Egri Ujság - napilap 1915/2

1915-11-17 / 318. szám

1915. november 17 E G R i U ! S A Ü 3 Kobek ezredes Hevesvármegye közönségéhez. Megköszönik a harctéren küzdő honvédek a megye- gyűlés üdvözlő iratát. Eger, november 16. Hevesvármegye törvényhatósági bizottsága legutóbbi közgyűlésében Majzik Viktor alispán indítványára elhatározta, hogy üdvözölni fogja azokat a harctéren küzdő csapatokat, amelyeknek legénysége Heves vár­megye területéről kapja kiegészítését és pedig a cs. és kir. 60-ik gyalog­ezredet, a miskolci 10 ik honvéd- gyalogezredet, a cs. és kir. 6-ik és a m kir. 5 ík honvéd huszárezre­dek tisztikarát és legénységét. Erre az üdvözlésre válaszol most a 10 ik honvéd-gyalogezred parancs­noka : Kobek Béla ezredes a vár­megye közönségéhez intézett alábbi tevéiében. Harctér, 1915. nov. 5. Hevesvármegye Tekintetes Törvényhatósági Bizottságának Eger. Derék ezredem minden tisztje és honvédje nevében hálás szív­vel, őszinte, meleg szeretettel kö­szönöm Hevesvármegye közönsé­gének hozzám intézett meleg, ki­tüntető szavait. Az ezredet ért legmagasabb ki tüntetésre méltán büszkék vagyunk. Fölemelt fővel tekintünk vissza a háború elmúlt 15 hónapjára, amely idő a alt igazi magyar lelkesedés­sel, hazaszeretettel, törhetetlen bátorsággal, a becsület és dicső­ség utján haladva, a szép kitün­tetést kiérdemeltük. A becsületes, dicső múlt után előttünk még nehéz küzdelmekkel telt jövő. Tudom és hiszem, hogy ezután is megálljuk helyünket, a fényes, dicső műit után uj győ­zelmekből, uj dicsőségből font ko­szorú fogja övezni szent zászlón- , kát. i A Magyarok Istene adni fog ehhez nekünk erőt, kitartást, hogy nagyszerű, hős őseinkhez min- j denkor méltók maradhassunk. KobekBéla, ezredes. Diana sósborszesz a legerősebb házi szer úgy belsőleg cukorra cseppenként, mint külsőleg bedörzsölésre. Hatása fájdalomcsillapító, ét­vágygerjesztő, frissítő, hűsítő. j MT Ára 60 fillér. "IM :: :: Mindenütt kapható. :: :: Véres harcok az Isonzónál. Egy egri őrmester az olaszok elleni háborúról. Eger, november 16. Egy őrmester érkezett most haza az olasz harctérről az Isonzó-frontról. Az intelligens, vitéz katona az olasz háború legelső percétől kezdve ott harcolt az Isonzó pariján. Végigve- rekedte Cadorna három offenziváját és most sebesükén hagyta ott a harc teret. Az olaszok vehemens harmadik offenzivájáról érdekes részleteket beszélt el az őrmester lapunk mun­katársa előtt. — Mi a görzi hídfőtől délnyugatra állunk, körülbelül három és félhónap óta. Én magam nem láthattam be az egész frontot, annyit azonban mondhatok, hogy hevesebb támadást sehol sem intéztek az olaszok a front ellen, mint amilyen vehemen­ciával mi ellenünk jöttek. És mégis, a mi zászlóaljunk részt vett a Plava melletti ütközetben is, amely az olasz háborúnak egyik legvéresebb ütkö­zete volt és ott tanulta mejg azt a kitartást, amelyet most hiába pró­bál megtörni az olaszok támadása. — Ha igy a betegágyról, a békés környezetből visszagondolok azokra a harcokra, amikben az Isonzó-part- ján részt vettem, mondhatom, meg­borzadok. Itt naponta háromszor hő­mérőzik az embert, vájjon nincs-e láza, diétát rendelnek, hogy a gyom­rát meg ne rontsa és amikor itt úgy vigyáznak az ember életére, bizony megborzadva gondolok azokra a nagyon sok pillanatokra, amikor olyan mélyen benne voltam a halál torkában. De ezt csak itt érzem a kórházban. Ott nem olyan pozíció harc folyik, mint az orosz harctéren, — mert ott is voltam — hanem az Isonzómenti pozícióharc a szurony harcok sorozatából áll. Visszaemlékszem az oroszok el­leni szuronyharcokra. Megjött a pa­rancs és mi ordítva, szuronynyal rohantunk az orosz állások ellen. Az oroszok lövöldöztek egy darabig, azután vagy megszaladtak, vagy pedig feltartották a kezüket és meg­adták magukat. Istenem, mityen más itt a szuronyroham. Mi nem várjuk be a fedezékben az olaszokat, de nem is futunk meg soha. Elibük rohanunk és a fedezékünk előtt tiz- tizenöt lépéssel kezdődik a borzal­mas közelharc. Az ilyen közelharc­ban tündöklik igazán a magyar baka katonai erénye és hogy meny­nyivel ügyesebb, fürgébb és főleg hidegvérübbek az olasznál, azt legin­kább a közelharcok, az ember­ember elleni tasák bizonyítják. — Megfigyeltük, hogy a kézitusák után aránytalanul több olasz fekszik a földön, mint magyar. Elfogott olasz katonák beszélik, hogy az olaszok között el van terjedve az a közvé­lemény hogy a magyar bakák mes­terei a közelharcoknak. • — Az olaszok egyszer egy fon­tos frontot akartak elfoglalni, amit debreceni honvédek védtek. Öt ezredből válogatták ki erre a táma­dásra a katonákat. Mind erős, ha­talmas legények rohanták meg a honvédeket, de a debreceni fiuk egy borzalmas kézitusában puska­tussal semmisítették meg a kiváló gatott olasz csapatot. Egy elfogott olasz tiszt mondta: — Hiábavaló az olasz katonák bátorsága, mi nem fogunk tudni a szuronyharcokban eredményt elérni, mert a magyar katonáknak sokkal erősebb a fizikumuk. Az olasz tisztnek igaza volt, csak is az erősebb fizikum, a nagyobb elientállóképesség dönti el a szu­ronyrohamokat. Tisztelettel kel! beszélnünk az olasz katonák bátor­ságáról. Vakon, lelkesen rohannak bele a biztos halálba, de minden hősiességük megtörik a mi bakáink acélos izmain, meg jólirányitott gépfegyvereink tüzében. Szinte fáj az embernek látni, amint sorra hullanak a rohamozó olasz rajvo­nalak és mégis kézzel kopogtatjuk puskánkat az olasz koponyákon, ha eljön a közelharc ideje. Mikor egy-egy olasz támadást kézitusában visszavertünk, axkor vidám percek következnek. A bakák törülik a puska agyát, meg a szu ronyt és megelégedetten mondják: — Az apjok istenit, ezek se jönnek máma verekedni! itlítctr Eger, november 16. — Halottak napja a harctéren A 10-ik honvéd gyalogezred egyik hadapródjelöltje írja édesatyjához az alábbi meghatóan érdekes sorokat: Északi harctér, nov. 4. Abban a községben, ahol most pihenünk, a 10-es honvédek egy szép, nagy keresztet állítottak fel és ezt a versikét írták rá a koszoruzási ünnepen, halottak napján: Távol harctereken, amerre csak jár­junk, Sok tizes honvéd sir maradt el utá­lnunk, Vad bozót benőtte, téli hó beeste, Egyiken se gyűl ki gyertyaláng ma [este. De a mi szivünk mind értük égő [máglya Kigyuladt benne az emlékezés lángja. Hirdeti a kereszt nagy messze idők- j [nek. j Halottak estéjén megsiratjuk őket. ' (S. M.) | — Tarnay Alajos hangversenye Hirt adott már az Egri Újság arról j a hangversenyről, amelyet Tarnay Alajos az országos zeneakadémia tanára a legkiválóbb magyar dalköl ■ tők egyike a rokkant katonák javára Egerben rendez. A hangversenyt e hó 20 án szombaton este tartják meg a városi színházban. Értesülé­sünk szerint közreműködik a hang­versenyen dr. Gergely Dezső, Gás- párdy Katinka zeneiskolájának he­gedűtanára, aki" Wieniavszky hires D-dur Concert polonaise-ét és Hubay Jenő Hullámzó Balaton cimü csárda­jelenetét adja elő. Tarnay programm- ját majd csak az estély alkalmával kiosztandó műsor ismerteti, mert eddig a művész a rendezőséggel nem közölte. Az estély iránt, amely­nek már nemes intenciója is kitűnő ajánló levél, általános a városban az érdeklődés. — Eljegyzés. Szabó Ilonkát, Szabó József fakereskedő leányát eljegyezte Tóth István tart. kadett. — Adomány a magyar tenger­alattjáróra. Az egri áll. főreáliskola V. osztálya névnap megváltás címén 10 koronát küldött szerkesztősé­günkbe a most épülő magyar ten- tengeralattjáró javára. — Két és fél millió feldúlt tűz­helyeink javára. Az az országos gyűjtés, mely Kfcuen Héderváry Ká­roly gróf felhívására szent István napján országszerte megindult, a mai napig immár több mint két és fél millió koronát eredményezett. A Feldúlt Tűzhelyeket Ujrafeiépitő Or­szágos Bizottsághoz az utóbbi idő­ben a következő pénzintézetek ado­mányai érkeztek be. Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete 6000, Nagyszebeni Földhitelintézet 1000, Bajai Kereskedelmi és Iparbank 600 Egyesült Kisegítő és Takarékpénztár Torda 600, Tasnádi takarékpénztár egyesület 300, Bácsüszamelléki ta­karékpénztár egyesület 100, Mező- telegdi takarékpénztár 50, Első hi­degkúti takarékpénztár 50, Korponai Népbank részvénytársaság 50 kor. Az áldozatkészség kiapadhatatlan forrásából állandóan folynak az adományok, melyek honfitársainkat kárpótolni fogják azokéét az anyagi veszteségekért, melyeket a háború legszomorubb napjaiban elszen­vedtek. — Tisztelegni kell a rokkant hősök előtt. A rokkant hősök között természetesen sok a közka­tona, akiknek tehát a katonai sza­bályok értelmében tisztelgés nem jár. A valóságban azonban e kato­náknak hősiessége és önfeláldozása a legnagyobb tiszteletre érdemes. A temesvári katonai parancsnokságot ez a méltánylás vezette, amidőn elrendelte, hogy a béna harcosok­nak, akik a harctéren szerzett sebe­sülésük következtében valamely tagjukat elvesztették, a legénységnek minden alkalommal tisztelegniök kell. Milyan szép is lesz az, amidőn az ép bajtársaknak a tiszt a menet élén a béna hadfi előtt tisztelgést vezényel és a sebesült hősök érezni fogják vérük ontásával kivívott meg- becsültetésüket. Nagyon helyes ;és méltó dolog lenne, ha a temesvári katonai parancsnokságnak ezt a nemes rendeletét országszerte kö vetnék. Áruházunkat mértékszerinti úri szabósággal bővitettük ki. Elsőrangú munkaerők, legjobb szövetek. Tiszti és önkéntesi fel- ....—------- szerelések készen és mérték szerint.--------------------

Next

/
Oldalképek
Tartalom