Egri Ujság - napilap 1916/1

1916-01-17 / 17. szám

XXII!- évfolyam. 1916, január 17 , hétfő. 17. szám. EisHiitőiésJ érák; astán küldve égési 1 évre P korona, — S&jrod évre .4 kor. 50 fül., ~ egy hóra í sor. 50 f, — E<*yes $zá?« ára vasár­rá Sujscpnep is 4 f. — Szerkesztőség ái kiadóhivatal: Jókai Mór-utca 6, szám ílagye-i és helyközi telelőn szám: 106. POLITIKAI NAPILAP Hirdetési árak: □cm ként nyiltérl közlemények, birórsáa ................................................ srás f őszerkesztő t Dr. SETÉT SÁNDOR Felelős szerkesztő: KÁLLAY MIKLÓS Kisdótulaidonos! DOBÓ ISTVÁN-NYOMDA BÉSZVÉNY-TABSASAO, ítéletek 20, hatóságok, hivatalok árverá hlrdetm. 8, magánváll, hirdetni. 5 fillér. Eljeyv’ések, egybekelések, gyászj.,k5sz8- netnv'v. stb. 1—5 sorig5 K.Egyesöietek, bálbizottságok értesítései, köszönetnyil- vAnitásai, felülíiz. nyugtázása 20 sorig 5 K óz angol ragaszkodás. Kger, január 16. Az angol alsóház elfogadta az általános védkötelezettségről szóló törvényjavaslatot. Az első konzekvencia, amit ehhez az eseményhez fűznek az, hogy ime a háború, Isten tudja meddig tarthat még, hiszen a hatalmas Anglia még csak most akar rá elkészülni. A va­lóság pedig ezzel a konzek­venciával [szemben csak az lehet, — hogy ez az uj angol bili, nagyon kevés befolyással lesz a most folyó világháború sorsára. Nem azért merjük igy leki­csinyelni ezt a törvényt, mert tartalma szerint sem érdemes arra, hogy komoly munkának tekintessék; nem is azért, mert az angol népességben nincs is meg a hajlandóság arra, hogy ezen törvény rendelkezéseinek magát alávesse; — hanem egyenesen azért, mert: ha ez a törvény komoly munka volna is, ha ennek alapján valóban lehetne is szervezni egy erős angol hadsereget, — hát még ezen végső esetben is, hol léphetne ez a hadsereg akci­óba? Vájjon átmenne talán az egész angol hadsereg Francia- országba, hogy meg verje ott a németeket? Ezt nehéz volna megérteni. Ez ellenkezik a há­borús hangulatok pszihológi- ájával. Ha pedig az angol po­litika mégis rávetemednék arra, hogy ilyen minden rezén el­lenes akcióra komolyan gon­doljon, — akkor még mindig eléje mered az a kérdés hogy: miért tudná ő jobban legyőzni a németeket francia földön, mint a franciák? A francia katona, sem nem gyáva, sem nem tudatlan. A francia hadsereg létszáma nem is kicsiny. A francia hadsereg felszerelése tökéletes annyira, hogy az angol hadseregé sem lehet tökéletesebb. Nem való­színű, hogy egy angol hadse­reg, mely mondjuk egy év múlva francia területen szembe szállhatna a német fegyveres erőkkel, különb eredményekhez tudna jutni, — mint a milye­nekhez a francia hadsereg ju­tott. Ez a cél, legalább is ka­landos természetű volna; nem is szabad az angol hadvezére­ket annyira lebecsülni, hogy erre gondolnának. Pedig az uj angoi hadsere­get az orosz harctérre vezé­nyelni nem lehet. Ez ugyebár geográfiái képtelenség. Az olasz harctérre vezényelni ? Csak Franciaországon keresztül le­hetne; de mi célja volna en­nek? A Balkánon megint nehéz volna elképzelni az angol had­sereg fellépését, .... úgy hogy — ismétlem — ha lehetséges volna angol hadsereget szer­vezni az uj törvény alapján, ezt csak a franciaországi ka­landra lehetne felhasználni. Most pedig nézzünk vissza egy pillanatig a háború kezde­tére. Angolország is, Francia- ország is csak azért merték ezt a káborut provokálni, mert szentül meg voltak győződve arról, hogy Oroszország olyan erős, olyan hatalmas, hogy minket és Németországot min­den habozás nélkül egyszerűen csak legázol. Ebben mind két állam teljes bizonyosságot lá- lott és ebben annyira nem ké­telkedtek, különösen az ango­lok, —■ hogy ők nem is gon­doltak arra, hogy ebbe a há­borúba nekik fegyveres erővel, vagy csak a flotta beavatko­zásával is beavatkoztok kel­lene. Túlságos óvatosságból, sőt fölösleges gondosságból tették még azt fs, kogy Olaszország­gal titokban megegyeztek ab­ban, hogy semleges maradjon. Arra gondoltak ekkor, hogy amikor a német fegyverek az orosz fronton lesznek elfoglal­va, _Franciaország teljes ere­j ével Elszászra vethesse magát és egy pillanatig se kelljen attól félnie, hogy Olaszország határánál támadás érheti. Nem volt ember a világon, aki kétségbe merte volna vonni ennek a haditervnek a pontos­ságát, helyességét és bizonyos­ságát. Csak mikor kitűnt, hogy a középeurópai szövetségesek eltiprása nem is olyan egy­szerű dolog, mint amilyennek látszott, — akkor kötötték meg a londoni szerződést, melyben arra kötelezték egymást, hogy külön békét kötni nem fognak. Ennek a szerződésnek az előz­ménye pedig az volt, hogy Anglia — ha jól emlékszem, 200.000 katonát küld a francia frontra; de főleg az volt, hogy Olaszországot, Romániát és Görögországot, sőt Bulgáriát is rá fogják kényszeríteni arra, hogy ellenünk harcba lépjenek. Olaszországot sikerült is bele­ugratni a háborúba; de a terv további gondolatai megvaló- sithaíatlanoknak bizonyultak. Ma is csak az a helyzet, ami a háború kezdetén volt. Anglia és Franciaország csak úgy győzhetnének, ha Orosz­ország fegyveres ereje tudna felettünk diadalmaskodni. Anglia és Franciaország ma is csak az orosz hatalomra támaszkod­hatnék, ha ez a hatalom újra felébredni tudna. jt legújabb orosz vereség után 1 ismét szünet állt be a besszarábisi1 határon. Wolbyniában egy előállás megszálló osapatát. megsemmisítettük. (Közli a mmmterdnökség sajtóosztálya.) Budapest, január lő. (Hivatalos jeleníés.) CirasF. Ssadssirstéi* a Az az újabb vereség, amelyet az oroszok uj évükön a besszarábisi határon szenvedtek, tegnap ismét harcszünetre vezetett, amelyet időnkint vál» i íozó erősségű ágyuharc szakított meg. Zarpilonkátói délre Wolhyniában egy portyáző csapatunk rajtaütött egy orosz előálláson és ennek megszálló csapatát megsemmisítette. Cgyébb külö­nös esemény nem történt. H8feP| oltáberii»gr« ára 4 fillér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom