Egri Ujság - napilap 1915/2

1915-07-16 / 194. szám

2

E 'j K l

ü I S A u

íS1'„ julius 15.

A mészárosok közt háború tört ki s most itt az alkatom, hogy a város kihasználja az adott (helyzetet, úgy is eléggé kihasználták a háború alatt a várost a mészárosok.

Értesülésünk szerint holnap lesz tanácsülés és holnap foglalkozik a j tanács ga hús kérdéssel is. Nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy a Goldberger féle ajánlatot fixirozni kell oly formában, hogy a város ! hús szükséglete ez által olcsó áron j a háború egész tartalmára bizto- j sitassék.

Évek óta, már a békés időkben is I állandóan élt egy hatósági husszék ' felállításának eszméje. Agitáció folyt érte az egri újságokban és társa- ! dalmi téren egyaránt. Most itt az ! alkalom. A városnak hatósági hus- széke lehet, anétkül, hogy a város ezzel bármit is kockáztatna. Mert a Goldberger féle ajánlat tulajdon képen hatósági husszék létesítése, l amelyben a kimérést egy vállalkozó i a saját kockázatára teljesiti. A. hatósági husszéknek más célja nincs i mint, hogy a hatóság állapifsa meg- . a húsárakat. Ezt a hatósági hús . kiméréssel éri el mindig kockázattal ] esetleg bizonyos ráfizetéssel is. j

Ez a cél már el van érve. Goldberger a húst mindig annyiért adja, ameny- nyiben az árat a jóléti bizottság megállapitja s e mellett a városnak 1 a kis ujját sem kell mozdítani. j Nincs kockázata, nem fizethet rá. ; Egyszerűen okosan es gyorsan kell eljárnia.

A piacon különben már helyre áll lassanként a rend. A legtöbb a j panasz azért, mert baromfi, zöldfő- j zelék és tejféle kevés a piacon. A j tejhiánynak egyébként nem csupán í a termelőknek a piactól való tartóz- ! kodása az oka, hanem az is, hogy a tej ebben az időszakban megapad.

Tudomásunk van arról is, hogy azért nem kerülnek be a tej termékek a piacra, mert a vevők már a város végén megvásárolják a falusiaktól a behozott árukat még pedig a megállapított áraknál jóval magasabb árakon.

Szóval ismét oda jutunk, hogy a piac mizériáinak javarészt a közönség maga az oka. Úgy látszik a közönséget addig nem lehet megrend- szabályozni, mig a rendőrkapitány épp úgy meg nem bünteti azt is, aki a megállapított árnál magasabb árért vásárol.

Más városokban ez igy is van. Beszéltünk az ungvári rendőrkapitánnyal a napokban, aki elmondta, hogy a megállapított árak áthágásánál a vevőket az eladókkal egyformán bünteti.

A piaci uzsorát tiltó*miniszteri rendelet erre módot is ad a rendőrkapitányoknak, mert a rendelet szerint mindenki büntetendő aki a szüséges élelmiszerek árának fel csigázására közreműködik.

— Az összes bel- és külföldi

friss töltésű ásványvizek megérkeztek: — Kapható: Uröán Mihály fűszer- és ásványvizkereskedőnél.

Egertől Turkáig.

A magyar aratás 1915-ben. - Egy éjjel hazatérő galíciai

menekültek közt.

Az Egri Újságnak a harctéren járt tudósítójától, cenzúrázva.

Északi harctér, julius 7.

Soha még ilyen érdeklődéssel és a jövendőn aggódva csüggő szívvel nem bámultak ki utasok robogó vonatok ablakán, mint most, midőn a világháború 12-ik hónapjában, gyönyörű, sárga pompával harsan fel a föld és a napsugár éltető ősereje magyar rónákon halvány opálu nyári ég alatt.

Nagyszerű teljesedés, millió nap- ról-napra éledő reménység valóra válása nevet be az ablakokon a végtelen búzatáblák rengő tengeréből. Nincs most gyönyörűbb fény, mint a kalászok dús aranya, nincs kedvesebb zene* a szélborzolta vetés zizegésénél, nincs áldottabb munka, mint a verejtékes kaszások ütemes hajladozása, mig a csillogó penge acélos suhintása nyomán szabályos rendbe dűl az álmosan bólongató kalász.

Az ország szive felől, a magyar alföld tejjel-mézzel folyó rónáiról száguld velünk a vonat a galíciai puszta tartomány felé. És mig nem kezdődik a Kárpát sziklás, erdős birodalma, kifogyhatatlan ez áldott magyar föld. Mindenfelé csak sárga búzatáblák és közben már szép harcba állított keresztek, ami legkitűnőbb katonáink most, uj győzelemre váró hadsereg sorakozik itt a harcmezők felé futó sínek körül. Három harcoló ország, három minden életerejét, minden gondolat rebbenését a nagy harcnak áldozó nemzet legkimenthetetleriebb tartaléka ez a sok sok rajvonal, amely nem gyilkos golyók acélját fogja ontani, hanem golyónál is többet érő mag#, acélos magyar búzát, hadseregek, országok, népek életét, a győzelem biztos zálogát.

És a pompás, aranyló kereszteken soká dong rajzó seregben a gondolat. Hogy aratnak mosta magyar földön. Milyen most a kasza pengése, mikor a harcok rettenetes csattogásában különös vérfagylaló hangot kapott a vas és az acél. Talán hörgővé rekedt némelyik vagy a halálsikoltások szivszoritó rémségét őrizte titkosan meg.

A véres mezőkről visszatért vitéz, hogy dolgozik most a békés, ernyedt mezőkön s milyen szívvel hallgatja itt a béke legjellemzőbb muzsikáját. Milyen most a fülének a derékbaszelt buzaszár pattogása, a pengő, lágy, magyar dalu kasza, a tücsök cirpelés a csiilagfényes éjben s az árkok rekettyés partján a békák esti szerenádja.

Benn a vonatban a gorlicei nagy áttörésről beszélgetnek. A magyar és német tüzérség rettenetes munkát végzett itt. Három sorban állottak itt az ágyuk. Első sorban minden 18 lépésre egy tábori ágyú, a második sorban gránát ontó tarackok s a harmadikban a nehéz tüzérség borzalmas erejű mozsarai.

Micsoda pokoli zene volt az, tulvilági orkánok csattogása, a Le- viethan dörgő bömbölése. Ősállatok szörnycsodái ugathattak igy. Felzaklatott ércek ezer rettentő sikolya, i hörgő bődülések, egy végtelen, az í egész firmamentumot sarkaiban ! megreszkettető dörgés, a megszáz- j szorozott és a képzelhetetlenig fe- j sziiett erő, amely áradó tulságát j eszeveszett hangviharokban zápo- I rozta le a földre.

Itt más zenével várja most a ma- j gyár aratás a harctér felől futó vo- j natokat.

De mennyivel találkozunk Tűnő, elsuhanó álomvonatok, éneklő, ujjongó katonákkal, akiket hiv haza a

föld.

Az egyik szembefutó vonat nyitott, teherkocsikból áll végig. De valóságos lugasokat építettek rá ! zöld gályákból. — Csupa pántlika, csupa buzakoszoru, csupa fantasztikusan lelkendező, örömmel lengő zászló, csupa harsogó jókedv ez a vonat. Hadi munkásokat hoz a harctérről. Harsog a magyar nóta pat- j togó üteme itt a bus galíciai határon és mig a két vonat elcsattog i egymás mellett, valaki átkiált az j éneklő vonatba.

— Hová mennek?

Az egyik nótás legény arca felragyog, meglengeti a süvegét, tele j tüdővel mondja:

— Megyünk haza, Uram, aratni. ;

A szive bugygyan ki ebben a

szóban.

