Egri Ujság - napilap 1915/2

1915-11-27 / 328. szám

1915. november 27 3 E G R 5 U I 8 A Ű Riport a külvárosból. Meleg ruhát a háborúban elesettek árváinak. Eger, november 26. Finom női irás feküdt a mai postánk között. Gyengéd vallomása egy egri urileány nemes szivének, aki barátnőjével útnak indult Eger városában, hogy felkeresse azt az nséges szegénységet, eíhagya'oüsá- got és nyomort, melyről neki s hasonló barátnőinek eddig talán fogalmuk sem volt, amelyről azon­ban — különösen a háború alatt — oly sokat hallottak és olvastak. Jóságos szivük sugallata küldte őket a szegények, árvák és gyámol­talanok kicsiny hajlékába, hogy tiindárpalotává varázsolják azt a legtisztább emberszeretet isteni fény­sugaraival. E nemes vállalkozásukról a kö­vetkező szép riportban számolnak be: A város egyik külső utcájában, rozoga ház előtt álltunk meg, gon­dolkodva, vájjon bemenjünk- e? — Mtt is mondjunk, miért jöttünk? Bűzös, piszkos, szűk udvaron keresztül menve, egy alacsony aj­tón át kis, nedves, sötét konyhába léptünk. A mellette levő szobából hangok hallatszottak. — Itt lakik F. S.-né? — Én vagyok — hangzott a fe­lelet. Beléptünk a szobába. Nyo­masztó levegő és bűz csapott meg bennünket, nélkülözésen és nyomo­ron akadt meg a szemünk. — Eljöttünk megnézni a kicsi­nyeket, hogy mekkorák és mit csi­nálnak — szóltunk. A fadiványon egy öreg, ráncos- képű asszony ült, ölében — amint később megtudtuk — az unokája, alig 2—3 éves fiúcska. A gyerek karja csupa égési seb. Egyik sarokban teknő, piros csikós ruhával leteriive, alóla elfojtott sirás, halk nyöszörgés hallatszott. Az anyja, egy sápadt parasztasszony, odasie­tett, kivett a „bölcsőből“ egy kis gyereket s büszkén tartotta felénk. I Csúnya, szurtos volt az istenadta, az anya „büszkesége“ — a szemé- ’ bői láttam. — De kedves kisasszonykáim tes- senek leülni, elviszik a gyerek álmát — mondotta az asszony. Valahonnan előkeriieit két széket s azt a kötényével letörölve, felénk tolta. Leültünk. — Hát hogy vannak, mit csinálnak, hogy megy dolguk — kérdeztük tőle. — Bizony kedves kisasszonykáim, háborúig csak jó volt, de most az uram bevonult, nem tud keresni, én is beteg vagyok, dolgozni nem járhatok, az a segély meg, amit kapok, édes-kevés, mert a gyerekek nem kérdik, van-e, vagy nincs, enni kérnek, meg a lakást is abból kell fizetni. — Az uram most megyen a harc­térre itt a levele. Végigfutottuk a kezünkbe nyomott ceruzával irt ákombákomot. — Azt írja, beszélt tovább az j asszony, hogy viseljem gondját a két kis árva fiúnak s hogy kará­csonyra helyette is csókoljam meg őket, ez lesz az ő karácsonyi aján­déka. S itt már könnyezett is. — Még sok mindenfélét mesélt — Hol az apád? — kérdeztük a nagyobbik fiúcskától. — Háborúban. — Mikor jön vissza? — Karácsonyra hoz cukrot, mint j a Jézuska — s szinte ragyogott a j két fekete szeme a várva várt vi- | szontlátás édes örömének élő re- * ményében. Majd bejöttek az udvar hátsó la- ) kói, meg a szomszédok is. Sokáig j elbeszélgettünk. A háborúról, a bé- | kéről, a nagy drágaságról. Milyen j nehéz is manapság megélni és föl­nevelni becsülettel a sok gyereket, a sok kicsi „hadiárvát.“ Esteledett, s alig akart vége sza i kadni a beszélgetésnek. Indulni készültünk, de alig bir tunk megszabadulni. A kis fiú szur- tos arcocskájához szorította kezein­ket, a nagyanyja, az anyja is csó­kolták ruhánkat, ahol érték. A ka­puig is kikiséríek. Pedig nem ígér­tünk semmit. De bizonyába sejtették, hogy nem ok nélkül kerestük fel őket. Megkönnyebbülten sóhajtot­tunk fel, hogy kijutottunk a friss levegőre. Ez csak egy "család, de hányán vannak ilyen sorban, talán még nagyobb nyomorúságban. Ezek a kis árva gyerekek ezelőtt jobb napokat láttak, de a haza el­hívta a család fentartóját s most a nemzet árváivá lettek. Ezeknek a karácsonyára rendez a Hölgy Kon­gregáció egy kis ünnepélyt decem­ber 4-én a zárda disztermében. Az ünnepély nyilvános lesz 1 korona beléptidíjjal. A befolyó összegből meleg ruhára valót vesz a kongre­gáció s annak tagjai megvarrják azt, hogy a Jézuska bő ajándékkal men­jen a kis árvákhoz; ne érezze az ő kicsi szivük a bánatot, csak az örö­met. (P.) Az olaszok is részivesznek a balkáni hadjáratban. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) Róma, nov. 26. A Daily Maii tudósítója jelenti, Iiogy Olaszország, a londoni egyezmény alá- * írásán kívül még arra is kötelezte magát, hogy a legrövidebb időn belül meg­felelő haderőt küld a Bal­kánra. Az ánláni jegyzéke Görögországhoz. Lugano, nov. 26. A Corriere della Sera je­lenti Athénből: A négyes­szövetség jegyzéke a Görög­ország iránt való jóakarat és szimpátia kifejezésével kezdődik és követeli: 1. hogy a szerb, angol és francia csapatokat görög te­rületre való esetleges lépé­sük alkalmával ne fegyve­rezzék le és ne zaklassák, hanem engedjék szabadon mozogni; 2. hogy a szövetséges csa­patok akcióját könnyítsék meg azzal, hogy valamennyi összekötő ut és vasút és más szükséges telepek használa­tát engedjék meg; 3. a szövetségesek Görög­ország más pontjait is ideig­lenesen megszállhassák; 4. Az említett követelé­sekre hivatalos kötelező Írás­beli válasz adandó. A Secolo azt mondja, hogy Görögország a szövetségesek biztonságára vonatkozó kö­vetelést elfogadta és azt a reményét fejezte ki. hogy teljes, félreértésektől ment megegyezésre fog jutni ű négyesszövetséggel. Eger, november 26. — Házasság. Az Újvidéki Hír­lapban olvassuk, hogy Fekete Irén, ki Palágyi színtársulatának legutóbbi egri szereplése alkalmával kiváló drámai alakításaival oly sok szép sikert aratott, Miskolcon házasságra lépett Radvány Mihály 33. gy. e. főhadnaggyal. — A Katalin tea-délután iránt mindjobban fokozódik az érdeklő­dés, aminek legbeszédesebb bizony­sága az a nagyszámú felülfizetés, amely már eddig is befolyt. A ren­dezőség azonban serénye« folytatja munkáját, hogy vendégül látva Eger társadalmának minden számottevő tagját, azoknak kellemes szórakozást nyújtson és e szórakozásuknak ne­mes megadóztatásával minél türhe- tőbbé, jobbá varázsolja a hideg lö- vászárkok szent karácsonyát. — Rendőrlegénységet toboroz a város. Fridi Gyula rendőrkapi­tány ez utón hívja fel mindazokat, akik hajlandók rendőri szolgálatba lépni véglegesen, hogy december hó 1-től kezdve a rendőrkapitányi hi­vatalban jelentkezzenek, ahol a fel­tételek is megtudhatók. — Szántó gépészek és fűtök szabadságának meghosszabbí­tása. Az idei kedvezőtlen időjárás folyíán elmaradt őszi szántás bizto­sítása érdekében a földmivelésügyi miniszter egyetériőleg a hadügy- és honvédelmi miniszterekkel a főispá­nok utján értesítette az ország gaz­daközönségét, hogy a gőzekéknél és motorekákné! dolgozó mindazon gé­pészek és füíők, akik valamely had- ügyminiszteri vagy honvédelmi mi­niszteri rendelet alapján a cs. és kir. katonai parancsnokságok és honvéd­kerületi parancsnokságok által sza­badságoltattak, a szabadságuk lejárta után is további intézkedésig szabad­ságolási helyükön maradhatnak. — Lopás és betörés. Nagy jaj­veszékelésnek volt ma fültanuja a baromfi-piac közönsége. — Molnár I Diana sósborszesz I a legerösobb házi szer úgy belsőleg cukorra cseppenként, mint külsőleg bedörzsőlésre. Hatása fájdalomcsillapító, ét­vágygerjesztő, frissítő, hűsítő. W Ára 69 fiilép* “•* :: :: Mindenütt kapható. :: :: Mindenütt kapható! Sehieht-mosás — Kadi-mosás a legolcsóbb, legkíméletesebb és leghathatósabb mosási eljárás: Áztassa be a ruhát „Asszonydicséref“ mosókivonat oldatban nehány órára, vagy egy éjszakán át. Most pedig már csak kevés szappan — a legjobb Schicht- Szarvas szappan — szükséges még, hogy szép fehérneműt kapjunk. IVIegtakarit munkát, időt, pénzt és szappant. Ominol kitűnő szer a kezek tisztításához és súrolásnál konyhában és házban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom