Egri Ujság - napilap 1915/2

1915-11-21 / 322. szám

2

p 0 R >

I' | S A G

1915. november 21

ü pénzintézeti központ.

Eger, november 20.

Aki a most aktuáiis Pénzintézeti Központ eszméjéről objektiv Ítéletet akar mondani, az mindenek előtt kapcsoljon ki minden pártpolitikai szempontot s ebből sarjadó előítéletet, ami nálunk Magyarországon, a pártpolitika tipikus hazájában, ahol a pártpolitikai mételytől szaturált közvélemény mindenben politikai célzatot lát s a Kulisszák mögött mindig a pártpolitikai motívumok rejtett rugóit keresi, nagyon is nem könnyű dolog.

Pedig a Péazíntézeti Központ, mint közgazdasági faktor, elsősorban mégis nemzeigazdászati szempontokból volna elbírálandó, e helyett azonban a pártpolitika tolakodik előtérbe, de természetesen okos hipo- krizissel mondva csináit szakkifogásokkal igyekszik támadni és megingatni ezt az uj és fontos financiális intézményt s csak ritkán oly őszinte, hogy nyíltan ki is mondja politikai balsejtelmeit. Valószínűleg éreznie is kell, hogy még sem tehet a kormánytól ideális célokat, magasabb szempontokat elvitatni, ez eszme felvetése és megvalósítása körül, sőt vannak talán példák is, amelyek nem túlságosan hajtják a vizet azok malmára, akik nem látnak a Pénzintézeti Központban mást, mint ’a kormánynak egy egész társadalmi osztályt behálózó pressziós gépezetét, egy újabb kortes bürót, egy újabb politikai mumust.

Vannak más országos jelentőségű s pénzügyi kötökkel a legszélesebb nexust tartó közgazdasági alakulások, amelyeknél az államhatalom magának igen széleskörű befolyást biztosított, azért még sem váltak ezek az intézmények soha a kormányok politikai érvényesülésének ági- tációs eszközévé, hanem hivaiásuk magaslatán a legjobban megfeleltek gazdasági feladatuknak. Mindenesetre fel kell opportunisziikusan tételezni, hogy ez nem történhetnék máskép a Pénzintézeti Központnál sem, a mely alapjában szintén autonom alakulat volna, ha természetesen az államhatalom az autonómia keretén belül biztosítaná is a maga részére a kellő ponderentiát.

Azok az eszmék egyébként, amelyeket a kormány a Pénzintézeti Központ keretén belül kíván érvényesíteni, már régen foglalkoztatják a magyar pénzvilágot. A revízió kérdése, amely például autonomikus alapon Németországban már megvalósítást is nyert, régen kisért már a magyar szakkörökben s még mielőtt a kormány a Pénzintézeti Központ eszméjét felvetette, vitatták már, ankéteztek és értekeztek róla.

Arról, hogy alkalmas időben vetette-e fel a kormány egy ilyen általános, a nemzet egész gazdasági életét érintő probléma megoldását, ehet vitázni, de hogy éppen ez a

mai idő érlelte meg a kormányban azt az elhatározást, hogy a Pénzintézeti Központ eszméjét felvetette, hogy éppen ez a mai idő tette, hogy úgy mondjuk szükségessé ezt az intézményt, az csaknem vitán felül áll.

A kormányt vezérlő, indító okok két csoportra oszthatók: a múlt tanulságai és a jövő céljai irányították a kormányt és ehhez képest oszlik két csoportra a Pénzintézeti Központ feladatköre is.

A háborús bonyodalom okozta krizis kétségtelenül sírásójává vált pár gyöngébben megalapozott intézetnek. Ezek az intézetek a kormányhoz fordultak segítségért s a kormány érezte, hogy általános gazdasági szempontokból segítenie is kell ezeken az intézeteken. Ezek az események rátereiték a figyelmét azokra a közös tünetekre, azokra a gyöngékre, amelyek, ha nem tumagy számban is, de még mindig mutatkoznak főleg kisebb vidéki pénzintézeteknél.

Másrészt a háború befejezése uj problémák, uj rázkódtaíások eié fogja a pénzintézeteket állítani. Azt nem mondhatjuk, hogy a háborús krizis és a moratorium meggyöngitette volna a bankokat, de a háború befejezése után uj lüktető lendülettel meginduló gazdasági éíet bizonyára fokozottabb mértékben fogja a financiális erőket igénybe venni s közgazdaságunk zavartalan léte és egészséges fejlődése megköveteli a magyar pénzpiac szilárdságát. És éppen ennek a szilárdságnak megteremtése és fenntartása a célja és feladata a Pénzintézeti Központnak.

Vizsgáljuk először a revizió kérdését. Itt elsősorban ki kell jelentenünk, hogy csak maga az elv a fontos, hogy milyen formában nyer majd megoldás1, részletkérdés és nem is tartozik a Pénzintézeti Központ lényegéhez. És pedig fontos az általános és minden intézetre kötelezö- leg kiterjedő revizió.

Pedig éppen ettől fáznak a legjobban, ez ellen emelkedett a legtöbb szó, főként a vidéki intézetek részéről. Amit nem is lehet csodálni, mert éppen talán a revizió leghangosabb ellenzői tették a legszükségesebbé a revíziót.

Magyarországon hiába még ma is bizonyos bizalmatlanság észlelhető a hitelintézetekkel szemben. Bizalmatlan a hitelt kereső közönség, mert drága és nyugtalan pénzhez jut, bizalmatlan a tőketulajdonos, (részvényes és betétes) mert a nagy pénzdrágaság s a törvényes kamatlábak igen gyakran szépen túlszárnyaló kamatok mellett sincs meg tőkéjének a megfelelő jövedelmezősége.

S ez a kisebb vidéki bankok jórészénél valóban igy is van. Ennek oka pedig nem más, mint a nálunk tulproduktivitásba ment gründolási

kedv. Minden fiatal fiskális a táskájában hordja a marsallbotot s azt hiszi, hogy az ügyvédi diploma mellé egy bankocska is dukál fejős tehénkének. Magyarországon magában több bank van, mint Ausztriában és Németországban együttvéve, ami összehasonlítva a mi gazdasági erőnket az előbbi államokéival csak egészségtelen állapot lehet.

S valóban az is. A sok apró cseprő igen szerény alapokkal létesített pénzintézeteknél a jövedelem óriási percentjét emészti fel az adminisztráció, a drága hivatalnoki és igazgatósági kar s igy a részvényekre vajmi kevés jut. Az ilyen kis intézet nem él csak vegetál s hogy mégis prosperálni tudjon, kénytelen merészebb vállalkozásokba is belebocsátkozni, ami szilárdságának nagyban rovására válik. Az ilyen intézeteknek nincs ínyére és nem is lehet a revisió, De tőkeerős, szolid, s valóban létjogosultsággal biró igazi szükségletet kielégítő intézetek csak örülhetnek a revisiónak. Hiszen takargatni, rejtegetni valójuk nincsen a revisió maga pedig csak fokozhatja az általános bizalmat a pénzintézet iránt.

Rosszakaratú túlzás azt állítani, hogy részben a revisió folytán a pénzintézetek szolgai függésbe kerülnek a Pénzintézeti központtól. Szó sincs itt semmi féle függésről. A Pénzintézeti Központ legfeljebb tanácsadója, jóakaraíu irányítója lehet bármelyik intézetnek, amire egyébként számos vidéki intézet eddig is rá volt utalva s igaz, hogy szabadválasztással valamelyik fővárosi nagy bankerészérői igénybe is vette.

És itt jutottunk el a Pénzintézeti Központ másik feladatához a tulaj- donképeni bankszerü célhoz.

