Egri Ujság - napilap 1915/2

1915-11-06 / 307. szám

F Q K ! r I S A G 19*5. november 6 Káposzta és hal — ami nincs. A jóléti bizottság ülése. (Saját tudósitónktól.) Eger, november 5. A jóléti bizottságot tegnap dél­után 3 órára ülésbe hívták össze, amelynek két fontosabb tárgya volt. Káposzta- és hal-üzlettel kínálták meg a várost s arról kellett dönteni a bizottságnak, hogy a város a la­kosság érdekében az ajánlatokat elfogadja. A hal ma aránylag olcsó hús s nagyban lendítene a piac h^sze- génységén s igy«lső pillanatra igen tetszetősnek és kívánatosnak tet­szenék, hogy a város gondoskodjék arról, hogy a piac állandóan el legyen látva friss és jó hallal, amely egészséges, ízletes táplálék A jóléti bizottság mégis úgy ha­tározott, hogy a város egyelőre ne bocsátkozzék bele ebbe a vállal­kozásba és pedig azért ne, mert ezzel nem old meg problémát. A mi halszükségletünket a piac most is ki tudja elégiteni s nem is drá­gán, mert a halászok nem lépték túl a nem is nagyon magasan meg­állapított maximális árakat. Itt van a télire való káposzta beszerzés ideje. Egerben a káposzta igen drága s igy igazán rá volna szorulva a közönség, hogy a város gondoskodjék olcsóbb káposztáról. Kistelekről tettek most a városnak ajánlatot nagy mennyiségű káposzta szállítására. A jóléti bizottság azonban ebben az esetben is úgy határozott, hogy ne fogadja el a város az ajánlatot és ne vásároljon káposztát, mert az ajánlat oly magas áron történt, hogy Egerben ma olcsóbban lehet meg­vásárolni a káposztát, mint a kis­teleki ajánlat volt s tekintve azt, hogy Kistelekről, amely külső had­műveleti terület, a szállítás oly nagy nehézségekbe ütközik, hogy a ma­gas árak mellett is ki volna téve a város annak, hogy káposzta nél­kül marad, mert esetleg nem tudja a káposztát szállítani. A jóléti bizottságnak kár volt ezekért a negatívumokért az idejét fecsérelni. A halra vonatkozó érve­lése egyenesen hibás, mert oly ke­vés ‘hal jön a piacra s ez is egy héten egyszer, hogy ez igy huspót- lásra egyáltalán nem szolgálhat. — Nem szabad megfeledkezni arról, hogy most nem arról van szó, hogy a hal delikateszül szolgáljon, hanem hogy olcsó húspótlók legyen. Ennyi hal pedig ide nem jön a piacra. j. A káposztáról pedig csak a tájé- I kozatlanság állíthatja, hogy terem | elég Egerben, mert hiszen normális időben is idegenből importáltuk a káposztát. 1 Általán azt tapasztaljuk, hogy a j tanács a jóléti bizottságot arrahasz- i nálja fel, hogy vele fedezze a köz- | élelmezés körüli fogyatékosságait s ; ha valahol valami intézkedésnek : szükségét érzi, hogy ezt alkalma le- ; gyen mellőzni, összehívja a jóléti ' bizottságot. Ezzel aztán áthárítja a felelősséget, de ebből aztán nem fog í főzni egy deci káposztalevest se a , nélkülöző lakosság.- - r -ur-rru-L-.-j-r-i----nm ~_nnrr i----.---------L- ~ & román gabona nagy kivitele. • --­B ukarest, nov. 5. A Dreptatea megerősíti, hogy a Dunán már megin­dult a gabonának uszályo­kon való fölhajózása és meg­jegyzi, hogy a most követ­kező nyolc nap alatt Románia több gabonát fog exportálni, mint a legutóbbi nyolc hó­nap alatt, mert a vasúti for­galomra Románia kevéssé van berendezve, mig uszály fölös számban áll rendelke­zésre. Tarnay Alajos Egerben. Miivészestély a hadi rokkantak javára. Eger, november 5. Egy melegszívű poéta, a magyar müdal leghivatásosabb művelője, a boszorkányos kezű művész elvető­dött egyszer azokra a szomorú tá­jakra, ahol ott hagyta nyomait az orosz dúlás. Az a kép, amit ott Iá tott, kitörülhetetlen nyomokat hagyott a lelkében. A szivéig szaladt a fáj­dalom, végtelen szánalmat keltett fel benne az a sok nyomorúság, amelyet bizony elkerülhetet'enül fel­idéz ez a szükséges rossz, a háború, i S azóta csak egy vágy élt a lelké- ! ben csak egy cél vezérelte: segíteni i a szerencsétleneken az áldozatokon, j a háborúnak, a népeket tipró nagy j viharnak elesettjein. A nyomorúság tanyáit járja már hónapok óta Tarnay Alajos, aki megtalálta a módját, hogy minden­nél grandiózusab'o ajándékot adjon azoknak, akik értünk áldozták ma­gukat, legdrágább földi kincsüket, testi épségüket. Tudta, hogy bűbájos hatalma van az ujjai rezdülésének, tudta, hogy ahol az ő csipke finom veretű, halk melankóliáju dalai felcsendülnek, ahol mágikus erővel tulvilági zsen- gést, káprázatos álmokat, buja és szines virágerdőt, egy csodálatos tündérvilágot bűvöl ki a zongora A németek térfoglalása Semesniltői északkeletre. 