Egri Ujság - napilap 1915/1

1915-01-23 / 23. szám

1915. január 23. B G K i ti 4 Ö A (3 3 Keletporoszországban harcolt az oro­szok ellen s a múlt év november 14-én önként vállalkozott, hogy egy őrjárattal kikémleli az oroszok had­állásait. Sikeresen behatolt az oro­szok állásai közé, feladatát megol­dotta s a jelentést is elküldötte róla parancsnokságának. Azután a jelen­tést vivő katona fegyverét felfogva tovább nyomult előre, hogy egy az oroszoknak kitűnő fedezékül szol­gáló majort felgyújtson. De ekkor észrevették az orosz előőrsök. Miklóssy zászlós azonban nem hát­rált meg, hanem harcba bocsátko­zott az oroszokkal s e harc közben kapott fejlövést s ott a helyszínen meghalt. Temetésén ott volt száza­dának egész tisztikara s a legénység is, amely valóságos rajongással vette körül a vitéz zászlóst. Tetemei most a Nowibreznicai temetőben nyugosznak, mig a család a háború után a hazai földnek átadhatja. hírek. Eger, január 22. A kozák. A csapatkórházban. A folyosón nehéz orvosság szag. Mankós, botos katonák sántikálnak, verterek tevé­kenykednek, lábbadozók olvasgatnak, pipázgatnak. A kórtermekből kijön egy-egy sebesült, csak könnyű ru­hában, vállravetett kabátban. Tovább megyünk. — Ezekben nehéz betegek fek­szenek — magyarázza a verier. — Ide nem szabad bemennünk. Csak itt tessék benézni. Az ajtón öt-hat centiméter nagy­ságú rés van vágva, beüvegezve. — Benn mozdulatlanul fekszik két be­teg katona. Benyitunk egyik kórterembe. Nagy, világos terem, magas ablakszemek merednek ránk. De még inkább ránk meresztik szemüket a terem­ben levők: orosz sebesültek. Csak bámulnak. Mintha kérdeznék: mit akarunk, mit keresünk közöttük? És igazuk is van. Ismeretlenek va­gyunk egymás előtt. Nem tudjuk, kik ők, sem ők nem tudják mink kik vagyunk.. Amint elmegyünk egy- egy mellett, utánunk fordul, végig mér és figyeli a verter szájmoz­dulatait. Szép emberek. Magasak. Nyílt tekintetüek, De hát nem is csoda. Ki tudja, mire nem gondolnak, amint járni-kelni látnak közöttük. Pláne még mikor írni is látnak. Talán azt hiszik, összeírjuk őket és holnap már meghalnak. Amint elő-elő ve­szem a papirt, ceruzát és jegyezge- tek, félősen húzódnak mellőlem. A verter megállít egy ágy előtt. — Ez kozák. Átlőtték a tüdejét. Mikor idekerült, olyan dagadt volt a melle, mintha szakajtót tettek volna oda. De már javul. Közép magas, mord tekintetű a kozák. Lesugárzik róla a vadság. — Vaskos, testes, mint maga Jaz őserő, amely mindent lesodor, ami útjába kerül. Mennyi rémséges történetet olvastam az orosz hadseregnek e félelmetes katonájáról. És mikor a kozák szót hallottam, mindig az jutott eszembe, hogy olyan lehet a kozák, mint a betyár vagy még annál is borzalmasabb, aki, ahová beteszi a lábát, nem hagy épen semmit. Ami elvihető, elviszi, amit nem vihet magával, összerombolja. A most dúló rettenetes háború azon­ban kimutatta, hogy nem olyan a kozák, amilyennek elképzeltem. A vadság ugyan megmaradt benne, de gyáva. Hazaérkező sebesült hőseink beszélik, hogy gyávább katonát nem látták a kozáknál. Amint közeledni látják a mi derék huszárjainkat, akikről mesébe illő hőstetteket hal­lunk, hanyat-homlok vágtatnak vissza lovaikon, még ha többen vannak is, mint a mieink. Érdekes dolgot beszélt