Egri Ujság - napilap 1916/1
1916-02-23 / 54. szám
XXSli, évfolyam. 1916. február 23., $?erda. 54. szám. Helyben ég postán küldve égési * ti 18 korona, — fél évre 9 korona, — j«*gyed évre 4 kor. 50 fül., — egy hóra < mr. 50 f, ~ Egyes szAra ára ve*ár« !» Ünnepnap ia 4 f. — Szerkesztőség f kiadóhivatal: Jókai Mór-utca 6. szánt ** «gy«i és helyközi telefon szám: 106. POLITIKAI NAPILAP ^szerkesztő i Dr. SETÉT SÁNDOR Metóa szerkesztő: KÁLI,AY MIKLÓS Ktadótnlaidonos: DOBÓ IBTVÁN-H TÖMD A BB8ZVÍ KT-TÁBBAB Ad. Hirdetési árak : □ cm- ként nyíltért közleményeit, bírósági Ítéletek 20, hatóságok, hivatalok árverés hirdetm.10. magánváll, hirdetni. 5 fillér. Eljej" "ések, egybekeléselftgyászj.jköszö- netny'Y. s!b. i—5 sorigSK. Egyesületei, báíbizottságok értesítései, köszönetnyilvánításai, felülfiz. nyugtázása 20sorig5 W Tavaszi szél Eger, február 22. Páz nap előtt, mikor még nem köszöntött reánk ez a félig tavasz arcú, késett tél a kergetőző felhős, kibukkanóholdaséjszakában a tavasz illata lengett meg. A párás, esőillatis földből felszállt valami fakadó, friss, eddig nem érzett szellő, valami simogató lágyság, mintha a föld a téli álomból ébredő, szerelmes öleléssel nyúlna a korán köszöntő tavasz fe é. A dtli napfénybe kilépő ember melle fölhullácnzik, zsongitóan, lassan duruzsoló mámorral issza be a föld illatát a nagy meg- njhodó termékenységre készülő mezők messziről szálló lehelletét, a fakadás első csókját Tavasz van a télben. Február vége még; néha borzongató az éj hüsse, fagy is gémberiti a vizet, de a szél, amely kopasz fák közé mar- kolász: tavaszi szél. Tavaszi szél. Megjön most is, mint minden esztendőben. A természetnek nem szab határt a haragos, a vérben és halálban vakká mámoro- sodott, siketté bódult, érzéketlenné zsibbadt ember. A tavasz felébredt ime a tesz- száliai mezőkön friss sirhan- tok felett, elszállt az olasz narancserdőkön át, peregve hulló fekete, bömbölő gránátok esőjétől nem riadón köszöntötte a Doberdo és Karszt sziklaterméketlenségét vérrel öntöző, a hósivatagban halált termelő fiukat. Itt van ma fölöttünk és megy-megy ful- lasztó drága, illatozó csókjaival a lengyel mezők, litván iíikok felé, hol megolvasztja Török hivatalos jelentés 8rzerum elestérSl Fantasztikus koholmányok az orosz hirek (Saját tudósítónk telefonjelentése.) Konstantinápoly, február 22. A tőrök főhadiszállás február hó 21-éről a következő jelentést adta ki: Hadseregünk katonai megfontolás alapján a kaukázusi hadsereg Erzerumtól nyugatra fekvő előkészített állásaikba veszteségek nélkül visszavonult Az Erzerumtól keletre 15 kilométerre levő állások erődítményeit és 50 régi ágyút, amelyeket nem lehetett szállítani, a helyszínen előzőleg megsemmisítettek. Azok a fantasztikus hirek, amelyeket az orosz vezérkar jelentése terjeszt, hogy Erzerumban 1000 ágyút és 80000 foglyot ejtett zsákmányuk a valósággal ellenkeznek. A valóságban nem is voltak harcok Erzerum körül, eltekintve azektól, amelyek a várostól keletre eső megerősített állásokért folytak. Alapjában Erzerum nem is erőd* hanem nyílt város, mert erőijei már rég elavultak s Is «nai rendeltetése nem volt, éppen azért tartásátnein i* vettük tervbe. Ara Fe bbant francia nmsició vonat ( i idósitónk telefonjelentése.) Zürich. íebr. 22. O on Máméból jelen- gy vaggon gránát 1 ot Az óriási detonáció következtében az összes kocsik megsérültek számos kocsi valóságos pozdorjává ment szét egy közeli ház leégett. A vonatvezető meghalt, még eddig nem tudni, hogy van e a szerencsétlenségnek több ember áldozata. a havat zeg zugos fövészárkok között, szárítja a pokol-de getté vált sártengereket, hadd tapodja az utakat vígan győzelemre vagy vereségre, de itt is, ott is halálra rohanó száz meg százezer pár bak- kancs, száz, meg százezer fegyver. Száz, meg százezer fegyver: ez a föld idei vetése. Országok, határok, állnak fegyverek légióival teletüzködötten, mintha megannyi szőllőkaró hadserege lennefurcsa.gono.'Z szőllőkaróké, amelyek nyomán vérvörös bor fakad az embertőkékből, emberfürtök bői. Tavaszi szél száll fölöttünk és megy végigcsókolni ébresztő, zsendülésre, faka- dásra, eletb^csirázásra szólító ajakkal a messze földeket, lövészárok és sirhalomsor- szántotta harcmezőket. A tavaszi szél. amely az élet első izenetét hozza apró magocs- káknak, kemény, barna rügyeknek, csatakos és merev fekete rögöknek, a tavaszi szél, amely a természet szerelmének kis, játékos, cirógató küldötte, vájjon mit susog bele a fegyvercsövekbe, ágyu- torkokba. milyen izt lehel a szuronyok véri ozsdás hegyére, gránátok ridegacélhüvelyére? Mit ébreszt fel a hadak mezőin a tavaszi szél? A hadak mezőin ébresztget a tavaszi szél. Tervek forrnak már régen Kemény, elszánt, konok és zord koponyákban. Csak jöjjön: szárítson végig az utakon, amelyek sárrá lettek addig; seperjen napsugárból font izzószálu seprővel a faótakarókon, a melyek sírt, árkot, halmot és völgyet egyformán beleptek, gyújtson szerelmes lángot, tavaszi ittasodást: győzelembe szerelmesét, haláltól ittasod-ót kemény, vaddá edzett, visszakulturátlanodott szivekbe! Ezért kell a harctérre is a tavasz, a nagy ébresztő. És a tavasz, a nagy ébresztő itt van. A főid leheletén — mini finom pezsgő mámor kesernyés, fátyolos illata — megérzik a nyoma. A harc tereken már csak látszólag alszik a csend. A tavasz ujja, a harc tavaszának ujja már ébresztget. Valahol — északon-e, délen-e, napkelet felé, vagy nyugaton? Ki tudná? és aki tudná, merné-e mondani? — valahol már lassan felsorakoznak a százezrek, ravaszul fölállnak a látott torkú ágyuszörnyek, hogy bőgve, üvőltve, vért, halált, győzelmet orkánosan lihegve köszöntsék a harcmezók uj tavaszát, amelynek első szele már itt fujdogál felénk.