3 tisztet, 90 franciát foglyul ejtettek, 8 gépfegy­vert és 12 aknavetőt zsákmányoltak. French angol tábornagy koholmánya. (Közli a miniszterelnökség sa]tóosztálya.) Berlin, november 5. A nagy főhadiszállás jelenti: Nyugati hadszíntér i Leinesniltől északkeletre egy kis árkot, amelyet a franciák még megszállva tartottak (lásd az október 26-iki jelentést), ma éjszaka megtisztítottunk az ellenségtől. A franciáknak egy támadását, amelyet a csapataink által a Massigestől északra elfoglalt árok ellen intéztek, véresen visszavertük. Az árok keleti végén még kézigrá­nátharc folyik. Az elfogottak száma 3 tiszt és 90 főnyi legénységre emelkedett, 8 géppuskát és 12 kis aknave­tőt zsákmányoltunk. Az angol főparancsnok.' French tábornagy egy hiva­talos táviratban a következőt állította: „Loos melletti harcokban résztvevő hét német zászlóalj veszteségi laj­stromából kitűnik, hogy veszteségük állományuknak kö­rülbelül 80 százalékra rúgott.“ Ez az adat teljesen ko­holt. A legfőbb hadvezetőség. titokzatos szekrényéből: ott szívesen adja oda koronáit a gazdag, fillér­jeit a szegény. Tudta, hogy száza­kat, ezreket gyűjthet össze játékával és elhatározta, hogy amit a háború rettenetes évében hangversenyein ke­res, azt mind odaadja azoknak, akik legsuiyosabban érzik a nehéz idők verését. S azóta Tarnay Alajos sorra láto­gatja az ország minden nagyobb városát. Hangversenyeket rendez fényes sikerrel, de amit a művésze­tével keres abból egy fillért sem tart meg magának, az mind az utolsó csöppig a rokkant hősökké, a meg­bénult, nyomorékká szegényült vité­zeké, akiknek lelkesebb, nagyobb jótevője nincs most az országban Tarnay Alajosnál. Holnap este Kassán tartja hang­versenyét a művész. Egészen kü­lönös minden sablontól elütök ezek a hangversenyek. Nincs, csak két szereplőjük: Tarnay és a zongorája. A saját szerzeményű dalait játsza Tarnay, Kis József, Makai Emil, Farkas Imre, Endrődv Sándor meg­zenésített költeményeit, ezeket a re­mekbevert, odaadó gonddal ötvözött, gyakran lehellet finomságura cizel­lált zenei bijoukat, amelyek feled­hetetlenül a szivünkbe ragadnak. Olyan igénytelenek, olyan egysze­rűek, színié félve simogatják meg a dobhártyáinkat, de egyszerre érezzük, hogy boszorkányosán megbabonáz­tak, úgy megbéklyóztak, hogy nem tudunk tőlük szabadulni. Mint mi­kor egy kedves, fehérruhás kis lány jön elénk csöndes, vasárnapos bá­jával, akiből hirtelen titokzatos su­gárzással felénk süt a jövendő grande dame fűszeres ígérete. Kivált a Tárnái legújabb dalaival vagyunk úgy, amelyen már megőr­ződik a legmodernebb francia és orosz zenei hatások fűszere. Debus- sytól, Donkastól és Moussorghsky- tól tanult Tarnay, de az ő felfede­zéseiket, speciális magyar zsenijével a magyar motívumok gazdagítására finom, eredeti és ujhatásu fordula­tokkal való színesebbé tételére hasz­nálta fel. Tarnay zenéje modern ( szép és izig vérig magyar. Ez adja I meg a nagy értékét. Az egri közönségnek különben I nem kell Tarnayt fölfedezni. Régi, | nagyon kedves ismerősünk. Nem- í sokára Egerbe is ellátogat. Remél­jük, hogy két kézzel fogjuk hozzá­vinni ajándékunkat, hogy sokat, nagyon sokat vihessen Egerből az ö kedves rokkantjainak. i Áruházunkat mértékszerinti úri szabósággal bővitettük ki. Elsőrangú munkaerők, legjobb szövetek. Tiszti és önkéntesi fel- -------------------- szerelések készen és mérték szerint,--------------------

Next

/
Oldalképek
Tartalom