Egri Ujság - napilap 1915/2
1915-10-28 / 298. szám
EGRI r ! s A G A csendes Krakó. 1915. őszutó. A Kaviarna Esplanada tearaszán ültem s a fákat néztem, a plantá- ciók vén vadgesztenyefáit. Melan- chólia ült a fákon, az allé avar- szőnyegén, a háztetőkön, az emberek ruháján: ama bizonyos szelíd őszi bánat, mely nem uj már bizony, de nekem mégis szép volt s uj is, Krakóban, ez aranyos októberi délután. Hölgyek sétáltak a gesztenyefák alatt, a vállukon könnyű szőrmegallér, a kezükben vékony napernyő, az iskolából diáklányok jöttek és uniformisos fiatal diákok a Rynek felől pedig egy karmelitabarát ... oly szép, tiszta s kedves ez a város, itt minden maga a béke. Csakugyan háború van? Szinte lehetetlen hinni, holott körüskörül félelmetes erődök vannak s Kraköt egyszer már el is hagyták az emberek. Délelőtt a Vavelben voltam s a torony ablakából bámultam a várost, száz tornyát, a régi-régi kolostorokat s a friss, modern palotákat; á plantációk mint egy hatalmas, eleven gyűrű fogják át a szivét, a Visztula vize is szeszélyesen kanyarog a völgyben, nyugat felé a dombokon át messzi hegyekre látni. Felejthetetlen a Jagellók királyi kastélya, a széles árkádos folyosók, a karcsú oszlopokon nyugvó fatető, az óriási reneszánsz ablakok és erkélyek, Francesco déllé Lore és Bartholomeus Berecci munkája, a gótikus terem, hol egykor a lengyel királyok kincseit őrizték, a pilléres alchimista konyha és a kis szoba, hol Jadviga lakott, Hedvig, a magyar kiráiyleány. A freskókra nem is olyan régen sárga festéket mázoltak, a kandalók márványcirádáit malterral tömték be, katonákat szállásoltak a királyi kastélyba, talán éppen a szenátorok tanácstermében ütötték fel a kantint. Most aztán keresik újra az egykori Vavelt s fájdalmas nézni a viaskodást egy- egy metszetéért... De a dóm megmaradt épnek és gyönyörűnek, a Szetháromság kápolnájának színes ablakfestményein misztikusra törik 1 meg a napsugár s a mesés gazdag- gág láttán zavarba jön a szem, nem tudja, mit nézzen: Szent Stanis- , laus arany-ezüst koporsóját, melyet térdepelő angyalok tartanak, a meny- nyezetről lecsüngő gobelineket, Jákob pátriárka történetével, Nagy Kázmér sírját, a főoltárt, a fekete feszületet, vagy körüskörül a reneszánsz, gótikus kápolnákat? Lent a kincseskamrában gyémántok, káprázatos drágakövek, egész miseruhák apró gyöngyökből szőve, Szobieszki kardja, elefántcsont kelyhek és I aranykoronák, a monstranciánk vér- ’ vörös köveinek tüzét a hajszálfinom [ porlepel még izzóbbá, mélyebbé teszi... Aztán a kripta, az alacsony boltivek alatt a nehézveretü hatal- ; mas koporsók, királyok, költők sírjai, az egész lengyel pantheon . .. Még a délelőtti képek rajzottak az agyamban, a délelőtti színek a szememben, — jó volt e csöndes sziesta feketekávé és szivarfüst mellett. A kávéház terraszán ültem és a fákat néztem, a plantációkat, a sétáló embereket. Jobbkéz felé a kapucinusok, balkéz felé a karmeliták kolostorához visz az ut, szemközt pedig a fák mögött, a Szent Mária-templom vörös tornya látszik... De már elmúlt négy óra, nemsokára esteledni fog, elindultam hát én is az allén, a bástya felé. Az ulicza Szlavkovszka akár egy világvárosi utca, korzó, magánkocsik, fiákerok. A tudományos akadémia palotája a Márkus templomra néz, éppen szemben állanak egymással. A templom falában feszület, örökmécs ég előtte és gyertyák. A gyertyákra öreg koldusasszonyok vigyáznak az olvasót forgatják, imádkoznak. A fiákerkocsis, hogy elhajt a feszület előtt, megemeli a kalapját, az urihölgyek keresztet vetnek a kocsiban s a lányok is letérdelnek egy pillanatra az utcán . . . Már a bástyához értem, látni lehetett a Flórián- kapu tornyának négyszögletes, csipkés tetejét is, a Matejko-tér felől ekkor gyászinduló ütemei hangzottak. László király kolosszus lovasszobra mögül nagy tömeg közelgett lassú menetben . .. temetés. Elől egy tüzér magasratartva vitte a feszületet. Hat barnaruhás fran- ciskánus barát ballagott a feszület uián. Az egyiknek fehér volt a haja és hosszú, hófehér a szakálla, mint. a bibliai aggoknak a templomi képeken. Egy másiknak bozontos, fekete szakáll fedte az arcát, fiatal volt még, bennülő szemekkel. Aztán a zenekar, dísz-szakasz, fényesszőrü lovakon tisztek, egy őrnagy kivont karddal. A halottaskocsi után a gyászolók, egy-egy tiszt vezette az asszonyokat. Rengeteg közönség. Hátul négy ágyút vontattak, hat-hat ló húzta mindegyiket. A tömeggel mentem, a széies, hosszú Rakovicka-uton haladtunk a temető felé. Egy diáktól megkérdeztem, nem tudja-e, kinek adjuk most meg a végtisztességet. Őrnagy volt a halott, ágyusezredben szolgált, a Dnyeszter mellett esett el valahol és a család most hazahozatta, hogy az ősi sírboltban nyugodjék. Aztán tovább beszélgettünk a diákkal, csendesen. Most ismerkedtünk meg. A nagyapja járt Magyarországon, Bem tábornoknak volt a segédtisztje. Le is van vele festve egy képen, — mondta — erre .nagyon büszke. Az útra az egyik oldalon nagy kórházak néznek. A sebesült katonák kiálltak az udvarra. Másutt orosz foglyok állottak csapatostul. Egyszerre mindegyik mereven szalutált. A fe| születnek szólott a tisztelgés. Vallásosak az orosz katonák. — W mogile ciemny ... a sötét sírban . . . A gyászkürtök hosszan elnyújtva zokogták a lengyel halotti éneket. S lassan, ütemre lépve haladt a menet. Már feltűnt a temetői fák sárga koronája. A temető kapuja előtt aztán föl - fejlődött a kiséret. Egyik oldalon a zenekar, másik oldalon a szakasz, s egyenes sorban, lovaikon, a íisztek. Az ágyuk elvonultak, háromszoros diszlövés. Aztán — végezetül — a zenekar a Gotterhaltéba kezdett. Ugy-e, ezt jól muzsikálják? — kérdezte a lengyel diák, s rámnézett. A katonák hazamentek, csak a polgáriak nézték végig a szertartást, mely most már rövid volt, alig pár percig tartott csupán. Csodálatosan szép volt ez,a hatalmas temető, igy estefelé, a leszálló alkonyaiban. Márvány obeliszkek, változatos, pompás mauzóleumok. Egy-egy sírbolt egész történelem. Középen kis kápolna van, aranybetük ragyognak a homlokzatán. Beati qui in domino moriuntur. Bent néhány öregasszony s fiatal leányok is, a szemük ki volt sírva. A padokon kis imakönyvek. Az egyiket kinyitottam. Szines szent kép volt benne, francia felírással: Dieu aime ses enfants. Indultunk vissza a város felé. Előttem két magyar bandukolt, magyaráztak egymásnak valamit. Megörültem nekik, Vincze Józsefnek, ki csak húsz esztendős még, akár egy gyerek és Kéri Jánosnak, kinek krisz- tusszakálla van s otthon fiai. Az egyik Biharból, a másik Zalából indult a háborúba, másfél esztendeje lesz, hogy eljöttek hazulról. Betegek. Csak az a kár, — panaszolták — hogy nem tudnak beszélni senkivel, s nem tudják megértetni magukat. Már egész este volt, hogy a Ry- nekre értem. Az esti korzó. Katonatisztek, diákok, diáklányok. Hölgyek jöttek hatalmas kutyákkal. Egy kirakatban arcképeket néztek. Este a színházban amatőr-előadás, a szereplők képei voltak a kirakatokban. Kolozsvár jutott az eszembe, ottani jogászkorom, a főtéri esti korzó, szép őszi, téli napokon. De akkor más volt az élet. Nem hiszem, hogy a lengyel fővárosban is ilyen legyen máskor, j Az üzletekből kivetődik a fény az aszfaltra, az emberek csendesen járnak, az Adalbert-templom kupolája sötét tömegben terpeszkedik a túlsó sarokban, mellette néhány bérkocsi, a régi városháztorony magányosan áll őrt, a nemzeti muzeum gyönyörű árkádjai hosszú vonalban, s a tér közepén a Mickievic-szobor. Nyolc óra. Szelíd, messzihangzó kürtszó hangzott. A Mária-templom tornyának felső galériáján fújt jelzést a kürtös, akárcsak a müezzinek a minarettek vasrácsos erkélyeiről. Haraszti Zoltán. 1915, október -8 Egymillió koronára emelte hadikolcsőajegy- zését a wos. Felirat a kormányhoz a drágaság megszüntetése érdekében. Liszt ellenőrző bizottság Eger város közgyűlése. Eger, október 27. Eger város képviselőtestülete ma délelőtt 10 órakor tartotta október havi rendes közgyűlését Jankovics Dezső kir. tanácsos polgármester elnöklete alatt. Az évnegyedes jelentések során elhatározta a közgyűlés, hogy feliratot intéz a kormányhoz, hogy tegyen intézkedéseket a legszükségesebb élelmiszerekben és ipar cikkekben mutatkozó drágaság megszüntetésére, mert a helyi hatóságok erre nem képesek. Elfogadta a közgyűlés a polgármesternek a rendőr legénység pótlása érdekében tett indítványát is. A városi tisztviselők és alkalmazottak drágasági pótlékát is megszavazta és pedig abban a formában amint azt a polgármester az állandó választmány tegnapi ülésén előterjesztette s amit az Egri Újság tegnapi számában ismertetett. A polgármester tisztviselő társai és a városi alkalmazottak nevében köszönetét mondott a közgyűlésnek. Braun Károly városi tanácsos pedig bejelentette, hogy a részére esedékes körülbelül 250 korona segélyt a hadijótékonyság céljaira ajánlja fel. Az Egri Újság ismertette már a tanács előterjesztését a város liszt- szükségletének biztosításáról. Ennél a tárgynál hosszabb vita indult uieg. a képviselő testületben. Szóvá tették itt is azt a lehetetlen állapotot, hogy míg a város közönsége egy részének lisztje biztosítva tényleg nincs, addig vagon számra hordják ki Egerből a lisztet még pedig külföldre; Csehországba és Galíciába. A polgármester előadja, hogy a liszt kivitel meggátlása érdekében az alispán már több feliratot intézett a kormányhoz s újabban a legutóbbi megyegyülés is foglalkozott ezzel a kérdéssel, javasolja, hogy a város szintén távirati felirattal forduljon a kormányhoz. Láng Nándor. Az a kérdés honnét, mi címen szerzik be a kereskedők ezt az 5 és 10 kilonkint elárusított rengeteg mennyiségű lisztet, mikor tudvalévőén csak annyit vehettek a kereskedők is, amennyire magánfelektől saját szükségletük beszerzésére meghatalmazást kaptak. Erős a gyanúja, hogy ezt a lisztet adták el a kereskedők s ha majd a város közönségének később liszt kell nem lesz. Bayer Henrik előadó: Ez a liszt a vámörlő malmoktól került. A kereskedők kötelesek a nálunk jegyzet lisztet kiadni. Kánitz Dezső. De ki nyújt garanciát arra, hogy majd tényleg ki is 1 tudják adni. Véleménye szerint ez
