Egri Ujság - napilap 1915/2
1915-09-16 / 256. szám
2 EGRI aknatelepét. A jobbszárnyon bombavetéssel meggátoltuk az ellenséget abban, hogy cikk-cakk vonalú lövészárkokat ásson és nagy veszteségeket okoztunk neki. Ezen a szárnyon tüzérségünk elhallgattatott két ellenséges üteget. A tengerszorosnál levő ütegeink e hó lB-án a Helias- fok vidékén, Tekeburnu kikötőhelyén, valamint a Seddil- Bahr szakaszon hathatós ágyutüz alá vettek ellenséges csapatokat, úgyszintén a Hissarlik táján álló ellenséges ütegeket, melyek gyalogságunkra tüzeltek. Ágyúink igen |ó eredményt értek el és a Hissarliknál álló ellenséges üteget elhallgattatták. Szeptember 14 én ugyanezek az ütegek a Seddil Bahr i kikötőhelyen felállított ellenséges tüzérséget szétszórták. A. többi harc vonalon semmi jelentős dolog nem történt. Gorlicétől Brest-Litowskig. I- A tizes honvédek hős harcai. (Második közlemény.) Eger, szeptember 16. Megkezdődik az [üldözés. Május harmadikén Rosenbark községnél az ellenség a 399. magaslaton többsoros vonalban elsán- colva, megkísérli diadalmenetünket faltartóztatni, friss, pihent csapatokkal. El kell ismernünk, hogy vitézül verekedett; minden talpalatnyi tért, amint előre mentünk, drága vérrel kellett megfizetnünk. Mégis mindnyájan alig vártuk a parancsot a rohamra, amely délután 7 órakor el is rendeltetett. Mint egy ember, ugrik fel az ezred és azután: „előre!“ A legnehezebb roham, amit láttam. A nehéz szakadozott terep, az árkok, a bozót megbomlasztja a zárt sorokat, egyenként, csoportonként törnek előre a századok, amelyekben réseket vág az ellenség golyózápora. Nehéz, kínos tiz perc múlik el, mig az ellenség legelső állását elérjük; lihegve, kimerültén azt elfoglaljuk, de a feljebb fekvő állásból” még erősebb tűz fogad, majd nagy erők ellentámadása a maroknyi honvédet onnét kiveti. Háromszoros roham. A kötelékek rendezése nélkül, úgy, ahogy voltak összekeveredve, egyidejűleg, parancs nélkül a rohamot megismétlik másodszor, midőn az nem sikerül, harmadszor. Most már a düh is dolgozott embereinkben ; a sötét éjbe kísérteties fénynyel világit be néhány sisteregve égő ház és a tüzes, lángoló üszkökön keresztül egész csomó vértől borított titán vivta élet-halálharcát; mindig újabb és újabb orosz tömegek avatkoznak bele a harcba; de az már nem segít rajtuk; 2. és 3. állásukban megállani már nem tudnak, aki a véres csatatéren nem maradt, azt szétszórva, kis csoportokban menekül az erdőkbe. Az ezred ezen a napon több, mint ezer foglyot ejtett és százával feküdtek orosz hullák mindenfelé. A porosz gárda, amely ezt a roha- j mot végignézte, a csodálat hangján mondották, hogy ilyet még nem láttak. Később tudtuk meg, hogy menekülő orosz tisztek mesélték el egy papnak ezt a rohamot és azt mondották hogy „ilyet csak részeg magyarok kísérelhetnek meg,“ Részegek ugyan nem voltunk, de annál inkább magyarok. A bieci magaslat megvétele. A következő napon volt a hires rohamunk Biectől északra, a 385. magaslatra. Véres, elkeseredett szuronyharc után a magaslatot a kora délutáni órákban birtokba vettük, mire a szomszédos német ezred előtt az ellenség, ellenállás nélkül megadta magát. Zsákmányunk e napon alig 500 fogoly volt, de a magaslat rettenetes képet nyújtott. Méltán neveztük el halottak dombjának, mert mindenfelé orosz holttestek, nyögő sebesültek hevertek, igazán a legjobb orosz csapatok állhatták velünk szemben. A futó ellenséget csak egyes különítmények üldözték, az ezred a harc színhelyén éjjelezett és mikor csend borult a halottak dombjára, magyar nóta szállt a csillagok felé „nyisd ki babám virágos kis kapudat“. Vájjon meghallotta-e valaki ott messze, a szép Magyar- országon ? . .. A jaroslaui véres ütközet. Uíóvédharcok mellett könnyen elértük május hó közepén a San-t. Itt újból pihent, friss csapatok kerültek velünk szembe. Jaroslau erősen kiépített, nagy erőkkel megszállott hídfő. A gárda hadtest északról, a hatodik hadtest nyugatról kellett, hogy támadja. Kulcspontja a hidfőnek a 264. magaslat volt, amelyet a honvédhadosztály támadott. Annak idején erről a rohamokról a lapok sokat írtak, két napi ádáz küzdelem árán rohamtávolságra közelítettük meg a drótakadályokat. Nem kellett lelkesíteni csapatainkat, a lelkesedés, a győzelem tüze volt minden arcon, tudta mindenki, hogy Jaroslau sorsa ezen a magaslaton fog eldülni. Görcsösen szorították honvédetek az árkokba fekve a puskát és várták a parancsot a rohamra; a tüzelés megszűnt, gondolták, jobb lesz a szurony. Végre leadták telefonon: rohamra indulni. A kihaltnak, üresnek látszó mező megelevenedik, 500 ember mászik ki a hevenyészett árokból és veti magát ordítva, megvadulva, halálos elszántsággal az ellenséges állásokra. Elérik az akadályokat. Ahol pusztító tűz fogadja őket, de rnegáilitani nem tudja, ollóval, baltával neki a drótnak: mások puszta kézzel tépik; rángatják, zúzzák a cölöpöket és amint itt ott egy kis rés töretik, az elesettek hulláin keresztül vérszomjas ordítással rohannak szuroriynval az ellenségnek. Az árokban már könnyű dolgunk j volt; az ellenség szinte megfélemlítve ettől a pokoli harctól, szinte kábultan áll, alig fejt ki ellenállást és engedelmesen, reszketve, jajgatva megadja magát. Sok helyen a félelemtől szinte őrjöngve be sem várják, hogy az állásig jussunk, kiugranak árkaikból és segítenek átvágni az akadályokat, csakhogy menekülhessenek. A magaslat tehát kézben volt de az orosz nem adta könnyen. Jaros- lauból hatalmas tömegek ellentámadásba mennek át; sürü 5—6 szoros rajvonalakat hajtanak előre gep- puskatüzzel és a szerencsétlen orosz katona engedeimesen rohant — a halálba. Egyik sor a másik után fekszik el csendesen, vérezve az állások előtt. Jaroslau sorsa megpecsételtetett, a várost még azon éjjel kiürítették s a San keleti partjára vonultak vissza. A gárda egyes aljai pedig Jaroslaunál hidat vertek és másnap kiküzdötték az átkelést, de Sobiecin községnél az újabb elsáncolt állásban levő ellenség megállítja a további előnyomulást. Magyar nóták muszka földön. Nótás ajkú vitézek üdvőzlik Lányi Ernőt. Eger, szeptember 16. A Pécsi Jogász Dalárdának ezen ünnepies hangú jeligéje: „dalban zeng a honszerelme!“ talán soha oly tiszta fényben nem ragyogtatta a benne rejlő nagy igazságot, mint most, a harcok napjaiban, midőn az egész világot bámulatba ejtve nótás kedvvel dalolva törnek előre vitéz fiaink az ellenség tüzébe, hogy ott a vérbe, vészbe fennen harsoghassák magyar szivüknek lelkes mámorában a győzelem indulóját. Estére pedig, csillag »kigyuláskor, ha lepihen a tábor s a leszálló éj pihenést parancsol mindkét lövészárok vitéz lakóinak, nótára kél a mieinknek ajka, hogy a dal szárnyán mondjanak hálaimát győzelmükért a Magyarok Istenének s hogy a magyar nótának az esti szellőn tova szálló akkordjaival küldjék el édes-bus üzeneteiket haza szép Magyarországba — nagy muszkaországból. Nótás kedvük olyan, mint a másik utólééhetetlen erényük, a harci készség: nem múlik el soha. Mindkettő az ősök hagyatéka, kik szilaj hadi kedvvel, nótáz- va vágtattak a rónákon végig, mely nóták dallama ott|fakadt a szabadság- és szerelemérzet szivfor- rásaiban s amely dallamokat játn- t bor igricek és hegedősök öntötték formába, hogy azokat igy csokorba kötve adhassák elő az áldozati lakomákon. j Ezen ősi dalok motívumait kell ! sejtenünK azokban a régi régi gyönyörűséges magyar népdalokban, melyek ott termettek a vadvirágos Mecsek alján, avagy Duna mentében vagy arra ott alant, hol a Tisza szőke vize kanyarog Mig magyar nóta felhangzik e földön, e régi dalok mindig meg- j csendülnek. S e csengés az igazi aranypróbája a magyar müdaloknak is, melyeknek java az egriek egykori kedvenc egyházi karnagyának, Lányi Ernőnek a poéta leikéből fakadt. Az igazi magyar nóták, melyek oly hamar bejárták a népszerűség utján az egész országot s amelyek való- | ban országossá tették e különben ’ is elismert tudásu és tehetségű egri í karnagy nevét. Működésével sok | szép levelet font országos hirü dal- i körünk koszorújába is. j A Kátsa czigány nótájának a j „Hármat fütyentett az aradi vonat“, í „Nem nézett rám az a kis lány“ ! cimü és sok-sok más szebbnél-szebt í j magyar nótának, melyeknek szép- ; ségét, értékét csak emelte az, hogy ! Gárdonyi irta hozzájuk a szöveget, ! a müdalnak szerzője: Lányi Érni j most Szabadkán működik. Oda í küldték az alábbi pár sort a m ! nótás kedvű vitézeink, az illusztris Tisza Becsben. Tisza István gróf miniszter- >!nök, mint Bócsből jelentik, ma •eggel 5 óra 20 perekor a ki- ’ályhidai személyvonattal .odaérkezett. A miniszterelnök Latino- ri s Endre dr. titkár kíséretében j Magyar Házban szállott meg. risza délelőtt Schönbrunnba nent, ahol a király hosszabb nagánkihallgatáson fogadta. A íniuiszterelnök folyó ügyekről lett jelentést, majd Burián István báró közös külügyminiszterrel tanácskozott,
