Egri Ujság - napilap 1916/2

1916-06-09 / 159. szám

E Q R I ÚJSÁG 1916. junius 9. Az egri posta és a közönség, Eger, junius 8. Ugylátszik, ez már állandó rovat lesz az Egri Újságban, de olykor lehetetlen szó (nél­kül hagyni bizonyos dolgokat, amelyeket a posta minden kü­lönösebb megerőltetés, az — el­ismerjük terhes — szolgálat na­gyobb tulfeszitése nélkül kerül­hetne et. Az Egri Újság olvasói hiába keresik ma a lapban esti telefon jelentéseinket. Ne tessék azon­ban azt gondolni, hogy vonal­zavar volt Eger és Budapest között. Az nem. Hanem egy­szerűen az egri központ nem kapcsolt össze. Nem kapcsolt össze azzal a megokolással hogy 9 óra elmúlt. Felhívtuk már a figyelmet arra a lehetetlen állapotra, hogy Eger egy 30000 lakosú vá­ros este 8 ómkor, tehát úgy­szólván nappal el van zárva a kül világtól. Azaz, hogy a rend­szabályokat a saját javukra vas­következetes |pontossággal be­tartó postai alkalmazottak sze­rint már korábban is. Mert mi­dőn ma a posta a 9 órát be­mondta, még tényleg nem volt 9 óra (azaz helyesen nyolc). Nem szoktuk tudósítónkat korán szólítani, mert minél több és frisebb hírrel akarunk a közönségnek szolgálni s ha például a múlt napokban csak 5 perccel előbb beszélünk Bu­dapesttel az Egri közönség már csak másnap délben ér­tesül Kitchener elsülyedésének óriási szenzációjáról, amely a budapesti közönséget már előző este lázba hozta. Ma is kilenc óra előtt pár percei szó­lítottuk a központot. Kilenc óra úgy látszik még a jól idomított postai óra szerint sem volt, ezért a kis ravasz központ várt egy pár percig és csak a har­madik csengetésre jelentkezett. Ekkora úgy látszik a lusta mu­tató mégis elbandukolt a 12-ősig s a központ zord és rideg kéjjel mondta be a nagy slágert, a kilencet. Holott va­lóban még ekkor sem volt ki­lenc óra. Mert a főszékesegy­ház órája, amely után Egerben mégis az órák legnagyobb része igazodik, még a köz­ponttal lefolytatott, igaz, nem túl hosszú purparlé után két- három perccel ütötte a kilenc órát. De tegyük fel, hogy pont 9 óra volt s a (szerkesztőségi óra pár percet késett, amire — ké­rem, nálunk is óraszámra dol­gozó munkások vannak — csak a legritkábban van eset, akkor sem hal bele a központ, ha még 5 percig ott ül a kap­csolónál. Ennyivel tartozik a posta a közönségnek, amely iz­gatottan lesi az eseményeket s amely legfrissebb értesüléseit épen ezen az utón kapja, Mi annak idején, nem öt perceket de a háború első 15 hónapján keresztül minden hosszú éjsza­kánkat feláldoztuk igazán min­den ellenszolgáltatás nélkül csak azért, hogy a közönséget minél jobb hírszolgálattal lát­hassuk el. A postától ezt senki sem követeli, egy csekély kis libe- rálitást, egy icipici előzékeny­séget kérünk tőle, nem a ma­gunk, a közönség érdekébe. Sajnos, amint az utóbbi idők mutatják csak ritkán kapjuk ezt meg. Talán nem véletlen külön­ben az, hogy a kapcsolónál ezúttal hölgy ült. támadásunk m egész asiagol fensikon fér! nyert. Rohammal bevettük a lonte-üelettát. Foglyaink szama 12,400-ra emelkedett. (Közli a miaisztereiaökség sajtóosztálya.) Budapest, junius 8. (Hivatalos jelentés,) Cíia53íz kadszinfér ; Az asiagói fensikon támadásunk a Cesuna Galliőtól délkeletre elhúzódó egész harcvonalon további tért nyert. Csapataink megvetették lábukat a Monte-Leme- re-n (Cesunától délkele re) és Galiiótói keletre Ronchin túl nyomultak előre. Este a Bosznia Her­cegovinái második számú gyalogezrednek és a grazi 27-ik gyalogezrednek osztagai rohammal bevették Monte-Melettát. Az e