Egri Ujság - napilap 1916/3
1916-11-08 / 309. szám
1916, november 8. U A 0 hatóságokkal, (polgármesterekkel és főszolgsbirákkal) és utasította őket, hogy a jövőben a rendelethez alkalmazkodjanak. Nem tehet minden! piacra bocsátani Megnyugtató-féle. Eger, november 7. A fogyasztó közönség türelmetlenül várja, hogy már mikor bocsátják a különféle központok piacra azokat az élelmiszereket, amelyek kizárólag a központi szervezetek utján kerülhetnek fogyasztásra. Iiyea többek között az árpagyöngy, aszalt- szilva, rizs, tarhonya stb. A közélel- raezés érdekének szemeiéit tartásé val nem lehet mindent egyszerre piecra bocsátani. Most a gazdasági termelés betakarítása után annyi élelmiszer áll rendelkezésre, hogy a különleges ennivalók beszerzése nem képez sürgős szükséget. Most még elegendő más eledel van. Majd amikor közeledik a tavasz s már a pincék, padkások é3 éléskamrák kezdenek kiürülni, akkor keli a központok raktárait megnyitni s a félretett készletekkel pótolva a hiányt, enyhíteni az Ínséget. Ha mindent egyszerre piacra bocsátásának, ennek az lenne a következménye, hogy nagyobb lenne a fogyasztás és kifogyna pár hónap alatt minden. A legnagyobb gondosságra, takarékos beosztásra van szükség ü í?ehéz időkben, hogy jusson is, maradjon is. Egyszerűen ez az oka, hogy a központok nem nyitják meg az élelmiszerek összes zsilipjeit. á Derűsek aid rakománya. (Saját tudósítónk tslefonjelentése.) Rotterdam, nov. 7. A new-londoni vámhivatal jelentései szerint az odaérkezett Deutschland 10 millió dollár értékű rakományt vitt Amerikába. szürke köd Erdők alján szerénykedő kis falujuk nem vonaglik már nehéz oláh járom alatt. Nincs falán türelmetlenebbül édesebb várakozás, min! az elhagyott boldog hc-lyek viszontlátása a nem csillan ki iga- zabb Sröniköny, mint mikor átöleljük hónapokig bolyongó szeretteinket s benyitunk minden boldogságunkat rejtő otthonunkba. És amint nézem és hallgatom a székely testvéreket, eszembe jut és elszorul a szivem: a kis háznak hányán találnak csak üszkös gerendájára . .. Egy hadnagy beszélte. A század parancsnokához négy székely vitéz ái!it be egy egy román fogollyal. Nagy, nyurga emberek az oláhok, félős tekintettel, mintha az akssztófára vinnék őket. Apró, mokásy katonák a székelyek, csikiek. Mint Dávid, Góliát. Hsp- tákba vágják magukat s az egyik székely jelenti: — Főhadsagy urnák alázatosan jelentem, négy ember és négy fogoly. — Honnan hoztátok ? — Az erdőben bolyongtak, instá lom. A főhadnagy haragot erőszakol az arcára, összeráncolja fiatal homlokát és végig méri az embereket: — Nem szégyeliíek magatokat! Négy székely csak négy o’áht tudott hozni ? j Elmosolyodik az egyik székely j — Tizen vótak az olájok, főhad- | nagy urnák alázatosan jelentem, de } az utón erősen illetlsnkedtek s a többit óit ette meg a fene . . . Erre már a főhadnagy is elme- j solyodotí (Sz.) ! — Vízhiány a városban. Egyre i másra érkeznek most hozzánk a j panaszos levelek. A hangjuk való- t ságga! kétségbeesett. Vizén panasz ? kodnak, egy csöp vízért esengnek, j könyörögnek sok gyermekes édes j anyák, akiknek alig jut ma kenyérre, j tejet sehol sem vehetnek sít még \ egy kis egészséges jó {ivóvizet sem ■ adhatnak a gyermekeiknek. Az bi- j zonyos, hogy Egerben rendkívül kényes és nehéz kérdés ez, mert ! lé viz épen úgy nincs, mint ahogy j nincs zsir és nincsen cukor. A | tlégy fárkányi kút ad jó vizet s j ezenkívül alig van még pár olyan | kút a városban, amelynek egész- j séges ízletes, iható vize van. Azt udjuk, hogy a dohánygyári vizve- íeték vize elsősorban a dohánygyár szükségletére kell s cssk a fölösleges viz jut a városnak. De talán ó akarattal mégis lehet segíteni a lolgon. Ezért a közönség nevében eijes bizalommal fordulunk a do- íánygyár humánus igazgatójához, íogy intézkedjék a gyári vizhasz- lálat lehető redukálása iránt, hogy i város lakosságának minél több üssön. S a magán kutak tulajdonsai se zárják el a vizet a vízben ; zükölködők elől. Erősen hisszük, í hogy ma, amikor a háború borzalmai közelebb hozták egymáshoz a sziveket, Hem lesz nehéz ezt a kérdést kölcsönös megértéssel megoldani. — A gyufa ára. LJgy látszik, h®gy a gyufa kartell igen jól ös- meri a mega embereit: a kereskedőket, mert raár több ízben figyelmeztette a hírlapok utján a közönséget, hogy egy doboz gyufáért ne adjon többet 4 fillérnél, ennél töb bet a kereskedőnek kérni sincs joga, mert az őt megillető haszon benne van a 4 fillérben. Ennek a figyelmeztetésnek dacára, egyre- másra kapjuk a pasaszokat gyufaeladással foglalkozó trafikosok és kereskedők