Egri Ujság - napilap 1916/2

1916-07-02 / 181. szám

1916. julius 2, 3 EGRI ÚJSÁG legalább adna segályutirányt és Puínok felé bonyolítaná le a Bél­apátfalván túl feladandó árukat olyan árszabály szerint, ;mint Egeren át történnék és ne kellene jóval nagyobb fuvardijtételt fizetni, amit az áru meg nem bir. Ez is megtörtént már más vasút­nál és esetleg megszokták ezen segélyuiirányt adni, csak legyen aki mozgassa. Eddig a levél. Tudomásunk sze­rint Eger város három tagot is küld az Egerputnoki vasút igazga­tóságába s ezek között elsősorban Eger város polgármestere hivatott a város s a yáros közönsége érde­kének támogatására. Az ő figyelmét hívjuk fel tehát erre a panaszra, hogy tekintélyét az igazgatóságnál latba vetve tegye meg a kellő lé­péseket a teher forgalom helyreál­lítása, vagy a mostani mizériák va­lamely irányban való orvoslása ér­dekében. S minthogy a forgalom helyre- áiiitása elsősorban kereskedelmi ér­dek s igy a miskolci kereskedelmi és iparkamara közpelépése is ille­tékes volna, a panaszos levelet iró érdekeltség számit arra is, hogy Kánitz Dezső vezérigazgató és ipar­kamarai tagiársai megteszik a ke- reskedélmi és iparkamara beavatko­zása céljából is a kellő lépéseket. Oroszországból Galicziába Oroszok barbarizmusa Lemészárolták a német foglyokat, (Saját tudósítónk telefonjelentése.) Stockholm, jul. 1. Az orosz vezérkar a német foglyok leölését azzal mente­geti, hogy a németek robbanó golyókkal lőttek. A Göteborg Handelblad az orosz vezérkar védekezésére megjegyzi, hogy soha még a háború folyása alatt egyetlen nemzet sem is­merte el cinikusabban és cseké­lyebb mentegetőzéssel az ellen­ség foglyainak lemészárlását. — A milliós találmány cim alatt egy minden tekintetben újszerű négy felvonásos detektiv-drámát mutat be ma az Uránia, amely minden túlzás nélkül, az idény leg­frappánsabb és leggrandiózusabb filmjének nevezhető. Ez az amerikai detektiv-dráma ugyanazokon a csa­pásokon halad mint a legjobb euró­pai detektivfilmek: az elbeszélés érdekességével hat. Szemünk előtt történik egy bűntény, de oly rejté- ies módon, hogy nem látjuk addig magyarázatát, mig a detektív nyo­mára nem vezet bennünket. Vannak benne jelenetek, ötletek, melyek me­rőben újak és amerikaiasak. Rend­kívül érdekesek azok a jelenetei, melyek az amerikai fegyencek életét mutatják be. Ehelyütt is megemlít jük, hogy az előadások rendes hely­árak mellett délután 4 és 6 órakor és este fél 9 órakor kezdődnek. (Az Egri Újság harciéren levő mnnkatársától). Galiczia, 1916, jun. 19. Ezredünknél is megtörtént egy feledhetetlen éjszaka az orosz túl­erő elől való [visszavonulás. Arcvo­nalunkat kénytelenek voltunk néhány kilométerrel visszavonni, nehogy be­kerítsék az egész ezredet. Ott kel­lett hagyni nagyszerűen kiépített ál­lásainkat s anélkül, hogy megvertek volna bennünket, visszavonulni. Akkor Oroszország földjén jártunk, most már Galicziát tapossa lábunk. Előbb mint hódítók szereztünk di­csőséget a magyar fegyvereknek, most már mint csak védekezők ál­lunk az oroszokkal szemben. A visszavonulásnál, mikor átléptük az orosz határi, sirni szeretett volna ta­lán mindannyíunk. Most innét folyik a szorgalmas munka: erősítjük állásainkat. A lö­vészárkot és a futóárkot jó [mélyre kiástuk s többszörös drótakadályt huzunk rajvonalunk elé. Most még nyugodtan iehet dolgozni a föld fe­lett is, mert az ©roszok csak egy­két nap múlva fogják megtudni, hol vannak újabb védelmi vonalaink. Fent állunk egy magaslaton s nézzük a serényen folyó munkát. Velünk szemben egy dombtetőn emelkedik a nowypocsajewi hires templom és koiostor, mely még a középkorból való. A templom ara­nyozott tornyai és^kupolái tündököl­ve verik vissza a lenyugvó nap utoisó sugarait. Elgondolkozunk . . . Tegnap még ez mind a mienk volt, ma már ez oroszoké, kik már bizo­nyára Te Deum-ot tartanak, hogy visszakapták hires bucsujáróhejyüket. Viszontlátjuk-e még valaha Nowy- pocsajevet? ez foglalkoztatja most lelkünket. Lesz-e még alkalmunk gyönyörködni a románstilü templom­ban, a XVI. és XVII. századból szár­mazott freskókban, melyek a len­gyel nép életéből vett jeleneteket ábrázolnak? Lesz-e még alkalmunk kutatni azt, hogy az a kis templom, mely az Aja Sophia mintájára épült, a X, században, vagy még korábbi időből származik ? Megyünk e még abba a moziba, mely a szerzetesek­nek szentképekkel agyondiszitett tanácstermében volt berendezve, valószínűleg azért, hogy a szentek is kivehessék az őket jogosan meg­illető részt a világi élvezetekből? Avagy gyönyörködhetünk-e még az Ikwa kávéház magyar tárgyú fal­festményeiben, mely bizonyára jám­bor barátok étkező helyiségévé fog ismét átalakulni? . . . Egy magyar várossal kevesebb! . . . Tekintetünk végigsiklik a látóha­táron. Nowy-pacsajewwel szemben már Gácsországban, emelkedik Pod- kamien dominikánus templomával és rendházával. Valamikor hires ne- nevezetessége egész országrésznek, ma már csupán régi jó idők gyászoló emléke. Régen büszkén és csillogó­an tekintett le messze vidékekre most pedig ott áll némán, elhagyatva, torony és tető nélkül piszkos, kor­mos falaival. Mikor egy évvel ez­előtt kivertük Galicziából az oroszo­kat, akkor gyújtották fel a kultúra hős bajnokai. Egy év óta ott áll ég felé néződő csonka tornyával, fekete palástba burkolva, gyászolón s szinte integet a nowi-pocsajewi aranyozott, csil­logó tornyoknak: Me mentő móri 1 Mos, hogy Pocsajewböl ki kellett vonulnunk, teljesen sértetlenül hagy­tunk ott mindent, nsert még bosz- szuból sem tudtunk oly elvakultak lenni, hogy megsemmisítsük a kö­zépkor egyik csodaszép alkotását. A templomra nézve sem következett el az idők teljessége. Az oroszok pedig bizonyára azzal fogják meg­hálálni a magyar lovagiasságot, hogy tüzérségi megfigyelőt rendez­nek be a toronyban, mivel onnét nagyszerűen belátni az egész te­repet. Jetts Gyula. Színház. Heti műsor : Vasárnap d. u. . Pirosruhás hölgy „ este . . Tatárjárás Kormos Ilonka felléptével utolsó előadás. Elvált asszony. Tegnap este lépett fel először az egriek régi kedves ismerőse Kormos Ilona, aki azóta, hogy innen elment két főváros közönségét hő- ditoita meg s hogy az ő alakja a színpadon megjelent, — mintegy varázsütésre — megváltozott az elő­adás, megszűnt az utőbbi időben otthonossá váló hadijáték, az együt­tes igazán együttessé vált és igy azután igazán nem csoda, ha régi előadások reflexeként sűrűn hang­zott fel a taps, — és újrázást újrá­zást követett. Nívós, fris3 előadást láttunk amelyből a művészet sem hiányzott. Az elsőség természetesen a vendégmüvésznőé, aki a Gonda alakjába beleöntetíe a maga kedves, közvetlen egyiniséget, szépen éne­kelt és szintén kicsattanó tempera­mentummal táncolt. Nem hagyott kiaknázatlanul semmi alkalmat, mellyel alakját kedvesebbé, eleve­nebbé tehette. Azután nem mellőz­hetjük a többi szereplőket sem s igy elsősorban Halmos Miéit, aki ez este valósággal nyilt versenyt kezdett a vendégmüvésznővel s hogy igy gyönyörű éneke és diszkrét já­téka tetszett ez természetes, amint­hogy tetszett Jakabffy, Rogoz, Endrey, Pádly, Telekán, Rátkay és a többiek is mind. Szeretnök ha ez a stílus, frisseség és kedv nemcsak akkor uralkodna a színpadon, ha vendég lép fel, hanem ezután és mindég épp úgy mint boldog békeidőben. Eger, július 1. — Adomány. Koncz Matild 135 koronát küldött .szerkesztőségünkbe adományul a vak katonák részére. A nemes'adományt rendeltetési he­lyére jutiatjuk. —- Az uszoda uj beosztása. Értesítem az uszodába járó közön­séget, hogy a következő uj beosztá­sokat léptettem éleibe: Julius 1-től reggel 6 órától 9 óráig férfiak és nők közös órája, vasár- és ünnep­napokon délután 2-től 4-ig nőknek lesz fürdő óra, 4 tői estig férfiak­nak. A 6-től 9 ig fürdő férfiaknak kötelező az egész U3zó dress. Ami­dőn ezen változásokat életbe lépte­tem, a közönség óhajának kívánok eleget tenni s ígérem, hogy a legna - gyobb felügyeletet fogom gyakorol­tatni a közös fürdésnél. Sarkady Fe­renc, uszoda és fürdőbérlő. — Kitüntetett 12-Ő3ök, A ki­tüntetések adományozására felhatal­mazott parancsnokság az ellenség tanusitott kiválóan vitéz magatartá­suk elismeréséül a bronz vitézség! érmet adományozta a következő 12 ik honv. gy. e. hős katonáknak: Veréb István őrvezetőnek, Kormos Mihály, Schisz György és Bugarszki János honvédeknek, Fok József sza­kaszvezetőnek, Nyika Demeter tize­desnek, Kerezsi János örvezetőnek, Zvunka János és Lemak Gyula honvédeknek, Szabó Lajos szakasz- vezelőnek, Miklósi György őrveze­tőnek, Rusz György, Bilanics György, Kimpán f László és Weisz Abrahám honvédeknek, Kind Ferenc, Kovács Gábor és Kávási Gábor szakaszvezetőknek, Kádár Lajos tizedesnek, Kiss Ferenc őr­vezetőnek, Imre János őrmesternek, Komán János, Szuszmann Jenő, Szmerk János és Ruszinyuk László honvédeknek, Skuderna Ferenc szakaszvezetőnek, Butuza János ti­zedesnek, Karensán Ignác hadaprőd- jelölínek, Nagy Ferenc, Steinbinder József, Lorich Mihály, Marin György, Balogh György és Túrok Illés hon­védeknek, Kiss Pál őrvezetőnek, Nyisztor János, Ancsa -Simon, Be- rindán János és Turda Pál honvé­deknek. — Kopognak a fatalpak. A bőr­talp hiánya és nagy drágasága már Egerbe is eljuttatta a fatalpu szan­dálokat. Egyelőre csak a gyermekek kopogtatják vele az aszfaltot, előre­láthatólag azonbah a szegényebb néposztály felnőtt tagjai is rákény­szerednek hamarosan, mert a mar­habőr megfizethetetlen. A nyár idő­szaka igen alkalmas a fatalpak be­vezetésére. A nagy hőségben szinte jól esik fatalpon, szandálban kipegtii- kopogni. A gyermekeknek tetszik a kopogós lábbeli, mert szokatlan és feltűnést kelt. Mindenkinek a figyel­mét magukra vonják. Ma még csak pár száz került forgalomba. Rövid idén belül általánosan el fog ter­jedni. Nyárra, őszre igen jól beváli k a fatalpu szandál. Télre meg majd a hollandi facipők mintájára klum­pákat kell forgalomba hozni. A fa igen jó elszigetelő, megvéd a hi­degtől.

Next

/
Oldalképek
Tartalom