Egri Ujság - napilap 1915/2
1915-08-08 / 217. szám
2 Romfürdő a Uzsok julius. A szerpentin mint fehér pántlika gyűrűzi a zöld hegyhátat. A vonat mély szakadékok fölött merésszivü viaduktokon szalad. Fenyők sudár- lanak fel kék pára közt s az üde gyepük szélén mint rendbe állított gyertyák. Havasi ihatott csapkod az arcunkba a szél itt, ahol alpesi tájakat hazudik a Kárpát s az erdős hegykupok összehajtják vállukaí, mintha csak innét mintázta volna ama hajdani festő deák a hármas halmot ország címerébe. S a hármas halom tetején ott a kettős kereszt is. Távol földekről, végeláthatatlan tundrákról ide hurcolt orosz vitézek pihennek itt e különös görbe földben, erdőbundás, lomha hegyek között. Lejebb magyar sírok fehér kőkeresztjei sorakoznak. Talán hevesi vagy kunsági magyar Jíukra borul itt a rideg távol hant, akiket árva lányhajas süveggel, bazsalikum illatos bokrétákkal hoztak erre fel a daloló lengő zászlós vonatok. Mily különös, hogy összesodorta itt e szörnyű forgatag a messzi rónák fiait. Mit álmodhatnak itt akik hegyet tán álmukban se láttak. Akiknek szőke kék szemű tündér intett a gyerek mesékben, s arany- almái őrzött bűvös fenyő kertben a dali magyar vitéz s a király kisasszony haja oly szőke volt, mint az aranyszínű búza. Itt a titkos ösvényeken erdei rémek járnak s talán a százados tölgyek is földbegyökeredzeít óriások, s éjjeli órán titkos tüzet lobbant bozótok mélyén a feneketlen kokojszás. A nyomorúságos rutén vizskók ormotlan tetejükkel talán gonosz hegyi manók rejtelmes tanyái. Ember nem jár a néma ösvényeken. A tépett kalyibák keserves unalommal bóbiskolnak az utszélbe. Egyiket, másikat tőben elsöpörte a gránát s mély lyukat vájt a szomorú roncsok közepén. Itt-ott a kopasz hegyoldalt árok tépi fel. Másütt szélesen bevágiák a sziklafalat. Magyar ágyuk álltak itt s a hegygerincen át küldték gyilkos golyóikat a túlsó völgybe. Más nyoma alig van már itt a hadak jártának. A nyári hajnal édes színeket gyújt a változó tájakon, fantasztikus színpadi világítást. Az ég szelíd és végtelen kék. A csöndes átlátszó ereket nem háborítja vér s i a borzalmakra sóvár szem, hiába keresne itt oszló dúlt testeket. De egyszerre egy utkanyarodónál a gyér pázsitból lemetszett kar mered elénk. Döbbenés fagy át rajtunk. Talán káprázat, kisértés nem is valóság, ki hagyta itt e kart és mi őrizte meg ily rejtelmes épségben. De aztán látjuk, hogy márvány ez a kar. Nem messze tőle ott a törzs is. Izmos, eszményi atléta törzs. Diszkoszvető szobor ledöntve csuE 'J k í Kárpát fül a talapzatáról. És aztán szerte ■ még több szobor is. Fehér, hűvös szépségű, görög istenasszonyok, a ■ tagok gyönyörű harmóniájával, a : tökéietes szépség márványba kövült merevségével, de szétzúzva, meg- j tiporva, össze vissza hányt roncsokban. ; Itt park volt valaha. Színes ágyak 1 leheltek holdas estéken illatot. Az i istenasszonyok fölé drága lugasok j iveitek zöldselymü menyezetet s I körül nagy illatos fenyők álltak I s a langyos éjszakán talán rózsafákra szállt a fülemile. De a százados gyönyörű fényükét derékban fűrészelték el, a rózsafákat kicsavarták. Az édes pázsitokból, a színes ágyakból vastag göröngyü ugart I szántott a paripák patkója, az ágyuk és nehéz trénszekerek vasait kereke. Kis magyar fürdő volt itt világtól ejrejtve a Kárpát félre eső völgyében. Régi módi apró villákkal. Akkor építhettek ilyen ódivatú fehér ámbitusos házakat, midőn Kisfaludy regéit olvasták a magyar hölgyek s a szerelmesek Hinfy dalaival jártak a berkek árnyán. Divatos pesti dámák nem igen jártak erre s talán borsodi vagy nógrádi kúriákból hozta ide álmatag melankóliáját nyaranta egy két ábrándos kisasszony s a Kőszívű ember fiait olvasta a görög szobros parkban, ahol vasárnap délután a szomszéd vasúti tiszt járt szemlét tartani az évad szépei felett. Pár jó kedvű felvidéki lány is volt itt. Telt husu, kék szemű lányok, akiknek cseppet sem illett rosszul, hogy fekete harisnyára húzták a mély ki vágású sárga cipőt, mert a fellebbenő szoknya nagyszerű bokák szépségét leplezte le. Kedélyes urak is üdültek erre. Megtoila- sodott ügyvédek, kismódu birtokosok, akik tótosan lágyították a magyar szót. Esténktnt nagyokat ittak. S borral és cigánnyal vidiíották a végevárhatatlan kártyapartikat. U I b s Talán Anna bálokat is tartottak s kedves ábrándos szerelmek szövődtek a szupé alatt, ^amelyeknek az ősi fenyvek s a bánatos lugasok alatt merengett egy rövid nyáron át a folytatása. A reggelek voltak itt csoda szépek mikor fehér ruhában mindenné! ingerlőbb az álomfürdőbe frisült női test s a lombokon á porzó nap aranyzöld futókat teriget a fehér asztalokra, amelyen tejszínhab édese- dik, méz aránylik s apró szivárványokat vet a kristály poharakban csillanó forrás viz. Olykor bujkáló pároknak volt jó rejtekhely ez az eldugott igénytelen fürdő. Ódon városokból vágyakozó szemű lengyel asszonyokat hozott erre suhogó selymekben a vonat s Magyaroszágból délceg huszár tisztek érkeztek. Ilyenkor pezsgő durro- gott a szaiétli álmos lámpái alatt s az éjszakán csókok háborgatták a meghitt fülemülét Az utolsó években minden nyáron egy különös hölgy lakott itt. Sugár termetű volt és csupa hajlékony ringós. Dús haja mint az olvadt arany s a szeme kék mint a fiatal türkiz. A ruhái finomak voltak mint egy álom, selyem harisnyáin kacéran töri meg a fény s francia cipőinek nagyszerű hajlású sarkát irigyen nézegették a környék elismert szépségei, ha vasárnap délutánonként sétálni jött a fürdő parkjába. Az ujjain sosem látott drágakövek csillogtak s olyan drága illatok szálltak a nyomán, mint tropikus szigetek fűszere. Úgy kikiabált ez a nagyszerű nő a csöndes fürdőcske vidéki egyszerűségéből. Mért töltötte itt a napjait. Méri nem csillogott messze azúr tengerek partján, tündér paloták közt, világ fürdők végtelen ember zajában a többi asszony virág közt, akiknél bizonyára sokkal szebb és sokkal kívánatosabb lehetett. A szőke hölgy, aki bizonyára elátkozott király kisasszony volt, vagy valamely nagystílű kalandor nő, nem beszélt a fürdőn senkivei. Egész nap egyedül járt a parkban, s apró aranyszegé’yü könyvből olvasott, amelyben különös amiénktől eltérő metszésű betűk hieroglifjei sorakoztak. Sokat járt künn a hegyek közt. Nap hosszat festett és foíografálí. S ez így ment egész nyáron át. Minden nyáron egyszer látogatója is volt. Mindig ugyanaz a férfi. Napsütött férfias, szép barna arc. \ könnyű nyári ruhát kifogástalan eleganciával viselte, de a tartása a járása olyan idegenszerü volt a polgári ruhákban. Egyszer kihallgatták őket a parkban mikor az ifjú szerelmesen suttogott a hölgy fülébe. A nevét mondta százszor is sűrű sóhajok közt, Nikolajewne Anna. Este Nikolajewna Anna énekelt s valami furcsa huros hangszeren kisérte a busongó édes kis melódiát. Nemsokára azután szenzációja volt a kis kárpáti fürdőnek. Este izgatottan adtak kézről kézre a kur szalon pár lapját. Kiabáló betűk, vastagitott sorok élénkiíetiék a szürke oldalakat. Hadititkokat árult el egy vezérkari ezredes. Erődítések rajzát, mozgósítási terveket. Az árulást felfedezték. Az ezredes főbelőtte magát. Nikolajewna Annánál aznap nagy sürgés-forgás volt. Másnap elutazott az igéző, fejedelmi szőke hölgy. A képes újságokból aztán az ő lovagjára ismertek az áruló ezredesben. Mutatják a villát is, amelyben lakod. Minden évben ezt kereste fel s a saját kedvére díszítette, csinosította. Az volt a legszebb villa a kis fürdőben, az ódon nyári lakások közt csinos, modem kis cottage. Mikor az ősszel ide jöttek a csapataink, ezt választották ki a szállás csinálók a stab számára. Még el sem foglalta a stab a helyét, már vonultak fel szemben a legelső magaslatra az orosz ütegek s pár perc múlva bömböltek az orosz ágyuk. Az első gránát a Nikolajewna Anna nyári lakának tornyos, Kiugrós tetejét szakította le. Káííay Miklós. l| FREÖOLI! ma lép fel utoljára az URÁNIÁBAN d. u.' 6 I és este fél 9 órakor. Seba Fregoii személyes ff szereplését megelőzi: Hujsis a Ilii után. I | Izgalmas detektív regény 1 három felvonásban. ___________1915. augusztus 8 B BBwmaa— KÖD. Gál icia, 1915. juíius. Valaki rám fűit rózsaszín ködöt S a Dnyeszter. ez a pompás vert ezüst pánt, Most úgy szőrit itt a szivem körött. Mint uj abroncspár roncsolt ócska dongát. Szivem szeretném még kitatarozni, Szinültig szűrni szebb idők borával S futó rózsás, hüs ambituson ülni, És megbékélni tegnapokkal, mával. És inni, inai szivem piros vérét S becézni fiinom két fehér kezet És úszni, úszni két szem tiszta tükrén, Mint Dnyeszteren köd —- holt emlékezet. KLEIST.
