Egri Ujság - napilap 1915/2

1915-08-27 / 236. szám

1 J A sS i Cl 'Ám i * K O j A u Ó feldúlt tűzhelyeinkért! Magyarország vármegyéihez, vá­rosaihoz és tehetős társadalmához szólunk. Mindazokhoz, akiket meg­kímélt a világháború pusztító forga­taga, akik bár megfeszült idegzettel, de mégis távol minden veszedelem­től, dolgozhattak önmaguknak, ked­veseiknek. A nagy magyar Alföld, a Dunán­túl már be volt vetve, a gyárakban folyt a hasznot hozó munka, az üz­letember megkötötte az üzletet, mig a Kárpátokban élet-halálharc dúlt, hogy minden élet, minden munka, minden üzlet, minden család min­den otthona a mienk marad-e ? A magyar katona és nagy szövet­ségesünk világraszóló ereje vissza­vetették az ellenséget. Lengyelorszá­got felszabadítottuk, bent Orosz­ország szivében kergetjük már az oroszt és a fenyők újra szabad nap­fényben fürödve állanak a vérlepett szabad Kárpátokon. De a győzelem­nek ára is volt! Hőseink temetője lett a Kárpátok hegye,‘völgye, a ke­gyelet örök földje, ahova elzarán­dokol majd az utód, hogy a név­telen sírokra letehesse a hála her­vadhatatlan koszorúját. Az erő, mely »őseinket felhozá Kárpát szent bércére,“ meg is tar­totta halál megvető hősiességgel a Kárpátokat és veie Magyarországot: az Alföldet, a kincses Erdélyt, a te- levény Bánáfot és gyümölcsös Du­nántúlt. Mienk a győzelem; — óh, de milyen lehetett volna a pusztulás, ha a győzelem is ennyibe került. Községek, falvak mentek tönkre százszámra a Kárpátokban, a kis helységek lakóinak nincs lakóhelye, a tűzhely üszkös íéglahalom és hamu lett. Gránátok fúrták át az ereszt, ahol máskor a fecske fészkel, tűz égette fel a gerendát, ahol arany- fényben csillogó kukoricasor mesélte eddig, hogy élet, béke, nyugalom volt. A Kárpátok népe egész Magyar- országért szenvedett; a Kárpátok falvai azért pusztultak el, hogy Ma­gyarország megmaradjon. Sáros vármegyében 20, Zemplén­ben 20, Ungvármegyében 5 község és falu pusziuit el teljesen, tömén­telen ezenkívül a községek és falvak száma, amelyek részben szenvedtek. Több mint 5000 ház semmisült meg. Nincs igavonó állat, nincs marha, nincs baromfi, mindent elhajtott, elpusztított az orosz. A mezőt nem lehet felszántani, a földet bevetni, a gyermeket iskolázni. Siessünk az érettünk szenvedő Kárpátok segítségére. Az állam megtette, amit tehetett, gondoskodott az első segítségről, gondoskodott arról is, hogy a fel­dúlt tűzhelyek felépüljenek. De Magyarországnak, a magyar vármegyéknek, városoknak és társa­dalomnak nem lehet közömbös, hogy miként épülnek újra a Kárpá­tok elpusztult falvai. Szegény és elhagyatott volt eddig ez a vidék, kultúrája elmaradt; a hála érzete, a magyarság szeretete és kegyelete kötelességé teszi, hogy gondoskodjunk róla, hogy többé ne legyen szegény, elhagyatott és kul- turátlan. Újjá, szebbé, jobbá, egészsége­sebbé és magyarrá építjük az el­pusztult falvakat, hogy gyermekei még az unokákban is arról mesél­jenek, hogy milyen csodát tett a magyar hála és szeretet. Magyar óvodák és iskolák támad­nak a rutén és tót falvakban és magyar imával fogja megköszönni a föld szegény népe a Kegyelmes Istennek, hogy a magyarság szivét feléje fordította és hogy őt a ma­gyarság szivére zárta. Mindnyájunk közös, szent mun­kája az, hogy igy történjék. Ezért alakult meg a Háborúban Feldúlt Tűzhelyeket Ujrafelépitő Oországos Bizottság (Budapest, Képviselőház), amely Magyarország gazdasági, technikai és művészi legjobb erőinek bevonásával akarja célját megoldani. Ezért fordulunk Magyarország vármegyéihez, városaihoz és tehetős társadalmához, hogy segítsenek munkánkban, lássanak el terméke­nyítő gondolatokkal és pénzzel, hogy leróhassuk hálánkat a Kárpá­tok népe iránt és vigyük egy fokkal előbbre a kultúra utján. A szív szeretetével, a gondolko­dás bölcsességével lehet ezt elérni. A szeretet és gondolkodás vezet ahhoz, hogy pénz, pénz és pénz szükséges ehhez a munkához. A Kárpátokban elveszett kedvese­inek és szivének épít emléket, aki a Kárpátok népét segíti. Ha azok a vármegyék, azok a városok és az a társadalom, ame­lyet megkímélt, sőt üzlethez jutta­tott a háború, engedelmeskednek a szív és ész szavának, a Kárpátok elpusztult vidéke szebb, jobb és és magyar lesz. Budapest—Képviselőház, 1915-ik Szent István király napján. A Háborúban Feldúlt Tűzhelyeket Ujrafelépitő Országos Bizottság: Gróf Khuen-Héderváry Albert v.b.t.t. elnök. Gróf Andrássy Gyula v.b.t.t. Gróf Apponyi Albert v.b.t.t. Berzevíczy Albert v.b.t.t. Gróf Zichy Aladár v.b.t.t. Pékár Gyula orsz, képv. alelnök. — Istentisztelet. Az Egerben állomásozó ausztriai katonáknak e hő 27-én pénteken este 6 óra 30 perckor Dr. Schweiger Lázár rabbi az Ujvuag-mcdi .x.r. templomban kivételesen német hitszónoklatot tart. Gáspárdy Katinka zeneiskolájáról. Eger, augusztus 25. Beküldte szerkesztőségünkbe Gás­párdy Katinka is zeneiskolájáról a küszöbön álló tanévre tudósítását. Eszerint az ő zeneiskolájában az 1915—16-ik tanévre már lehet nö­vendékeket előjegyeztetni, a beira­tások pedig szeptember elsejével kezdődnek. Tanítanak az intézetben zongorát, hegedűt, éneket s ezeknek melléktárgyait. A tanfolyamokra felvesznek úgy kezdő, mint haladó leány- és fiu- növendékeket. A beiratás,' fűtés és világítás dija egész évre 8 (nyolc) korona. A tanítás dijai havonként zongo­rára 20 (húsz), hegedűre 20 (húsz), énekre 16 vagy 20 (16, ill. 20), a melléktantárgyakra 3 vagy 4 (három ill. négy) korona. Ezen éveken át E kipróbált és je­lesnek bizonyult zeneiskola köztudo­másúlag már kivívta az egri nevet. Bizonyítja ezt nemcsak szép hír­neve szerte az országban, miről Írott bizonyítékok szólnak, hanem különösen a legelismertebb szak- tekintélyek nyilatkozatai is. íme a sok közül néhány: Chován Kálmán, az orsz. zene- akadémia tanárképző vezetője igy ir: „Nagysád nemcsak szép siker­rel elvégezte a nemzeti zenedét, de azonkívül a legmagasabb iskolában — az élet iskolájában — szerezte meg tapasztalatait és praxisát... Számos növendékeinek sikeres vizs­gájával szerezte meg az akadémia szakférfiúinak elismerő véleményét.“ Tarnay Alajos, az orsz. zeneaka­démia tanára pedig ezt írja: „Én, aki körülbelül az egész Magyar- országot ismerem, aiig tudok ma zenepedagógust, aki hivatóttabban, lelkiismeretesebben és odaadóbban teljesítené kötelességét, aki szebb eredményeket produkálna a komoly törekvések terén, mint Ön. Hivatott- ságának, odaadó buzgalmának sze­rencsés tanúja voltam nemcsak Egerben, de itt Budapesten is. Alig hiszem, hogy vidéki varos ilyen szerencsés szituációban legyen a zenepedagógia terén, mint Eger.“ M. Beleznay Etelka, az angolkis­asszonyok egri intézet főnöknője pedig ezen bélyeges és pecsétes hi­vatalos bizonyítványt állította ki Gáspárdy Katinkának : „Alulírott h. bizonyítom, hogy Gáspárdy Katinka az angolkisasszonyok egri érs. róm. kath. nevelőintézetének internálusá- ban, mint zongoramesternő 1891. év óta működik. Az intézet elöljárósága elismerését fejezi ki nemcsak elmé­leti és gyakorlati magas képzettsége, í anem azon tehetsége és buzgalma iöiött is, mellyel növendékeink zenei tehetségét felkölteni, nagy energiájá­val azt fejleszteni törekszik annyira, hogy ez ideig növendékei közül ötöt kitűnő eredménnyel vizsgáztatott le részben a m. k. otsz. zeneakadémiá­ban, részben nemzeti zenedében (con- seivatoriumbarí); ami az ő nagy szaktudásának, magas képzettségének a gyermekek iránt tanúsított tapin­tatos pedagogikus bánás módjának, ernyedetlen szorgalmának legszebb bizonyítéka.“ Mindezekhez ha még hozzá tesz- szük, hogy Gáspárdy Katinka isko­lájában diplomás tanerők vannak alkalmazva, köztök legújabban a hires Kun László szimfonikus kará­nak eddigi első hegedűse (concert- mestere) veszi át a hegedű tanítást, eleget mondottunk arra nézve, hogy valóra váljanak Tarnay Alajos ezen szavai: „Bízom benne, bizton remé­lem, hogy Eger az ön óhajtását a legteljesebb mértékben honorálni fogja, ezzel elismerésének és hálá­jának nem is teljes mértékét fogja alkalmazni.“ Azzal zárjuk ismertetésünket, hogy e sorokat nem maga Gáspárdy Katinka Írja magáról, hanem egy egri zenekedvelő. HÍREK. Eger, augusztus 26. — Kinevezések a 60 ik gyalog­ezrednél. Őfelsége — mint a hi­vatalos lap mai száma közli — ki­nevezte a 60-ik gyalogezrednél őr­naggyá: Pflieger Pál századost. — Századosokká: Martin Károly, és Bartman József főhadnagyokat. — Főhadnagyokká: Dobay Rajmund és Puschnik Lajos hadnagyokat. — Tartalékos főhadnagyokká: Gaczó Zoltán, Melles Sándor, Nagy László, Piovarczy Ottó, Rothbart Miksa, Schenk Kornél, Jamriska Péter, Weisz László tart. hadnagyokat. — Hadnagyokká: Tabi Árpád, Lányi Frigyes és Villiger Károly zászló­sokat. Tart. hagynagyokká: Bardach Mihály, Bodross Mihály, Róth Sámuel, Mayer Géza, Vadász Gyula, Gerszt Jenő, Linksch Gyula, Vajda Ármin dr. és Szele Dezső tart. zászlósokat, illetve hadapródokat. — Adomány. Lukács Ferenc Füzesabonyból a vak katonák részére 20 koronát küldött szerkesztősé­günkbe. Az adományt rendeltetési helyére juttattuk. — Egy elkésett tábori lap. Azoknak a megnyugtatására, akik mindezideig nem kaptak hirt a téli hadjárat alatt fogságba esett hozzá­tartozóikról, megnyugtatásul itt közöljük Varsányi Ferenc egri siket­néma intézeti tanárnak a sorait, melyeket múlt év november hó 21-én adott fel, miután az oroszok fogsá­gába esett: „Édes jó Belluskám! F. hó 14-én orosz fogságba jutottam, ha lehet, később íirok. Jó bánás­módban részesülünk. Nincs semmi ok az aggodalomra. Légy nyugodt. Jelenleg Lembergben vagyunk, (21-én) innen visznek tovább. Egy Szabó nevű e;,.. u ..óhivatalnok is velünk van. Csokol mindnyájatokat Lemberg, 1914 nov. 21. F e r k ó“

Next

/
Oldalképek
Tartalom