezdve, királyunk szive megértőbb és hajlandóbb lett hozzánk. Ez az trze'em késztette öt az eszíergomi bazilika felszentelési ün- : népén való megjelenésre, ez sürgette Őr, családi gyász miatt bár félbeszakadt magyarországi kőrútjára uralkodói gondjainak hűséges megosztó- jával, a testre és lélekre egyaránt királynői Erzsébettel. Át kellett ugyan élnünk még egy gyászos korszak rossz emlékű éveit, dg a 60 as évek végre mégis felderítették diadalát á kenzervativ- párt kitartó munkájának, amelynek Egsr akkori érseke is tevékeny részese volt, és amelyaek teljességét Andrássy Gyula gróf diplomáciája s a Deák Ferencz bölcsesége érlelte meg. Az októberi diplomán, a februári pátensen s a provizóriumon keresztül megjött azián, a nemzet életének nspsugarasabb időszaka, amikor a félrevezetett király végre kibékült az addig meg nem értett magyar nemzettel, s a magyar nemzet megérhstte a koronázásnak seká emlékezetes örömét. Visszaáliott ag alkotmány, felelős kormány gondozta immár az ország ügyeit és mikor mindezekért aa országgyűlés küldöttsége, Eger azon időbeli érsekével élén, hálásan járult a király elé, boldogan hallhatta ő felsége ajkairól: „Magyarország területi épségének és alkotmányos szabadságának leghívebb őrét bennem találja!“ Hosszadalmas és ezen alkalommal és helyen szükségtelen is volna rendre elsorolnom az elhunyt király kormányzásának történelmünk lapjain érzőit tényeit, amelyek őt nekünk mindinkább jóságos uralkodónkul igazolták. Történelmi igazság, hegy nem volt Habsburg fejedelem, aki ely bensőségesen összeforrott volna a magyar nemzet szivével, a paloták és kunyhók lakóival, mint az, akit holtában megüszielni, most ide összese- reglettünk. A király fogalma oly annyira összeforrott az ő semes, lovagias egyéniségével, hogy nemzetünk milliói, síig is tudták már másképpen elképzelni a királyt, mintha annak képét az Ö arcvonásaiból és jelleméből alkották össze. Temérdek okunk van reá, hogy hálós kegyelettel és szeretettel őrizzük mindenkor emlékéi 1 Említsem-e a szegedi árvizet, melynek áttán könnyes szemekkel ama szavakra fakadt, hogy „szivs fájdalma vezérelte ide.“ EmÜtsem e az ezüstraenyegző, a koronázási jubileum, az ezeréves emlékünnep fényes alkalmait, melyeken a nemzet, mint valami egységes nagy család, szivvel- lélekkel osztozott felséges királya ünnepi örömein? Mindezek részletezése helyett azokat a nagy szenvedéseket említem inkább, amelyekben hű magyar nemzete szintén veie érzett és amelyek szinte emberfeletti megpróbáltatással sújtották jóságos szivét. Sőt e lesújtó csapások közül sem említem azokat, amelyek a természet rendje szerint nehezednek a halandó emberre. Léiekrázóbb ezeknél, hogy (1889-ben) reményteljes fiát, trónja örökösét kellett elvesztenie. Mikor meg 1898. szeptemberében áldott lelkű hitvesének/ nemzetünk földi angyalának meggyilkoltatásáról értesült, megrendülésében nem fojthatta vissza királyi szívnek;is suly©3 panaszát: „Engem már semmitől ssm kiméi meg a végzet!" És valóban nem kímélte meg attól sem, hogy trónjának uj örökösét, ennek hitvesével együtt, vérbe fagyva kellett agg szemeivel* látnia. 1. Ferenc József emlékezete Hevesvármegye törvényhatósági bizottságának 1916. december 4-én tartott rendkívüli gyászoló közgyűlésében a megye közönsége neveben elmondotta Ridarcsik Imre kanonok, megyebizottsági tag.