A határszéli vonatok tele vannak Galíciába visszatérő menekültekkel. Az az áradat, amely a háború első hónapjaiban az orosz tömegek bezu- j dulásakor elöntötte az országot, most kezd szépen lefutni, mint vad . vizek régi medrükbe.

Különös arcok, furcsán tekintgető j szemek, valmely kísérteties félelmet sugárzó alakok, amint a rosszul világított, agyonzsufoit vonatban ( dq§ögnek kétes szívvel, ezer gonddal a bizonytalanság, füstölgő ro- j mok, feldúlt lakások, szerteszét zi- 1 Iáit, megtiport régi életük felé.

Közben szapora beszéddel rémitik egymást. Ők már jól értesültek az orosz uralom rémségeiről. Igaz a nagy városok nem szenvedtek sokat. Akadt az oroszok* közt is emberséges parancsnok, Stryjinek úgyszólván nem esett semmi bántódása. Lemberget is megkímélték, de a kisebb helyeken kegyetlen dulás hagyta nyomait s az orosz [uralom kifogyhatatlan volt az embertelenségekben.

Voltak virágzó helységek, ahol tó kövön nem maradt. Turka eltűnt a földszinéről. Egypár nyomorúságos falomladék jelzi, hogy itt emberi telepedés volt valaha.

Igen sokat szanvedett Chodorow s borzalmasak voltak az orosz uralom napjai Hrodenkán.

Itt a kórmányzó midőn az oroszok már elvonulásban voltak megparancsolta az összes zsidóknak hogy a piacra vonuljanak ki. Azokat, a kik nem engedelmeskedtek, össze- fogdostatta s 56-ot azonnal kivégeztetett közülök. A többiekből, akik a piacon imádkozva, rémüldözve, várták sorsukat, túszokat válogatott, gyermekeket és asszonyokat is s azokat magával hurcolta.

Általában minden helységből vittek az oroszok túszokat magukkal s a risszatérő vonalakon nem egy menekülő van, a ki semmit sem tud a családja hollétéről. Mintha csak másodszor teljesedett volna be az átok Izraelen.

Két háborút viseltek Galíciában az oroszok — magyarázza egy nagy szakállas, hosszú sápadt képű zsidó. Egyet Ausztria-Magyarország és külön egyet a zsidók ellen.

A németeket se kímélték — meséli egy másik. Stryjnél a visszavonulás alkalmával a lovak már-már kidőltek az ágyuk elől. Ekkor a csapatparancsnok kifogadta a lovakat és elfogott német vitézeket parancsolt az ágyuk elé. S mikor a németek nem akartak engedelmeskedni, az embertelen parancsnok közéjük lövetett.

Ahol kozákok jártak, ott nem maradt kő kövön.

Azok nem is emberek — siránkoznak e meggyötört, hányatott zsidók — rablók, orgyilkosok, pribékek. És e szegény meggyötört, meghajszolt emberek e furcsa félhomályban rémlátásokkal viaskodnak. Szörnyekké, gonosz rontás babonás rémeivé nőnek a képzeletükben a muszka hordák s a háború ellenőrizhetetlen mendemondáival rémitik vagy bátorítják itt egymást.

Mennyit szenvedett ez a nyomorult föld — sóhajt valaki a sarokban.

Ötven éti alatt se állhat újra talpra.

— Pedig csepp hijja, hogy Magyarország is igy nem járt.

Bizony az volt a hadvezetőség terve, hogy beeresztik az oroszt egész Debrecenig. Budapesten a bankok már pakoltak. Ekkor Tisza gróf — úgy mondják ki ez idegen zsidők ezt a nevet, mintha valamely európai nagyhatalom szuverénjéről, vagy legalább is a monarchia mindenható és egyedül vitézkedő miniszteréről volna szó — megjelent a német főhadiszálláson és kijelentette, hogy egy talpalatnyi földet . sem enged elpusztittatni Magyar- országból. És a szava döntött.

— Boldog magyarok, Nekik Tiszájuk van — sóhajtja már szinte