Egri Ujság - napilap 1916/1
1916-04-27 / 118. szám
1916. április 27. EGRI U J S Á G zengő kikeletet, a felhőtlen égbolt arany-sugaras napját, a ho'dvilágos éjjel ragyogó csillagmécseit és meghallotta a pacsirta reggeli daliát s az erdő madarainak hangos énekét. Megjött a gólya is. Megkereste az elárvult falvakban régi fészkét és most idejár a két rajvonal közé kígyót-békát keresni a süppedékes mocsárba. Micsoda gyönyörűség, micsoda szent öröm szállta meg a lelkem, mikor megláttam az első gólyát s az erdő mélyén a legelső ibolyát, azt képtelen vagyok sorokba önteni. Ha más nemzetiségűnek mondanám, talán kinevetne, talán meg se értene, de engem — s hiszem, hogy minden más magyart is — az a vándor gólya madár s az a szerény kis ibolya ezeréves édes anyánkra, szép Magyarországra, emlékesztet s lélekben vissza visz abba a íiszamenti kis faluba, ahol magyar fiukat s magyar lánykákat valaha, régen a magyar föld szeretetére tanította s akik közül már nem egy vérét is ontotta diadalmas fajunkért. A béke idején, mikor még gyerek fővel kerűllem ki az élet forgatagába, a magyar parasztot, a magyar föld szerelmesét, a magyar föld imádóját, képzelem a nemzet gerincének, de most, két keserves, véres esztendő tapasztalata után bátran elmondhatom, hogy ezt a háborút, ha megnyerjük (s ki kételkedik abban?) a magyarság zömének, a földhöz ragadt magyar parasztnak köszönhetjük, mert az ő vérük öntözte legtöbbet a harctereket ép úgy, mint verejtékük gyöngye az aranykalászt termő hazai földet. Hogy miképen küzdenek, hogyan jnennek előre a legnagyobb fűzben, milyen hidegvérrel verik vissza az ellenséges támadást, hogyan dolgoznak, fáradoznak s mennyire kitartóak a küzdés, a szenvedés, a nélkülözés közepeit, az már a csodával határos. Amely népnek ilyen fiai vannak, ■az nem pusztulhat el soha; még ha ellenség és jóbarái valamennyi meghúzná fölöké a lélekharangot 1 Sohse hittem volna, hogy a gacs- országi erdők annyi szépet, annyi gyönyörűséget tárjanak a szemlélő elé. Ezt a vidéket földrajzi tanulmányaim után zordnak, kietlennek és terméketlennek gondoltam, hát pedig nem az. Márciusban ide is eljött a tavasz, s láttam a múlt nyáron g ö- nyőrü gabonáját, pompás gyümö cs- fáit és most el-elnézegetem rügyező erdeit. Van reá bőséges alkalmam, mert a fedezékek építéséhez szánt faanyagot a mögöttünk lévő erdőből vág ják és hordják a bakák. Mondhatom, igazán fönséges a tavaszi pompájában viruló, madárdallal és virágillattal teleitatott galiciai erdő. istenem, mennyi pompás virág 1 Ismerem az Eged és a tárkányi erdők valamennyi növényét, mert diákkoromban szívesen jártam az erdőt s nagy mohósággal gyűjtöttem a növényeket, de annyi és sokféle változatai a tavasz erdei virágának, mint itt, még sehol se láttam. Ez a zengő erdő, ahová mi járunk galy- lyért és faanyagért a jó Isten remekműve s az Alkotónak legpompásabb élő növénygyűjteménye. Gyönyörködöm is benne órák- hosszat, mig embereim dalos kedvvel végzik azt a munkát, amelyet a rossz sors szabott reájuk. A télen ugyanis rengeteg hó hullott alá s mikor már erőre kapott a napsugár s eltűnt a fagy a föld színéről, árkainkat elöntötte a hóié s a maga- sabb helyekről hozzánk futott a föld árja is. Fedezékeink mind megteltek a szennyes vízzel s mi kénytelenek voltunk a földalatti lakásokat odahagyni s hevenyészett, golyó ellen védelmet se nyújtó ta karásokban meghúzódni. Ezt tette velünk az első napsugár s azófa birkózunk, küzdünk a vízzel s megfeszített örö»,ös munkával diadalt is aratunk fölötte. Ez a diadal fölér két győztes csata eredményével is. A víz elpusztított mindent s isteni szerencse, hogy akkorában nem támadott az orosz, mert a mi századunknál pl. nem volt olyan ember, aki a viz miatt oda mehetett vclna lőréséhez. Az összes átkok beomlottak, a fedezékek kevés kivétellel lakhatatlan állapotban voltak, a lövőrések összeroskadtak s a tulajdonképpeni vivóárokban ember magasságra volt a viz s kimosta a fonott mellvédők alját. Szóval: a pompás téli állás teljesen elpusztult. Csupán a drótfonat akedályme- zői maradtak épek s az a szerencsénk, hogy az összeomlást nem vették észre az oroszok, mert hiszen az ő állásukból nézvr, megmaradt a mi védelmi vonalunknak a látszata. Itt is bevált a modernizált közmondás: Nem a tartalom ejti meg az embert, hanem a látszat. A veszedelem azonban már elhárult. A vizet mihamar kiszivattyúzták és szabaddá tettük az állást a közlekedés számára. Mos* már ki is épült szépen s még erősebb lett, mint valaha. Igaz, hogy rengeteg emberi erőt elpazaroltunk reá s egész erdők bánták meg a viz romboló munkáját, de az állás kész s most már biztonságot nyújt a jó magyar fiuknak. Büszkék vagyunk a jól végzett munkára, de azért nyugodtan itt hagynánk, ha fölvi- radna a béke hajnala s hazamehetnénk szeretteink