Egri Ujság - napilap 1915/2
1915-10-05 / 275. szám
EGRI ÚJSÁG 1915. október 5 A katonai barakok tűzesetéről. A tűzjelzés. Tűztávlat és a viz hiánya. — Helyszíni megfigyelések. Eger, október 4. Az Egrt Újság a tegnapi számában a hely szűke miatt csak röviden számolhatott be arról a nagy tűzről, mely a helyőrségi kórház mellett levő katonai barak telepen tört ki s amely tűz szél esetén sokkal borzalmasabb mérveket öltött volna. Még elgondolni sem jó, hogy micsoda rémes pusztítást vitt volna véghez a tűz elszabadult szörnyetege éjjel amidőn pártjára kelt volna egy erős éjszakai szél és sebes szárnyain röpítette volna szerte szét az ezernyi szikrát és a sok tűz csóvát. r Elsősorban tehát a szélcsendnek köszönhető, hogy nem csak a telep, hanem a szomszédos épületek is porig le nem égtek, továbbá annak, hogy a tűz még este 7 óra előtt keletkezett, amikor a segítő karok és eszközök nagyobb mérvben és gyorsabban is voltak igénybevehe- tők. Ezen kívül még egy elismerésre méltó körülménynek, melyről az ^“Alábbiakban emlékezünk meg. Addig is azonban „álljunk meg egy szóra!“ Mindenek előtt meg kell állapítanunk, hogy a bármiféle tűzzel felveendő harc előkészítésének legfontosabb feltétele az, hogy rögtön azonnal jelezzék a tüzet S ez az ami Egerben is leginkább hiányzik. A város ugyanis két toronyőrt tart, akik nem tűzoltók, hanem tüzőrök, és a kötelességük, hogy a nagy templom tornyából, ^■ahol az őrszobájuk is van, a körbe- |V hitó erkélyen állandóan körüljárva messzelátóval figyeljenek, hogy valami gyanús füst, vagy láng nincs e f valahol a városban. Ellenőriztetésük ' telefon utján történik, mely a tűzoltólaktanyával köti össze őket s a melyen naponként minden órában jelentkezniök kell. Hogy ezt menynyiszer mulasztják el, arról az ellenőrzési napló adhatna bővebben számot. Azonkívül hiányzik belőlük az a szaktudás, melyei megállapíthatnák hogy az általuk látott füst körülbelül mily anyagnak az égésétől származik. Mindezeknek legutóbb vasárnap este adták kellő bizonyságát, amidőn azt jelentették a tüzoltó-őrtanyára, hogy: valami szalmaégetés van a nagy kaszárnya mellett, s ezt a jelentést csak akkor adták le, amikor a tűzoltóság. — mely az őrtanya udvaráról meglátta az egekig érő füstoszlopot — már régen kivonult. Bármennyire is szeretik tehát egyesek úgy Egerben, mint más városban minden szellemesség nélkül állandóan azt hangoztatni, hogy: ja, későn jöttek a tűzoltók, a tegnapi esetnél, í a tényleg későn jöttek volna is, nem az ő hibájuk lett volna. Az bizonyos, hogyha az ilyen szellemes bácsik bejelentenék előre, hogy mikor gyullad ki a házuk, akkor a tűzoltóság már egy órával hamarabb kivonulna oda. Tűzoltóságunk tehát vasárnap is nyomban kivonult, még pedig a legnagyobb gyorsasággal, amint a füst gomolyagokat megpillantotta s épen akkor ért a helyszínére, amidőn a felülről számított második barakból az utolsó holmikat hordták ki. Ámde hiába szerelték oly nagyszerűen a magukkal hozott két önállóan működő (duplex) és a nagy fecskendőt, melyeket egy ideig a magukkal vitt két lajtból tápláltak vízzel, ez a barak menthetetlen volt. Menthetetlen lett volna akkor is, ha a tűzoltóság a szomszédságban lett volna s mindjárt az első lángnyelv kitörésekor közbeléphetett volna, mert a 48—50 iépés hosszú és 12—15 lépés széles barak teljesen deszkából épült, a tetőzet is, mely kátrányos papírral volt bevonva. Hiányzott az ily nagy méretű faépületeknél oly annyira szükséges tűz választó hézagmentes fal, valamint az oldal falaknak mésszel, vagy valami más tűzálló anyaggal való inpreg- nálása. A tetőzetet boritó kátrányos papirost is a mész és homok keveréknek vastag rétegével kellett volna elfödni. Általában hiányzott az okszerű építkezés, mely legjobban abban nyilvánul meg, hogy a barakok felépítésénél a legcsekélyebb tüztávlatot sem tartották szem előtt. Tűztávlat alatt azt a távolságot értjük, amelyben az égő tárgyak gyujtóhatásukat az égésük által keletkezett hő kisugárzása utján már nem érvényesíthetik. Ez a távolság legalább is 9 méter legyen. Itt azonban a barakok között alig 5—6 méternyi távolság van. Ez volt az oka annak, hogy az először kigyulladt barak után a következő is tüzet fogott az óriási hősugárzás révén. Megakadályozni csak úgy lehetett volna, ha nem rikolt közbe ez alkalommal is, újra és ezredszer már a vízhiány kérdése, mely már nem is kérdés, hanem egy szertartásosan eltemetett nagy kő a földünk mélyében. Vasárnap is fellobbantak ismét a tüzes lángnyelvek, melyek nem olyan nagyon régen a ghettó házait nyaldosták, vasárnap is sisteregve, ser- cegve furakodott be a tetőzet alá, a koszorufa és a kötőgerendák közé a P jtheussz által leláncolt, de most elszabadult tűz gonosz szelleme, hogy 1—2 perc alatt a legvastagabb oszloptámot is megmarva minél hamarabb iángbaborithassa a födél- széket s az egész tetőzetet. A fecskendőket tápláló lajtok azonban már üresek voltak s az öreg kipróbált önkéntes tűzoltó csővezető vagy az a fiatai tüzoltótiszt hiába hatolt be lángokon át az épület belsejében levő sürü füsttömegbe, rövid idő múlva azért kellett onnan kijönniük, mert a kezükben levő sugárcső egyszer csak nem ontotta tovább a vizsugarat. Az alatt az idő alatt pedig, mig a vizetszállitó lajtok a melegvízről visszaérkeztek, vagy amig a katonák a tűzoltók tanácsára megfelelő számú dézsákat, vödröket, kupákat rekviráltak, melyekkel az úgynevezett vödörlánc megalakulhatott, ennek a baraknak a teteje is kigyulladt a sugárzott hőségtől, úgy hogy már csak a következő barak mentésére kellett gondolni. A katonaság és a tűzoltóság tehát nyomban neki látott a felülről számított harmadik barak tetején lévő kátrányos papír leszag- gatásához, majd a deszkázatnak locsolásához. Közben megérkeztek a lajtok is a vízzel, s most a tűzoltóság kettős fecskendőjének, valamint a katonaság kocsi fesskendőjének sugaraival védelmezték e barakot, mialatt a tüzottók másik fecskendője a tűz fészkének további erélyes támadásához adta a vizsugarat. Ekkor jutott eszébe az egyik magasabb rangú tisztnek, hogy a katonaságnak 11 darab „Minimax“, „Optimus“, vagy egyébb nevű ex tincteur-je (önműködő kézi fecskendője) is van, melyeknek előhozását el is rendelte. Ámde ezeket ötnegyed óra múlva se találták meg. Különben se voltak már ezek szükségesek, mert a tűz ekkora már lokalizálva volt. tartása, valamint a vizszerzés gyorsaságának fokozása. A mi a tűz eloltását illeti, fölösleges sokat mondanunk. Maga az az eredmény, hogy ilyen tűzfészekben is csak két barak éghetett le, legjobban bizonyítja azt, hogy a hadjárat folytán nagyon megcsappant létszámú tűzoltóságunk minden egyes tagja valóban s az ilyen helyen használni szokott frázisnak a legnemesebb értelmében mondva: emberfeletti munkát végzett. A tisztek ott dolgoztak a köztüzoltók sorában s minden tűzoltó okleveles tiszthez illő munkát végzett. A tüzet, — amelyet talán egy vigyázatlanul dohányozó gondatlansága idézett elő, — este 10 óra után néhány perccel teljesen elfojtották. A király nevenapja a reál-kórházban. Ellenben kimondhatatlan nagy szolgálatokat tehettek volna ezek az extincteur-ök a tűz keletkezésének pillanatában, csak az kellett volna, hogy ezek barakonként elosztva, könnyen hozzáférhető helyen az ott lakók szeme előtt lettek volna elhelyezve. Most azonban annál kevésbé találhatták meg, mert a gyéren elhelyezett gyertya és olajlámpák nagyon szomorú világítást nyújtottak. Azt hisszük, hogy a villanyvilágításnak, mely a szom - szédos nagy kaszárnyában is be van vezetve, az alkalmazása sokkal olcsóbb is lett volna. Úgyszintén megboszulta magát az a takarékosság is, hogy a katonaságnak jól működő kocsi fecskendőjét oly rövid szívó tömlővel szerelték fel, még mellyel a telepen levő mély kút vizének felszüne sem volt elérhető. Sok ilyen kisebb nagyobb tanulságot, tapasztalatot lehetett ott szerezni, melyek az illetékes körök részéről egyszer már megszivlelhetők is lennének. A vasárnapi tűzesetnek azonban mindenesetre a legfontosabb tanúsága a 45135/K. M. 1900. számú miniszteri rend ...( szabályozott-, s Eger város építési szabályrendeletében is §-ba foglalt tűztávlat be-b Eger, október 4. A reáliskolában felállított kórházi kápolna lélekemelő ünnepség színhelye volt Őfelsége névünnepe alkalmából. Számos egyházi és világi előkelőség, a katonai kórház tiszti és orvosi kara részvétele melleit, a virág díszben ragyogó kiskápolnában a sebesült és beteg katonák részére tartott isteni tisztelet kezdetén Udvarnoky Endre servita-rendi áldozár német nyelven; az ünnepélyes szentmisét celebráló Magyar János tábori lelkész evangélium után magyar nyelven s az isteni tisztelet végén Gotthard Felix tábori lelkész cseh nyelven méltatták, az apostoli királyunk iránti tisztelet, ragaszkodás és király hűség kidomboritásával az ünnepség jelentőségét. Nagyban emelte az ünnnpély fényét Staud Margit urhölgy, székes- egyházi éaekesnő két szép szolé éneke, ki oífertoriumra Rheinberger „Ave Mária“ darabját°s Urfelmuta- tás után egy megható magyar éneket énekelt Zsasskovszky Károly karnagy tanítóképző Intézeti tanár szépen vezetett harmonium kísérete mellett. A szentmise befejezése után a quintetben szereplő katonai zenekar hangjai mellett, mélyen megilletődve énekelte el a szép számmal egybe- gyült közönség, valamint a sebesült és beteg katonák csoportja a király- hymnu8zt, a magyar hymnust, majd a hűséges Német szövetségesek nemzeti hymnusát. Végül kórtermenként, gazdag szüreti lakomában részesítették a kórház ezidőszerinti 216 betegét, — Fekete bőrtárcámat a Csiky Sándor, utca és barátok temploma közötti utón elvesztettem. Kérem a másra teljesen értéktelen, nekem igen kedves, fényképeket és leveleket tartalmazó tárcát a megtaláló a rendőrségnél adja le, illő jutalom- an részesül. Egy népfelkelő.
