Egri Ujság - napilap 1916/3
1916-11-02 / 303. szám
XXiif. £vj?e!ysi». 19.iü, november 2-., csülökök 303- &Tám. POLITIKAI’ KfAp!t AD-" Hrirb«sé»víáéksa posÜnktsktaMgémt - fT %*#***» * «* I 4we 20 koroaa.— íáS éwr* lö kíjs-oa*,—r á«gred évra S korona, — egy teái* I Sít ©ss.rtö8&«D0ft. msííte s*,***^» KÁEXAYMIKLÓS. fc*^S2S%í£' tSe*™??o£ ItetfttBMfemoM OOÍVÓ Itr»All-»¥OM0A RÉSZ VÉN VTARSASÁö. Mirtíctés: áraki líCíieH jfsAj(4'-!e5Sfé»eli hírek »*tó*tg»k, N»sv*aylAi>&akg«|^. kw$3stik>lr K ÍShw. Eger, sor. 1. Nő karaguájátok soM aai reánk, Ti fénytelen síroknak szelíd halottéi, békés észtén- \ dők munkája után pihenőre tért váador^mbsrek. Halotti mécseseink lángját elmosta könnyeink zápora a temetőbe vitt koszorúinkon osztályt tett a kerek ég alatt szét- ■ szórja nyugvó hőseink fslé szárnyaló kegyelet, Ne haragudjatok rtvánk, itthoni békés sírokra k csöndes lakói, ■; kiknél ezideig minden évben elsírtuk — a megemlékezés a kegyelet imádsága nasllstt, — fájó emléketeknek örök gondolatát. Most ott szárnyal f a megemlékezésünk csillag- jj tálán éjjekn át a harctéri ? hősök sírja felé, melyeket j szeretnénk elborítani a >?i- ■ veinkből soha ki nem síró hálatelt kegyelettnk örök- r zöld ciprusaival. S mialatt ott, a csillagfa- 1 lan éjjelek komor felkősátra alatt, a harcterek iszonya némaságában megborzadva egy eső vert tömsgsirra ború- j lünk, a távolban felröppenő ' világító rakéták, majd az ezt \ követő ágyulévések lobbanó fénye síig engednek időt i arr«, hogy elolvassuk a f«j- ; fák írásait. Hiába is való ez az igyekezetünk. Egyformák a sorok, a fejfák, melyeknek zápormosta feliratából csak • annyit olvashatunk, hogy itt nyugszik snnyi meg esnyi jj jó magyar katona. Testvéreink l S mi neaa tudjuk, hogy melyikünknek apja, talán épen egyetlen szép fiunk az, í ki a hantok alatt többi bajtársaival örök álomra dőltlt, \ sze garasaitok, hogy a még j csstáról-cöstára szálló k tona I testvéreink && gzcv.edjtnek semmibe s-m szükséget N«- hiáayozzék semmi az'éleime! zésükből, felszerelfeükből, I mert c akis így tudják kivívni az ahaiunk megalapozott végző nagy győzzlmjt,- melynek virágaiból sírjainkra koszorút tenni siessetek!* 00 A pvedeáli uUntfil nyugatra behatoltunk as ellenség állásaiba S A Marajovka keleti partjáé az oroszok ötszörös tömegrehamát sikeresen visszavártak Összeomlott nagy olasz támadások a Wippacb völgyben és a Karait (ansiken. (Közli a rmaisstereiRÖkség sajtóosztálya.) Budapest, november 1. I (Hivatala Jeieatés.) McJati hmlfcxliité^ s I Románia elleni harevonssl: Károly főherceg lovassági tábornok arcvonalap A prsdeáli völgytől nyugatra csapatainknak sikerűt au ellenség állásába behatolni, amely alkalommal tiz gyalogság! agyút és tizenkét gépfegyvert zsákmányoltak. I A Vöröstorony szorostól délkeletre tért nyerI tünk. í Lipót bajor bsroeg vezértábornagy hadesoportja. Az ellenség a sötétség beáltáva! h?ves t&zér- I ségi előkészítés után megkísérelte, hogy az oktő- l bér 30áii elveszted áíáaait a Narajowka keleti ! partián ismét hatalmába kerítse. Ötszöri tömegre- I hámok ellenére állásainkat kivétel nélkül megtar- \ toítuk. Hasonlöképen meghiúsultak au ottomán csa- | pafok ellen intézett támadások is. A Dystrysa-Soiotwinska mellett ellenséges o;z- \ tagokat tüzel ősükkel elűzünk. iissx h®dsjei*4ér s s A tengermelléki arcvonei déli szárnyán a teg- j napi nap folyamán az ellenséges gyalogság délu- tán hár^m órátöi kezdve a Wippaeh völgyben és a j Karsut fensikon tapogatózva előrenyomult, Ott, \ ahol agy vélte, hogy szétlőtt árkaink már megértek J a rohamra, támadásba is fogott, amelyet azonban j zárötüzünkkel és nagy ellentámadásunkkal visszaír vertünk. Ette a tüzelés ellanyhult, éjjel azonban t nagy hevességgel megint feíujult. Ara • fHlér. avagy gyászbaborult "fiatal mátkának hűtlen jegyese: ki a halállal tartá itt véres j kézfogóját, nem tudjuk kik- I nek hamvaimra borultunk le, : de érezzük, hogy véreink ők, a megdicsöülfek, kiknek a \ sirfeantokon át felmorajló ; üzenetét hallgatva hallgatjuk. S elhozza azt onnan a szárnyaló lelkünk, hogy szivünk vérével im’ papírra ' vetve olvassátok: mit üzennek nektek, itthon gyásso- ! lóknak azok, kik értetek mindnyájunkért vérüket és életüket áldozták: j u sKőnnyüietekmintamély- j séges gyásznak csillogó | gyöngyei nemesek és tiszte- i letreméltók, S bármennyire ; is kiapadtak volna azok for- ; rásai, még mindig elégsége- i sak arra, hogy jeltelen sírja- | inkos felfrissítsék az émléke- ! zés, a ki nem alvó hálás ke- I gyelet virágait. Mi sem ví- j rágot, sem köszörűt nem kívánunk tőletek. Adjátok : mindezeket az otthoni békés földben nyugvó testvéreink : sírjaira. lsed# azt megkívánjuk, a győzelem virágaiból a mi aüppsáő, dísztelen sírjainkra is juítasatok majd, ha elfáradt a vésznek haragja s a béke örök szivárványa köti | ujből ösíízö a főidet a aaéay- ay»l. A győzelem virágaiból cinket ki ne felejtsetek. ; Ámde siessetek a végső győ- | séfemmel, nehogy az egyrs: : süppedő jeltelen sírjainkat ; később ESsig ne találjátok. Mindent kövessetek el a nagy, a vegsé győzcinaüak érdekében, feszítsétek meg | újból izs® fátok, szedjétek őszA holtak üzenete.