közé. Hiú ábrándozás ez csupán, bármit beszél a kancellár s akármeny- nyit szavaljon is Asquit. Az az igazság, amit mi látunk és tapasztalunk s amelyet szivük hulló vérével írnak haldokló ha.cosok a világháború borzalmas könyvébe. Odahaza prófétái támadnak a békének, itt pedig folyik a drága vér, mint a napokban is és pusziul a megfizethetetlen emberanyag egy egy magaalat védelmében vagy megrohanásában. Hiába is virul a tavasz, mert itt még azt is megöli az ember, hisz a harcát a poklok félelmes erejével vívja. Milyen gyönyörű volt a kikelet s most arcvonalunk egyik .szakaszán véres áldozatot mutattunk be a hadak Istenének. Az ütközet nappal kezdődött, éjjel érte el tetőpontját s hajnalra csöndes lett minden és sok-sok magyar fiúval kevesebb az ezred. Egy nap, egy éjtszaka két helyt vívtunk harcot s a harcokból győztesen kerültünk ki. Hőfer mint elővéd harcot említi őket, dehát igaza is van, mert mindkét magaslat egy-egy előretolt állás volt a két ellenséges rajvonal között Egyik a miénk, a másik az oroszé s a harc vége az lett, hogy a két hely gazdát cserélt, sz övéké lett a miénk és megfordítva. Csak a tavasz pusztult el azon a két helyen. Schrapnell-felhők úsztak az égen, gránátfüst terítette be a mennyboltot, robbanások fénye s rakéták csillaga világította az éji sötétet, golyó megtépte a fákat, gránát fölszántolta a mezőt, kiszak- gatta a zöldelő vetést, robbanások tölcsértorkában apró tavak fakadtak föl s előretörő katonák szilajul letaposták az erdő és mező ezernyi virágát. Istenem, micsoda pusztulása a kikeletnek s micsoda őrjöngő lárma verte fel a csendet. A madár elröppent s dalolása helyett bere- gett a gépmadár, ugatott a gránát, süvöltött a schrapnell, kattogott a géppuska s dörrent ezernyi gyalog sági fegyver. Micsoda hangzavar egy egész napon át! így ölte meg az ember a tavaszt. De azért a győzelem hite megmaradt bennünk s a magyar remzet dicsőségébe vetett édes bizodal- munk! Trajller Géza. Ei a felelős a Tigrismenti kudarcokért? (Saját tudósítónk telefonjelentése.) London, ápr. 26. A Times a Tigrismenti kudarcokért a mezopotámiai hadvtzetőséget teszi felelőssé s követeli az összes ottani vezető emberek elbociátását. Polgárbáborntól mentette meg Angliát a világ- baborn. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) London, ápr. 26. Kennsington püspöke nagypénteki beszédében a következőket mondotta: Az 1914. augusztusában kitört világháború olyan polgárháború küszöbén találta Angliát, melyből csak a világháború caodája menthette meg. A társadalmi o-ztá’yok közt oly nagy volt a gyillőiét és az ellentét, hogy okvetlen be kellett volna következnie különben a forradalomnak. hírek. Eger, április 26. — Uj beosztás a vármegyén. A most megüresedett szolgabirói állások közül tudvalévőén csak az egyiket töltötte be a múlt vármegyei közgyűlés, jóllehet a szoigabirák létszama már amúgy sem volt teljes. — Értesülésünk szerint most még [Kovách Kálmán péter- vásárai szolgabiró is hosszabb szabadságra megy megrongált egészségi ^állapotának helyreállítására. Ezek a hiányok uj beosztást tettek szükségessé a vármegyén. Az uj beosztás szerint dr. Petrik Jenő) megy most ki a pétervásárai járásba ifj. Kovács Kálmán helyettesítésére, viszont a dr. Petrik Jenő távozásával az egri járásban megüresedett szolgabirói állást, mint helyettes dr, Zseltvay János levéltáros fogja betölteni. — Gjászhlr. Az egész vármegye intelligenciája mély részvéttel értesült a szomorú hírről, hogy Légrády István mezőtárkányi fötdbirtokos tegnap este 8 órakor, hosszas szenvedés után megszűnt élni. Az elhunyt, aki Hevesmegye törvényhatósági bizottságának is tagja volt, nem vett élénkebb részt a közéletben, de kedves,J szinpatikus modorával és megnyerő egyénisége folytán az egész vármegyében közszeretetben állott. Az utóbbi években Egerbe költözött lakni mezőtárkányi kúriájából. Körülbelül hat hét óta betegeskedett. Meghűlt és tüdőgyulladást kapott s a betegség, a különben erőtől duzzadó igen jó megjelenésű 66 éves férfit teljesen össze- roppantotta s végül tegnap este halálának is okozójává vált. Holttestét Mezőtárkányba szállítják 8 ott a családi sírboltban helyezik örök nyugalomra. * — Szerelmi baleset — ez a cime innak az újszerű szenzációs filmműnek' amelyet ma mutatott be az Uránia és amelynek főszerepében a legnépszerűbb mozidivák egyikét „Henny Portent" fogjuk viszontláthatni. Érdekes, hogy a művésznő ebben a háromfelvonásos vígjátékban, tudásának eddig ismeretlen oldalaival lepi meg a nézőt. Finom, közvetlen alakítását rajongói valóságos ünnepként fogják üdvözölhetni. A gazdag műsor többi száma ;s grandiózus. Különös figyelmet érdemel a legújabb .Mozgófénykép hetiszemle**, amelyet a bolgár király bécsi látogatásának jelentősebb eseményei vannak megörökítve.