hónap kezdete óta elfogott olaszok száma 12.400-ra (e közt 215 tiszt) emelkedett. További ellenséges zászlóaljaknak Croda de Lancona elleni támadásait visszavertük. Délkeleti hadszíntér: A helyzet változatlan. Hofer, altábornagy. Színház. Heti i műsor : Péntek . . . Grün Lili Szombat . . Grün Lili Vasárnap . . Mágnás Miska Vasárnap d. u. . Ezüst pille Hétfőn d. u. . . Lyon Lea Hétfőn este . . Kis király Kedd . . . . Magyar nábob Szerda . . . . Magyar nábob Csütörtök . . . Nap és Hold Péntek . . . '. Bíboros Szombat . . Vasárnap . . . Csókszanatorium . Csókszanatorium Grün Lili. Fldes Imre szenzációs vigjátéka ma kerül először színre, a mulattató és egyszersmind kitűnő megfigyeléssel megirt darab egyik legőszintébb sikere volt az idei színházi szezonnak. A főszerepeket Vajda, Fenyő, Faragó, Niczkyné, Endrei, Lugossy, Zsoldos és Se­bestyén játszák. A í. szelvénybérlők felkéretnek, hogy a bérlet már junius 1-ére ese­dékes, második részletét haladékta­lanul befizetni szíveskedjenek. — Kinevezés. A posta- és táv­írda rendeletek tára közli, hogy Gerő Ármint posta és távirda fő­tisztet az egri postahivatal helyettes főnökét posta és távirda felügyelővé nevezték ki. Gerő Ármin, mint pon­tos ügybuzgó tisztviselő becsülés­nek örvend város szerte s általános az óhaj, hogy az ''egri postahivatal vezetésével is ő bizassék meg. Hajnali harc az egri piacon, vagy: miért drága a cseresznye? Eger, junius 7. Beküldték hozzánk a következő sorokat: Igen tisztelt Szerkesztő Uram Tudva azt, hogy Ön mint apos­tola a „közinség" ellen küzdőknek., hát helyet szőrit e pár sor impres- siomnak az egri piacról. Hajnalba. Csodaszép szinvariációba ébred} a nap az egri vár háta megett. A házak, lezárt ablakokkal még alud­tak. Csak a Dobó-szobor silhuetje emlékeztette az ébrenlévöt a világ- ferfordulásra, na meg aztán a körű- lőtt már mozgolódó cseresznye­árusok is. Odaérve, már nagyban áll a vá­sár és oly dolgokat láttam és győ­ződtem meg — melyben még nem veit része későn fekvő és szintén olyankor kelő embernek. Én — ki szentül meg voltam győződve arról, hogy minden kofát megkérdezés nélkül fel lehetne kötni azért, mert egyik nap 56 fillért, a másik aap pedig már kerek egy koronát kérnek egy liter, levegővel vegyes cseresznyéért: hát beismerem, tévedtem. Éspedig ezért: A termelők felhoztak körülbelül 40—50 puttón cseresznyét, amit ki­rályt megillető udvariassággal emel­nek le a kofák a termelő hízott há­táról. Még le sem került a puttón egészen, már megrohanják a kérdé­seikkel : — Hogy adja lelkem? — Nyolc pöngő! — Ezt az aprét ? — Adja hét forintér! — Még hét forint 99*ér se. — Hát hét forint 50-ér? — Nem én ... Ezalatt a, kofák hátamegett jegy­zett valamit egy modern szabású ruhába öltözött ur és a kofák feje fölött átnyújtotta a cédulát, a követ­kező szavakat harsogva: — Itt a cédnla nyolc forintról. Megvettem, vigye oda (félre muta­tott, ahol pakolaak.X A kofák rettenetesen paprikázva vannak. Dühöngések és szidják azt azt az urat, ki teljes angol flegmá­val, abszolúte nem reagál a repro­dukálhatatlan szavak hallatára. Ezalatt megérkezik egy másik puttonos asszony. Szintén udvaria­san leemelik a puttón cseresz­nyéjét : — Hogy adja? — ezer kérdés. — Nyolc forint. — Adja már 7‘50-ér! — Nem én! .. . — Na jé — és nyúl a zsebébe, hogy kifizesse a nyolc foriatot. De mit tesz Isten, vagyis a nagykeres­kedő!? Már ezalatt kiállította a „8 frt és 5® krajcárról" szóló csek­ket, és még a szegény k»fa nyulkál

Next

/
Oldalképek
Tartalom