Egri Ujság - napilap 1915/2

1915-09-10 / 250. szám

2 EGRI U J SAG 1915, szeptember 10. A haűcsoport 3550 oroszt elfogott és 10 géppuskát ! zsákmányolt. LIPÓT BAJOR HERCEG HADCSOPORT]A: Itt is elérték az ellenséges hátvédekkel folytatott j harcok közben több helyen a Zelviaukát. Rozáliától délre kierőszakoltuk az átkelést a I Rozálián. Az osztrák-magyar csapatok Kielcétől északkeletre j elterülő erdőn át nyomulnak előre. MACKENSEN TÁBORNAGY HADCSOPORTjA: Chomknál elérte Jasialda északi partját. Az észak j felé irányuló előrenyomulásukkal az ellenséget Bereza- Kartuska elhagyására kényszeriíeítük. A Sporoskie tó és a Dayepsr—Bug csatorna kozott j további tért nyertünk. Délkeleti hadszíntér s Osztrowiól délre a Sereiben át előrenyomult ellen- | séget északi szárnyára vertük vissza. A legfőbb hadvezeíőség. j Tengerészeti léghajók eredményesen j bombázták a londoni City-negyedet. | (Közli a miniszterelnökség sajtóosztálya.) Berlin, szeptember 9, \ Szeptember 8-áról 9-ére virradó éjjel tengerészeti l léghajóink jő eredménnyel megtámadták a londoni City j nyugati részét, továbbá nagy gyártelepeket Norwito mel- i lett, valamint a Nuddiesboroughi kikötői és vasmüveket. Erős robbanásokat és számos tüzet figyeltünk meg. Az ellenséges ütegek hevesen lőttek léghajóinkra, de mind­egyik sértetlenül tért vissza. B E H N C K E. ftokkatifiaitik Eger, szeptember 9. Rokkantjaink na legyenek kereset- képtelenek, ne szoruljanak kegyelem kenyérre! Ebben az egy mondatban van ki­fejezve az a szárnyrakelt és mind­inkább duzzadó, emelkedő, gyönyörű szép eszme, amely most már Tisza István gróf miniszterelnök ez évi 3301. számú rendeletével állami szervezetet nyert s ezzel élő való­sággá letl. A rendelet, a maga hivata­los szárazságával, fejezetekre és paragrafusokra osztott részleteivel is olyan, szinte poátikus lendületű irásmü, amelyet meghatottság nél­kül és a leglelkesebb örömérzésnek megilletődése nélkül alig lehet vé­gig olvasni. Petőfi, ha élne, ő se zengené ma többé kesernyésen: A hosszú szol­gálat jutalma egy érdempénz és a rongyos öltözet, se másik költő társa a béna katonáról, hogy .küszöbről küszöbre járok ..." Nem. Akik a hazáért vérzettek, azoknak nem kell küszöbről küszöbre járni. A csonkák, bénák is olyan egész emberek lesznek a háború után, akik fölemelt fővel, önérzettel síép jövőie. mondhatják: Nem szorultam kegye­lem kenyérre. Megkeresem a ma­gamét és a családom eltartására valót becsületes, tisztes munkával. Ha béna vagyok is, félkezem he­lyébe, féllábam helyébe nem man­kót adott az állam. Adott uj kezet, uj lábat, járhatok, kelhetek, ha bi­cegve is. És ha bicegve járok is, de munkába járok. És, hogy ebbe járhassak, maga az Állam ad munkát. Megérdemlem, hálás is > vagyok az Állam iránt, mely ró­lunk rokkantakról igy gondosko­dik, hogy egy csapásra rokkant­ságunkból fel is épit s ugyan­akkor munkaalkalmakat nyújtván, emberi méltóságunknak önérzetét is növeli. Nem szorulunk kegyelem kenyérre! Megkeressük a magunkét. Hogyan ? Úgy, ahogyan a miniszterelnök rendelete és ezt megelőzőleg Kle- belsberg államtitkár megnyitó be­széde egy szabadliceumi előadáson, hivatalos, száraz formában elmondja. Ennek a két kijelentésnek, ren­delkezésnek veleje, összetömöritve, a következő: A csonkított, béna és belső ba­jokban szenvedő katonák agyének egységes irányítására, szervezésére és igazgatására egy uj hivatal: a M. kir. Rokkantügyi Hivatal állit- tatik. Ez a hivatal elrendez mindent. Nemcsak Budapesten, hanem or­szágszerte. Mellékhivaíalok nyílnak Pozsonyban, Kolozsvárott s aztán később az ország több helyén. Ennek az állami hivatalnak célja és kötelessége lesz, hogy szervezi, fentartja,^ és igazgatja a csonkított, béna és belsőbetegségben szenvedő katonák részére már eddig is ren­delt in tázeteket. Mint aminők az orvosi utókezelőságben és gyakorlati oktatásban részesítő intézetek, mes­terséges testrészeket gyártó műhe­lyek. Valamint a mezőgazdasági és ipari kereseti telepek és műhelyek. És még sok más egyéb, ami mind a rokkantakat támogatja. Mindezeknek az intézeteknek, telepeknek és műhelyeknek az a célja, hogy akik még betegek, azo­kat meggyógyítsák és akik meggyó­gyultak, vagy művégtagokat kaptak, azoknak munkát is adjon az állam és a társadalom. Az állam, Tisza István miniszter­elnök rendeletében, gyönyörüszépen rakta le alapját annak a nagy, szép gondolatnak, hogy csonka, béna katonáink miként élhetnek tovább» emberies, önérzetes polgári életet. Mint eddig segített, segítsen te­hát ebben tovább a társadalom is! Rokkantjainknak igy szép jövője lesz. Nálunk Egerben a rokkantügyi: választmány a minap alakult meg s remélhetőleg elhelyezést fog találni az uj szervezetben. sas MM' Hadműveletek a Visztula-Harew— Klemen és Bug szögén. — Az Egri Újság katonai munkatársától. — (Harmadik közlemény.) Eger, szeptember 9. A blonie—grojeci vonal eleste után Varsó és vele együtt Lengyel- ország sorsa erdőit. — Megkísérlik még az orosz erők julius 26. és 28-ika között vehemens ellentáma­dásokkal visszavetni a Narew déli partján gyülekező Gaíiwitz sereget s megakadályozni, hogy Varsó ösz- szekötő vonalait elvágják, de mert ugyanekkor Woyrsch a Ramomka torkolatánál vert két hidon átkelve megjelenik Maciovicénél a Visztula keleti partján — hol már az 1830- iki háborúban vérzett a lengyel sas az orosz kétfejű madár körmei alatt — a szövetségesek Ivvangorod és Varsó oldalában állanak. József Ferdinánd hadserege el­foglalja 29. és 30-ika között Lublint, Nowo-Alexandriát, mire augusztus 5-én úgy Varsónak a Visztulától nyugatra eső része, mint az egész Ivvangorod a szövetségesek hatal­mába kerül. Megkísérli még a kö­vetkező napokon Janukow a Woyrsh seregét a Visztulára vetni, de József Ferdinánd csapatainak előtörése Kock felé a Wieprz szögletében nemsokára a támadások abbanha- gyására késztetik, visszavonulásra Lukow felé. Augusztus 8-án kiüriti az orosz Varsó jobbparii hídfőjét Prágát, elvonul Siedlicre, a Narew- sereg pedig a Czernovy-Bor magas­latán a Bug—Narew között kísérli meg Gallwitz seregének feltartózta­tását, de Scholcz elfoglalja északi oldalán Lomzát s Osztrolenka is német kézre kerül; egy sorsára bí­zott orosz sereg Nowo-Georgiewsz- ket hősiesen védi a Beseler tábor­nok parancsnoksága alá rendelt, a Gallwitz és Lipót bajor herceg se­regének részeiből alkotott ostrom- csapatok ellen. Lipót herceg átlépvén Varsónál & Visztulát, Wegrow irányában halad. Az orosz hadvezetőség elhatároz­ván a Visztula-vonal feladását és a visszavonulást a közép-Búgra, ezentúl már csak a szárnyakat védi nagyobb energiával s a Czerwory—Bobr és Wlodawa—Parczew melletti orosz állások ellen folyt harcok még min­dig bizonyságai voltak az ellensé­ges erők ellenálló képességének; csak midőn az orosz Visztula-froní átlépte augusztus 12-én a Liwiecet, vonul annak északi erőcsoportja Bialystokra Narew mögé — a déli pedig Breszt—Litowskba vissza. Ekkor már mindinkább kétségte­lenné vált az a szándék, hogy az oroszok a vármüvek erősségeit, ki­véve a stratégiailag legfontosabb he­lyeken fekvőket, nagyobb áldozatok és ellenállás nélkül fogják átengedni. Oka ennek abban keresendő, hogy teljes tudatára ébredtek annak, hogy a szövetségesek ostromeszközei ellen váraik sem építkezési módjuknál fogva, sem tüzérségi felszerelésük hiányai miatt nem vehetik fel a har­cot eredménnyel; de meg a szövet­séges haderők felvonulása a Njemen mentén és Kurlandban, utóbbi harc­terek győzelmes eseményei mind a Visztula-front gyors kiürítése és visszavonása mellett szóltak. Hogy Below és Eichorn tábornokok had­seregei a Kowno—Dünaburg-frontot az orosz Visztula-erők hátában be ne nyomják, még mielőtt azok a Bug keleti pontján Podiochia harctereit el nem érik, szükségessé vált a ren­delkezésre álló erőknek a Vyija me­dencéjében való összpontosítása, esetlegesen más frontok rovására is. Igen valószínű, hogy úgy a lengyel, mint a podoliai harctérről is szállt* tottak Viinára csapatokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom