Egri Ujság - napilap 1916/2

1916-06-11 / 161. szám

3ÖÜIL évfolyam

1816. junius ti., vasárnap

161. szára

Előfizetési árak:

Helyben és vidéken postán küldve egész évre 18 korona, — fél évre 9 korona, — negyei] évre 4 kar. 50 fii!., — egy hóra 1 kor. 50 f. — Egyes szám ára vasár- és Snaepnap is 4 f. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Jókai Mór-utca 6. sz. Megyei és helyközi telefon szám •• 106.

POLITIKAI NAPILAP

J'&werfcmtS t Dl*. SlTltT 8ÍJfX?OE feteHfo ****«**»: KÁLLAY MIKLÓS

KMttWMdoaofl BOBŐ IUfVÁiff.HYOSfBA BtSBVSlWT~Ti.ll8A»AQ.

Hirdetési árak:

□ cm.-ként nyílttéri közlemények, biréság Ítéletek, gyászjelentések hirek rovatában 20 fillér, hatóságok, részvénytársaságok, gazdaságok, hivatalok hirdetményei, árverési hirdetések 10 fillér, magánvállalatok hirdetményei 6 fillér. Eljegyzések, egybekelések, köszönetnyilvánítások stb. 1—5 sorig 5 K. Egyesületek, bálbizottságok értesítései, köszönetnyilvánításai, felültizetések nyugtázása 20 sorig 5 K

PÜNKÖSDI SZÓZAT.

Nem téged vártunk lángoló,

Szilaj szabaditó, tüzesnyelvü ünnep,

Mely egykoron úgy zugtál ránk iszonyun,

Mint porzáporos, inyaszaló,

Nyugtalan tétova vágyaink bús Cintányérjaival csattogó orkán,

Sápadt, gonosz távlatokra sütő fény,

Pállott hajnala ébredő vésznek,

Vihar Napjának, szabaduló,

Tört zabolától véreres ajkú Uj akaratnak

Rettentő fergeteg, Örvénylő kötele Forró lehü szélnek,

Mely gúzsba csavart és vad erőt rejtő Rugókká gyömöszölt száz csüggedt ideget, Lankadt, lihegő húrt Acélosra felajzott,

Hogy csapjanak, égjenek mint érckörmü korbács. Ziháló, bőgő, roppant tüdejü Fújtató az Idők rőt hámora mélyén.

Vértejtől dagadó, számtalan bimbós Szörnyű emlője dacnak, lobogásnak,

Mely őrjitő lázt fuj az erekbe,

Tettekre sóvárgó, mérgező mámort Nyugtot sose vágyó, örök rohanást,

Vérben és éjbén,.

Kinban és kéjben,

De megállás nélkül és szakadatlan Vívódó vergődő szomját a tettnek,

Mely úgy robban ki testnek és vérnek Agynak és izomnak, csontnak és bőrnek Süritőjéből, mint tulon feszült,

Kék lobbanásu, romboló villám,

Zsiliptaszitó, mindent megnyitó:

Hogy ami szó aluszik,

Harsogjon és szóljon,

Ami éhség megbuvik Ragadjon mint sólyom,

Ami köny, az szakadjon,

Ami vér, az hulljon,

Aki gyáva, szaladjon,

Ami múló múljon.

Törjön, ami törni jó,

Ami málló, málljon,

Nincsen oly kemény dió,

Mely ketté ne váljon.

Hadd rostáljon a rosta,

Ami ingó, dőljön Dacos galyu dacos fa Az egekbe nőjjön.

Hadd sajogjon, ami seb,

S ami fog, az marjon.

Uj lomb nyíljon, véresebb Minden gyönge sarjon.

Érjen, ami nyárra vár,

Rohadjon a férges,

Hadd arasson a Halál Kaszája, ha éles. '

De mért jösz ismét piros ujulással Pünkösd. Nem vártunk téged lángoló,

Szilaj szabaditó, tüzesnyelvü ünnep.

Nekünk a tettből már elég,

Elég az egyre uj harcokba zuduló, Korbácsolt akaratból.

Csömört evett szemünk a lángból.

Fülünk a mély s örök zengésbe megvakult. Agyunk mindent vérnyirkosnak tapint, Kezünk elunta görcsös ujjal,

Cserepes, felmart, zord ököllel Dagasztani egyre gyásznak és nyomornak Genynak és könynek, tajtéknak, habnak És kintól nyúlós nyálnak Vérsáros habarcát.

Acélmell hol terem,

Feszülni, mint gát büszke érctaréjjal?

S van agy, szünetlen éber,

Mikor bedőlt a tűzfal éj és nappal között?

És van nem rebbenő eresztékü gerinc Hidat dongázni kábítón merész,

Egyetlen ivü roppant boltozattal Milljó rémség fölött,

S e hídon nem lép más csak az öldöklő angyal S mi jöttén reszketünk,

S láng kardja bús iszony,

Mert lángból vérből már elég,

Könyből elég, kinból elég.

Félszből elég, gyászból elég,

Tőrből elég, sebből elég,

Halálból és sírból elég Elég, elég.

Elég, ne jöjj már lángolón,

Tüzes nyelvekkel táncolón,

Jöjj enyhe szóval édesen,

Pünkösd ne ujulj véresen.

Halk zöld ruhád keresd elő,

Légy megváltó, engesztelő.

Légy béke, vég nélkül való,

Engesztelő, vigasztaló.

Légy szűzi, gyönge fiatal,

Légy minden harcon diadal.

Légy uj angyali üzenet,

Árnyékozd meg a sziveket.

Légy búra édes vigasság Légy zöldelő olajfaág.

Légy vad zsivajra hárfa-hang /Vérár fölött fehér galamb.

KÁLLAY MIKLÓS.