el a verter a kozákról. Egy alkalommal felkelt az ágybói és járkálni próbált a teremben, azon­ban föl-följ3jdult, meri a sebe még mindig fájt. A többi orosz gúnyo­san rámosolygott és odakiabálta: — Most szúrj, no kozák. — És jót nevettek a kozák vergődésén. Megkérdezték őket, mért harag­szanak ennyire a bajtársukra. Azt mondták, hogy a kozákra haragszik mindenki, mert az a legerőszako­sabb ember az országban. Meg a hatóságok a kozákot Küldik a sze­gényemberhez az adók behajtására és addig békén nem hagyja, mig ki nem fizeti. Meg a kozák a katonai hatóság köldönce is. Ő viszi a be­hívókat és vele kell mennie a be- vonulónak is. Egyik orosz beszélte, hogy ő ép munkából ment haza és egy kozák már otthon várta a be­hívóval. Még azt sem engedte meg, hogy elbúcsúzzék a családjától, ha­nem megfogta és vitte magával. Ezekután megértettem a kozák iránti nagy gyűlölet okát. És most már nem csodálkoztam, hogy ebben a vérzivataros időben, mikor még az ellenfelek is békejobbot nyújtanak, miért kerülik a kozák ágyát még bajtársai is. Talán nem helyesen tesznek, de ki tehet róla? (sz. a.) — Eljegyzés. Szoó János a „Hangya“ sátoraljaújhelyi kirendelt­ségének tisztviselője eljegyezte Féhér Lenczikét Sátoraljaújhelyről. — Ezüstérmes egri tizedes. A háziezred babérkoszorúja ismét sza­porodott egy babérlevéllel. Palla Lajos fűzte a koszorúba a babérle velet, akinek hősiességéről a had­sereg aranykönyve igy emlékszik meg: Palla Lajos 60. egri gyalog­ezredbeli tizedes egy roham alkal­mával másod magával hét oroszt fo­gott el. A másodosztályú vitézségi érmet kapta. — Hősi halál. A 106. és 107. veszteségi lajstrom szerint Szilágyi Rudolf és Vág József 60. gyalog­ezredben tartalékos zászlósok az északi harctéren hősi halált haltak. — Katonatemetés. A harctérről sebesülten és betegen visszaérkező katonák közül az egri helyőrségi csapatkórházban hősi halált haltak: Russ Mihály 12. honvédgyalogezred- beli közlegény (M. Szurduk születésű), temetése f. hó 23 án, szombaton dél­után 2 órakor lesz. Kratovszki József cs. é« kir. 9. gyalogezredbeli közlep gény, pionír (Wotwici illetőségű), Zsédely Márton, a 31. népfölkelő gyalogezred 12. századának közle­génye (Mezőőrsi születésű), temeté­sük f. hó 24-én, vasárnap, délután 2 órakor lesz. — Most amikor minden ember felhasználja a kínálkozó ^alkalmat, hogy pár órai kellemes szórakozás­sal élénkítse a napi munkában ki­merült szellemét, igen helyénvaló gondolat volt az Uránia színház vezetőségéíől egy a legkényesebb igényeket is kielégítő műsort színre hozni a mozgószinházat lelkesen lá­togató rokonszenves egri közönség- részére. Nem is fog várakozásában csalatkozni senki, aki a szombat este fél 9 órakor kezdődő előadás megtekintése céljából helyet foglai az Uránia kényelmes ülésén. A mű­sor egy tanulságos állattani felvétellel kezdődik, mely róka koma életéből 'visz vászonra néhány érdekes epi­zódot. Következő szám „Az álarcos nő* cimü élvezetes két felvonásos vígjáték. Ezt követi a műsoron „Zanda bosszzuja“. Érdekes még­ha ó történet a kép tárgya. Nem kevesebb, de sőt sokkalta nagyobb hatásra tarthat számot a „Határtalan gyűlölet“ cimü két felvonásos ame­rikai életkép. Ennek szüzséje dió­héjba szorítva a következő: Viliams jegyese Kaiénak, ámde csakhamar hűtlen lesz szerelmeséhez és újabb idillt kezd miss Jekinssel, előbbinek asszonyával. Kate belehal bánatába és édesanyja nemtelen bosszút akar állani a férfi hűtlenségén, hogy mi­képen, azt már csak a minden aka­dályt leküzdő filmművészet tudja bemufaíni az Uránia vetítővásznán. Mindezeknek csattanója a közkedvelt művész gyermeknek Bandikénak a humoros jelenete. — Rendkívüli közgyűlés a titkos denunciálások miatt. [Sza­badkáról Írják a következőket: A névtelenség homályában meghúzódó denur.ciánsok feljelentéseikkel min­denkit meghurcolnak ma Szabad­kán és nagyon sok teljesen ártatlan emberhez is hozzáfér a meggyanu- sitás árnyéka. Nemcsak fiatal katona­köteles korban lévő embereket je­lentenek föl, hanem idősebb em­bereket is, akik közt nem egy ka­tonaköteles koron túl lévő város­atya is volt. Ennek a tűrhetetlen ál lapotnak orvoslása már nagyon kívánatos. Ezt a célt szolgálta az az értekez­let, amelyet a szabadkai városatyák egy része tartott tegnap a titkos feljelentések ügyében. Az értekezle­ten az a vélemény alakult ki, hogy ha a denunciálások ügyében nem szüntetik meg a vizsgálatokat — rendkívüli közgyűlés összehívása iránt tesznek előterjesztést Purgly Sándor dr. főispánhoz. A városi szabályren­delet értelmében harminc városatyá­nak kell aláírni a rendkívüli köz­gyűlést összehívó beadványt. Az alá­írások már folynak s ezen rendkívüli közgyűlésen hívják fel a titkos fel­jelentőket, vagy intézkedéseket kér­nek magától a várostól a kínos ügyek megszüntetésére. * A szórakozottság netovábbja. Egy nagyobb felvidéki városból a minap távirat érkezett a következő tartómmal: Lusztig optikus Eger, Főutca. — Az itteni népfelkelő tisz­tek részére küldjön jcimemre azon­nal 100 darab zsebkályhát, 100 darab thermost, 100 darab kulacsot, 60 da.iab főzőedényt, 1000 darab száraz spirituszt, 50 darab öngyúj­tót és 100 darab höüveget. Azon­ban bz aláiras hiányzott, mert a megrendelő elfelejtette megnevezni magái, Lu.-ztig e távirat vétele után abbv. .vinéryben, hogy a meg- rc.. ?~k". majd csak megnevezi ma­gé., ral" ra pótlásául már hozatott is nagyobb mennyiségű árut s igy most kénytelen a legjutányosabb árakon túladni a felhalmozott cik­keken. Ajánlatos most nagyobb be­vásárlásokat eszközölni nála, mert ritkán fordul elő ehhez hasonló ked­vező alkalom. Telefonszáma 30. — A háború hőseinek arany­könyve. A harcban elesett, meg­sebesült, kitüntetett vagy foglyul esett hőseink megörökitését célozza „Az 1914—15. éves háború hőseinek aranykönyve“ cimü, előkészületben levő nagyterjedelmü mü. Mindenki, akinek elesett, megsebesült, kitünte­tett vagy foglyul esett hozzátartozó­jának fénykép rendelkezésre áll, küldje azt be haladéktalanul, egy rövidke életrajz kíséretében, a mü kiadóhivataláhz Lipót-körút 29. A közzététel teljesen díjmentes. A mü 4 csoportozatra oszlik: 1. Törzstisz­tek. 2, Tisztek és önkéntesek. 3. Altisztek. 4. Legénység. A mü ■ dí­szes vaskos kötetben jelenik meg, s előfizetési ára 6 korona. A mű­nek könyvkereskedelmi ára meg­jelenés után 10 korona lesz. Elő­fizetések ugyancsak „Az 1914—15. éves háború hőseinek aranykönyve“ kiadóhivatalához, Lipót-körut 29. intézendők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom