Egri Ujság - napilap 1916/1
1916-01-09 / 9. szám
XXIII. évfolyam. 1916. január 9, 'fc/fimap. 9, stáü?, v-V.. '•-’*?{ j ff* rA'k L « m fidffjefési tofei ÍWM8 Sona3 éSfíí,át‘Ín a$dve egész *1* ? f’^öna, —• fél evre Uj korona _ s Sy. SöTCJ? W hóra ‘ r ;'5^. ára vasár•*# kiadé?fif-^ia? AflSzerkesztőség *»Th* ,a,• JbN^Mór-atca 6. szám 4egyeí ís *ekkö«j&c.fon saám: 106. POLITIKAI NAPILAP ^Főszerkesztő t Dr. SETÉT SÁNDOR Felelős szerkesztő: KÁLLAY MIKLÓS Kiadótulajdonos: DOBÓ ISTVAN-NYOMDA BÉSZVÉNY-TABSASAö. Hirdetési árak: □cm ként nyiltéri közlemények, birórsás Ítéletek 20, hatóságok, hivatalok árverési hirdelm. 8, magánváll, hirdetm. 5 fillér. Fljerv-’ések, egybekelések,gyászj.,köszönetigsíb. 1—5 sorigö K. Egyesületek, b árbizottságok értesítései, köszönetnyilvánításai, felülfiz. nyugtázása 20sorig5K asm lengetem a {ront mögött ígér, jsnuár 8. Hozzátartozik az emberi természethez, hogy minden uj dolog, uj helyzet, ami megelőzőleg ismeretlen volt, a szokatlanság következtében bizonyos kényelmetlenség sürgős érzetét váltja ki a lelkekből. Még az uj csizma is szőrit eleinte. De aztán, ka megszokjuk: beletörődünk olykor még a betegségbe is és türelemmel hordozzuk abban a reménységben, hogy lassanként majd csak ki- gyógyulunk belőle, majd lesz ez még jobban is . . . Ilyenformán vagyunk most éppen azzal a kormányintézkedéssel ; mely a liszt és kenyérfogyasztás újabb szabályozása céljából kenyérjegyek életbeléptetését tette szükségessé a magyarországi Összes városokban. Tagadhatatlan, hogy ez bizonyos mértékben korlátozása az egyéni szabadságnak és mert minálunk legalább ilyen még sohasem volt, szokaílansá- gánál fogva eleinte zavarólag hat háztartásaink berendezkedésére és a lakosság kedélyállapotára egyaránt. De merjük állítani, hogy az idegesség és kapkodás, ami az uj rendszer első napjain magától értetőleg mindenütt feltünedezik, hamarosan el fog múlni. Megszokjuk ezt is, mint már ennél nehezebb dolgokat is megszöktünk s minden zavar és zúgolódás nélkül beletörődünk abba a hazafias meggondolásba, hogy hiszen a kormányintézkedés tulajdonképpen nem sérelmünkre, hanem ellenkezőleg, épp javunkra szo’gái, mert azt célozza, hogy a gabona és lisztkészletek igazságos megosztása és egyenletes fogyasztása minden körülmények közt tarló-an biztosítva legyen. Ilyen kenyérjegyeknek kötelező használata már minden háborús államban, sőt még egyes semleges országokban is régebbi idő óta el van rendelve. Érvényben van a szomszéd .Ausztriában is. Sehol sem zúgolódnak ellene. Hát csak éppen Magyarországon okozná lelkek keserűségét s íst is pláne a városok lakosságában, amelyeknek intelligens elemekből alkotott társadalmi rétegei nem bírnának jutni a fegyelmezettségnek és hazafias meg- íontoiíságnak arra az emelkedettségre, az okos belátásnak arra a belenyugvó és másokat is megnyugtató álláspontjára, hogy igen is erre az uj intézkedésre szükség volt egy magasabb célúak: a végső győzelemnek érdekében ? Mi ehhez a nagy célhoz, ehhez az egész nemzetre ts az egész nemzetnek taláa egy újabb évtizedre kiható jövendő boldogulásához képest az a kicsinyesség, hogy naponta tán egy-két dekával kevesebb falat kenyér jut a szánkhoz s a in t kaptunk, azt is kenyércédu’ával kell megváltanunk. Hátha semmit se kapnánk! Hátha nem mi volnánk a győzők, hanem a legyőzőitek. Hátha nem itt ami békés városunkban volna lakásunk, hanem valamely © bomlott városban ? Például Görzhsm, vagy Szalonikiben! ,,, A mi városaink polgársága nem kényszerült rálépni egy uj népvándorlás ínséges, keserves útjára, mint Belgrád, Nis, Kragujevác vagy az orosz- lengyelországi városok lakossága. Azok bizony még kenyeriegy ellenében sem kapnak kenyeret. Hát ezt gondoljuk meg és adjunk hálát az Istennek, meg hős fiáinknak, akik m*g- raentctlek bennünket ennél a kis csekélyke kenyérjegy- nél sokkal nagyobb bajtól, veszedelemtől és nyomorúságtól. Gondoljuk meg, hogy végtére is is már tizennyolcadik hónapja háborúban vagyunk és akik itthonma- radiunk, a háborúnak azokat a véres terheit egyáltalában nem érezzük, amiket fiaink a frontokon hordoznak és hordoznak mindama népek, amelyeknek országa egyúttal — háborús terület is. Mi ez a kenyérjegygyel járó kis kényelmetlenség ahhoz képest, ha a Doberdón kellene szolgalatot teljesítenünk, ’/agy a tavalyévi hadjárat idején Galíciában kellett volna laknunk? Legyünk tehát méltók fiainkhoz és a nagy idők reánk nézve egyébként kedvező végzéseihez. Fegyelmezzük önmagunkat s fogadjuk a háborús idők e kis korlátozását Haegnyugváíssal és polgári kötelességérzettel. — Megszokjuk ezt mihamarabb és el is viselhetjük türelemmel a nagy, magasabb cél érdekében. a nyugati harctéren a rossz időjárás akadályozta a haitnilosldsfeel á Harmmweilerkepfon elragadtak a franciáktól egy ái okrészi. - & többi teatéren jelentősebb esemény sem történt. (Kéeli a miniszterelnökség sajtóo ztálya.) ■ Berlin, január 8. 1 A nagyfőbadiszállás jelenti: ’ Mfugati hadszíntér s Az arcvonás legnagyobb részén az időjárás kedvezőtlent! befolyásolta a aarci tevékenységen Hartsnans** weiserkopffól délre a franciáktól meglepet ésszerű elő e~l töréssel elfoglaltunk egy árokrészt. Több mint hatvan vadász jutott kezünkre. I XeSeti és U-üikássá fsssd&ziaitép s I jelentős esemény nem történt. A legfőbb had vezető ség. A kenyérjegyek iránt sincs . . .
