Egri Ujság - napilap 1915/2
1915-10-07 / 277. szám
2 E G R 1 ÚJSÁG 1915. október 7. KSihalek Kláné meghalt — Betegsége. — Életrajza. — Végrendelete. A temetés. Eger, október 6. Az egri fókáptalannak, amely most rövid idő lefolyása alatt számos jeles tagját temette el, ismét gyásza van. Mihalek Manó kanonok, a Szent Istvánról elnevezett egervári prépost tegnap este 10 órakor hirtelen meghalt. Mihalek kanonok már hosszabb idő óta betegeskedett. Még a múlt év nyárán kikocsizott a gömörmegyei Jánosiba, ahol egy kis birtoka van, melyen öccse Mihalek László gaz dálkodik s utazás közben meghűlt s már Jánosiból betegen hozták haza s azóta makacs lábfájása ágyhoz kötötte. Halálát azonban egyáltalában nem várták. Tegnap este még kedélyesen elbeszélgetett Egerben tartózkodó öccsével. Majd elálmosodott s öccsét aludni küldte. Kilenc óra után hirtelen rosszul lett s rövid szenvedés után meghalt. Aggkori végelgyön- gülés ölte meg. Életrajza. Közei járt már a 80 esztendőhöz az agg főpap. 1883-ban született s 1862-ben szentelték pappá. Erdő- kövesden, Diósgyőrben Jákohalmán, Szendrőn ideiglenesen iVencsellőn, majd Mezőkövesden káplánkodott. 1870-ben jött be Egerbe karkáplánnak s azóta állandóan Egerbe tartózkodott, ahol liceumi könyvtárnokká nevezte ki őt az érsek. Majd pedig nem sokkal azután, hogy a király címzetes kanonokká nevezte ki, az érsek Kerekes Arvéd doktor után őt állította, mint igazgatót a „Foglár“ élére, amely állásától sok évi buzgó és szeretetteljes működés után csak nem régiben vált meg. 1910-ben nevezte ki a király egri kanonokká s nemsokára megkapta a Szent-Istvánről nevezett egervári prépostságot. Aranymiséjét 1912-ben mondotta. Ebből az alkalomból a megboldogult biboros érsek meleghangú sorokban gratulált neki.Költői szárnyalása levélben válaszolt az aranyraisés kanonok főpásztorának s válaszát szinte előre sejtő érzéssel a következő költői képpel fejezte be: Úgy hullottak rám ezek a meleg jóakaró szavak, mint virágok utolszor a romokra. Munkássága. Mihalek Manó, akit a városban derült kedélye mellett mint stoikus nyugalmu bölcset ismerték, tudós és költő is volt egy személyben. Nagy érzéke volt a nyelvek iránt s ezt a tehetségét mint orientalista filológus érvényesítette. Ssakértő tudósa volt a régi keleti nyelveknek, főleg az őri sanszkritnak és a hébernek. Lefordította a hinduk nagy épozának a Mahabharátának „Nala“ cimü énekét művészi hűséggel és szépen gördülő versekben. Müvének megjelenése után azonban némely irodalmi köröktől az a vád érte, hogy nem az eredeti: szanskritból fordított, hanem egy más idegen nyelvű fordítást használt fel. Ez a méltatlan vád nagyon elkeserítette. Polémiába nem bocsátkozott, de végleg búcsút mondott az irodalomnak. Megelőzőleg azonban nagy irodalmi működést fejtett ki. A Szent István társulat kiadványait számos értékes müvei gazdagította, a többi között lefordította akvinói szent Tamás müveinek egy nagy részét magyarra, három kötetben. Végéendelete. Vagyonáról végrendeletben intézkedett az elhunyt kanonok. A szokásos arany hagyományokról főpásztorának és kananoktársainak ő sem feledkezett meg, általános örökösévé pedig öccsét, Mihalek Lászlót tette. Jótékonycélra is hagyományozott. A Foglár-intézetről emlékezett meg tekintélyesebb legátummal. Hagyott a papinyugdij intézetnek és más egyházmegyei célokra. — A Foglárintézetnek különben már életében jótevője volt. Midőn igazgatói állásától megvált, 8000 koronát adományozott az intézet uj berendezésére. Temetése. Mihalek kanonokot káptalanutcai lakásán ravatalozták fel abban az épületben, amelyből rövid egymásutánban már két kanonokot kisértek előtte utolsó útjára: Katinszky Gyulát, majd Demkó Györgyöt. Holnap délelőtt a káptalani mise után lesz a koporsótétel. A temetés pedig pénteken tiz órakor. Megelőzően gyászmisét mondanak a főtemplomban az elhunyt kanonokért. Az aradi vértanuk emlékezete. Az egri jogászság gyászünnepélye. Eger, október 6. Eger város hazatias közönsége ma újból tanujelét adta annak, hogy a világháború vérzivataros napjaiban is változatlan hűséggel őrzi szivében a szabadságharcunk tizenhárom glóriás martyrja iránt mindenkor érzett kegyeletes emlékezetét. 5 í hazafias érzés még mélyebbe». yilvánul meg most, midőn úgy a világosi győzők seregei, mint azoknak szövetségesei ellen a honszeretetnek oly tüneményes lendületével küzdenek az orosz által elnyomott szabadságharcunk hőseinek, a „nagy idők tanúidnak méltó unokái a különböző harctereken, ahol bizonyára ott ragyog fölöttük is az aradi golgotha tizenhárom tábornokának vezérlő szelleme. A múlt és jelen legendás harcainak hősei iránt rótta le Eger város közönsége a hazafias kegyeletének adóját ma délután 5 órakor a Kné- zich-utcában elhelyezett emléktábla. Az ünnepély, melyet régi szokásához hiven, kötelességszerüleg a jogakadémiának kicsiny számú, de lelkes polgársága rendezett, a hym- nussal kezdődött, melyet a szép számban összegyűlt közönség a jogászokkal együtt énekelt. — Ezután Szabó Oszkár IV. éves joghallgató szavalta el Ábrányi Kornélnak „Október 6.“ cimü gyönyörű szép alkalmi költeményét, majd Légmann Leó jogászelnök lépett a gyászlepellel bevont emelvényre, hogy elmondja a mély gondolatokban bővelkedő ünnepi beszédét, melynek végeztével megkoszorúzta a Knézich Károly emlékezetére állított márványtáblát. A Szózat eléneklésével ért véget e rövid, de őszinte érzéseket kiváltó hazafias ünnepély, mely után csendben szétoszlott a közönség. Hadin altábornagy buesuparanesa. Egy hadcsoport vezetésével bízták meg a nagy stratégát. — A jelszó továbbra is a régi legyen: „Előre!“ — Egy tizes honvéd levele a frontról. Eger, október 6. Ma tizenhárom hónapja, hogy az azóta világhíres 39. honvéd hadosztály az oroszországi Tomasownál először került tüzbe. Súlyos harcokban szerezte meg magának e hadosztály hírnevét, parancsnokának a neve világszerte ismert lett. A komarowi előretörés, Limanowa és a gorlicei áttörés óta a Mackensen hadsereg páratlan hadi tetteinek sokrésze a Hadfi tábornok vezetése alatt álló kassai honvédhadosztály nevéhez fűződik. Ebben a hadosztályban küzd a 10-ik honvéd gya logezred is. Az elmúlt tizenhárom hónap vérrel megpecsételt dicső- napjaiban a hadosztályparancsnok és seregének tagjai egygyé forrtak. És ma búcsúztunk tőle. Hadtestvarancsnokunk, Arz tábornok tiszteletére, diszebédre készültünk, mikor távirat érkezett, melyben a hadvezetőség Hadfi tábornokot egy hadcsoport vezetésével bizta meg és e parancsnokság azonnal elfoglalását rendelte el. A disz- ebédből bucsuebéd lett. Tudtuk azt, hogy előbb-utóbb magasabb parancsnokság vezetésére elviszik tőlünk Hadfi tábornokot, tudásának, rátermettségének megfelelően szélesebb munkakört biztosítanak számára. Az ő dicsősége valóban megérdemelt kitüntetés, mégis veszteség nekünk. Pedig eleinte tulszigorunak tartottuk. Féltünk tőle, de a mikor láttuk, hogy katonás szigora a kitűzött cél érdekében történik, intézkedései csalhatatlanok, jóban és rosszban velünk van és a legmesszebbmenőbben gondoskodik katonáiról, őszintén megszerettük. A kivaló hadvezér és a humánus érzésű katona a következő bucsu- parancsot adta ki távozása alkalmával : Magyar királyi 39. honvéd gyalog, hadosztály parancsnoksága. Op. No. 416-y . Állomáshely, 1915. szept. 24. A hadseregfőparancsnokság f. évi szeptember 24-én kelt 8764. Rés. számú rendelete egy csoport parancsnokság vezetésével bizott meg. A nehéz hadjárat első napjától kezdve majd 14 hónapon állottam a dicsőséges 39-ik honvéd gyaloghadosztály élén, jóban és rosszban együtt voltam teljes lelkemmel, teljes szivemmel szüntelenül a hadosztállyal és fájó szivvel válók meg közületek, de azzal a tudattal, hogy a hadosztály ezentúl is csak dicsőséget és babért fog aratni a harcmezőn s ha majdan a sors összehoz ismét egyszer ezekkel a kiváló csapatokkal, úgy a viszontlátásunk örömteljes lesz. Teljes szivből jövő köszönetét mondok az összes parancsnokoknak a tisztikarnak, az altiszteknek és a legénységnek az odaadó támogatásért, a vitéz és önfeláldozó magatartásért, miknek segítségével a hadosztály vezetésem alatt oly sok dicsőséges eredményeket érhetett el. Isten veletek! A hadi szerencse vezesse minden lépésieket s tartsátok továbbra is a jelszót, mely alatt eddig harcoltatok: „Előre!“ Hadfi Imre. És csak most, hogy elváltunk tőle, láttuk azt, mennyire szivünkhöz volt nőve. Az esztendős háború kemény katonái gyermekként sírtak, amikor elbúcsúzott tőlük. A kis ruthén falu kastélyának udvarára gyűltek össze a hadosztálytörzs tisztje és legénysége. Itt még egyszer megköszönte a hadosztály minden egyes tagjának, hogy szerető lelkesedéssel teljesítették parancsait, emelkedett hangon, könnyezve emlékezett meg azokról a hősökről, a kik hazájukért életüket áldozták fel és lelkére kötötte a hadosztálynak, hogy maradjanak hűek eddigi jelszavához és a jövőben is csak „Előre!“ Fried Samu. Hirdessen az Egri Ujsngbnn.
