Egri Ujság - napilap 1915/2
1915-07-22 / 200. szám
2 E 'j ív i U I b A U iái julius 22. elfoglalni ezen magaslatot. Ma reggel Boog vezérőrnagy eddig visszatartott erőkkel vissza foglalta. Saraussinától délkeletre csapataink nagy szivósággal tartják állásaikat. A Sagradótól keletre levő Rom magaslat felől intézett oldaltámadás végül itt is visszavetette az olaszokat. Nagy veszteségek inellett menekültek a belterületekre, mivel csapataink a fensik egész délnyugati szélét is szilárdan birtokban tartották és a Görzi hídfőnél minden ellenséges támadást véresen visszavertek s az olaszoknak oly rettenetes áldozatokkal megfizetett erőfeszítései ismét eredménytelenek maradtak. A többi partvideki arcvonalon viszonylag nyugalom volt. A Karintiai határon nem történt lényeges esemény. Schluderbathtól keletre három ellenséges zászlóalj támadást intézett Monte-Piano ellen. Visszavertük őket. A visszaözöníöttek elvesztették állományuk kétharmadát. Hőfer, altábornagy. Nem lehetetlen, hogy a központi hatalmak nagyon megvernek. Egy fogoly orosz tiszt nyilatkozata. Eger, julius 21. (Saját tudósítónktól.) Egyik vidéki'lap szerkesztője a napokban meginterjúvolt egy sebesülten fogságba került orosz tisztet aki otthon pénzügyminiszteri tisztviselő. A uragas intelligenciájú tiszt rendkívül érdekes nyilatkozatot tett az újságíró előtt. Az érdekes irifervjut az alábbiakban közöljük: Az oroszt Olwow Leónak hívják. Kitünően, tiszta berlini kiejtéssel beszél németül, csak néha mond „ny“ betűt az „n“ helyett. — Hol fogták el a főhadnagy urat ? — Besszarábiában, ezelőtt négy héttel. Rohamot verettem egy magyar népfelkelő század ellen és ebben a rohamban súlyosan megsebesülve fogságba kerültem. Ugyan ebben a rohamban sebesült meg súlyosan a testvérbátyám is, aki őrmester volt az én századomban, együtt szállítottak bennünket Cser- novicba, ahol szegény bátyám belehalt a sebébe. Nagyon szép temetése volt és hordágyon engem is a gyászkocsi után vitt két ápoló, mert akkor még nem tudtam járni. — Aktiv tiszt a főhadnagy ur ? — Nem. Én a polgári életben pénzügyminisztériumi tisztviselő vagyok. Ezelőtt két évvel az Orosz- Ázsiai Bank vikneki fiókjának titkárja voltam és a Barck-éra alatt lettem pénzügyminisztériumi tisztvizelő. Barck volt az az ember, aki szakított a régi hagyománnyal, hogy minisztériumot jogász vagy ehhez hasonló hivatalnokokkal kell megtölteni és előszeretettel vette maga köré különösen a képzettebb bankembereket. Én önként jelentkeztem katonának a háború kitörésekor és azóta egyfolytában a fronton vagyok. — Milyen a hangulat az orosz kadseregben ? — Ez nehéz kérdés. Természetes, hogy az osztrák magyar és német hadseregben jobb a hangulat mint nálunk, mindazonáltal túlzottak azok a híresztelések, amelyek óriási de- moralizációról szólnak. Az önök katonái intelligensebbek, mint a mieink s igy nagyobb az energiájuk is. Az orosz paraszt saját iníciativájából semmit sem csinál, mindent csak parancs ereje, akkor megszűnt a lelkesedés is. Hiába, az orosz katona — értem a parasztot — nem érzi át annyira a maga fontosságát, mint teszem fel a magyar honvéd vagy a német gránátos. Ő áldozatnak tekinti magát, amely nem egy ideálisan elgondolt „hazáért“ jár ki, hanem az urak, az uralkodó osztály jómódjáért. — Milyenek az állapotok Oroszországban ? — Itt megint Barek pénzügyminiszterre kell a szót terelnem. Az ő müve az, hogy az utóbbi időben Oroszországban teljesen egészséges birtokpolitika kezdett kifejlődni. Ha társadalmilag és különösen a nép- jogok megadásánál liberalizmus lett volna a vezető fonal, talán sokkal felkészültebb és sokkal erősebb orosz hadsereget talált volna Németország és a monarchia magával szemben. Csak egy pár évig kellett volna, hogy várjon a háború, akkor nem történtek volna olyan nagy orosz verességek és akkor tökéletesen érvényesült volna az oroszok számbeli fölénye. A forradalom ? Tökéletesen hiszem a lapok jelentéseit, amelyek a forradalmi jellegű zavargásokról adnak hirt, mégis — ismerve a helyzetet — egy, az 1904. évihez hasonló forradalom kitörését nem tartom valószínűnek. Erre most nagyon vigyáznak, mert most egy erős, szervezett forradalomnak kiszámíthatatlan következményei volnának, különösen a cári uralomra nézve. — Lojális leszek, — mor.dja|mo- solyogva az orosz főhadnagy — egy cseppet sem tartom lehetetlennek, hogy minket a középhatalmak nagyon megvernek, de kijelentem, hogy az orosz oldalról proponálandó báke közvetlen oka mégis a sokszor említett municiőhiány lesz. Szerény hősök. Lőszerpótlás. — Tábori élelmezés. Eger, julius 21. A rajvonalban be gyakran történik meg, hogy a lőszer kifogy. A modern ismétlőfegyver rövid idő alatt oly hihetetlen mennyiségű lőszert lövöldöz el, hogy a pótlás olykor nem történhetik meg kellő időben.'’ Ha az állás messzire előre tolt, ha továbbá a lövészárkok még nem készültek el teljesen, akkor a lőszer előteremtése a legveszedelmesebb dolog. Ép azért erre a célra gyakran főkép önként jelentkezőket alkalmaznak’ mert nagyon ügyesen, csuszva-mászva, a municiósládát leginkább kötélén maguk után vonszolva kell ezen elszánt) embereknek a tüzvonalba visszavezető utat megtenniük. Sokan eközben lelik hősi halálukat. Hasomó, ép oly veszedelmes és fáradalmas munkát kell végezniük az ételhordóknak, a „menázsivivők“-nek is, a kiknek a katonák gyomrát kell kielégiteniök mondhatnék szinte, hogy az enni való muníciót szállítják. Tartalékállásokban jó fedezékek mögött a „menázsi“ kiosztása nem nagyon különbözik attól a módtól, a melyen ez békeidőben fegyvergyakorlaton történik. A szakaszokat váltakozó sorrendben a tábori konyhához vezetik s minden ember megkapja a maga forró levesét és hus- porcióját. Utána az egész század a közvetlen közelségben fesztelenül heveredik le s tréfálkozva, valamint a kövér és a sovány hús csereberéje mellett folyik le az étkezés. Ha azonban a század tűzben van, az ügy egészen máskép alakul és sokkal keservesebb a helyzet. Legköny- nyebben elgondolható ez, ha sik területen történő támadásra gondolunk, a melynek során kemény küzdelem után az ellenség egyik elülső állását foglaljuk el. Hol van ilyenkor a legtöbbnyire négyfogatu tábori konyha? Messze, hátul, sőt nagyon mesz- sze, jó fedezékben, gyakran mélyen beásva, már ’.reggeli nyolc óra óta főzi a 4 szakács ebédünket. Előbb a reggelire való feketekávét főzték s ezt sietve osztották ki még a támadás előtt a legénység között. Utána vizért mentek s a húst főzték. A jó hús fői, csak fői, azok meg, akiknek szánták, lövöldöznek, folyton lövöldöznek és jaj annak, aki a kelleténél csak egy kevéssel is feljebb dugja a felét. 3—400 lépésre az ellenségtől ily kidugott fej nagyon is szép célpont ahhoz, hogy valamelyik mesterlövő ki ne hagyja. Ilyenknr az estét kell megvárni, sokszor pedig éjfélre jár az idő, amikor az első sorbeliek ebédjüket megkapják. Gyakran az is megtörténik, hogy egy szakasz éppenséggel különvált, — ha például oldal- védül küldték ki — az ehhez vezető ut még hosszabb és még nehezebb. Mielőtt a lövészárkok rendesen ki nem épülnek és a hátrafelé való közlekedés lehetővé tétele végett a futó árkokat ki nem ásták — mindez több éjszakára terjedő fáradságos munka — szó sem lehet az idejében történő rendszeres élelmezésről. Az ételt rudakon függő bádogüstökben viszi 2—2 baka előre a csapathoz. Hogy kell vigyáz- niok, hogy a levest ki ne öntsék és mily veszedelmes az utuk! Gyakorta térden csúszva vagy hasukon mászva hordják előbbre az üstöket éhes bajtársaikhoz. Olyikuk ott hagyta már fogát ebben a nehéz munkában. Hány üst tartalma locscsant már szét, mert golyó talált bele s hasztalan maradt a kínos fáradtság. Ezek a menázsi- cipelők is ép oly hősök, mint a szuronynyal merészen támadók s megérkezésükkor ismételten lelkes éljenzéssel s tapsolással fogadták már őket, ők pedig büszkék vpltak erre az elismerésre. Egy Ízben 1200 lépésről láttuk őket felénk közeledni. Örömtől ragyogott az arcunk, hogy végre hozzánk jut a rég óta sóvárogva várt eledel. Ám még egy teljes óra kellett embereinknek, hogy a tüzelés közepette, időnként rövid pihenőket tartva, hozzánk érjenek. Mir csak nehány lépésnyire voltak tőlünk s örömtől ragyogó arccal, a parancsnok dicséretét remélve, gyors futólépésben akartak hozzánk sietni; ép ekkor árasztotta el az ellenség, amely mozgásukat a hold világánál bizonyára észrevette, állásainkat rettenetes tűzzel, a két ételhordó pedig ugyanazon pillanatban fejest zuhant fedezékünkbe. Közvetlenül céljuk elérése előtt érte utói őket a hősi halál s fagyasztotta utolsó mosolyukat ajkukra. Humor a harctéren. Hogyan mulatnak katonáink a tüzvonaiban. — Egy egri — iiu érdekes levele. — (Saját tudósítónktól.) Eger, julius 20. A nagy világháború sok érdekessége közül nem áll utolsó helyen a magyar katona eredetisége és őszinte humora. A magyar katona gyakran szórakozásnak, amolyan hosszabb lélek- zetü kirándulásnak veszi az egész vérzivataros háoorut é3 ha ideje engedi, még viccet is csinál a halál veszedelmes pitvarában. Hogy egyik-másik ezrednél olykor mily vidám élet folyik a tüz- vonalban, azt misem igazolja jobban, mint az alábbi minden részében 1 érdekes és a háborús múzeumban
