Egri Ujság - napilap 1915/2

1915-07-02 / 180. szám

nálló csendőrőrsök, bármily kis ítszámuak voltak is s számra nézve ármily jelentéktelennek látszik is z általuk kiküzdött eredmény, mégis íegérdemlik a lakosság háláját. Ezen elaprózott harcokban vég- ezvitt vitéz cselekmények jelleg- etes példáit szolgáltatják Dietrich erencnek, az 5 ik tartományi csend- rparancsnokság főhadnagyának ha- itettei. Szeptember 14-én küldik i Munkácsról, hogy Dolinában, a aliciai Kárpátokban, hírszerző szer­ezetünk egy mellékhelyét létesítse hogy a mindenünnen szétszóró- ott csendőrökkel és népfelkelőkkel Kárpátokban előnyomuló oroszok llen kisebb küzdelmekbe bocsát- ozzék. Dietrich főhadnagy már útközben 5 szétszóródott népfelkelőt és csen- őrt gyűjtött maga köré s ezzel a ímmiből teremtett maroknyi csa- attal a 30 cserkészkozáktól meg- ;állí Brzaza falut veszi be ostrom- lal. Egyenlőre itt üti fel főhadi- :állását. Vezérkari főnök, csapat- arancsnok, élelmezési tiszt, iábori ék és egészségügyi főnök önmaga ietrich főhadnagy egy személyben, ;y intézi most már a támadást, izalmi embereitől megtudja, hogy közeit Kropiwnik faluban egy ko- ikjárőr éjszakázik. Seregéből 8 •nyi önkéntes „hadtesttel alakit, jel 10 órakor útra kel, rajta üt a i tagú orosz őrjáraton és ezt a aga teljességében foglyul ejti. Két nberéíől el kell válnia, hogy ezek 14 foglyot elszállíthassák, a többi ;endőrrel folytatja támadó íadjáratát.“ Mizun Stary mellett a s sereg egy elhagyott malomban tanyát s éjfélkor innen lepi meg madásával az arra vonuló, kétszer y nagyszámú kozákcsapatot, a elyböl 9 embert Ieteriteni,’ a többit :dig megsebezni pillanat müve >lt. Ezen diadal után a vitéz járőr vább h; ,ad, ám nem sokára tul- ő keríti őket körül s csak vezető- k ügyessége menti ki a mieinket szteség nélkül egy megáradt pa- kon át előbbi állásukba, a melyet etrich főhadnagy utasításai sze­lt a védelemre időközben jól elő- szitenek. Német falvakból származó 150 Idmüves segédkezett a fedezék készítésében, azon kívül vadász­ijukkal, kaszájukkal és cséplő- irongjaikkal felfegyverkezve jó se- dasapatot is szolgáltattak. A ko- kok, valahányszor csak támadtak, rés fővel menekültek vissza, na- kon át tartotta Dietrich főhadnagy t a helyet, a mig csak az orosz pfegyvert nem hozott. A pótlás és :lem nélkül maradt népfelkelő- apat ekkor feladata bevégeztével trább húzódott a hegyek közé. etrich főhadnagyot, aki vérhasban ló megbetegedése dacára hős jndőreivel még sok esetben vette részét a hadviselésből, a „signum idis“-sal tüntették ki. 4 KS 2 * ­julius i Megszűnik a garáz­dálkodás a szőlőhe­gyekben A katonai parancsnokság intézkedése. Eger, julius 1. Az utóbbi időben számos panasz merült fel a miatt, hogy a szőlő­hegyeken a |kinn járkáló katonák nagy károkat okoznak. Pusztítják a gyümölcsöt s közben összetapossák az ültetvényeket úgy, hogy általános volt a zúgolódás a szőilősgazdák között. Most Dobrányi Lajos kir. járás biró konkrét panasza folytán a honvéd állomásparancsnokság erélyes ; intézkedéseket tett a garázdálkodás * megszüntetésére s erről Eger város ■ tanácsát is értesítette. 1 A honvéd állomás parancsnokság j most portyázó őrszemet állít fel a ! Szarvas-laktanyánál a szőlőhegyre ; vezető utón s az összes alárendelt katonaságnak a legszigorúbban meg­tiltotta a szőlőhegyeken való járkálást. ; A város tanácsa tudomásul vette ! a katonai parancsnokság intézkedé- ä sét s egyben a parancsnokság kife- i jezett kívánságára az Egri Újság : utján értesíti a város gazda közön- , ségét, hogy abban az esetben, ha | a szőlőhegyeken katonát látnak — távbeszélő vagy küldönc utján — azonnal' jelentsék azt' be a katonai i állomás-parancsnokság főőrségi pa- j ; rancsnokának (Vár telefon szám 3.,) \ hogy példás büntetéssel szerezhesse­nek érvényt a tilalommal. 4 Bayer Henrik városi tanácsos pedig a hegybiztosoknak és hegyőröknek adott hasonló utasítást. Tárgyalások a mé­szárosokkal. Nem állapítják meg a hús­árakat. Az ürühus kimérés uj rendje. Eger, julius 1. A jóléti bizottság intéző bizottsága ma délután Lukács Gyula elnöklete alatt ismét ülést tartott, amelyen a húspiac ügyét kellett rendezni. Megírtuk az Egri Újság egyik utóbbi számában, hogy a jóléti bi­zottság úgy határozott, hogy a hús­árak megállapítását hosszabb szünet után ismét fölveszi s legutóbbi ülé­sén meg is állapította a húsárakat, j A bizottság mai ülésén aztán : Strausz Sándor vezetése alatt meg- ; jelentek a mészárosok és kijelentet- | ték, hogy a bizottság által megálla­pított árakon nem mérhetnek s azzal 1 fenyegetőztek, hogy sztrájkba lépnek és a kimérést megszüntetik. A bizottság aztán hosszas vita után úgy határozott, hogy a hús­árak megállapításától ismét eltekint, | mert nem akarja hús nélkül hagyni a piacot. Uj rendet létesítettek azután az ürühus kimérésére is. Ezután négy mészáros fogja az ürühust kimérni u. m.: Gál Lajos, aki a kiméréssel eddig is foglalko­zott, Horváth Kálmán, Strausz Sán­dor és Preszler Ferenc. A hús ára az eddig megállapított ár marad és egy ürüfej árát 70 fillérben állapí­totta meg a bizottság. Az Egri Újság tudósításai oontosak és érdekesek. A kis kadét és az orosz kém.- A csukaszürkés kozáktiszt. — Eger, julius 1. Lemberg alól a következő érdekes leírásban számolnak be egy vitéz kis kadét érdekes kalandjáról: — Alkonyodott. A kapitány izga­tottan, sietve jött az ezredparancs- nokság fedezéke felől. Egyenesen a századhoz tartott, körülnézett az éj­jeli nyugalomra tért legénység fölött, majd rövid gondolkozás után ma­gához intett engem és igy szólt: — Hadapród ur, végy magadhoz egy öt emberből álló patrouillet s í menj le azonnal a faluba. A dandár ; telefonon azt közölte, hogy a falu- ; ban egy a mi egyenruhánkba öltő- j zött tiszt igen gyanúsan viselkedik, j mindenkit kikérdez, valószínűleg kém j az illető. | — Magamhoz vettem tehát az öt embert és megindultam a falu felé. Útközben gondolkoztam a parancson és minél közelebb jutottam a faluhoz, annál inkább meggyőződtem, .hogy ennek a parancsnak telesitése nem lesz valami könnyű feladat. í — Eljutottam az első tábori őrshöz. A parancsnoknak elmondtam min- I dent, hogy mit kell tennie, ha gyanús I egyén közeledik feléjük. A második > és harmadik tábori őrsöt szintén ; kioktattam, mig végre a hegyediknél azt hallottam, hogy körülbelül egy órával ezelőtt járt erre egy kapitány, aki az őrparancsnoktól azt kérdezte, hogy hol van felállítva a következő őrség. A parancsnok — egy derék intelligens altiszt — igen helyesen megtagadta a felvilágosítást. Itt meg­tudtam azt is, hogy a gyanús alak innen a falu felé sietett. Nem volt tehát más hátra, mint a falut felku­tatni, hátha sikerül majd nyomára akadni. — Házról-házra mentem s elővi­gyázatosan kikérdeztem a kázakba behúzódott tüzér és ' legénységet, hogy rajtuk kivül ki tartózkodik még a házban. A holtra fáradt le­génység természetesen már régen aludt, amikor én felzavartam őket és nagynehezen sikerült ezektől meg­tudni. A biztonság kedvéért két em­bert azzal bíztam meg, hogy ők ne a falu utcáján, hanem velem párhu­zamosan a házak alján haladjanak. Már alig volt néhány ház, ame­lyet nem vizsgáltunk át s már-már kezdtem lemondani arról, hogy fá­radtságomnak valami eredménye lesz s szégyenszemre üres kézzel kell visszatérnem az ezredhez. De végre egyik egyedülálló ház istálló­jának a padlásán ráakadt egy gya­nús alakra egyik emberem. Nem volt rajta a legfontosabb ismertető­jel, a kapitányi blúz, de finom lo­vaglónadrág, feltűnően jó turista­cipők és egy nagyon kopott köz- legényi blúz. Igazolásra szólítottam fel, mire 5 nagyhangon azt jelen­tette ki, hogy ő vezérkarhoz beosz­tott kapitány, csak most éjjelre vette magára ezt a blúzt, nehogy meg­rongálja. Felvette a mellette fekvő kapitányi blúzt és megnevezte ma­gát. Ernst Zoltán, a VI. hadosztály­hoz beosztott tiszt. Mindezt oly fölényesen mondta, hogy már-már azt hittem, hogy nem a keresett kémmel van dolgom, amikor egyik emberem — civil életben valami katonai felszerelési üzlet alkalmazottja — azt súgja nekem. — Hadapród ur, ez nem vezér­kari tiszt, mert a vállán nincs arany vállzsinór. — Udvarias hangon szóltam ek­kor hozzá. — Parancsom van kapitány urat a dandárhoz vezetni. Kérem szíves­kedjék követni. A kapitány indignálódva dobban­tott s a végső eszközhöz nyúlt. Fel­jebbvalói tekintélyét vette latba: " — Kadett! Abtreten 1 Végeztünk. Én önkénytelenül haptákba vág­tam magam, de most már elszánt hangon ismételtem. — Ne kívánja kapitány ur, hogy a rendelkezésemre álló eszközökkel önnek kellemetlenséget okozzak. A kapitány összeszedte holmiját és lejött velünk a padlóról. Az ud­varon mégegyszer megkísérelt kifo­gásokkal előállni. — Hasztalan volt. Egy óra múlva a dandárnál vol­tunk. A kapitány kihallgatásánál csak addig voltam jelen, amig az ő és közöttem lefoly jelenet tárgyalása tartott. Nem sokkal utóbb azonban két szuronyos baka kisérte a kapitány urat a legközelebbi haditörvényszék elé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom