Egri Ujság - napilap 1915/2

1915-08-03 / 212. szám

I 1915. augusztus 3 g\ö.>öf! most másodszor a koierameníesn-ek nyilvánítás óta 7 újabb eset fordult elő, A Gyöngyössel határos Gyöngjöspüspöki községben pedig 2 megbetegedés fordult elő. Legveszedelmesebb zzonban az eset a gyöngyösi járásban Szűcsi községben, aho! eddig 20 megbete- giliés és ezek között 6 halálesett fordult elő. itt a vármegyei főorvos járványnak nyilvánította a kolerát. A gyöngyösi járásban fellépett s immár veszedelmesebb arányokat öltő kór elfojtására, amint mer megírta az Egri Újság dr. jTurt ányi Gyula vármegyei főorvos Holländer Hugó dr. egészségügyi felügyelővel egyik neves bakteriológusunkkal kiszált a helyszínére s megvizsgálták itt a helyzetet amelyet különösen Szűcsiben tény leg súlyosnak találtak. Elhatározták, hogy a mennyiben Szűcsiben újabb megbetegedés fordul elő, gaz előirt barak berendezést hozatják meg s itt kezelik a teljesen elkülönített betegeket. Azonkívül a gyöngyösi járásban üdvösnek találták védőoltások alkal­mazását is s Holländer dr. az oltást Gyöngyösön már meg is kezd^. Ezenkívül még Apcon és Tarna- örsön fordult elő több kolera eset. Apcz községben 6 megbetegedés történt s ezek között 4 halálos. Tarnaörsön pedig 11. A vármegyei főorvos azt is ta­pasztalta, hogy a hatóságok és ha­tósági orvosok nem tulajdonítanak mindenütt oly jelentőséget a kolerá­nak, mint 'amilyen súlyos következ­ményekkel ez a vármegye és az egész ország egészségügyi állapo­taira járhat. Épen azért az alispán most erélyes rendeletet bocsátott ki, amelyben a kolera meggátlása cél­jából előirt óvórendszabályok leg­szigorúbb betartására ismételten és nyomatékosan felhívja a hatóságo­kat és hatósági közegeket, A háborús szezon. Palágyiék Egerben. Eger, augusztus 2. Megírta már az Egri Újság, hogy Palágyi Lajos színigazgató bejelen­tette a szinügyi bizottságnak, hogy szeptember 4-ikétől kezdődően hat hetes színházi szezont szándékszik. Egerben rendezni s ehhez a bizott­ság engedélyét kérte. A szinügyi bizottság Jankovich Dezső kir. tanácsos polgármester elnöklete alatt ma tárgyalta Palágyi Lajos színigazgató kérvényét. Némi aggodalmai vannak ugyan a bi­zottságnak a szezon sikere iránt, de a színigazgató kérelme elől elzár­köz ni nem akart, éppen azért az engedélyt részére megadta s ugyan­csak a színigazgató kérelme folytán a szinházi zenekar kérdésének meg­oldása céljából érintkezésbe lépett a katonasággal is. Azután meglette a szükséges eiű- intézkedéseket a színház tűzrendé­szet! szérr?pon‘bő! való megvizsgá- j Sása, tisztogatása és tatarozása iráni. | Ezek szerint tehát szeptember 4 ikétöi kezdődően rövid hat hetes j sziniszezon lesz Egerben. Pjlágyi i színigazgató 42 előadást tar! Eger­ben, amelyre 15 ös és 20-as szel- | vénybérletet fog kibocsátani. A géppuskások. Eger, augusztus 2. A gépfegyverek tisztjeit és legény­ségét a baka jó magyarsággal „masinegewehres“-eknek hívja a német „Maschinengewehr“ szó nyomán „Masinisztákénak is mond­ják őket néha katonanyelven. A gépfegyvereknek közvetlenül kell a gyalogsági tüzelést támogatniok s a parancsnoknak lehetővé teszik a legerősebb íüz’atáskifejtését.Támadó és védőhaicban egyaránt hatalmas támaszai a gyalogságnak, különösen, ha hidegvérű parancsnok a döntő he yen és időben szólaltatja meg a fegyvereket. Használhatóságuk köny- ny Q, szállítási módjuknál fogva nagyon sokoldalú, hiszen a gyalog­ságnak hozzáférhető akármely terepre el lehet ezeket vinni. Masirozás közben a géppuskát lovakra rakják úgy, hogy a gépfegyverosztagok a gyalogsággal együtt menetelnek. Gyakorta kelt csodálkozást, hogy ezek a kisebb fajta lovak mi minden akadályt letudnak győzni s hogy a harctéren mire nem tartják ezeket alkalmasaknak. Zászlóaljunkat oly faluba rendelték ki, a hová csak egyetlen ut vezetett nagy kerülővel. Az őrnagy tetszésére hagyták, hogy minő utón jut oda, ő meg úgy határozott, hogy a sik területen a legrövidebb irányban megyünk a faluba. Mi nem bántuk. Libasorban haladtunk előre szép mezőkön, kisebb erdőkön kukoricá­sokon át, imitt- amott valami csekély vizéren is át kellett Iábolnunk. Gyönyörű őszi idő járta, mi meg rózsás kedvben voltunk. Az elővéddel az egyik hadnagy iránytűvel haiadt előre, ő volt az iránymutató tiszt, katonai nyelven: „Direktionsoffizier“. Bátran reábizhattuk magunkat, olyan jól értett az iránytűhöz, hogy ritkaság. Aggodalom nélkül követtük őt s akármennyire özsze-vissza mentünk is, tudtuk, hogy jó irányban hala­dunk. Hirtelenében megakad a végnél­küli oszlop. Meglehetősen széles, mejdnem fél méter mély vízfolyáshoz értünk, a melyen gyalogsági hidá­szaink csiak egy fatörzset fektettek keresztbe úgy, hogy szinte kötél- táncos módjára kelle.it ezen átmen­nünk. Látták volna csak a kávéházi politikumok és hadvezérek, hogy micsoda játékos kedv és csinytevő pajkosság észlelhető gyakran a harc­téren, az ellenségtől ahg 2 órányira. Egyesek nehány nagyobb lendületű ugrással .jutottak át a túlsó partra, a vigyázva lépkedők megjárták, mert egymásután rántották őket le ked­ves pajtásaik a vizbe. A túlparton álló parancsnokunk egy ideig szabad kitörést engedett a devajkodásnak s önmaga is jókat nevetett a sikerül­tebb tréfákon. Sokunknak ez volt az utolsó víg napja, mert már a reá következő éjszaka kemény ütközet­ben sok veszteséget szenvedtünk. Ám a géppuskásokről akartunk tulajdonképen szólani, térjünk a tárgyra. A mikor az apró lovak a vizhez értek, „masingewehreseink“ a lovakat farkuknál fogva sorjában egymáshoz kötözték s a legmegbíz­hatóbb állatot elsőnek tették meg. Ezt elindították s az okos jószág maga után húzta a többiü, igy keit át valamennyi türelmes és bárány- szelid lovacska a vízfolyáson. Embereink egy darabig még tovább űzték ártatlan tréfáikat, majd elindí­tották a lovakat rendesen folytatva utukat. Mihelyt a csapat lőtávolba ér, az emberek leszedik a lovakról és ma­guk viszik az. ütközet helyére a gép­puskákat. A lovakat lőtávoion kívül jó fedezékben készenlétben tartják ilyenkor. A legénység egy része magát a fegyvert kezeli, a többi az úgynevezett „lőszeroszlop“, ezeknek kell a muníció idejében való pótlá­sáról gondoskodtok. A gépfegyve rek pedig sok, tömérdek sok muní­ciót fogyasztanak el. Atöltényes öv, amelyet mindig teljesen megrakva kell készenlétben tartani, százszoro­sán, meg ezerszeresen osztja a ha­lált. A Kárpátokban láttuk, hogy em­bereink mily óvatosan rejtegették hóköpenyegük alá a géppuskákat, csakhogy az orosz ne vehesse eze­ket észre. Ezek a jóravaló emberek már polgári foglalkozásuk köréből hozták rfíagskkal a gépfegyver sze­reidét, nagy részük lakatos, műsze­rész, kovács, meg más hasonló mesterséget üz és fáradhatatlan gon­dossággal tisztogatják e pokoli gé­peket, hóval töltik meg a hütőcsö- vet, távolságokat mérnek, szembe­tűnő célpontokra belövik magukat s ' mindezt a nehéz munkát a legna­gyobb nyugalommal az ellenség lő- távolán belül végzik, jaj azoknak az ellenséges rohamsoroknak, amelyek eíőremenete.ük közben o*y terület- hullámra érnek, amelyre géppuská- ssink előbb belőtték magukat. Mint sarlótól a fűszálak, úgy dőlnek sor­jában az emberek, a gépfegyver jól kaszál. Rémséges látvány annak, aki először látja. Percenként 700 Í lövést ad le. Éles szem és hozzá­értő kéz nagyobb tömegben majd­nem ugyanannyi találatot ér el. A lövések gyors egymásutánja, a lövedékkévének szűkítése, valamint az a lehetőség, hogy főbb gépfegy­vert ugyanarra a kisebb térségre állíthatni egymásmellé: döntő ered­ményt és megsemmisítő hatást biz­tosit. A gépfegyvereket leginkább fe­nyegetik veszedelemmel a kis jár­őrök. amely maroknyi csapatok lo- pódzva iparkodnak egy-egy gépfegy­verálláshoz férkőzni és váratlan rajtaütéssel elfoglalni, ilyen megle­petés ellen a leggyorsabb tüzelés sem használ, csak a védőcsapat segíthet ilyenkor, legtöbbnyire egy raj. vagy szakasz gyalogság, amely­nek feladata az ily előre nem sej­tett támadások ellen a gépfegyvert megoltalmazni s az előteret gyak­ran megvizsgálni. Szerbia nem enged át semmit Bukarest, augusztus 2. Nisból jelentik, hogy a szófiai orosz követ, aki Tru- beckoj herceg támogatására Nisbe utazott, tárgyalt Pasics miniszterelnökkel a Bul­gáriának teendő engedmé­nyekről. Pasics a legttatáro- zottabban kijelentette, hogy Szerbia a háború alatt semmi­féle területet sem enged át és a háború után is legföljebb csak Isztip és Kocsána vidé­kének átengedéséről lehetne szó. A nisi lapok ezt is sokalják és tiltakoznak az ellen is, hogy Románia a Dobrudzsában tegyen enged­ményt Bulgáriának MEZŐKÖVESDI MATYÓ LAKODALOM Eredeti helyszíni felvétel a SÁRGA LILIOM cimü ma­gyar népszínműben. Előadják a Magyar Szinház művészei. Bemutatja az Uránia augusztus 3-án, Ledde

Next

/
Oldalképek
Tartalom