ellen, hogy egy dnboz gyufáért 5 és 6 fillért vesznek. Sőt tegnap mutattak nekünk egy dobozt, amely csak félig volt gyufával megtöltve és egy kereskedő mégis 6 fillérért adta, illetve azzal a kifogással, hogy nincs aprópénze, egy fél skatulya gyufát adott v.ssza 6 fillér helyett. A kereskedők, akik azzal szokták a ieglelkiismeretienebb árdrágítást is indokolni, hogy a gyáros, a nagykereskedő emeli az árakat, így cáfolják meg saját magukat hogy la gyáros tiltakozása dacára is szabálytalanul emelik a portéka árát, hátha azon is lehet gazdagodni. Felhívjuk a közönség figyelmét arra, hogy a gyufát nem szabad 4 fillérnél drágábban adni, s ha akad boltos, aki enné! drágábban adja, sőt még a doboz tartanát is megdizsraálja, azt kimé letlenül fel kell jelenteni a rendőrségen. — A Vörös Kereszt egylet hatvani hadi kórháza Síernberg Albert cukorgyári igazgató és nejének emyedetien buzgalmából a hazai hasonló méretű kórházak mintaképe úgy a betegek ellátása mint a a kórház vezetés tekintetében. Ezt a bizonyítványt már nem egy illusztris vendége e kórháznak kiállította, de legutóbb egy nagy katonai kórház parancsnokságával élén egyetemi orvos tanár és kiváló polgári és katona orvosokból álló bizottság tartott szemlét e kórházban és a vezetőség előtt legteljesebb megelégedését fejezte ki a tapasztaltak felett. — Holttest az országúton. Tudósítónk jelenti: Pap Sándor tisza- keszii 44 éves gazdálkodó rőzsével és dorongokkal megrakott kossival elindult a határban levő tanyája felé. Vasárnap hajnalban az országúton felfordulva találták a kocsit és alatta :eküdt Pap Sándor holtan, A rejté - yes ügyben a szolgabiróság raeg- ndilotta a vizsgálatot. Haditanács lesz az orosz főbafeiilasoB (Saját tudósítónk tdefonjeientése.) Konsíantiaápoiv. nov. 7. Az oro.íZ fo hadiszál íá-on. ej ómban a cár, visszatatérte Után nagy haditanács lesz, amelyen valószinösn az uj oláh orosz hadi tervet beszélik meg. A hadi tanácson rés2t vosz a cár, Ewírt vezérkari főnök, Ruszkjj és Ivanow tábornok s az oláhok részéről Averescu és Coanda tábornokok Hir szerint meg fogják hívni a tanácsba Berthelot francia tábornokot s Anglia, Francia- ország, O aszország és Románia követeit úgy, hogy ez a tanácskozás valósággal folytatása lesz a boulognei konferenciának. Az Egri Újság mindéit lap- •elárusítónál és dohánytőz& débeis kapható. Nyiittér.*) Med. dr. JWeisz Menyhért nemi betegségek szakorvosa. Fogad Érsekutca 3. sz. alatt. *) E rovatban közlőitekért nem vállal felelősségűt a szerkesztőség. 1, ;j hírek. : f Eger, nov. 7. |í Székely városban. Marosvásárhely, november. Mikor néhány héttel ezelőtt itl j jártasa, lázas lüktetés, félő figyelés ! I volt a-marosmenti székely város ; élete. katonák marsoltak, nehéz l ágyuk, vászorsfedeies trénkocsik, ] szürke auíók széguldtak kérésziül i rajta, szűk pályaudvarán otlhonukat- : vesztett asszonyok siránkoztak, nin- csetlenül, b^rrikádok emelkedtek a megmentett holmikból, az aszfaltos • utcákra hunytszemü házak szomor- kodtsk, gazdátlanul, kihalt volt a korzó, néptel5nek a kávéházak, esténkért sötétség borult a városra s a messziről behalla'szó agyuszé elnémította az ajkakat, csak a szivek dobogása nyugtalankodott, mint a gyertya lángja Hová lett minden? Olyan jól esik újra derült arccal látni, marosmenti város, megélén • küit korzódon visszatértek jövését- 1 menését nézni, akik sok édesen szomorút regélnek a menekülés siró napjaiból és sz otthonmaradtak is sok mindent beszélnek a lázasan izgatott napokból. Kossuth Lajos és Bem apó szemközt néző szobra alatt és körül iskolából jöít gyerekek hancuroznak, nyüzsög az utca, mint megsokasodott hangyaboly. Szép vagy mosolygásodban marosmenti város, mint egy fehér álom; ellenségtől makulátlan házaidon, ősi kúriáidon, karcsutornyos városházádon, melynek órája belevilágít az éjbe, cico- más-relifes kultúrpalotádon, fenyő parkodon, kéken ragyogó erdőko- szorudon felejtem a tekintetem, mintha gondolkodnék, pedig semmi se jut eszembe, csak gyönyörködöm, mint az idegen, aki uj vidékre jut. Most sokszorosan érzem azt a szokatlan érzést, mely mindig eltölt, mikor hozzád jövök a Királyhágón túlról. Annyi kedvesség sugárzik, otthonos melegség édeskedik belőled, marosmenti város, amit másfelé meddőn keres az ember. Itt még él a szeretet mindent átölelő karjával, forró szivével. i Mennyi idegen arc csodálkozik még aszfaltos utcáidon: rokolyás leányok, őszbecsavarodott, bocsko- ros csizmás férfiak. Sietnek az állomás felé, messziről várják elvesztett kedveseiket s úgy eltűnt arcukról a szomorúság, mint az égről a