A jövő uj alakulásai közepette, amint már előbb is említettük, fokozottabb mértékben céltudatos, egységes, nagy koncepciójú tervek alaposan megszervezett politika alapján álló irányzatot keli venni a magyar hiteléletnek. Ezt a céltudatos megszervező irányitó, széles látókörű nagykoncepcióju irányt van hivatva megkeresni és megmutatni a Pénzintézeti Központ. Amellett tehát, hogy állandóan segitségáre lehet, sőt kell is lennie a válságba került intézeteken, amellett, hogy vezérelvekkel, irányítással szolgái, mint hatalmas tőkehalmozás biztos és nyugodt forrása lehet a magyar hitelpiacnak, s épen saját belső szilárdságánál fogva mint a legelső és legnagyobb pénzintézet, elsimitólag hathat az ingadozásokra, mérsékelheti a mostanában még könnyen ingadozó kamatláb merészebb lendületeit, egész üzleti életünkre főleg pedig hitelszervezetünkre simítólag, finomitólag hathat, úgy, hogy főleg a vidéki bankok igazán csak örülhetnek, ha egy ilyen erős, szolid alapokra épített mindig oltalmat adó intézmény áll a hátuk megett.

Talán azt is mondhatnák sokan,

hogy az Osztrák Magyar Bank is betöltheíné azt a hivatást, melyet most a Pénzintézeti Központ volna hivatott megoldani, s igy egy újabb intézmény feiáliitása feleslegesnek látszik. Erre nézve meg kell jegyezni azt, hogy jaz Osztrák Magyar Bank mint jegybank, épen e minőségéből folyó köíélezeftségei és speciális szervezete folytán épen a bankszerü feladatok betöltésére volna alkalmatlan, s különösen nagy nehézségekbe ütköznék ott a válságba jutott intézetek támogatása, ami szintén egyik jelentős célja a Pénzintézeti Központnak.

A finánc tudomány, a finánc politika elsősorban spekulativ jellegű, amelynek nem csak szabad, de kell is a jövőbe tekintenie. Épen ezért a Pénzintézeti Központ kérdésének elvi megvitatásánál nem szabad figyelmen kívül hagyni a jövő már most kínálkozó perspestiváit sem.

A világháború eredményeit ma még nem tudhatjuk, de a helyzet mai alakulása fegyvereink fényes győzelmei, a szövetségesés érdekelt hatalmak csoportosulása máris grandiózus kilátásokat nyitnak, Törökország szövetsége, Bulgáriának legújabb mellénk állása, diadalmas előnyomulásunk a Balkánon, már a napi sajtóban is felvetették a Berlin- Bagdadi közvetlen összeköttetés kiszámíthatatlan jelentőségű lehetőségét. Ebben az esetben Magyarország gazdasági ponderaníiája többszörösen meghatványozódnék, ami a pénzvilágba zsibongóbb pezsgést hozna, s a magyar gazdasági és hitelélettől többszörörös teherbírást követelne meg, Ilyen viszonyok közt nem becsülhető meg kellőkép egy oly hatalmas pénzügyi faktor jelentősége, mint amilyennek a Pénzintézeti Központ készül.

Az idő mindent meghoz. S gyakran a legnagyobb meglepetésekkel szolgál. Ki tudja nemcsak csirája-e a Pénzintézeti Központ egy nagyobb, még jelentősebb alakulásnak, talán a/. első ovatos lépés egy nemzeti ábránd teljesülése felé.

nagyecséri Kánitz Dezső az Agrár Takarékpénztár r.t. vezérigazgatója, Egerben.

— Gyiljtőszekrény a katonák karácsonyára. A múlt évben karácsony táján mindenki ott találkozott a Hunyadi téren a Velcsey féle gyógyszertár előtt egy fehér szekrényt. A névtelen adakozók jótéteményeit várta, hogy azután fényt, csillogást, örömet varázsoljon azok- j nak a hős katonáinknak betegágya köré, akiket családjuktól távol a mi kórházainkban talál a szent í ünnep. Holnap ismét megjelenik ott ez a szekrény s az egri polgári leányiskola, amely annak idején beszerezte, most ismét szeretettel kéri a város közönségét árassza el adományaival ezt az áldott ládikot épen olyan bőkezűen mint az elmúlt nehéz esztendőben.