Egri Ujság - napilap 1916/1

1916-01-19 / 19. szám

1816 január 19 E Ö R i U 1 S A o 3 az összes tyúkszemeit, kiverik az egyéb szemeit, ajtón komprimálják be, ablakon keresztül szorul ki a tömeg közül mint a tubusokból az enyhe paszta. Közben fel le lódul, alá fel türemlik mint valami könyör­telen hullámverés szédelgő játéka, olyan érzése van mintha hullámva­súton és körhintán ülne egyszerre. Ezt a sokrétű és komplikált mü veletet nevezik Egerben kenyérjegy kiosztási rendszernek. Persze aztán arról is panaszkod­nak, hogy ezért a véresveritékkel megszerzett kenyérjegyért, főleg a vendéglőkben épen oly éteri jellegű kenyér darabokat adnak, mint a mennyire nem éterő dolgok árán le­het a kenyérjegyhez jutni. Az egriek lövészárkaiban. Eger, január 17. A Világ mai száma folytatja pom­pásan megirt cikkét az egri bakák­ról, amelynek első részéből már tegnap közöltünk részleteket. A mai folytatás még érdekesebb, részle­tesen leírja fiaink életét a Strypa menti árkokban, amint az alábbi­akban következik: A dragonyostisztek elmentek és Szita százados a régi harcokról beszél. — Oh, az egri ezred sok harcon ment keresztül. Nehéz harcokon. Nem is tudom melyik volt a leg­nehezebb napunk. Az én zászló­aljam számára, talán a pusniki. Azt sohasem felejtem el. A jobbszárnyon oldalunkba került az orosz. Tíz­szeres sorokban jöttek. A balszár­nyunkon visszaszorították az ott küzdő csapatokat és mi hétszázötven ember, ott állottunk reggel hét órá­tól kezdve egész napon át a leg- pokolibb tűzben, négy oldalról körülkerítve. Folyton rohamoztak bennünket és nekünk véres kézitu­sában kellett megvédeni az állása­inkat. Csak valami csoda menthetett meg bennünket és a csoda jött is az orosz tüzérség képében, amely egyik rohamoszlopukat teljesen szét­lőtte. Éjjel átmentünk a második állásba, amelyet futóárkok kötöttek össze az elsővel és ott tartottuk magunkat. Fáradtak voltunk, a mu­níció is fogyott és egy orosz roham elvágott tőlünk hatvan emberünket. Egy altisztem, Rössler József gép­puskás észreveszi ezt, maga köré gyűjt nyolc embert és ezekkel csinál egy ellentámadást. Bírókra mentek az emberek, ököllel, tenyérrel vias­kodtak, fojtogatták egymást, de a hatvan emberünket kiszabadítottuk. Ez volt a második csoda. Hajnalra erősítés jött s mi vissza akartuk fog. lalni a régi állást. A futóárkok, amelyek feléje vezettek, orosszal voltak tele és négy ötszörös túle­rőben volt az orosz. Négyszer- ötször mentünk bajonettre, de más­nap éjjel egy órára benn voltunk a régi állásokban. Másnap reggel (JUpölőlttk eredméngesen bombázták Hueonái i Felgyújtották a pályandrert, a villamosaüveket | és egy kaszárnyát I (Közli a miniszterelüökség sajtóosztálya.) Budapest, január 18. (Hivatalos jelentés ) KsemAnyek a tengeren i 17 én délután egyik tengerészeti repölörajuak erős j támadást intézett Ancona ellen, ahol nehéz bombákkal találta el és felgyújtotta a pályaudvart, a viilamosmüvet | és egy kaszárnyái. Négy védő ágyú igen heves tüzelése teljesen eredménytelen volt. Az összes repülőgépeink | sértetlenül visszatértek. A Eiajőraj parancsnokság. ! láttuk aztán, hogy három-négy helyen is orosz és magyar feküdt egymás mellett; az orosz bajonettje a magyar, a magyar bajonetje az orosz szivében. Verekedett ott min­denki; a tiszti szolgák felkapták az elesettek fegyvereit s azzal tusáztak s ott láttam ezt, amit még sohasem láttam: vér folyt patakokban a lövészárok padlatán. < A százados elgondolkozik: — Aztán a Pruth mentén is vol­tak meleg napjaink. Kinasztovinánál álltunk Kolomea fölött s két kis hídfőt csináltunk. Az oroszok előbb az egyik hídfőt támadták oly nagy erővel, hogy én parancsot adtam, hogy a csapatok jöjjenek át a Pruth innenső partjára. Bár csak egy padló vezetett át a folyón, a csa­patok mégis háromnegyed óra alatt beérkeztek a főállásba. Az orosz most rettenetes tömegeket zúdított ellenünk és hihetetlen áldozatok árán befészkelte magát az innenső parton Reggel nyolc óra volt, mikor parancsot kaptam az ellentámadásra. Váltam az ellentámadással estig, este rávetettük magunkat az oroszra és bár ők háromszor annyian vol­tak, átkergeUűk őket a túlsó partra, sőt ezerháromszázat foglyul is ej­tettünk. Az egész támadás húsz percig tartott. Ez alatt az orosz a másik hídfőt is támadta, amelyet Tóth százados védett. Parancsot adtam, hogy jöjjön át a Piuth nyu­gati partjára, a százados azonban kért, hogy megmaradhasson az elő­retolt állásban. S ebben az állásban i egy félóra alatt negyvennégyezer patront lőtt el a századával a tá­madó oroszokra. Mikor fogyni kez- | dett a munució, megpróbált átkül­deni a má6ik partra néhány embert, hogy töltényt hozzanak. Az oroszok azonban olyan vadul tüzeltek, hogy nem lehetet átjutni a másik partra. Erre a százados maga ült csónakba és a legveszekedettebb tüzelés köz­ben átevezett a Pmthon és vitt muníciót a századának. Mikor újra előnyomultunk, Tóth századának egy orosz hullatengeren kellett át- masiroznia, annyi embert veszített az orosz ő előttük. A zászlóaljiroda előtt paraszt­szekér vár bennünket. Kikocsizunk a schwarmléniába. Nemrég, az olasz fronton még most is ez a biztos halált jelentené, de itt veszélytelen mulatság ez. A lövészárok táján üres a mező. Itt ott ődöng egy magános katona a kezdődő alkonyi szürkületben: krumlit, répát keres a mezőn. A lövészárok előtt félelmes nehézségű drótakadály; azon dolgozik néhány katona. A lakások itt már nem magában a lővészárokban vannak, hanem va- lamivel hátrább, egész külön; futó­árok vezet hozzájuk, A századpa­rancsnokok egymásután jelentkeznek | a zászlóalparancsnoknál. S valami különös büszkeséggel mutatják az állásokat, hogy milyen pompásan van beállítva a lőrésbe a pussa. nem is lőhet magasan, milyen nagyszerűen van elhelyezve ' a gépfegyver, a lakásokban jó desz- j kaágyak vannak, milyen kényelmes a tiszti ebédlő. Büszkék arra, milyen jók az állások, miiye* megnyugta­tóan erősek és egy kicsit várják is az oroszt, hogy jöjjön már, mert igy nagyon unalmas. S azon vitáz­nak, mi jobb padlónak, a kő-e vagy a fa, roppant szakértelemmel be­szélnek arról, hogy „u“ formájú szög nélkül nincs drólakadály és minden század, minden szakasz csinált valami eredeti dolgot. Víz­vezeték is van, a csapot deszkával bélelt ajtó védi a befagyás ellen, a tábori őrsök futóárkon jöhetnek vissza az állásba, a futóárkot csapó­ajtó zárja el, amelyet egyetlen rán­tással beiehet csukni. S a munkával sohase készek: Itt egy ablak kell, ott egy traverzet kell kijavítani, amott talajvíz van, le kell vezetni. Milyenek a katonák odakünu? A tisztek mostanában ünneplőben járnak, olyan tiszták, rendesek, für­dőitek, ápoltak. S a legénység is gondozza magát, minden héten fehérneműt vált, a ruhája tiszta. Sokkal jobb kedvűek, mint ide­haza álmukban is gondolnák, szere­tik egymást és a barátság, ami a lövés/, árok férftai között van, valami olyan meleg, bensőséges, megható, amit elképzelni is nehéz, de szöget, drótot, muníciót csak a legvégső szükség esetén kölcsönöznek egy­másnak. Ma már többet kubikol a katona, mint verekszik és az altiszt arra is ráér vizitálni, megmosta-e lábát a baka és váltott- e fehérneműt vasárnap délután. Az ut felé megyünk a lövészár­kon át. Néhány cigaretta van még nálam, azt szétosztom. Az egyik gépfegvernél vitézségi érmes őrmes­ter áll. — Ez a Röszler, — mondja Szita százados. — Tudja az, aki Pusniki- nél nyolcad magával hatvan embe­rünket ököllel szabadította ki a* orosz fogságból. — Milyen volt szakkor Röszler? — Hát rövid és velős volt az, kérem, agyvelős volt, mert néhány koponyát beszakitottunk. Magyar Lajos. HÍREK. Eger, január 18. — Drágaság! pótlék. Az izr. hitk. képviselőtestülete, méltányolva a tisztviselők súlyos anyagi helyze­tét, melybe őket a háború okozta drágaság sodorta, a hitk. tisztviselői­nek és tanítóinak fizetésük 10% át kitevő drágasági pótlékot szavazott meg. Ezt a pótlékot az 1916. évre egy összegben a hitk. pénztára az illető tisztviselődnek már ki is fizette. — Öngyilkos katonák. Az Egri önk. tűzoltó és Mentő egyesület közlése szerint ma két katona is öngyilkos lett. Az egyik aki 12-es közhonvéd volt, a Makiári hóstyán a Kertész-utca környékén ma déle­Mackensen fiának menekülése angol fogságból (Saját tudósítónk telefonjelentése.) Madrid, jan. 18. Madridból jelentik, hogy Mackensen tábornagy fiának, Mackensen Károly Frigyes­nek, aki Orlendenél került az angolok fogságába, sike­rült egy bárkán megmene­külnie s Juenkába érkezett, Török készülődés Bagdad környékén. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) A Dayli Telegraph jelenti Kalkuttából, hogy Indiába a mezopotámiai harctérről 800 sebesült érkezett. Indiá­ban a hangulat izgatott. Ide érkezett hírek szerint Bagdad környékén török erőket von­nak össze s Perzsiában is török erők vonulnak fel az oroszok kiűzésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom