Egri Ujság - napilap 1915/1

1915-05-19 / 138. szám

E j i\ i U J S Au .3i . m^jus 19. Nagy Bálint népfölkelő látomása. Egy nagyváradi honvéd Junius 10-én vége a Eger, május 18. A Nagyváradon megjelenő Sza­badságban a következő érdekes cikket olvassuk Nagy Bálintról a látományos váradi népfelkelőről, aki megjósolta a háború végét. A nagyváradi 4-es honvédek azóta hogy tudják ezt az az esetet, kétszeresen tisztelik Nagy Bálintot. Nagy Bálint: tizedes, igy is meg­érdemli, hogy tiszteljék, inert a reglama előirja. Még aztán népfel­kelő, harcsabajszu, szürkeszemü, jó- vágásu legény, holott odahaza, Kis- jenőn, asszonya van, meg három gyerek sir, hogy kevés az állam­segély. Ám, hogy Nagy Bálint lá­tomást is látott, megjelentek néki égi csudák, szép pitvaros menyből - tozat, olyasmi amire nincs az ál­moskönyvben megfejtés : a rekruták is, meg a népfelkelők is roppantul megtisztelik Nagy Bálintot. Mert amit látott, azt hiszik, hahiszik,hanem, szőrül-szóra beteljesült idáig. És vala­hogy úgy vagyunk Nagy Bálint esetével: e fenekestül felforgatott világban, hátha igaza van látomásá­nak, hátha neki jelenhették meg az igazságot, további intézkedésig, amignem batallinsrapportra nem ci­tálják és háborúba nem küldik, mondván, hogy katonának háborús időben nem szabad álmot látni ? Mert mi beszéltünk Nagy Bálint­tal tegnap. A kaszárnyaudvaron pi­pázott, a nagy májusi fényben virá­goztak a gesztenyefák. És Nagy Bálint mesél, jó, dallamos hangon, az egész olyan, mintha valóban láto­más lenne: — Tizenkettőbe vöt. Január ha­vában. Három jelentést láttam éjjeli látásban. Az első ijen vót: az ég be vót vonva napkelettől napnyu­gatig dróttal. És erről a drótról pi­ros vércseppek csepegtek le a fődre. A ződ fűre meg a kis ten­gerire. Es a ződ fü úgy vót, mint egy araszos. A kis tengeri is két- három levéllel ékösködött. v Nagy csend. Szippantás a pipá­ból. Jó szörtyögős pipa. Bajuszt le­het pödörni utána. Aztán halkan újra kezdi. Nagy májusi ég alatt úgy hullanak ennek a bakának a szavai, hogy elámul éz ember. — Az második látés ijen vót: mintha a magyar Alföld közepin álltam volna. Nagy sűrűn egymás­hoz bárányfelhők jöttek az égbolto­zaton. Beborították északon az eget. És jött déli irányban egy nagy fe­kete felhő igen nagy csattogásban. Es megállt az égen és úgy állt megjósolta a háborút. »világ öldöklésnek. « meg, mint tiz órakor szokott lenni tavasszal. És jött ismét egy harma­dik felhő az égen nagy. sebességbeli és föltornyosodott napnyugaton. Mint mikor nap van az égen tavaszi idő­szakban délután négy meg öt óra közt. A felhők megáltak hazánk ol­dalai mellett és elkezdtek egymással viaskodni. Csend, megint szippant. A szürke szemeivel néz föl az égre, mintha ott viaskodnának a felhők. — A harmadik látásom ijen vót: álltam nagy síkság közepin és mintha több állatok viaskodtak volna. Az állatok közt volt, ki hasonlított a varangyos békához. Akkora mint egy hatszázliteres hordó. Ült a sík­ság közepibe, arccal délnek fordul­ván. Ezzel a békával két kisebb állat viaskodott. De csak állt a béka, meg nem mozdult, nagy fene hasával. Ekkor nagy sebességben jött egy madár dél felől és kezdett viaskodni a békával és mivel elől nem boldogult vele sehogy, hátul megkerülte és lerántott róla egy nagy bőrt. És ennek helye sárgál­lott, mint egy állat, mikor meg van nyúzva. A béka utána kapott a ma­dárnak, de ez gyorsabb volt és ekkor a két kisebb állat is kezdett viaskodni vele, de a síkság tisztán maradt. Csönd, szippantás, napfény. Alig merek szólni. — Hát Bálint bátyám a megfetés? — Az én magyarázatom mindent megmagyaráz — mondja. Mikor a fü araszos lesz, lesz a legnagyobb ütközet, mivel a látásom erre az időszakra mutatott. Mert nem jel zette, hogy lett volna búza, csak kis tengerit jelzett, meg zöld füvet, araszost, amilyen junius elején van. Úgy tizediké tájban lesz vége a világöldöklésnek. — Második látásom meg az volt, hogy a megfejtése: a fölhők nem gyünnek be a hazába, azok körü­lötte tornyosulnak, de Magyaror- szágbul talpalatnyi föld sem fog hiányozni. — Az harmadik látásom meg ilyen fejtegetést kan: a béka az orosz, a két kisebb állat a miénk és a szövetségesünk s a harmadik, amiről nem tudtuk, hogy a szövet­ségesünk, mert az később jött: a török. Tehát az én megfejtésem szerint: Oroszország nagy birodalmi veszteséggel fogja megfizetni ezt a háborút.. . A kaszárnyaudvaron nagy abtei- lungok masíroznak, ahogy Bálint bátyám mondja: kikészítik őket a háborúra. I — Pedig — mondja szent hittel, ; — ezek már nem kerülnek el | odáig .{.. Mire a fü araszos lesz ... Junius tizedikére: nem lesz itt már viaskodás. sehol a földön. I -„rr-.- -i.nr.ri.-r.-n ~ -nir rr. - - -Lrr tl-li min , Elkésett a repülő posta. | Hírek az oroszok által ostromolt Przemy síből. Eger, május 18. A hadiszerencse forgandósága úgy j hozta, hogy ‘„immár a mi hadaink : ostromolják Przemysl várát, amely­ből még nem is olyan régen bo­szorkányos repülő masinán küldöz- , tek üzenetet távol szeretteiknek. Ma már azok, akik hónapokig j vitézül védték Przemysl várát, mesz- j sze Ázsia szivéből adnak hirt ma- ; gukról. A Bajkál tó vidékéről, a i Káspi tenger partjáról, az altaji fen* ; sik sziklás sivárságai közül. Magya- j rok őshazájából jönnek messze rab- ; Ságba szakadt magyarok Írása vi- | gasztalást hozva itthon értük csen- i gő sziveknek. De a nehéz idők | hányatásában mint megkésett madár érkezik meg mindig egy-egy paíyo- | lat papírra írott üzenet, azok közül I való, amelyeket még az ostrom ide­jén hoztak ki muszka táborok sok­szoros gyűrűjén keresztül merész i repülők. Ma közöltünk egy ilyen üzenetet s ilyen ez a másik is, amelyet Pócs Bernátnénak ma hozott a posta. Egri emberek üzenete van benne. Egri ember cenzúrázta, Singer Jó­zsef hadnagy, zászlóalj parancsnok. A levél szóról-szóra igy hangzik : Dicsértessék a Jézus Krisztus. Szeretett kedves feleségem. Hála a jó istennek van jó egésszégem, me­lyet nektek is kívánok a jó Istentől. Kedves feleségem tisztellek mind­nyájatokat, legyél szives az itt alább írtaknak feleségeivel tudatni, hogy még szeretett kedves férjük és csa­ládapjuk él és egészséges. Tisztelik a kedves családjukat. Jó egészséget kívánnak nekik. Kérjék a jó Istent, ■ hogy segítsen meg mindnyájunkat. Német Bernátné, Tóth Pál Mária, Rózsa Jánosné, Vig Mária, Bőta Jánosné, Szeredi Verőn, Szeredi Sándorné, Peró Mária, Kovács Ist­vánná, Mihalicza Juli, Varjú Miklós- né, Mirkács Anna, Szabó Mihályné, j Farkas Erzsébet, Sidiridi Jóskának j édes anyja Kinszki Katalin. I ^g egyszer tiszteljük mindnyá- I jukat, kedves családunkat. Jó egész- ! séget kivánnnk szeretett kedves csa- ! ládunknak. Legyél szives, ha meg­kapod a levelet, azonnal tudatni családjokkal. Vincze Pap Jánosné, Erős Mária, Fülöp Ignácné, Mátyási Panni. Ti« ' ':m mindnyájokat isten veletek Pócs Bernát. & bokrétás kalap miatt. Tévedésből mást ütöttek agyon. Eger, május 18. Horváth János és Nagy Sándor sokáig együtt dolgoztak Budapesten az egyik fővárosi gázgyárban és egy ideig a legjobb barátságban éltek. Barátságuk azonban csak addig tartott, mig egy este abban a korcsmában, ahol többnyire együtt vacsoráztak, a már részegen belépő Horváth meg nem pillantotta az ott nyugodtan vacsorázó Nagy Sánor fején a virágos és fölpántlikázott kalapot. Dühösen támadt rá: — „Te nem vagy katona, hogy mersz pántlikát tenni a kalapodra“? — és letépte a nemzeti szinü szal- lagot Nagy Sándor kalapjáról. Nemsokára ezek után mindakettő- nek haza kellett jönni, hogy az Egerben megtartott népfelkelői be­mutató szemlén jelentkezzenek. A jelentkezés után ők is hazamentek a többi legénynyel együtt Visznekre, ahol a katonának besorozottak, köz- tak Nagy Sándor is, a korcsmában hangos ivás közt bucsuzkodtak. Kocsmából kocsmába mentek a le­gények, mig csak a Bolyóczkiéban njból összetalálkozott Horváth és Nagy, ki már előbb odaérkezett Tari Mátyás barátjával. A mint Nagy Sándor a bélépő Horváthot. megpillantotta, odaugrott hozzá. „Most már én is katona vagyok“ — kiáltotta, és két hatalmas pofont mért nemcsak ^Horváth arcára, ha­nem annak barátja: Csombók Jánosra is. Nem hagyták ezek annyiban a dol­got. Két hatalmas karóval felfegyver­kezve visszatértek a korcsmához s annak ajtaja előtt elrejtőzve i várták, hogy Nagy Sándor és barátja mikor jön ki onnan. Sö­tét este volt már, mikor Nagy Sán- | dór és barátja Tari Mátyás egyszerre j léptek ki az ivó ajtaján, i Horváth és Csombok ekkor nekik rohantak és Nagy Sándor helyett Tari Mátyást úgy ütötték a karókkal, hogy az másnap belehalt. Ma volt ez ügyben az egri kir. törvényszéken az esküdtszéki tár­gyalás, melyen dr. Miskovics Flóris ítélőtáblái biró elnökölt s Pretten- hoffer Ödön és Ficzere Béla tör­vényszéki bírók pedig mint szavazó bírák vettek részt. A vádat Ringel- hann Károly kir. ügyész képviselte, a jegyzőkönyvet pedig Várady Gá­bor törvényszéki jegyző vezette. A védelmet Altorjay Sándor és Molnár Sándor látta el. Az esküdtek ver­diktje erős felindulásban elkövetett halált okozó súlyos testi sértésben mondotta ki őket bűnösnek, mely­nek alapján a törvényszék az eny­hítő körülmények figyelembevételé­Tűzifa waggonszánu«* helyben és vidék­re, valamint kicsiben kapható. Klein Lajos üszénkeres­kedőnél.

Next

/
Oldalképek
Tartalom